2015. aug.26.-szept.1. Boothbay Harbor (Maine)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

aug.26. Tenants Harbor - Boothbay Harbor (Maine) (29 tmf)

Ködre ébredünk, szemerkél az esõ, szélcsend. A négy csónak még itt van mellettünk, egyelõre nem mutatnak életjelet. A kormoránok bezzeg itt vadásznak körülöttünk most is, mint minden nap. Lemerülnek, majd kicsit távolabb feljönnek üres csõrrel vagy egy hallal. Néha megszárítjuk a szárnyukat egy sziklán. Álminak a sirályok itt a kedvencei, nekem a fekete kormoránok.

Mire megreggelizünk, már ébredeznek a csónakokban. Kibukkanak a ponyvák alól, eleinte csak fiúk, pisilnek a vízbe, majd egy-egy lány is, akik a hajó hátánál a víz fölé guggolnak, és elvégzik dolgukat. Vannak helyzetek, amikor nem lehet mást tenni, le kell küzdeni a gátlásokat.

Néhányan beugranak a vízbe, felüvöltenek, a többiek poénkodnak velük, aztán õk is ugranak. Egy óra múlva már sül a csónakokban a hagymás tojásrántotta. Mi közben összepakoltunk, Dénes húzhatja a horgonyt. Van egy csepp szél, amivel még épp sikerül vitorlákkal elindulni. Mivel nincs motor, reménykedünk, hogy kitart. Ha elállna az átjáróig, akkor horgonyt dobunk. Ez a terv. Kezemben a ködkürt. A láthatóság 100 méter sincs.

Kijutunk. Kint gyorsan betekerjük a fockot, és felteszi Dénes az aszimmetrikus spinakkert. Ebben a gyenge hátszélben ez a legjobb. A munka nem hozza meg a gyümölcsét, mert eláll az a csipet szél is, ami volt. Spi le. Az áramlás visz minket jó irányba, erre figyeltünk, hogy így legyen, különben nem indultunk volna el. 1-2 csomó a sebességünk. Lobsterhalászok motoroznak körülöttünk lassan, bójáról bójára. Egyet látunk is, mert mellettünk húzza fel a ketrecet, a többieket csak halljuk. Nem kell használnunk a ködkürtöt.

Nem egyszerû a vitorlázás. Sok a zátonyos hely, amit ki kell kerülnünk, és ügyelnünk kell arra is, nehogy bevitorlázzunk a nagyhajók útvonalába, amit a térkép jelöl. Ez most elkerülhetõ, nem kell Boothbay Harborig kereszteznünk az útjukat. A veszélyt az jelenti, hogy széltelenül nem leszünk képesek csak a vitorlákkal a zátonyokat elkerülni. Ezen aggódik Dénes egész végig az út során.

Közben szemerkél az esõ, majd jobban rákezd, majd eláll. A köd hol picit oszlik, hol sûrûbb lesz. Halljuk a jelzõbóják ködkürtjeit, néha egy-egy motorzúgást, de szerencsére nem jönnek felénk. Határozottan nem ez az álomvitorlázás.

Olyan 2 órányi 1-2 csomós sebesség után, végre megindulunk. Jön egy kis szél, amivel félszélben, 3/4 szélben 4-5 csomóval haladunk.

Még 5 óra, és elérjük az utolsó és egyben legveszélyesebb keskeny átjárót, ahol ez a világítótorony áll az egyik oldalon. Dénes itt izgult a legjobban, mert a szél itt fokozatosan gyengült, és idõközben az áramlás is szembefordult. Kérdéses volt, hogy átjutunk-e, vagy a sziklákon kötünk ki. De szerencsénk volt, és innen már szabad az út a 4 tmf-re benyúló öböl végén fekvõ településig.

De még mindig köd van, és most a nagy hajók miatt kezdünk aggódni, mert az öböl végén fekvõ települést õk se tudják máshonnan megközelíteni. És hallunk is motorzúgásokat, ködkürtölünk, halljuk, hogy lassítanak, tovább kürtölünk, elkerülnek, de csak lobsterhalászok vagy kis motoros jachtok lehetnek a hangjukból ítélve. Hallunk egy magasabb hangú ködkürtöt, megörülünk, hogy egy másik vitorlás is itt kavircol. És egyszer csak találkozunk. Mi befelé pillangózunk, õk kifelé krajcolnak, de csak helyiek, kicsit kijöttek vitorlázni.

