2014. szept.18-21. Bristol, utána újra East Greenwich
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
szept.18. East Greenwich - Bristol (10 tmf)
Délelőtt még elevezünk a könyvtárba, aztán átvitorlázunk a gyenge szélben és forró napsütésben a közeli Bristolba. Mint a hüllők, élvezem a napsugarakat a bőrömön. Bikiniben napozok, ami szeptember eleje óta alig esett meg velem. Pechünkre eddig cudar egy hideg szeptembert fogtunk ki, pedig direkt nem is siettünk északabbra, hogy ezt elkerüljük.
Dénes kormányoz, ahogy elhagyjuk East Greenwich-t:
Minden nap szóba kerül, hogy jövő évben júni végétől merre vitorlázzunk tovább. A mostani utunkon nem tudtunk snorkelezni, mert nem volt láthatóság a vízben, és hideg is volt benne, hogy élvezhető legyen csak úgy lubickolni benne. Így Álmi kívánsága, hogy vissza a Bahamákra, nem hangzik rosszul. Ott mindig meleg a víz, és tele van mindenféle klassz élőlénnyel. Kanada? Ugyan már!
Én is meleg helyekre vágyom, szeretnék snorkelezni újra. És a meleget mindig is jobban bírtam, mint a hideget. A Bell bénulásomat is a hidegtől, huzattól kaptam, amikor visszajöttünk a másfél éves karibi utunkról. Azóta a hegyvidéki élet télen Svájcban jobban próbára tesz, mint korábban. Érzékeny lett a fél arcom, fülem. Meleget akarok gyűjteni mindenütt, és a hidegnek még a gondolata is lefagyaszt. Azért egy hét döglesztő meleg a Bahamákon, és már váltanánk, ebben biztos vagyok, persze csak egy hétre. Dénesnek mindegy, ő inkább a kevésbé melegre vágyik, de azért süssön a nap!
Tovább a legészakibb államokba és onnan Kanadába? Ez a leglogikusabb, hisz ez van a legközelebb, és a hurrikán szezon miatt nem igazán jó ötlet lemenni ilyenkor délre a Bahamákra, a Karib-tengerre. Igaz, már megéltünk a veszélyeztetett részein is egy aktív hurrikán szezont még Bukdács úron, és nem volt rossz, mindig figyeltük a hurrikánokat, ehhez terveztük az utat, minden horgonyzóhelyet úgy választottunk meg, hogy ha átmenne rajtunk egy hurrikán, akkor is legyen lehetőségünk a hajót és magunkat viszonylag biztonságba helyezni (pl. jól behorgonyozni, kikötni magunkat egy mangrove-ba). Persze vonz észak, mert még nem jártunk arra soha. És engem taszít is, mert 6 hónap hideg tél a svájci hegyekben, és aztán egy hűvös nyár az északi vizeken, és újra vissza a hidegbe...ez egyszerűen brrrzasztóan hangzik. De a fenébe is, most vagyunk a legközelebb ehhez a helyhez, hát hülyeség lenne otthagyni. Majd meglátjuk.
Bristol öblébe velünk érkeznek egy katamarán-verseny résztvevői. Némelyik szinte súrolja a hajónkat. Nem ő:
Dénes még evezget egy órát az öbölben horgonyzó hajók között. Azt is megnézi, hogy hol tudunk majd holnap kikötni a dingivel.
