2015. júl.21.-aug.04. East Greenwich és Jamestown (Dutch Harbor öböl), Rhode Island

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

júl.21-27. East Greenwich

Dénesnek augusztus közepéig még van némi svájci munkája, aminek az elsõ felét ebben az egy hétben végezte el, ehhez kellett a laptopja, áram, internet, ezért maradtunk itt horgonyon olyan sokáig. A napjainkba rendszer költözött. Dénes kora reggel már kievezett a kenuban a parkba, ahol az árnyas pavilonokhoz tartozik áramdoboz is, így hûvösben és árammal ellátva tudott dolgozni. Mi 10-11 körül kieveztünk hozzá a dingivel, és átsétáltunk együtt egy távoli pavilonhoz, ami mellett a golfpályák húzódnak, és van egy óriási mezõ és árnyas fák. Az egyik alatt tornáztam 1-1.5 órát minden nap. Álmi golflabdákat gyûjtött vagy focizott Dénessel, amikor õ épp kis pihenõt tartott a munkában. Utána vissza ebédelni, majd egy óra szieszta, utána a településre eveztünk, ahol a könyvtárból elküldte Dénes a megírt anyagot interneten keresztül. 8-ra mindig igyekeztünk vissza a hajóra, mert utána már nem esett túl jól a hideg vízben a fürdés. Napközben, energiával telve nem számít, hogy hideg. De este lemerülve már fennáll a veszély, hogy nem vagyok hajlandó a vízbe menni.

Hétvégén a parkban autókiállítás volt, régi és e századi modellekbõl egyaránt, mind különleges, kis darabszámban gyártott autó. Odafelé menet készítettünk néhány emlékfotót.

A golfpályán, míg Álmi a tisztítóval a labdákat tisztítja:

Álmi az összegyûjtött golflabdákért pénzt kapott a klubházban. Így szerzett 11 dollárt a zsebpénzéhez.

Néhány fotó az autókiállításról. Ilyenen már voltunk tavaly Long Islanden, Oyster Bay-ben.

júl.28. East Greenwich - Jamestown (Dutch Harbor öböl) (15 tmf)

A mai napot tûztük ki indulásnak. Szél semmi. Az optimistesek összegyûltek körülöttünk versenyezni, de nincs szél. Dénesék felrakták már Álmival a dingit az orrfedélzetre, most kikötözzük, hogy letegyük és kievezzünk a partra. Talán délutánra megjön a szél, addig meg kint séta, torna. Felrakjuk a napponyvát is a fedélzet fölé, hogy ne legyen majd bent olyan meleg.

Mire végzünk, támad egy kis szél, már elég, hogy vitorlázzunk. Vissza az egész. Aztán újra csak lógnak az optimistek vitorlái. Ponyva újra fel. Dél körül látjuk, hogy a versenybírók kimotoroznak az öbölbõl, majd mikor visszajönnek, összekötik az optimisteket, és húzzák ki õket. Biztos van kint szél, mondja Dénes. Menjünk.

Elindulunk motorral, és ahogy kiérünk, van szél, sõt. Reffelve húzzuk fel a nagyvitorlát. Igaz szembõl fúj, de nagyon jól lehet benne krajcolni. Jó újra úton lenni, és a szinte hullámtalan vízen vitorlázni. Dõlünk szépen. Cikkcakkozunk. Három körül már az ismert híd elõtt járunk, látszik már a tavalyi horgonyzóhelyünk Dutch Harbornál.

4-kor már virslit fõzünk a kokpitban, 5-kor a kabinba (szalonba) zárkózva nézzük a felhõszakadást, villámlást körülöttünk a beerõsödött szélben.