És mint Rocklandbe érkezésünkkor, most is váratlanul kikerülünk a sûrû ködbõl. Látjuk a mellettünk húzódó szigeteket, a lobsterhalászok hajóit, a jelzõbójákat, amiknek eddig csak a ködkürtjét hallottuk. Már látjuk a települést is az öböl végén. Fellélegzünk.

Nem sokáig tart az öröm. A szél hal el. Dénes kíváncsi, hogy tudja-e húzni a hajót a dingivel. Le a dingit, és már evez is, de a sebességünk nem nõ. Ahogy gondoltuk, nem mûködik a dolog.

Végül a szél visszajön, és mi lehorgonyzunk a Signal Point Marina elé. A hely már megint gyönyörû, szigetek, zegzugos öblök, gyönyörû házak, fókák a vízben, kormoránok, sirályok. Kivételesen most örülök, hogy újra ködbe borul a táj, és nem kell a fürdéshez bikinit vennem. A víz itt kicsit melegebb, mint Tenants Harbornál volt. Fürdünk, eszünk és alszunk.

Álmi kedvenc levesét kéri, a kínai tésztalevest. Megkér, hogy fotózzam le vele:

aug. 27. Boothbay Harbor (Maine)

Végre süt a nap reggel. Mikor is volt ilyen utoljára? Kilenc napja. Milyen rég!

Reggeli után átevezünk a Signal Marina dingidokkjához, a fenti képen látszik, milyen közel van, és beszélünk a kikötõmesterrel, hogy itt hagyhatjuk-e a dingit, illetve tud-e eladó külmotorról. Ian korunkbeli, és kiderül, hogy itt két marina is van, és õ nem a Signalhoz tartozik, hanem a Hogdon Wharfhoz, csak egy az irodájuk. De megengedi, hogy maradjon a dingi, majd beszél a másik kikötõmesterrel is, és megígéri, hogy utánanéz a külmotoroknak.

Sétálunk tovább a hangulatos üdülõtelepülés központjába.

A lobsterbójákat nagyon szeretjük, de csak itt a parton, díszítésként. A vízen utáljuk õket kerülgetni, de a tegnapi utunkon már nem törõdtünk velük, így soknak nekiütköztünk, végigmentek a hajó oldalán vagy alján. Szeretnénk egy szép partravetettet találni, amit majd hazavihetünk emlékbe.

Boothbay Harbor népszerû település, rengeteg turistahajó viszi ki innen az embereket, hogy azok bálnát, fókát, puffint lássanak, vagy lobsterbójákhoz mennek, és felhúzzák a ketreceket, amikben a lobsterek csücsülnek. A puffint kivéve mindent láttunk, de ezek a madarak (Álmi kedvencei) sajnos nem itt, hanem északabbra halásznak a vízben. Vettünk róluk egy angol mesekönyvet, azt olvassuk esténként hangosan. Fotók a wikipédiából:

Ahogy az lenni szokott egy ilyen forgalmas nyaralóhelyen, nincs hiány butikokból, éttermekbõl, fogadókból, fagyizókból. Van még egy óránk a könyvtár nyitásáig (10-ig), így tényleg bejárunk minden utcát a központban. Átsétálunk egy gyalogos hídon, gyönyörködünk a kilátásban, élvezzük a hatalmas popcorn boltból kiáradó édes illatot, ami több utcányira is elkísér minket.

A könyvtárban Dénes gyorsan eladó külmotorokat keres az általa ismert hirdetõoldalon, a craigslist.com-on. Álmi hozta a matekját, azt oldja, utána tabletezhet. Én végre nekilátok bemásolni a hajónaplót Nantucketrõl (még csak itt járok), és kiválogatni hozzá néhány képet.

Ebédidõre kinézett Dénes néhány motort, és amíg elsétálunk a Hannafordba ebédért, elmondja a lehetõségeket. Például rendelhetnénk interneten egy cégtõl ugyanilyen belmotort, mint amink van, 5000 dollárért, és 700 dollárt adnak, ha elküldjük nekik a miénket. Vagy várunk, amíg elérünk egy olyan helyre, ahol olcsóbban megjavítják, vagy Dénes helyet bérel, és õ dolgozik a kiemelt motoron. Vagy egyáltalán nem javíttatjuk meg, igaz így szinte semmit sem ér a hajónk. Úgy döntünk, várunk, és most veszünk egy külmotort, hogy szélcsendben segítsen, ne sodródjunk zátonyra.

