Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│




A hajót vízre teszik Ardrossanban, egy hét Arran szigetén (Lamlash bay) (2020. július 17-28.)



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)



2020. júl. 17. Budapest - Glasgow - Ardrossan


Éjjel jött értünk a taxi, ami elvitt minket a reptérre. Néhány óra múlva leszállt velünk a WizzAir gépe Glasgow-ban.

A járatunkon alig volt utas a legfrisebb intézkedés hatására, miszerint a UK sárga színű lett, azaz visszafelé jövet tesztet kell csináltatni vagy két hét karantén. Nem értettük, hogy a rendszer a helyemet miért egy idegen utas mellé adta, egymás melletti ülésekre, miközben a reptéren és a reptéri buszon leragasztották minden második ülést. Talán, mert a WizzAir gépeken nem érvényesek a magyar szabályok.

Beültem Dénes mellé, mert az ő sorában még senki se ült. Ha jött volna valaki erre a helyre, szépen megkértem volna, hogy üljön át az én helyemre. De erre nem került sor, mert a repülőn sok sor még üresen is maradt utasok hiányában.

Glasgow-ban a reptér kihalt volt, minden zárva, sehol egy lélek a mi gépünk utasain kívül. Elsétáltunk a pályaudvarra (2 km), fél óra múlva jött a vonat, egy-két utas minden fülkében. Újabb fél óra alatt Ardrossanba értünk, és mert a kikötő pontosan a végállomás mellett volt, két perc alatt Barny-hoz sétáltunk.

Egész végig lógott az eső lába, de csak ekkor kezdett el szemerkélni. Létrát kellett keresnünk, amin felmászhatunk Barny-ra, aztán a csomagokat kötéllel felhúzta Dénes, és már bent is voltunk az esőtől védett kabinban. Dénes azonnal lefeküdt aludni, három órán át fel se kelt. Ezalatt mindent kipakoltam, elpakoltam, ami penészt találtam, eltakarítottam.



2020. júl. 18-20. Ardrossan


Erős szelek fújnak minden nap, nagyon lehűtik a levegőt. Nehezen viselem a hideget az otthoni meleg után, meg egyébként is, de még mindig jobban érezném magam, ha legalább nem esne hozzá az eső.

Napi viseletem odakint:

Dénes még a vízretétel előtt algagátlóval lefestette a hajó alját.



2020. júl. 21. Ardrossan


Délelőtt vízre került Barny. A reggeli órákban még esett, de utána ragyogott a nap egész nap, mégse volt igazi meleg, csak a kabinban, mert kint lehűtötte a szél. Dénes próbált rövidgatyában, pólóban menősködni a kikötőben, de amikor két tinédzser srác elment mellette póló nélkül, feladta. A skótokat képtelenség alulöltözni.

dzsunkavitorlázat

dzsunkavitorlázat

A vízben hatalmas medúzák lebegtek, pulzáltak:

meduza

A kikötő mosdójába kitettek egy figyelmeztető táblát, hogy a vírus miatt egyszerre két ember tartózkodhat bent a 2 m távolságot betartva. 10-15-ig ott volt egy takarító, mindenki után bement és fertőtlenített. 15-10-ig viszont úgy tűnt, nem fertőzünk...



2020. júl. 22-23. Ardrossan


Két napig még élvezhettük a kikötő előnyeit, aztán el kellett indulnunk, ha nem akartunk napi díjat fizetni Barny után. Még nem döntöttük el, hogy melyik égtáj felé vitorlázzunk, mert érdekes helyekre lehet jutni minden irányban. Gondoltuk, majd az időjárás dönt helyettünk, de mindenhová esőt és hideget mutatott a metoffice a következő hétre. Legjobb helynek a védett kikötő tűnt.

Rögtön a kikötő mellett van egy Asda szupermarket, amihez tartozik egy személyzet nélküli, önkiszolgáló benzinkút is. A néhány napban feltankoltuk a hajót élelmiszerrel, és átsétáltunk a kannáinkkal dízelért.

