2014. szept.13-17. Prudence Island és East Greenwich (Rhode Island államban)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

szept.13. Conanicut Island (Dutch Harbor) - Prudence Island (pár tmf)

Már alig várom, hogy induljunk, hogy újra vitorlázzunk. Szegény Dénes az idegbecsípõdése miatt nem sok kedvvel készülõdik, Álmi meg a könyvtár miatt maradna, hogy számítógépes játékokat játsszon.

A horgonnyal már megint bajlódok, de a felhúzott vitorlákkal meginduló hajó kimozdítja. Beöltözve repesztünk a szárazföldet Conanicut szigetével összekötõ híd felé. 15 fok volt reggel a hajóban. Nem így képzeltem az utolsó hónapunkat. Block Island óta nem volt bikinis idõ. Húzzuk a pecát, remélem fogunk ma is bluefish-t. Karjcolva negyedszelezünk, mert közel mindkét part, és a sekély a víz. Dõl rendesen a hajó.

Közel az újabb sziget, két óra vitorlázás után meg is érkezünk. Délután sétálunk a szigeten, ahová csak egy nap talán egyszer jön egy pici komp Bristolból. Alig van épület, mind hétvégi ház, elszórtan. Mivel nincs betonút, nyeljük a port, amikor egy-egy terepjáró elhúz mellettünk. Dénes kiterveli, hogy reggel míg mi Álmival futunk a szigeten, õ úszik. Annyira sajnálom, tele van energiával, de a hülye becsípõdés a derekában, mostmár lassan egy hónapja, nem engedi, hogy mozogjon.

Szélcsendben érünk vissza a hajóra, és tükörsima a víz!!!!!!!! Már több mint egy hete nem volt ilyenben részünk. Kedvemre úszok a jéghideg vízben, de most a fagy se számít, élvezem, hogy nem jár hozzá szél és hullám. Mindig nevet Dénes, amikor a szélre panaszkodom. Vitorlázni csak szélben lehet. De horgonyon már nem kell a szél!!!

szept.14. Prudence Island

Újabb hideg éjjelen vagyunk túl, 12 fok volt reggel. Persze a paplan alatt jó meleg van. Esett éjjel az esõ is. A futás és úszás a hideg miatt meghiúsult. Senkinek nem volt kedve kibújni a paplan alól.

Beöltözve ülünk a csónakba miután megreggeliztünk, de a parton minden meleg ruhát a dingiben hagyunk. Mozogva nincs olyan hideg, és most néhány órát túrázunk a szigeten. Amikor Dénes már nem bírja, visszasétálunk a csónakhoz, és õ azzal evez tovább a part mentén, és találkozunk egy megbeszélt helyen. Almafát találunk, sikerül három almát egy bottal leverni. Kinézünk egy tûzrakóhelyet, és délután visszajövünk nyársalni.

Kinéztünk egy másik helyet, oda vitorlázunk át holnap.

szept.15. Prudence Island - East Greenwich (10 tmf)

Ma se vitorlázunk sokat, közel van az újabb hely.

A parton beach, erdõ turistautakkal, golfpálya, rengeteg pad sütögetõvel. Nagy füves térségek, ahol délután belecsöppenünk egy középiskolás futóversenybe. Külön a fiúk, aztán jönnek a lányok. 5 km-re saccoljuk a távot, erdõbe be, mezõre ki. Sokan vannak. Mi frizbizünk közben.

Este kicsit rendezgettem a kagylókat, csigaházakat. Ez egy részük:

szept.16. East Greenwich

Délelõtt nem a beach-es részre, hanem a településre evezünk. Itt is az 1670-es évek óta élnek európaiak. Sok épület megmaradt az 1700-as, 1800-as évekbõl, ezeket szépen felújították, kitáblázták.

A könyvtár:

Újabb rendszámtábla a gyûjteményünkbe:

szept.17. East Greenwich

Ma is maradunk. Dénes végigevez a bóján álló 100 hajó között, mi addig Álmival túrázunk a mókusokkal teli erdõben. Utána Álmi és Dénes cserélnek. Ebédet a parton fõzünk. Tészta konzerv zöldségekkel, konzerv hallal, majonézzel, ketchuppal. Kellemes helyen horgonyzunk. Milyen kár, hogy a hajón nem férnek el mountain bike-ok vagy versenybicajok, az egész utazásunk során ideális volt a terep bicajozásra. Néztünk több helyen bérlést, de óránként 10-15$ / fõ. Egész napra is 30-40$/fõ, nagyon sok pénz három emberre. Melamphyrumon még vittünk Álminak bicajt, amit ki is használt a másfél év alatt, de akkor még 4 éves volt, és a kis bicaja elfért a fedélzeten. A másfél év után igazi rozsdamaris lett.

Melamphyrumon a kis bicaja az induláskor még szép fényes. Így is hívta, a fényes bicajom.

Nem akarom becsmérelni az USA keleti partját, de messze jobbak voltak a Melamphyrumos, Bukdács uras és Dragonwinges utazásaink helyszínei. Nekünk ez a honlap az albumunk, mindhárman ezt lapozgatjuk, amikor az élményeinket akarjuk újraélni. Persze a fejünkben sokkal több van ezekrõl az utakról, mint a honlap-naplóban, fényképalbumban. Visszanézve ezeket az utakat, a USA keleti partja kellemes, de nem elég izgalmas, változatos. Vitorlázásnál az árapályt és a sekély vizet figyelni kell, de a táj elég egyhangú végig. Nem olyan, mint a görög vagy török szigetvilág, és a vízben az élet messze a Vörös-tengeren a legklasszabb. A karib se érhet a nyomába. Történelme Kolumbusztól kezdõdik számunkra, az indiánokat szépen kiirtották, értékeiket minden területen megsemmisítették, de ma már értékké vált a múlt, így a rezervátumokban élõktõl megpróbálnak mindent megtudni, lejegyezni, kiállítani. De hol van ez a Földközi-tenger vidékének történelmétõl, a ránk maradt építészeti csodáktól... Igazából csak lapokon, olvasva, ami persze szuper izgalmas, de a szem látványt keres, amikor utazik, hajózik. És csak aztán jön az elme, aminek nem elég csak a látvány. A keleti partra érkezõ telepesek már európai kultúrát hoztak magukkal az 1500-as, 1600-as évektõl, amit a másfajta éghajlat, növényzet, terep, ásványkincsek átformált. Pl. az építkezésben a fa dominált, mert abból volt bõven, és dominál mind a mai napig. Voltak háborúk, forradalmak, ezeknek az emléke alkotja itt a múltat. Látványra és kulturálisan sem kapunk semmi különöset itt a keleti parton. Persze nem rossz hely, sok a védett öböl (Chesapeake bay, Long Island Sound, Rhode Island szigetei közötti belsõ, védett rész), ami itt az Atlanti-óceán mellett nem jelentéktelen érték. Van még északra néhány állam, ami nem fért bele ebbe a négy hónapba, ezek már hidegebb helyek, valószínûleg másabbak is, és talán ezekhez is elvitorlázunk jövõre. De ki tudja. Álmi a Bahamákra szeretne menni, mert a fotóinkat nézve, már sajnos nem emlékszik rájuk, 6 éves volt akkor, nagyon tetszik neki az a szigetvilág. Majd meglátjuk.

Este lefotóztam, hogy a fiúk között milyen magasságkülönbség van. Jól mutat itt a hajóbelsõben. Holnap megyünk tovább Bristolba, ez a hely sincs messze.