2014. júl.13-18. Cape May - Sandy Hook, Atlantic Highway - Jersey City - NEW YORK

 

(Minden oldalunkon, ha túl nagy a betûméret és homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

júl.13-14. Egyéjszakás menet: Cape May - Sandy Hook, Atlantic Highland (120 tmf)

Reggel meg kellett várnunk míg megáll a dagály, hogy aztán a kifelé folyó víz kisegítsen minket az öbölbõl. 8.50-kor fenn a horgony, és mi egy laktató tojásrántottával és 1-1 szem stugeronnal felvértezve nekiindulunk az óceáni hullámzásnak. A parttól olyan 20 tmf-re távolodunk, majd azzal párhuzamosan a part és a konténerszállítóknak kijelölt vízi út között 3/4 szélben (majdnem hátszélben) haladunk egészen másnap hajnalig. A szélkormánynak gyenge a 15 csomós szél, a hullámok kifordítják a hajót, õ meg nem bírja visszakormányozni, így hamar kiderül, hogy nappal is, éjjel is nekünk kell kormányozni, a szélkormány most nem tud segíteni :(

Dénes van legtöbbet a kormánynál, de mi is besegítünk Álmival. Amíg le nem reffeli Dénes a nagyvitorlát, nehézen megy a kormányzás. A hullámok kifordítják a hajót, és nehéz visszakormányozni még neki is.

Többnyire felhõs az égbolt, így öröm vitorlázni, mert nem kapunk hõgutát. Sõt délig még fázunk is:

Hangoskönyvet, zenét hallgatunk, felváltva ledõlünk aludni. Senki se tengeribeteg, valószínûleg a stugeronnak köszönhetjük. Tegnap megint csináltam a kuktában székelykáposztát, ma azt ebédeljük tejföllel. Estefelé már kabátba öltözünk, majd jön a sapka is.

Lehúzzuk az amúgy is lereffelt nagyvitorlát (így volt egyensúlyban a hajó, és könnyû volt kormányozni), mert orrvitorlával is haladunk 5 csomóval. A vacsora-szendviccsel mindannyian beveszünk még egy Stugeront (Álmi felet kapott reggel is, este is), és Dénes ledõl. Álmival visszük a hajót este 10-ig, fogmosás, és irány az ágy. Dénes átveszi a kormányt.

Éjjel 1-2 óránként váltjuk egymást, majd hajnali 3 után a szél annyira lecsökken, a hullámzás is, hogy Dénes lehúzza az orrvitorlát is, és csak hagyjuk magunkat a vízen bukdácsolni. Persze az õrségben lévõ kijár ellenõrizni, hogy nem jön-e hajó, de béke honol a vízen. Nagyon jól alszunk, nem okoz gondot a hullámzás. Mondtam már korábban is Dénesnek, hogy ez a hajó nem dülöngél és bukdácsol olyan kényelmetlenül, mint az eddigi vitorlásaink.

A szél nem jön meg, a víz majdnem sima, így hajnalban beindítja Dénes a motort, és Sandy Hook-ot, a New York alatti hosszan elnyúló, kampó alakú homokpadot motorozva kerüljük meg. A távolban (20 km-re tõlünk) látjuk a felhõkarcolókat és NY leghosszabb hídját, a Verrazano-Narrows hidat, ami az 1960-as években épült, és akkor a világ leghosszabb függõhídja volt. NY két városrészét (kerületét) Brooklynt és Staaten Islandet köti összi.

Cirka 9.30 körül horgonyzunk le Atlantic Highland öblében, ahol van egy kikötõ. Fürdés, aztán alvás délutánig. Álmi közben játszik békésen, õ végig aludt az éjjel.

Ebédre a maradék székelykáposztát esszük meg, aztán nekem hajmosás, és kievezünk a partra. Látjuk, hogy alaposan befelhõsödött, és még ki se érünk, már el is ázunk. A kikötõben beszaladunk a kiemelt hajók alá, majd mikor eláll, felfedezzük a várost.

Álmos városka hangulatát kelti így az esõ után. Sehol senki, csúnya kis kétszintes épületek, amik lehet, hogy még az 1800-as évek végérõl maradtak itt. Találunk a közelben egy könyvtárat, ahol lehet internetezni, és van mosoda és szupermarket is. Busz- és kompjáratokat keresünk a beach-re, ill. NY-ba, mert felmerül, hogy esetleg itthagyjuk horgonyon a hajót, és valahogy bejutunk NY-ba, ott szállást keresünk, és így nézzük meg a Várost.

Az esõ hamar elered újra, és mi mindig fedezéket keresve elindulunk vissza a kikötõbe. Csak most látjuk a 2012. október végi brutális erejû és méretû Sandy hurrikán pusztításának a nyomait a kiemelt hajókon. A kikötõt is elvitte Sandy, újjá kellett építeni.

Visszafelé evezve hatalmas zuhét kapunk a nyakunkba, és egész éjjel dörög, villámlik körülöttünk és szakad az esõ. Az idõjárás-elõrejelzés szerint ez lesz holnap is. Remek.

júl.15. Atlantic Highland (New Jersey)

Reggel Álmi kimeri a dingit. Rengeteg esõ esett éjjel, így sokáig eltart. Álmi mindenképp beach-elni akar, így Dénes elviszi, én maradok. A beach nem mellettünk van, hanem át kell túrázniuk az óceáni oldalra. Álmi nagyon boldog, újra gödröket túr a homokba, amiket a hullámzó víz mindig elfoglal. A víz itt se melegebb, mint a Cape May-i, ahol 16 fokot mértünk.

A délelõtt napos, megszáradnak a tegnap elázott ruháink. Aztán 1 körül újra leszakad az ég. A hajóba bezárkózva hallgatom, ahogy csattognak körülöttem a villámok, és veri az esõ a fedélzetet, a vizet. Dénesékre gondolok, vajon hol lehetnek most. Egy újabb villámlás iszonyú dörgéssel becsap valahová a hajó közelébe. Nem érzem magam túl jól, bár Dénes megnyugtatott, hogy ha becsap az árbocba a villám, akkor mivel az árboc lemegy a tõkesúlyig, a villám is lemenne benne, és ott a tõkesúly a töltést levezetné a vízbe, a hajó nem lyukadna ki. Az eddigi hajóinkon nem ment le a tõkesúlyba, így aggódhattam. Egy vitorlás családdal, akik könyvet írtak a 90-es években az útjukról, megtörtént, hogy az árbocba csapott a villám, és kilyukadt a hajó. És a hajó egész elektromos rendszere tönkrement. Emlékszem Luperonban (Dominikai Köztársaság) is átéltünk egy ilyen vihart, és láttuk, ahogy az egyik vitorlás árbocába belecsap a villám, aztán másnap arra eveztünk, de nem láttuk, hogy süllyedne. Nem volt rajta senki, így nem tudtuk meg, okozott-e valamilyen kárt.

5 óra tájékán megjönnek Dénesék, bõrig ázva. Egy rendõr felvette õket a strandról a városba jövet, de csak egy rövid szakaszra, utána buszra szálltak.

Csak valamikor éjjel áll el az esõ.

júl.16. Atlantic Highland (New Jersey)

Bízva a meteorológiai elõrejelzésben, miszerint ma nem lesz esõ, mind kimegyünk a partra. A könyvtárral kezdünk, ahol tudunk internetezni, Álmi pedig játszik az egyik ottani gépen. Dénessel infókat gyûjtünk egy horgonyzóhelyrõl, ahonnan meg tudnánk nézni New Yorkot, pontosabban Manhattan nevû kerületét, úgy, hogy a hajón alhatnánk minden nap.

Holnapra csak 5 csomós szembeszelet mond a meteo, így a 20 km-t le kell motorozni. Megnézzük az áramlásokat, mert fontos, hogy segítsen a haladásban, és ne visszatoljon. A könyvtárból átsétálunk a szupermarketbe, és összevásárolunk mindenfélét, mert a következõ helyen nem lesz ilyen közel élelmiszerbolt, mint most. Vissza a hajóra, késõi ebéd, utána ki vízért, na meg Álmival még focizni kell a parkban. Mindent összepakolunk a hajón a holnapi induláshoz. Álmi fotózott megint néhány cool rendszámtáblát:

Vissza a hajóra:

Egy csíkos hal a fürdõlétránkról csipeget valamit:

Rákászni próbált Álmi egy konzervdobozzal és egy kis felvágottal benne, de csak csigák gyûltek össze.

Mióta itt vagyunk most elõször van szép idõ este is, és látjuk végre a naplementét:

júl.17. Atlantic Highland (New Jersey)

Reggel elindultunk New Yorkba. Negyed óra motorozás után fura hangok jöttek a motortérbõl. Lekapcsoltuk a motort, felhúztuk az orrvitorlát és visszafordultunk a horgonyzóhelyre. Mázli, hogy New York felõl fújt egy kis gyenge szél, ez visszafújt minket, és vitorlával lehorgonyoztunk.

Dénes azonnal nekiállt szétszedni a motort. Kipakolt mindent az egyik koporsóágyról, így jó hozzáférése volt. A délelõtt ezzel telt, de nem lettünk sokkal okosabbak. Holnap újra elindulunk, hátha minden rendben lesz.

Most hogy üres lett egy pillanatra a koporsóágy, a fiúk kipróbálták:

Délután még kint sétáltunk egyet, aztán újra összepakoltunk a hajóban. New York esti fényei jól látszanak a hajónkról (szemmel sokkal közelebbi, a géppel nem lehet visszaadni):

júl.18. Jersey City és NEW YORK

Minden rendben volt a motorral. Egyre közelebb értünk a Verrazano-Narrows hídhoz, ami Staten Islandet és Brooklynt köti össze 1961 óta. Mindkettõ NY egy-egy kerülete.

Körülöttünk nagy a forgalom, motoros jachtok száguldoznak föl-alá, folyamatosan billegtetve a hajót. Konténerszállítók jönnek-mennek. Beérve a híd mögé alig gyõzzük kivárni, hogy a lehetõ legközelebb érjünk a Szabadság-szoborhoz.

Elég nagy az öböl. Ide folyik a Hudson folyó, amin eljuthatnánk a Nagy-tavakhoz, és itt van az East River, ami nem folyó, hanem tengerszoros és elválasztja Manhattant Long Islandtõl, amin NY két nagy kerülete, Queens és Brooklyn is található. Mindkét "folyón" mások az áramlások, szelek, és ez az öbölben örvényeket kelt, különbözõ pontokon más-más áramlásokat idéz elõ. Három sziget is van itt bent, egyiken van a Szabadság-szobor, a másik Ellis-sziget, ahol 1892-1954-ig fogadták a bevándorlókat. A turistákat ide-oda szállító kompoktól, tradicionális vitorlásoktól hemzseg a víz. Vannak sekély részek, itt a bóják között kell haladnunk, vannak tiltott területek, ezeket is ki kell kerülni. A parti õrség hajója mellénk motorozik, megnéz minket, aztán odébb áll. Fejünk fölött folyamatosan járõrözõ katonai helikopterek jönnek-mennek.

A kép bal oldalán Jersey City, jobb oldalán Manhattan felhõkarcolói. A kettõ között folyik a Hudson folyó. Mi Jersey City-nél találtunk egy tökéletes horgonyzóhelyet, ahonnan séta, HÉV, és metró segítségével átjuthatunk majd Manhattanbe:

Mögöttünk Manhattan déli csücske. A legmagasabb felhõkarcoló a Freedom Tower (Szabadság torony), amit a World Trade Center két felhõkarcolójának 2001. szept-i lerombolása után építettek. 540 m magas, így ez NY legmagasabb épülete.

A Szabadság szobor Manhattan déli csücskére néz.

Motorozunk Jersey City felé, ahol a horgonyzóhely van. Már csak negyed óra, és lehorgonyzunk.

Dénes elõre megy, elõkészíti a horgonyt, addig Álmi átveszi a kormányzást:

A látvány lenyûgözõ. A horgonyzóhelyen, nem is akarjuk elhinni, csak két hajó áll, pedig a leírásokból arra számítottunk, hogy lehet, hogy annyian lesznek, hogy valakihez hozzá kell kötnünk. Késõbb jön még egy hatalmas katamarán, egy 65 év körüli német házaspárral a fedélzeten. És nem is leszünk többen napokig.

A hely google térképen (a zöld A jelzi a Szabadság szobor szigetét, a horgony a hajónk helyét, a sárga jel Manhattan déli csücskén):

Evés és szieszta után kicsónakázunk a partra. Miénk a fekete árbocos, narancssárga ponyvás hajó:

Jersey City-nek ez a része nem lakott, mégis rengeteg embert látunk, mert itt van egy hatalmas, karbantartott park, ami felüdülést nyújt New York elviselhetetlen forgalma, hangzavara után. A park összes létesítménye néhány ingyenes és naponta takarított mosdó, játszóterek és sütögetõ helyek. Biciklizõk, futók, családok jönnek-mennek a sétányokon, a füves területen pedig mindenféle szabadtéri játékot játszanak a gyerekek, felnõttek. És a háttér hozzá a Szabadság-szobor és Manhattan felhõkarcolói. Egyelõre megunhatatlan látvány.

A Liberty State parkot körbejárjuk, közben megállunk az egyik csücsökben, ahol emlékfalakat állítottak a 2001 szept-i terrortámadás áldozatainak az emlékére. A falba belevésték a csaknem 2800 halott nevét. A folyosó épp a két lerombolt felhõkarcoló felé vezeti a tekintetet.

A parkban az Ukrajna fölött lelõtt utasszállító gép amerikai áldozataiért lengnek a félárbocra húzott zászlók:

Holnap átmetrózunk Manhattanbe.