Nem egyszerû a döntés, hiszen a külmotor + a tartója is kb. 1000 dollár. De amikor már nem kell, van esély eladni. Maine utunk legérdekesebb, legszebb része, de itt hamarabb beköszönt a hideg, mint a délebbre fekvõ államokban. Így vagy most nézzük meg, és egy másik államban foglalkozunk a motorjavítással, vagy a motorért feláldozzuk Maine-t. És ezt nem akarjuk. Motor nélkül viszont ilyen zátonyos, szûk átjárókkal teli helyen nehéz. Sok idõ lenne eljutni jó helyekre, hisz állandóan meg kéne várni a tökéletes szelet és áramlást. Ezért muszáj egy külmotort vennünk.

Dénes a svájci munkája miatt még mindig kap kérdéseket, ez miatt délután vissza kell mennie a könyvtárba, dolgozni. Mi Álmival bejárjuk a butikokat, aztán még visszamegyünk a Hannafordba, Family Dollarba vásárolni. Utána vissza a kikötõbe Ianhoz. Õ is megnézte a craigslist.com-ot, és kiírt néhány külmotort.

Este még a Signal kikötõmestere átmotorozott, hogy mondja, nyugodtan használjuk a dingidokkját. Nagyon rendesek. Máshol 5-10 dollárt kell fizetni ezért, mázlink van ezekkel az emberekkel. Álmi közben evezget a part mentén, és felfedez egy dingidokkot, ahol van zuhanyzó és mosoda.

aug. 28. Boothbay Harbor (Maine)

Dénes kora reggel elevez Álmival a mosodás dingidokkhoz, ami a Tugboat Innhez tartozik, és kimos, majd megszárít egy adag szennyest. Addig én penésztelenítem a hajón a falakat, tárolókat hipóval. Utána reggeli, majd megint a Tugboat Innhez evezünk, hogy a zuhanyzóban hajat mossak, mert Álmiék találtak bent a falra erõsített hajszárítót. Két hét után végre hajat moshatok, mennyei!

A könyvtárban újra megnézi Dénes a hirdetéseket, a munkájával is foglalkozik. Utána vissza a hajóra ebédelni, közben beszél Iannal, aki felajánlja, hogy kölcsönadja a másik kocsiját, egy 2002-es Volvo-t, hogy elmehessünk bármelyik motort megnézni.

Ebéd után újra kint, telefonálás az egyik Inn recepciójáról ingyen. Dénes holnap reggel 8-ra megbeszél a legesélyesebb motortulajjal egy találkát. Az illetõ az American Airlines egyik pilótája, és holnap repül el Európába, így most vagy soha. Csak épp 150 mérföldre (240 km) lakik, és végig nincs sztráda, így jó korán el kell indulnunk. Ian elviszi Dénest magához, és vissza már Dénes a Volvo-val jön.

aug. 29. autózás Pigeon Hill (Maine)

Hajnali fél 3-kor már nem tudtunk aludni Dénessel, így felkeltettük Álmit, és indultunk. Sûrû a köd, lassan haladunk, mert nem lát Dénes sokat, de szerencsére nincs senki az utakon, kivéve néhány borzt, mókust. Az egyik borz elénk szalad, de reméljük, hogy sérülés nélkül megúszta. Visszafelé jövet nem láttuk a betonon, ez jó jel. Álmival sikerül aludnunk. 6 után már közel vagyunk Pigeon Hillhez, így Dénes egy tengerparti parkolóban megáll és most õ alszik. A köd felszállt, süt a nap. Apály van, és a helyiek az iszapban kagylókat gyûjtenek.