szept.19. Bristol
Minden helyen gazdagodik a rendszámgyűjteményünk. Ma itt a Rhode Island-i Bristolban egy arizonaival:
A visitor centerben megnézünk Bristolról egy negyedórás bemutató filmet, amit nyugodtan nevezhetünk a drága szállások reklámfilmjének. Van itt egy kis múzeum, ami a Herreshof testvérek hajóépítő tevékenységét, a város hajóépítő-, hajózó- és vitorlás múltját mutatja be. Álmi a hajón felejtette a fotógépét, ezért a múzeumot délutánra hagyjuk. Nálam ugyan van egy gép, de mit számít. "Az nem jó, nekem az enyém kell." Mivel mindegy, hogy milyen sorrendben ismerjük meg a várost, ráhagyjuk. Így délelőtt csak ide-oda sétálunk, én meg közben a különböző stílusú, 1700-1800-as években épült, felújított faépületeket fotózom. Ezektől hangulatos a település, más látnivaló itt nincs. Persze nekem ez is bőven elég. A négy hónap alatt még nem sikerült megunnom ezeket az épületeket. Amikor rájuk nézek, olyan mintha leperegne előttem Amerika elmúlt fél évezrede, újra és újra. Valami fantasztikus élmény, egy saját belső mozi. És azonnal beugrik Izrael. Ahogy megismertük, utaztunk benne, ahogy olvastuk a múltját, nézzük a jelenét, olyan mint Amerika, csak fél évezreddel elcsúszva az időben. Akárcsak a keresztény és a muszlim vallás is a maguk rémes következményeivel. Szóval jól érzem magam a házak közt sétálva :)
A Linden Palace (fából minden, még az oszlopok is):
A Linden Palace a The Great Gatsby (A nagy Gatsby) 1974-es filmváltozatának volt az egyik forgatási helyszíne. Ebben a változatban Robert Redford és Mia Farrow játszották a főszerepeket. A film alapjául F. Scott Fitzgerald 1925-ben írt azonos című regénye szolgált, amiből Francis Ford Coppola írt forgatókönyvet. Két Oscar-díjat is nyert. Maga az épület 1810-ben készült el Bristol akkor leggazdagabb családjának, a deWolfoknak, akik rabszolgakereskedelemből gazdagodtak meg.
Templomokból nincs hiány egy településen sem. Itt is akad bőven, ebből nekem ez a három volt a leglátványosabb:
Episzkopális templom:
Kongregációs templom:
Katolikus templom:
Képek a Herreshof múzeumból:
Itt épült America's Cup hajó:
Fantasztikus!!!
Luxus jachtban luxus tűzhely az 1800-as évek végéről:
szept.20. Bristol - East Greenwich (10 tmf)
Délelőtt kievezünk a könyvtárba, utána a 15 csomós szembeszélben visszavitorlázunk East Greenwich-hez. Utolsó vitorlázásunk idén, és mi kiélvezzük minden percét. Krajcolunk:
Megint belefutunk a katamaránosok versenyébe:
Kaptunk egy jó kis fröccsöt, át kellett cserélnem a felső ruházatom:
Hétvége van, nem vagyunk egyedül a vízen, és ez csak fokozza a hangulatunkat. A horgonyzóhelyünkön is többen horgonyoznak délután 4-kor, de van hely bőven.
szept.21. East Greenwich
Utolsó napunk horgonyon. Holnap már kikötőben alszunk, először 4 hónap után, de nem várjuk. Maradni akarunk mind3an, és csak Álmiban van kis öröm, hogy nemsokára láthatja a nagyszülőket, a játékait és majd Svájcban a barátait. A zsebpénze már mind elfogyott, de kitaláltuk, hogyan gyűjthet. Kap tőlünk logikai feladatokat, és ha jól megold egyet, akkor fél dollár jár érte.
Reggel átevezünk a településre mosni. A coin laundry vasárnap is nyitva van. A szárítógépet muszáj használnunk, mert csepereg az eső. Mire visszaérünk a hajóra, már benépesült a hajónk körül a víz horgonyzó motoros jachtokkal, vitorlásokkal.
Délután Álmival kievezünk a beach-re, és a mókusokkal teli erdőben sétálunk. Látunk egy fakopáncsot is, épp hevesen ütögeti az egyik fát. Szerencsénkre akkor érünk vissza a hajóra, amikor elkezd esni. Dénest nem zavarja, tisztára törli a dingit. Később eláll, szép esténk lesz.
Naplementekor még felmászik Dénes az árbocra:
