2015. szept.2-4. Five Islands (Maine)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
szept.2. Boothbay Harbor - Five Islands (Maine) (15 tmf)
Ködre ébredünk. Épp amikor mennénk vitorlázni. Dénes kora reggel kimegy vízért és benzinért. Reggeli közben oszlik a köd, és szép idő lesz egész nap. Főzök a kuktában két napra való "paprikás krumplit", hozzávalók: csirkecombok, paprika, hagyma, krumpli és batáta (édesburgonya). Dénes kievez velem a szárazföldi oldalra, és míg én hajat mosok, vásárolok, addig ők áteveznek Álmival az egyik szigetre, ahol az Akvárium van. Igazából ez egy kutatóintézet, aminek van egy kis akvárium része, ahol azokat a kisebb vízi élőlényeket mutatják be, amik itt élnek a parti vizekben. Igazi gyerekbarát hely, mert megfoghatják némelyiket. Kis cápákat is megfogott Álmi, de annyira nem volt jó a fény, hogy ezt Dénes nem fotózta.
Homár (lobster), ami csak főzéskor lesz tűzpiros:
Homárfogó ketrec:
Patkórák (Horseshoe crab), ami jóval a dinoszauruszok előtt megjelent a Földön, és a Chesapeake-öbölben rengeteget láttunk (akkori beszámolóinkban írtam róla többet):
Vitorlázás közben kipróbáljuk kicsit a külmotort, működik jól, de amint egy kis hullám is jön, kiemelkedik a lába (tieb), pedig a hosszú változatot vettük. Bukdács úron is ilyen volt, ott is ez gond volt, de csak szükségesetben használtuk a motort.
Álmi már egy hónapja úgy szerez magának zsebpénzt, hogy fekvőtámaszokat, felüléseket csinál. 100 fekvő ér 2 dollárt.
Five Islands-nél nem lehet horgonyozni, ingyen bójákat tettek ki, felszedjük az egyiket. Dénes leszedi a motort, és felteszi a fedélzetre, nehogy a forgolódásban nekiütközzön egy másik hajónak.
Annyira szép a hely, hogy nem tudunk vele betelni. A szigetek magánkézben vannak, nem lehet rájuk kievezni :(
Helyettük kievezünk a szárazföldre, ahol van egy kis település, de csak elszórt házakból áll. Először azt gondoljuk, csak nyaralók, de amikor Álmi a dombról legurul a gördeszkájával, az egyik kertből valaki odaszól hozzánk, és mondja, hogy ő 20 évvel ezelőtt gördeszkával jött végig haza a dimbes-dombos úton. Szóval vannak permanens lakók is. Boltok, iskola, internet egyáltalán nincs, kivéve egy hajós boltot a stégen, tele külmotorral. Rögtön a dokknál van egy lobsterbüfé, ahol a helyi halászok fogta homárokat főzik meg a szemünk láttára. Ez roppant népszerű helynek tűnik, mert tele van a parkolója kocsikkal, és a kirakott asztalok is mind foglaltak. Nem csodáljuk, gyönyörű a kilátás innen, és helyben fogott lobstert kapnak.
Kilátás a hajónkra:
A lobstervállalkozás:
Dénes megy először fürdeni. Ugrik és felordít. Nem írom le amit mondott, hogy milye fagyott le közben. Nem számított ennyire hidegre. Ezek után mi Álmival ma nem fürdünk. Majd holnap napközben, és remélem sütni fog a nap. Megbeszéltük, hogy mindenképp itt próbáljuk ki a homárt, így maradunk még egy napot.
szept.3. Five Islands (Maine)
Tegnap találtunk a part közelében az erdőben egy teniszpályát rajta kosárpalánkkal, és volt ott egy műanyag láda, benne kosárlabdák, teniszlabdák, teniszütők. Reggeli után ide megyünk szórakozni.
