Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│

 

 

2015. aug.13-16. Nantucket (Massachusetts)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

aug.13. Martha's Vineyard - Nantucket (27 tmf)

Ma egy másik szigetre indulunk, ami szintén a bálnavadászatból élt, méghozzá nagyon jól, ma pedig az egyik legnépszerűbb nyaralóhely a keleti parton. Várjuk nagyon, mert ide már ígért az útikönyv fókákat. :))))

Szokásos reggeli készülődés az indulás előtt: Dénes felhúzza a csónakot az orrfedélzetre, reggelizünk, ami rántotta zöldségekkel, utána a mosatlant berakom egy nagy tálba, és be a mosogatóba. Majd a következő helyen mosogatok. Lent mindent a helyére rakok, amíg felhúzza Dénes a horgonyt. Vitorlával indulunk el a horgonyzóhelyről 7 körül.

Gyenge a szél, de még épp kivisz az öbölből, aztán eláll. Fürdünk egyet a vízben. Az áramlás most még segít, de pár óra múlva megfordul, addig jó lenne messze jutni. Így kénytelenek vagyunk motorozni, és reméljük, hogy mire ellenünk dolgozik (az áramlás), visszajön a szél. Ilyen békés viszonyok mellett mindig kinyitjuk menet közben is a tetőablakokat és az oldalablakokat, hogy átjárja a szellő a hajót. Ki gondolná, hogy bármi víz bekerülhet ilyenkor a hajóba. Most is így tettünk.

Dénesék kint beszélgettek, én lent olvastam, majd javítottam Álmi matekfeladatait. Motorozás közben elszáguldott előttünk egy motoros jacht. Nekünk volt előnyünk, eleinte úgy tűnt, meg is adja, aztán gondolt egyet, és az orrunk előtt átszáguldott a másik oldalunkra. Olyan rövid és magas hullámokat keltett ezzel, hogy a hajónk az elsőre még felsiklott, a másodikba már beleállt az orrunk, és félméter magas víz lepte el az orrfedélzetet. Annyira váratlanul jött, hogy Dénesnek csak annyi ideje volt, hogy leordítson: - Csukd be az ablakokat! Ugrottam azonnal, de már csak a beömlő vizet láttam, amiből én is kaptam. Fogalmam sem volt, kint mi történhetett, hogy az ablakokon át ömlik be a víz. Tengeralattjárók lettünk?! Az orrkabinunkban minden úszott, a ruhásszekrényekbe is bejutott a víz. A mosdóban is nyitva volt az oldalablak, oda is beömlött. A kabin padlóján ide-oda lötyögött, én meg benne tapicskoltam. Álmi élvezte volna, ha még kicsi lett volna. Igazi medence a kabinban! Eléggé sokkolva voltam. Miután minden ablakot becsuktam, mentem ki, hogy megtudjam, mi a fene történt. Déneséknek is jó látványban volt részük, ők végignézték, ahogy elmerül az orrunk, és a térdig érő víz végigömlik a fedélzeten. Mindez egy szélcsendes, hullámmentes vízen, ragyogó napsütésben, egy hülye motoros miatt. Természetesen azt kívántam, hogy fordulna föl most azonnal.

Kiraktam a kokpitba a totálisan elázott lepedőket, párnákat, Álmi plüssállatait, az ágyszivacsainkat, a tárolók tetejét, a könyveinket, amiket esténként olvastunk. Aztán a ruháimat szedtem ki a vizes dobozokból, sajnos mindegyik sósvizes lett, ami azt jelenti, hogy még ha meg is szárítom a napon, utána ha egy pici párát is összegyűjt, azonnal nedves lesz újra. Ilyen a só. Nantucketben ki kell majd mosni az egész ruhatáram és az ágyneműt édesvízzel. Remek.

Közben a magunk után húzott pecáról elkezdett hangosan letekeredni a damil. Kapás! Végre igazi hal akadt a horogra, és nem a százegyedik hínár. Mindenki az újabb feladatra koncentrál. Dénes üresbe rakja a motort, és megragadja a pecabotot, Álmi kiabálja, hogy el ne ereszd papa, én rohanok le a mosdóba a vödörért, amibe majd belerakjuk a vacsorát, közben újra lábat mosok a padlón lötyögő vízben. A hal már kint is van, szép nagy, elég lesz hármunknak. Itt a helyiek csak blue-nak hívják ezt a halat.

Mivel a szél nem jött meg, az áramlás meg ellenünk fordult, lehorgonyoztunk. Errefelé csak pár méteres mélységek vannak, így nem okozott gondot. Most várjuk a szelet, de legalább nem sodródunk vissza. Dénes megpucolja a halat, kifilézi, jaj, de gyönyörű a húsa! Aztán fürdünk, de már kötél is kell, nehogy ne tudjunk visszaúszni a hajóra, mert nagyon visz el az áramlás. Utána jut időnk a károkat lent felmérni. Dénessel kipakoljuk a tárolókat, amiken keresztül lefolyt a víz a bilge-be. Innen, a padlódeszkákat kiemelve, kimeri az egészet. Törölgetünk, szárítunk fél 4-ig, ekkor már érezzük a szelet. Ami megszáradt, azt visszapakoljuk, a többit összehányjuk a kokpitban, majd holnap a szigeten kimossuk. Szerencsére az ágyszivacsok egész jól megszáradtak a tűző napon, azokon már lehet aludni, és vannak pótpárnák, lepedők is, így az alvásra nem lesz gond. 4-kor már vitorlázunk, és szuper a szél, élvezetes a menet.

Ez a sziget is lapos, homokos tengerpart öleli körül, sok a vitorlás körülötte, és jönnek-mennek a kompok. Szép az egész. A pilotkönyvből tudjuk, hogy hol szoktak horgonyozni a hajók. Ez a hely viszont egyáltalán nem tetszik. Na, nem a táj miatt, hanem a tömegnyomor miatt. Egymás hegyén-hátán a sok motoros és vitorlás. A motorosok járatják a motort, hogy áramot termeljenek, így akkora a bűz és hangzavar mint Pesten egy dugóban. Dénes ismer már. Inkább legyünk messze a központtól, sétáljunk sokat, de élvezzük a szálláshelyünket, ahol több napot akarunk eltölteni. És most is megtaláltuk az ideálisat :))) Ahol meztelen ugorhatok a vízbe, és nem kell szagolnom senki bűzét, és gyönyörködhetem a kilátásban, és nem a szomszéd grillsütőjében, és egyáltalán nincs messzebb a központtól.

Senki sincs rajtunk kívül, csak a bójákon álló helyi motorcsónakok. És a víz teli van halászbójákkal, amikből hosszú kötél megy a fenékre, a végén pedig ketrec. Ebbe másznak be a hatalmas ollójú homárok, amiket aztán a parti éttermekben borsos áron el lehet fogyasztani.

Erre a partra fogunk majd kievezni, szerencsére nagyon közel van. Dénessel fogadunk. Én azt mondom, hogy nem tud 5 perc alatt 3unkkal kievezni. Nagyon belehúz, és én veszítek, és ezzel januárig nem ehetek jégkrémet. :(((

A másik part csak egy homokpad:

A víz hideg, és az áramlás erős, alig bírok visszamászni a létrán. De a láthatóság tökéletes. Álmi már most menne búvárkodni. Megsütjük a halszeleteket vacsorára. Mennyei!

aug.14. Nantucket

Reggel kievezünk egy adag szennyessel (köztük a tegnap elázott ágyneműkkel, párnákkal), és feltérképezzük a nyaralóhelyet. A központba érve forgalmassá válik, ember ember hátán. Libasorban haladunk a járdán, mint az autók az úttesten. Jönnek sorra a kompok, százával hozzák a nyaralókat. Mégis nagyon hangulatos a hely. És ráadásnak ingyen zuhanyzói vannak a jachtkikötőnek, és van coin-laundry-ja is, azaz érmés mosodája, ami nagyon tiszta. Míg megy a mosás, felfedezzük a központot. Találunk itt is egy Stop&Shopot (élelmiszerbolt), van bálnamúzeum és könyvtár is. Minden szinte egymás mellett.

Délután is kijövünk és járjuk az utcákat.

A helyi kukák, amikben egykor bálnaolajat tároltak:

Hajós cégér:

Moby Dick:

Vicces szobrok egy art galery kertjében, mint pl. a gólyalábon álló zsiráf:

És nem maradhatnak ki a rendszámok sem:

aug.15. Nantucket

Kora reggel Dénes elevez egy másik adag szennyessel a mosodába, és vizet is hoz az egyik kiürült kannában. Reggelizünk, aztán elmennek a fiúk sznorkelezni, felmelegedésképp a parton homokvárat építenek. Délután újra kint sétálunk. A part menti kertvárost fotózom, erre sétálunk be mindig a központba, ami 10 perc séta. A hajónk látszik a képen, most a fehér betekerős orrvitorláról lehet felismerni:

Elsétálunk a sziget legöregebb házához (17..), ami mellett van egy almafa, épp azzal a savanykás almával, amit úgy imádok, ami nekünk is volt anyukáméknál a kertben még gyerekkoromban, és ilyet nem lehet a boltban kapni. Begyűjtünk belőle egy zacskónyit.

Álmi vett a zsebpénzéből egy pukkanós pisztolyt, és szokássá tette, hogy minden horgonyzáskor fellő vele a magasba az orrfedélzeten állva.

Ma is látunk egy bálnát:

aug.16. Nantucket, túra

Reggel 8-kor kint vagyunk a parton, és eltúrázunk fókát nézni.

Pici teknős az úton:

15 km után végre a parton, és Dénes azonnal kiszúrja a fókafejeket a vízben.

Félénkek, nem közelítenek, ha mi úszunk feléjük, azonnal lemerülnek és arrébb úsznak.

Visszafelé észrevesszük, hogy az egyik halászsas (osprey) ott van a fészkénél:

Délután 3-ra visszaérünk a központba, még nyitva a bálnamúzeum, amit megnézünk. Utána utolsó vásárlás, majd irány vissza a hajóra összepakolni. Holnap indulunk Maine államba, 190 tmf vár ránk, 3 napos menet éjjel-nappal, elvileg kellemes hátszélben végig.