Fél 8-kor már ott vagyunk, de nem akarunk zavarni, hisz 8-ra lett megbeszélve, így tovább hajtunk, mert a félszigetnek ez a része természetvédelmi terület, túraösvényekkel. Az egyiknél leparkolunk, és rengeteg áfonyát találunk. Van az alacsony bokros fajta, amivel eddig Európában találkoztunk, és vannak térdig érõk, amilyeneket még sose láttunk. Ezeket sokkal ízletesebbnek találjuk. Mondtam Déneséknek még Svájcban, hogy Maine-ben biztos fogunk áfonyázni, és úgy is lett :) Megbeszéljük, hogy a motorvásárlás után visszajövünk ide, és túrázunk egy órát. Többre sajnos nincs idõnk.

A motor egy 6 lóerõs, hosszú triebes (lábas) Mercury. Jó állapotban van. Egy vizeshordóba lóg a trieb, a pilóta be is indítja a motort, hogy lássuk, mûködik. 700 dollárért megkapjuk egy külsõ benzintankkal együtt. Utána megyünk túrázni. Látunk rögtön egy rókát, figyel minket, aztán elszalad.

Sok a nyírfa a fenyõk között, szép fehér a törzsük, Dénes nagyon örül nekik.

Pókhálók a réten:

Utoljára a térdig érõ áfonyabokrokról szemezgetünk:

Visszaúton a belfasti hajósboltban vesz Dénes motortartót, amit majd fel kell szerelnie a hajó hátára, és veszünk egy gázzal mûködõ ködkürtöt. A mi hajóméretünknek ez az elõírt, és nem a "szájjal fújjuk" ködkürt. Egy Hannafordban bevásárolunk mindenféle élelmiszert a hajóra, kihasználva, hogy van autónk, ami szállítja.

A hajón kellemetlen meglepetés vár: nem fittel a hajónk hátához a motortartó. Másfajta motortartók sem, így Dénesnek ki kell fûrészelnie a hajón lévõ, ilyen célokra vett lapos fákból egy ékalakhoz darabokat, amiket aztán össze kell ragasztania. De ez a holnapi nap projektje. Reméljük, hogy sikerül neki, ha nem, akkor egy mûhellyel kell elvégeztetni a munkát.

Valahogy szóbakerült a fürdés, és Ian mondta, hogy van nekik is zuhanyzójuk, mosodájuk. Használjuk nyugodtan. Adott ingyen egy mosáshoz és szárításhoz való érméket. Így este melegvízben zuhanyzunk. Mennyei!

aug. 30. Boothbay Harbor (Maine)

Napsütés ma reggel is, juhúúú!

Dénes leszedi hátulról a napelemet, a szélkormányt, a kormánykereket, elõveszi a fákat, mér, rajzol, fûrészel, epoxyval ragaszt, fúr egész nap. Hol Álmi, hol én segédkezünk. A képen lehet látni, milyen szép helyen horgonyzunk. A jobb szélen a fehér épület az Akvárium épülete, át lehet oda evezni, és majd meg is látogatjuk, de nem ma.

Ez az az ék, amit fadarabokból ragaszt össze, miután minden darabot méretre vágott:

Eddig jutott ma, aztán mentünk sétálni, majd zuhanyozni :)

aug. 31. Boothbay Harbor (Maine)

Kora reggel mosni megy Dénes Álmival, vizet is hoznak a 20 literes kannában. Én addig egy esõ elleni ponyvát varrok meg a varrógéppel:

Utána folytatja Dénes a motortartó felszerelését. Lukakat fúr hátulra a csavaroknak, amiket aztán belülrõl kell majd alátéttel és csavaranyával a hajóhoz erõsíteni. Ehhez be kell nyúlni a fotón látható nyitott tárolóba. Dénes nem ér be, én mászok be valahogy, és az elsõt felerõsítjük.

Utána már Álmi segít Dénesnek egész végig. A motortartó kora délutánra fent van, ráteszi Dénes a motort, és ki is próbáljuk. Mûködik!!!

Dénesék még munka közben észrevesznek egy bald eagle-t, fehérfejû rétisast, ami az USA szimbóluma, amint épp a Signal Marina melletti fák egyikére repül. Odaeveznek a fához, és ilyen szuper képeket készítenek.

Álmi hatalmas fagyit kap fizetségül a munkájáért:

szept. 01. Boothbay Harbor

Ma is gyönyörû az idõ. Ma még maradunk, mert van még néhány dolog a hajón, amit rendbe kell tenni. Este utolsó melegvizes zuhanyzásunk a kikötõben.