Friss zöldségekből, húsból, halból, tojásból mindkettőnknek kedvére való reggeliket, ebédeket, vacsorákat sütöttünk a serpenyőben.

Ardrossan nem egy érdekes vagy szép hely. Homokos tengerpart, hosszú sétány köti össze egy másik településsel (Saltcoats), amellyel egybenőtt. Ez a legjobb rész, minden nap végigsétáltunk rajta egyszer-kétszer összekötve más teendőkkel. Az útikönyvünk csak azért említi meg, mert innen lehet a szemközti Arran-szigetre kompozni, és ez a sziget kedvelt nyaralási célpont a skótok körében, csábítja a bicajozni, túrázni, vízitúrázni vágyó embereket.



2020. júl. 24. Ardrossan - Isle of Arran (Lamlash bay) (10 tmf)


Ebéd után még egy utolsó sétát teszünk a kikötő melletti körsétányon, majd Barny-val elhagyjuk a kikötőt. A szemközti Arran-szigetre, annak is a keleti oldalán fekvő Lamlash-öbölbe vitorlázunk. A terv, hogy eltöltünk itt pár napot túrázással, és közben eldöntjük végre, merre tovább.

A sziget felől fúj DNy-i 7-10 csomóval a szél, krajcolva tesszük meg a 10 tengeri mérföldet (18 km) 4 óra alatt. Jó újra a tengeren lenni, Barny sárkányszárnyát kibontani. A hullámzás tűrhető, a vízen lummák, sirályok, kibukkanó fókafejek.

Tavaly augusztusban jártunk már Arran-szigeten. Akkor az északi csücskében horgonyoztunk (Lochranza), miután elhagytuk a Crinan-csatornát. Majd onnan vitorláztunk át Ardrossanba, és lett kiemelve télire a hajó. Hegyes-dombos zöld sziget sok-sok 7-800 méteres csúccsal.

A sziget is, az öblünk is jól néz ki a vízről nézve:

Arran sziget



2020. júl. 25. Isle of Arran (Lamlash bay)


Egész éjjel billegtünk, és esett hozzá az eső. Hangosan kopog ilyenkor a fedélzeten, de mindezek ellenére jól aludtunk, kipihenten ébredtünk. Elég hideg volt, sapkában aludtam végig az éjszakát, de ilyen Ardrossanban is megesett velem.

Reggeli után a sólyához evezünk, és kivesszük a dingit a vízből, a partra cipeljük, lefordítjuk és lekötözzük. A Windy Maps-en kinézünk egy túrautat, ami a part mentén indul, majd a házak között vezet a fenyvesbe.

Úgy megleptek a kertekben és később az erdőben is a fuksziabokrok, fuksziafák, hogy egy albumnyi fotót készítettem róluk. Eddig csak cserépben láttam, mint pl. a muskátlit, ezért is volt olyan különleges nekem, hogy itt sövényként tartják. Tudtam róla, hogy a hűvös, nedves, kevéssé napfényes helyet szereti, mert nekünk is van otthon, és ez itt épp olyan. Nem fagytűrő, és itt ritkán fagy télen. A virágait imádom, mesebelinek hatnak.

fukszia virága

A túránk végső célja 400 méter magasan a fennsíkon egy tengerszem, Urie Loch.

Hangabokrok, gyűszűvirágok nélkül is szépnek találtam a zöld erdőt, de miután felbukkantak, már csak őket akartam látni, csodálni mindenhol. Hiányoztak, amikor egy-egy részen eltűntek.

Mint itt a fenyőültetvényben:

Az ösvény egyre sarasabb lett, pici vízfolyásokon ugráltunk át, süppedős, vizenyős mohatalajon emelkedtünk egyre feljebb, letértünk több helyen az útról, hogy száraz lábbal megússzuk, de nem sikerült.

A lefolyástalan fennsík volt a legtrükkösebb terep, a vastag fűcsomók tövére lépkedtünk, hogy ne merüljön el a lábunk a körülöttük összegyűlt vízben. Elértük a tengerszemet.

Az öblünk és az öblünkben Holy Island, egy buddhistacsoport magánszigete:

Eleredt az eső. A szélnek kitett fennsíkon ázott gyapjúsások fehér vattapamacsai, mint ősz manószakállak csüngtek vékony kis szárukon. Elbűvöltek teljesen.

Lefelé már tudtuk hol kell óvatosnak lenni, merre kell elkerülni az ösvényt.

A parton a sólyánál javában fürdőztek a gyerekek.

A mólóról ugráltak a vízbe, elúsztak a sólyáig, ott kicaplattak, és kezdődött a móka előről. A szülők dzsekikbe burkolózva várakoztak türelmesen. Dénes a túrától kimelegedve az esti hidegvizes fürdést fontolgatta a hajónk mellett. Engem is próbált rábeszélni, hiába. Nekem a közeli kemping melegvizes zuhanya járt a fejemben. Ma nem hoztunk a partra törcsit, tusfürdőt, de holnap már biztos nem felejtjük őket a hajón.

A hajó meg se moccant se este, se éjjel. Mintha a kikötőben állnánk.



2020. júl. 26. Isle of Arran (Lamlash bay)


Az időjárás annyira meghatározza a napjainkat, hogy már utálom nagyon. A délelőttöt a kabinba zárkózva töltöttük, míg kint esett. De legalább a délutánra napsütés ígérkezett, és csak kevés esélyt adott az előrejelzés az esőnek. A hegyek miatt, amik a sziget közepén végigvonulnak, mindig kilátásban volt egy jó kis zuhé. Míg várakoztunk, kitaláltuk, merre túrázzunk ma, olvastunk, főzőcskéztünk.

Készül az ebédünk:

Mára a tengerparti ösvényt választottuk észak felé. Ez elvezet egy másik nagy öbölbe a sziget legnagyobb településéhez, Brodickhoz. Ide érkezik a komp Ardrossanból.

Dénes útközben egy sziklára kikúszott fókát fotóz.

Látunk fókából kerti példányokat is:

A parti ösvény épp úgy, mint a tegnapi utunk, süppedős, vizenyős, mohával benőtt talajon vezet.

túra Skócia

túra Skócia Szlatki Katalin

Áltattuk magunkat, hogy nyár van, süt a nap, póló is elég lesz, de a karunk lefagyott a széltől. Mire átértünk Brodickba, minden ruhánk rajtunk volt, kabát, sapka, kapucni, szélnadrág.

Brodick Arran-sziget

Nagyon szomorú történet, de nem megy ki a fejemből. A padunk közelében, ahol megpihentünk, egy sziklatömbön tábla ékeskedett. Egy Ausztráliában élő skót apuka állította a fia emlékére, aki 16 évesen meghalt. Arrannak hívták a fiút, erről a szigetről lett elnevezve. Apukája mindig ígérgette neki, hogy majd elhozza Ausztráliából ide, hogy lássa miről kapta a nevét. A fia helyett csak ez a tábla jutott el a szigetre.

Egy másik ösvényen mentünk vissza. Patakok, hidak szelték át, kevésbé volt vizenyős, és mert nem a parton ment, kevéssé volt szeles. Áfonyabokrokat is találtunk érett szemekkel. És fuksziabokrokat a mesebeli csengettyűs virágaival.

Szlatki Katalin fukszia

A dinginkben hagytuk a túra elején egy vízhatlan zsákban a zuhanyzós cuccainkat. A túra végén felszedtük, és a kempingben zuhanyoztunk. Alig akartam kibújni a meleg víz alól.

Barny és a hattyúcsalád:

Tegnap is láttuk őket, oda-vissza úsztak a part mentén. Álminak gyorsan elküldtem a képet. Még mindig nehezemre esik elfogadni, hogy többé már nem egy kicsi gyerek, már a saját kis életét akarja élni. Hiányzik nagyon az én kis "hattyúm".

