Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│




Elérjük Skóciát, tönkremegy a vécé, hering királynő Eyemouth-ban 2019. július 21-22.



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)



2019. júl. 21. Holy Island of Lindisfarne - Eyemouth (18 tmf)


A GPS-en elmentett útvonalat követjük, ahogy kimotorozunk a homokpadokkal tarkított sima vízen. Nincs még szél reggel 6-kor, amikor búcsút intünk Holy Island-nek. A közeli Berwick-upon-Tweed (Berwick a Tweed folyó partján) kikötője a mai célunk, ami ismét egy olyan hely, ahová ha nem érkezünk meg apály előtt két órával, akkor négy órát várakozhatunk a bejárat előtt, míg újra lesz annyi víz a sekély bejáratnál, hogy ne érjen le Barny tőkesúlya.

A homárbóják ma sem maradnak el:

homarcsapdat jelzo bojak

Northumbria regényes várkastélyai olyan jól mutattak a vízről nézve, hogy kedvünk támadt megnézni őket a szárazról is. Megfelelő horgonyzóhely hiányában kikötőt kellett keresnünk. A berwicki, amit 2018 végén adták át, és a legolcsóbb a környéken, egyértelműen jó megoldásnak tűnt.

Mára terveztünk mosást a kikötő önkiszolgáló mosodájában, vásárlást a kikötő melletti nagy szupermarketben és egy berwicki városnézést. Holnapra a northumbriai várkastélyokat (Bamburgh, Dunstanburgh), holnaputánra pedig Edinburgh-t, Skócia fővárosát.

Edinburgh ugyan fentebb északra fekszik egy széles, mély fjord déli partján, és van is a környékén egy-két kikötő, akár oda is vitorlázhatnánk, hogy onnan nézzük meg, de több minden szólt ellene. A kikötődíj duplája a berwickinek, előre kell helyet foglalni, mert teltház van szinte mindig. Sok idő a mi 3.5 csomós sebességünkkel bejutni, majd kijutni az apályhoz, dagályhoz időzítve, az áramlás irányát figyelve. És a kikötőkből egy óra tömegközlekedéssel az út az óvárosba. Berwickből másfél óra az út busszal.

Tetszett a tervünk, de menet közben a vécé, amitől minden hajónkon mindig rettegtünk, hogy tönkremegy, most tényleg tönkrement, és Berwick bejárata előtt gyors újratervezésre kényszerültünk. Csak az olvassa tovább a vécé fotójáig, akit nem zavarnak a szaftos részletek!

A Lavac-vécénk kitűnően működött eddig, de ma menet közben a pumpa, aminek a feladata az aprítás, nem volt hajlandó elvégezni a feladatát, minden bent maradt a vécécsészében. Nem tudta Dénes, hogy mennyi idő lesz megjavítani, egyáltalán meg tudja-e javítani, de az biztos volt, hogy nem ússzuk meg a legundorítóbb hajós munkát. Már előre láttam, ahogy az illatosan, tisztán tartott kabin pöcegödörré változik. A kikötőben semmiképp sem akartam a többi hajó között öntögetni a vízbe a kimert trutyit, pláne, hogy nyakunkon az apály, és a kikötő egy része ilyenkor szárazra kerül.

Gyorsan megkerestük a GPS-en a legközelebbi olyan horgonyzóhelyet, ami a mai és a holnapi széltől védett, és két-három óra alatt átvitorláztunk Eyemouth-ba, mert közben beindult a szél.

A vécét sajnos ki kellett mernem, de ez nem oldotta meg a helyzetet. Ekkor a vécé környékét betakartuk szemeteszsákokkal, papírtörlőkkel, Dénes pedig lehúzta a zöld csövet a pumpáról, miközben én egy vödröt tartottam alá. Semmi se jött ki belőle a szagon kívül. Visszatette a csövet, utána lecsavarozta a pumpa felénk eső fehér borítóját (a fehér dolog az a csövek között). Itt volt a kutya elásva. Őskövületek bámultak ránk. És a legjobb, nem akartam elhinni, hogy ezt csináljuk, de máshogy nem ment, kikanalaztuk a megkövült és újkori darabokat. Ez segített. Szerencsére minden tárva-nyitva lehetett, mert nem esett, és a végén már csak a fertőtlenítőszer szagát éreztük.