Dénes még reggel, miközben a két kezével baromi erõvel meghúzott egy kötelet, a jobb vállában hallott egy hangos reccsenést, amit abban a pillanatban óriási fájdalom követett. Nem tudta felemelni a karját, így a balt kellett használnia. Mi Álmival megpróbáltunk mindenben segíteni, de így is sok minden az õ vállaira, karjaira hárult. Rájár a rúd, mert elõtte pár nappal a másik karját húzta meg, amikor kimászott a fürdõlétrán. Más mozdulatot használt, mint szokott, ekkor húzta meg, de szerencsére napról napra javult, most jó újra. Én varrás közben húztam meg a derekam. Rossz pózban ültem úgy fél órát, és mikor felálltam, baromira fájt. Másnap már jobb volt, és 3-4 nap múlva már nyoma se volt. De addig nem tudtam állásból nyújtott lábak mellett lehajolni, és megérinteni a földet. Csak ha behajlítottam kicsit a térdem, akkor sikerült. Szerencsére nem akadályozott a tornában. Az ülés viszont nehezemre esett.

júl.29.-aug.04. Dutch Harbor elõtti öbölben horgonyon

Tavalyról ismerjük ezt a helyet is. Van itt mosoda, mellette a bolt, és öt percre a könyvtár. Mosunk. Egyik reggel fehéret, másik reggel színeset. A színes nap túl szeles, vízszintesen állnak a ruhák a kifeszített kötélen. És szürke felhõk kavarognak az égen, ijesztgetnek, hogy elázik minden, de megúsztuk.

Mivel Dénes jobb válla nagyon fájt, nem tudta használni ezt a karját, így nem mertünk továbbvitorlázni, pihentetést szavaztunk meg a vállának. A dingidokk 800 méter a hajónktól. Közelebb nem állhatunk, mert fizetõs bóják vannak kirakva (50 dollár egy éjszakára egy bója). Állandóan a dokk felõl fúj a szél, és áramlás is van. Így eléggé nehéz feladat lett a partrajutás, most hogy Dénes nem tud evezni, és nekem kell a családot partra vinni. Hol vannak az én vállaim a Déneséhez képest...Nagyítóval talán kivehetõk... Ha erõs szél fúj, akkor hiába húzom, húzom, csak arra elég az erõm, hogy a hajónk mellett tartsam a dingit, és ne sodorjon mögé a szél vagy az áramlás. A part sajnos itt Amerikában nem közös, hanem magánterület, nem köthetünk ki. Ráadásul dagálykor a lapos sziklák is víz alá kerülnek, nem lehet végigsétálni vagy a dingit otthagyni. Így apálykor indulunk, és a hajó magasságát megõrizve, partra sodor a szél, õk kiszállnak, és üres csónakkal már el tudok evezni a dingidokkhoz, õk meg végigsétálnak a parton. Így kb. 40 perc az út. Röhejesen hangzik, de mindig Hemingway öreg halászára gondolok közben. A napokig tartó emberfeletti küzdelmére. És már meg is érkeztem, szárazon, és a legkevésbé se fáradtan. De Dénesékkel a csónakban agyonizzadhatnám magam, nem jutnék el a dokkhoz ilyen szélben. Visszafelé viszont segít a szél. Illetve gyengébb szélben el tudok velük evezni a dokkhoz. Kb. 20-25 perc ilyenkor az út.

Közben Dénes a svajci munka második felét is megcsinálta az itt dekkolás alatt. Már csak a végsõ simítások vannak hátra. A hajón is dolgozott, a fedélzeti sérüléseket csiszolta le, kezelte, a bejárati tetõajtót is szétszedte, mert már olyan volt esõben, mint egy lyukas esernyõ. Bentõl néztük, ahogy ütemesen csöpög be a víz.

Egy héttel a vállával történtek után, most sikerült függõlegesig emelnie a karját. Fáj neki, és minden rossz mozdulattal visszaesik az állapota. Ennek ellenére eldöntöttük, hogy holnap, szerdán indulunk. Sajnos csütörtök estétõl keletire fordul a szél két napra. Ez azért rossz, mert a következõ horgonyzóhelyeink nem védettek keletrõl. Dénes most nézi a lehetõségeket az Active Captain oldalon, és talált egy védett, zárt öblöt Martha's Vineyardon, csak épp a bejárata a térkép szerint túl sekély nekünk még dagálykor is, az Active Captain oldalon írt bejegyzések szerint viszont még apálykor is be tudtak jutni olyan merülésû hajók, mint mi. Hát kalandra fel!