Ma sincsenek mozgató hullámok, mintha kikötőben állnánk Barny-val. Szuper éjszaka.



2020. júl. 27. Isle of Arran (Lamlash bay)


Egész nap eső, köd, erős szél (ÉNy-i 16-20 csomó 30-as befújásokkal, délutánra csillapodik). Ma végig a hajón maradunk.

Tegnap este érkezett egy dzsunkavitorlázatú hajó, mint amilyen a miénk is, és mellettünk horgonyzott le. Délután, amikor a radarképen is láttuk, hogy most lesz egy kis szünet az esőben, átevezett hozzánk a 74 éves tulajdonosa. Ismerte Barny-t. Először nem mert belépni a hajóra, nem tudta, milyen a hozzáállásunk a vírushoz, aztán már rakta is fel az evezőjét, és átküzdötte magát az "akadálypályája" alatt, amit Dénes az eső ellen szerelt fel.

Amint kicsit elkezdett beszélni magáról, Dénes rögtön tudta, hogy ki is ő. Az angol dzsunkavitorlázatú hajósok között ismert és híres.

szivárvány

Szivárványokban bővelkedtek a napjaink, már meg is jegyeztük, hogy ez egy kicsit sok a jóból. A hajósok mondták, hogy májusban kell vitorlázni, ha nem szeretjük az esőt. Ja, hogy a hideget se? A táj kárpótol érte, mondogatták.

Még mindig nem tudtuk pontosan, merre menjünk. Észak-Írország? Írország? Le délre Portugáliába? Fel északra a Külső-Hebridákhoz? Át a keleti partra és irány Svédország? Hol hagyjuk majd augusztus végén a hajót?

"The answer my friends, is blowing in the wind, the answer is blowing in the wind." (Bob Dylan)

Előpakoltunk újra mindent a tervezéshez, és estére kialakult egy útvonal a fejünkben. És egy tartalék is. De meg kell várnunk a jó, na ez kicsit túlzás, a kevésbé rossz szelet.



2020. júl. 28. Isle of Arran (Lamlash bay)


Záporok, szitáló eső, napsütés váltogatják ma egymást, miközben hidegen fúj a szél. Öltözünk, vetkőzünk, sehogy se jó. Hol izzadunk, hol fagyoskodunk.

Eltúrázunk Whiting bay-be, egy újabb öbölbe, ahol szintén van település is.

Elsétálunk a parton a fehér motelsor előtt, ami kívülről olyan hívogató, az USA-ban eltöltött időkre emlékeztet.

Még egy-két kedvencem:

Az egyik kertben egy bokron mélypiros "üvegmosó kefék" lógnak. Szépek is, viccesek is:

kefevirág

(Kefefákat eddig csak a délebbi mediterrán országokban láttunk, legutóbb Krétán.)

Útban Whiting bay felé feltúrázunk az embermagasságú sasharasztok között egy kis tavacskához.

Panaszkodtam Dénesnek, hogy a sziget tele van szederbokrokkal (sajnos éretlen szemekkel), de nincs egy málnabokor se. Pedig milyen jó lenne! Ezen a túrán olyan ösvényeken mentünk, ahol a kívánságom teljesült.

Maci a málnásban

Talán a túl sok csapadék és a kevés napfény miatt, nem voltak finomak, sok mag, kevés málnaíz.

Szivárványos esténket újabb nyugodt éjszaka követte.

szivarvany a tengeren

Dénes mindkettőnknek "parancsba" adta, hogy korán kell lefeküdnünk, tehát nincs éjfélig olvasás, filmezés, mert másnap korán indulunk. Éjszakai menettel megkerüljük a Mull of Kintyre-t, a Kintyre félsziget Észak-Írországtól mindössze 20 km-re fekvő csücskét, ahol erős az áramlás, jól kell majd időzítenünk. Paul Mc'Cartney írt a Mull of Kintyre-ról egy dalt a 70-es években, ő énekli, a skótok imádták.