Palmüra [szerkesztés]

Koordináták: Mutasd a helyet egy interaktív térképen!

é. sz. 34° 33′ k. h. 38° 17′

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ugrás: navigáció, keresés

Világörökség

m·v·sz

Palmüra

Palmüra madártávlatból

Adatok

Ország

Szíria

Típus

Kulturális helyszín

Kritériumok

{{{kritériumok}}}

Felvétel éve

1980

Palmüra, latinosan Palmyra az ókori Szíria egyik fontos városa volt, mely egy oázisban, Damaszkusztól 215 km-re északkeletre és az Eufrátesztől 120 km-re délnyugatra helyezkedik el. A Szíriai-sivatagot keresztülszelő karavánok hosszú évszázadokon keresztül virágzó városa a „a sivatag mátkája” néven volt ismert. A görög Palmüra városnév az eredeti arámi Tadmor név fordítása, amelynek jelentése ’pálmafa’. Tadmur (arabul تدمر) a neve az ókori romok melletti, turizmusból élő mai kisvárosnak is.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

1 Története
- 1.1 Ókor
- 1.2 Római Birodalom
2 Újabb ásatások
3 Külső hivatkozások
- 3.1 Információ
- 3.2 Fényképek

Története [szerkesztés]

Ókor [szerkesztés]

Közelről az ókori Palmüra

Bél temploma

A római színház színpada

Az ókori decumanus

Női temetkezési mellszobor. Palmüra. Közép-késői 2. század British Museum

Palmürai istenségek. Balról jobbra: a holdisten Agliból, a legfőbb isten Bélsámen, a napisten Malakbél, 1. század, Bír Vereb, Vádi Mija, Szíria, Louvre Múzeum

A Kalat ibn Maan vár éjszaka

A városról legkorábban Mári archívuma tesz említést az i. e. 2. évezredben. Mári egy másik kereskedőváros volt, melyet a kiterjedt kereskedelmi hálózat kapcsolt össze Mezopotámiával és Észak-Szíriával. A Héber Biblia, a Krónikák második könyve (8.4) említi Tadmor nevét, mint sivatagi várost, melyet Salamon védelmezett. Tamar városát említi a Királyok első könyve (9.18) is melyet szintén Salamon védelmezett, ez hagyományosan „Tadmor”–nak olvasható (lásd. Qere), de ez lehet, hogy a Holt-tenger közelében levő helyre vonatkozik.

Josephus Flavius, a A zsidók története VIII. könyvében szintén említi Tadmor városát, a görög Palmüra névvel, amit Salamon építtetett.

A modern héberben Palmüra neve Tadmor. A „Palmüra” név pontos etimológiája nem ismert, még ha néhány nézet szerint a térségben növő pálmafákra vonatkozik, mások viszont kevésbé biztosak ebben és úgy hiszik, hogy a „Tadmor” nevének helytelen fordítása (c.f. Colledge, Seyrig, Starcky és mások).

Római Birodalom [szerkesztés]

Amikor a Szeleukidák elfoglalták Szíriát i. e. 323-ban, a város magára maradt és függetlenné vált. Az i. e. 1. században a város felvirágzott, mint a kelet-nyugati kereskedőutak pihenőhelye és a Tömjénút végpontja. I. e. 41-ben a rómaiak Marcus Antonius alatt megpróbálták elfoglalni Palmürát, de nem sikerült, mert a városiak elmenekültek az Eufrátesz másik oldalára, miután a kémektől értesültek a rómaiak közeledéséről. Palmyra a rómaiak szövetségesévé vált Tiberius (14-37) uralkodásának idején.

Petra 105-ös elfoglalásával a Tömjénút kereskedelmének ellenőrzése végleg Palmüra kezébe került. A Perzsiát, Indiát, Kínát és a Római Birodalmat összekötő kereskedelmi út fontossága a rómaiak és parthusok háborúskodása ellenére folymatosan növekedett, így a város gazdasági súlya is. Hadrianus 129-ben meglátogatta a várost és az annyira elbűvölte, hogy szabad várossá nyilvánította és átnevezte Palmyra Hadrianára.

Az Újperzsa Birodalom megalakulása és előretőrése negatív hatással volt a város kereskedelmére. Gallienus római császár ezt felismerve dux Orientis címmel ruházta fel a város királyát, Odenathust, aki Aegyptus, Syria, Arabia Petraea és az anatóliai provinciák erőforrásai felett rendelkezve gyors hadjáratban a fővárosig, Ktésziphónig űzte a perzsákat. Amikor azonban túlzott hatalma veszélyessé vált, meggyilkolták fiával együtt (267 k.). Ekkor özvegye, Zenóbia ragadta meg a hatalmat Palmüra felett a fia, Vaballathus nevében.

Zenóbia önállósította magát, gyermekét imperatori címmel ruházta fel, és meghódította a római Közel-Kelet nagy részét Egyiptom egy részét is beleértve. Északon a Boszporuszig jutottak a palmürai hadak. Miután hatalmát biztosította, Aurelianus császár 272-ben ellencsapást indított, és még abban az évben leverte a várost. Miután távozott, Zenóbiával rabláncon, a legyőzött Palmüra fellázadt. A visszatérő császár ekkor már le is rombolta a várost (273), ami elnéptelenedett, és nyerte el körülbelüli mai formáját.

Palmüra mellé katonai tábort építtettek, amit Diocletianus kibővített. A későbbiekben kisebb város alakult ki, a Bizánci Birodalom időszakában néhány kisebb templom is épült. A kereskedelmi utak már elkerülték a jelentéktelen települést.

Újabb ásatások [szerkesztés]

A helyszín az UNESCO kulturális világörökségi listájára 1980-ban került fel. Régészeti feltárása a XX. században kezdődött és ma is tart még.

Palmyra romjai sokáig aludták mély álmukat, de néhány európai is eljutott a romokig, így az angol Robert Wood is 1751-ben, akinek gyűjtései lázba hozták Európát. A tudományos értékű feltárás az I. világháború után indult meg. Először a leghíresebb műemléket ásták ki, a Babilonból importált Baál templomát, ahol az oszlopsorral övezett széles út ér véget mely mentén a legfontosabb épületek csoportosulnak.

Napjainkban régészeti csoportok számos országból folytatnak ásatásokat a terület különböző részein. 2005 májusában lengyel kutatócsoport feltárta a Lat templomnál felfedezett, egy részleteiben gazdag faragású kőszobrot a győzelem szárnyas istennőjének Nike szobrát.