Végre megcsodálhattuk új helyünket, a skót Eyemouth települést. Azt olvastam róla, hogy minden évben megáll itt horgonyon valamelyik óceánjáró, és ilyenkor 200 ember is kiözönlik egyszerre a partra. A helyiek elviszik őket kastélynézőbe, Holy Islandre, vagy madárlesre Inner Farne-ra. Talán ennek köszönhető, hogy a halászközösség szépen felújította a kikötőjét, ahol vendéghelyek is akadnak. Akinek nem jut a stég mellett, azt rákötik egy már ott álló hajóra. Mivel a horgonyzóhelyet tökélesnek találtuk, nem mentünk be a kikötőbe. Előttünk terült el egy homokos strand, oda eveztünk ki a piszkos munka után.

Az esetek felében elfelejtjük elrakni a dingihez a lezárót, most is ez történt. Felcipeltük a dingit egészen a partfalhoz, odakötöttük néhány a homokba süppedt uszadékfához, hogy nehogy valaki azt higgye, a tenger sodorta ide, mint az USA-ban (szept.11. Harpswell), és elvigye, mint ott.

A gyerekek nagyon bírták a hideget. Mi az őszi időhöz öltözve eveztünk ki a partra, és csak a házak közé érve, a szélárnyékban szabadultunk meg a dzsekiktől. Ők meg a szélnek kitett parton, a 12 fokos vízben egy fürdőgatyában ...

A strand mellett van az uszoda és konditerem épülete, ahol lehet zuhanyozni. Szintén a part mellett találtunk egy élelmiszerboltot (talán Co-op), ezzel a vásárlás is megoldódott. Már csak a kikötőben kellett szétnéznünk, egyrészt a mosás miatt, másrészt hátha akad hajós, akinek van hajózási könyve (pilot book, cruising guide) Skócia keleti partjáról. Nekünk erről a szakaszról nem volt, az interneten és a GPS-re feltett térképen keresgettük a horgonyzóhelyeket. Egy holland hajósnak volt, szerencsénkre angol nyelven, még Hollandiában vette. Abból lefotóztuk a szükséges oldalakat. Övé a kéktestű vitorlás a piros sprayhooddal. Előtte még beszélgettünk egy helyi vitorlázóval és a kikötőmesterrel.

Az aprócska város egyik-másik utcájából zene szólt. Amerikai slágerek, skót zene, némely helyen élőzene. Az utcákon felállított sátrakban mindenféle nyalánkságokat, innivalót árusítottak. A lámpaoszlopokra kifeszített plakátok miatt kíváncsiak lettünk, milyen rendezvényre csöppentünk, és az internet azonnal megadta a választ.

hering  kiralyno 1956

hering kiralyno 1988

hering kiralyno 1991

hering kiralyno 2011

Eyemouth halászközössége (sok más halászközösséghez hasonlóan) az első világháború befejezésének megünneplésére egy békepikniket rendezett, amit aztán minden évben megismételtek. 1939-ben a heringhalász közösség egy heringkirálynő megválasztását is bevette a programba, hogy a település fiatalabb tagjai is kedvet kapjanak az ünneplésre. Heringkirálynőnek a jó tanuló vagy jó sportoló vagy valamelyik tárgyból kiemelkedő képességű középiskolás lányok jelöltethették magukat, és az iskola tanulói szavazták meg a királynőt.

A II. világháború alatt a hagyomány szünetelt, majd a háború végével újra folytatódott. 2001 óta pedig már nem a diákok szavazzák meg a királynőt, hanem a város néhány emberéből álló bizottság. A szokás az, hogy a karácsonyi ünnepek alatt zajlik a választás, és nyáron tartják a koronázást. Ez a hagyomány mára egyhetes fesztivállá nőtte ki magát, amelynek az első napján érkezik a tengerről egy feldíszített halászhajón a leendő heringkirálynő és udvartartása (kicsi fiúk is részesei, ők a matrózok a kíséretben). Amíg mi a vécével foglalatoskodtunk, addig mehetett el Barny mellett ez a bizonyos halászhajó, mert mint kint megtudtuk, ma volt a fesztivál első napja. A ceremóniáról, a beszédekről is lemaradtunk.

A kikötő zuhanyzója sajnos csak nagy kerülővel érhető el a vendéghajósok helyéről, az uszoda pedig bezárt, mire visszaértünk, így én ma már lemaradtam a fürdésről, de Dénes majd a hajóhoz visszaérve megint bevállalja a hidegvizes fürdést.

Ahogy sétáltunk vissza a dingihez, láttuk messziről, hogy még a helyéb van. Amikor azonban odaértünk a strandra, már öt srác elkötötte, 12-14 évesek lehettek, végighúzták a parton, persze nem figyelve a kövekre, kagylóhéjakra, amik könnyen kivághatják, és épp készültek beszállni, hogy evezgessenek. Hiába kiáltottunk, hogy, állj, az a mi csónakunk, ránk néztek, és szálltak volna be. Na erre már rájuk ripakodtam, hogy vajon mit szólnának, ha most beszállnánk a szüleik autójába, és elvinnénk egy körre, vagy besétálnánk a házukba szétnézni kicsit. Ez hatott. Nagyon igyekeztek utána, hogy jóvátegyék a kis kalandjukat. Lesütött szemekkel várakoztak, hogy miben lehetnek a segítségünkre. Próbálták a dingibe hordott homokot is kitakarítani.

A dingiért egyébként folyamatosan aggódom, amikor a parton hagyjuk, és nem hozzuk a lezárót. Nélküle nem tudnánk horgonyon lenni, a kikötőket pedig nem tudjuk napi szinten megfizetni.


2019. júl. 22. Eyemouth


Déltől erős, 25-30 csomós szeleket jelzett a Met Office 40-45 csomós befújásokkal, amiben nem tudunk partra evezni, ezért kihasználva a reggeli csendes időt Dénes kievezett a strandra, és a part melletti benzinkútról dízelt (2 x 5 liter) és 20 liter vizet hozott. Aztán a kikötő főépületéhez eveztünk zuhanyozni, hajat mosni (1 font), mosni, szárítani (7 kg 4 font, szárítás 40 perc 2 font). A dingihez ma nem felejtettük el vinni a lezárót.

Ebédre egytálételt főztünk a kuktában (virsli, rizs, kelkáposzta, burgonya, batáta, répa, fokhagyma, hagyma, repceolaj, paprika, rozmaring, oregano, só, víz) két napra.

egytálétel kuktában

Késő délutánra csitult el annyira a szél, hogy Dénes újra ki tudott evezni kettőnkkel a homokos partra. A szél elsöpörte a felhőket az égről, és eső helyett napsütés árasztotta el Eyemouth-ot. Már elkezdődött a Herring Queen fesztivál mai napi főprogramja, a jelmezverseny, amire kicsik is, nagyok is egyesével vagy csapatban nevezhettek.

A gunsgreen csempészeknek öltözött gyerekektől tudtuk meg, hogy egy jó hírben álló gazdag kereskedő, John Nisbet, "másodállásban" csempészként kereste meg a vagyonát. A magas adókkal súlytott tea akkoriban kizárólag közvetlenül Kínából érkezhetett, neki viszont Európából hozták skót kereskedők. A teát, a szintén magas adókkal súlytott brandy-t, dohányt, a kikötő mellé építtetett házában rejtette el. A ház ma helytörténeti múzeum.

A jelmezversenyet végig kellett néznie a tegnap megkoronázott heringkirálynőnek és udvartartásának:

hering kiralyno 2019

És bár még nem vagyunk a Loch Ness-en, láttam egy szörnyet a kikötő vizében. Ufó? Dinó?

loch ness monster

A napsütésben végigsétáltunk a homokos beach fölé emelkedő szirteken, ahol a középkor óta erőd állt, csak épp mindig új, mert amit felépítettek, az később lerombolták, hogy az ellenség ne használhassa, majd újat építettek, azt is lebontották, és ez így ment évszázadokon át, míg többé nem épült új erőd. Innen fentről látszik igazán, hogy milyen szemrevaló hely ez a kis Eyemouth napsütésben:

eyemouth harbour barny

A szörnyről kiderült, hogy csak egy fóka volt:

fóka