Séta még, utána vissza a hajóra. A lobsteres ma zárva tart, így maradnunk kell még egy napot, de nem bánjuk. Meleg van, de én inkább vizet melegítek, tengervizet természetesen, és abból locsol le Dénes a kokpitban. Ők Álmival ugranak és ordibálnak. Jeges. Rájöttünk, a közeli folyó hűti le itt a vizet, ami beömlik a közelünkben az óceánba.
Nem csak a férfiak járnak rákászni:
Ebéd után én a vitorlás dzsekiket hipózom egy ronggyal, mert tele vannak fekete penészpöttyökkel, Dénes pedig a fedélzeten lévő csavarokat szigeteli le, mert némelyik mentén becsöpög a víz a hajóbelsőbe, és bekerül a ruhatárolókba. Közben jön egy zivatar, és utána köd telepszik Five Islands-re. Oda a szép időnek. De ez a ködös idő most gyönyörű. Átsüt a nap rajta.
Itt a rengeteg homárketrec. Ezeket eresztik le a fenékre, egy bója pedig hozzájuk kötve lebeg a víz felszínén, hogy jelezze a ketrec helyét.
Kievezünk megint a partra és sétálunk. Álmi nem éppen éles fotója:
Épp egy természetvédelmi területen sétálunk, a vadonban betonút vezet, de más út vagy ösvény nincs. Végig az Into the wild c. könyvről beszélgetünk, mert Álmi azt hiszi, ő túl tudná élni a vadonban. Muszáj felvilágosítani a nehézségekről, és hogy az a srác, aki végül meghalt, nem volt teljesen eszközök és szállás nélkül.
szept.4. Five Islands (Maine)
Az egész délelőttöt a parton töltjük, két óra a teniszpályán, majd sétálunk még egy órát, és látunk egy őzcsaládot. Errefelé tele van az erdő a térdig érő áfonyafélével, de alig van némelyiken egy szem. Találkozunk egy idős házaspárral, a férfi olasz, de már rég itt él. Járt Budapesten, ismert egy Árpád nevű fizikust, azóta se találkozott olyan okos emberrel, meséli nekünk. A feleség, aki amerikai, és a közelben született, azon csodálkozik, hogy egy ilyen távoli kis országból, mint a miénk, hogy kerül egy család pont ide, erre az apró tengerparti településre, ahová nem jön turistahajó vagy turistabusz. Ezen ebédkor mások is elcsodálkoznak, amikor a lobsterbüfé előtti asztalok egyikénél ebédelünk, szemben velünk Rapid Transit a vízen. Hogy hogyan? Vitorlázva.
Két soft shell és egy hard shell, azaz 2 lágy és egy kemény páncélú homárt kértünk. A lágyakat könnyebb megtörni és édesebb ízük van, mint a keménynek. De ki akartuk próbálni a különbséget, ezért rendeltünk a keményből is.
A diótörőket használtuk a páncél, az ollók megtöréséhez, és abból pálcikaszerű villával szedtük ki a húst. Gyönyörű volt kinézetre a fehér hús, omlósnak gondoltam, de kicsit rágós volt, viszont a szagát nem bírtuk Álmival. Fogfúrás- és pöcegödör szagot árasztott az egész. A főtt lobster mellé olvasztott vajat és citromlét szoktak adni ezekben a büfékben, itt csak az előbbit kaptuk. Megkóstoltam vele, de így a vaj íze uralkodott. Utána már csak anélkül ettem. Vittünk mellé kenyeret a hajóról, azzal jól is laktunk. Dénesnek ízlett, de annyira azért nem, hogy félnünk kelljen, rászokik erre a drága "csemegére". Egyik asztalnál, míg megérkeztek a főtt homárok, a nők magukkal hozott zöldségekből vágtak össze salátatálat a homár mellé.
Késő délután még két órát sétálunk, Álmi gördeszkával jön.
Este csak Dénes fagyasztja le ma magát a vízben. Mi kihagyjuk ezt az élményt. A holnapi helyen remélem sokkal melegebb lesz a víz. Három helyet is kinézett Dénes, mind nagyon jónak tűnik, majd meglátjuk, melyiket választjuk.