2015. szept.22-26. Gloucester (Massachusets)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
szept.22. Kittery (Maine) - Gloucester (Massachusets) (40 tmf)
A káprázatos naplemente és a nyugodt éjszaka után izgalmasan indult a reggel. Először is nem sikerült felhúzni a horgonyt, mert beakadt lent valamibe. Aztán tönkrement a külmotor, amikor Álmi beindította, hogy majd azzal segítsünk kihúzni a horgonyt. Dénes hátrajött, hogy megnézze, mit bénázunk, de a motor nála is szaggatottan járt, és Álmi észrevette, hogy a karburátor egyik nyílásából folyik a benzin a vízbe. Szerencsére Dénes sejtette, miért. Az elmúlt pár napra a motort leszedte hátulról, és lefektette a kokpitba. Ez okozta a gondot. Háromnegyed óra alatt megjavította. Koncentrálhattunk újra a horgonyra. De az úgy beakadt valamibe, hogy a motorral se tudtuk felhúzni. Muszáj volt a vízbe menni. Felvette Dénes a búvárruháját és lemerült 6 méterre. A ruha szuper, Dénes nem fázott a hideg vízben (a felszínre most épp 14 fokot mutat a hőmérő).
Odalent volt egy kis gubanc. Egy termetes szikla köré tekeredett a lánc, és a hajó mozgása berángatta a szikla alá. Szóval nem is a horgony tartott minket, hanem a beszorult lánc. Dénes próbálta kiszabadítani, de hiába, az jól alászorult. Többszöri elkeseredett próbálkozás után úgy tűnt, hogy fel kell adja, végül mégis kiszedte. Mi a hajó orrából biztattuk. Fél órát volt a vízben. Szerencse, hogy 6 méter volt a mélység, és nem több. Ez is elég durván megdolgoztatta. A dereka megfájdult az erőlködéstől. (Pár napig eltartott, mire rendbejött.)
Végre, két órás késéssel, elindulhattunk. Bye-bye Maine! Élveztük az itt eltöltött egy hónapot.
Fogadtunk, hogy hány óra alatt tesszük meg a 40 tmf-et "Glásztörbe", ahogy a helyiek ejtik Gloucestert. Dénes 7 órát, Álmi 8 órát, én 10 órát mondtam.
Kint a nyílt vízen oldalról kaptuk a másfél méteres hullámokat, az elmúlt napi erős szelek következményét. Álmi észrevett egy holdhalat, később delfineket. Sikerül Nagy Lajost átvennünk töriből, de utána Álmi tengeribeteg lesz, és az orrkabinban lefekszik. Mi végig kint vagyunk Dénessel, ő kormányoz legtöbbet, én meg amikor kedvem van, vagy amikor valamit szerel. Lent nagyon erős benzinszag van. Még Boothbay Harborban teletette Dénes a kabinban az egyik ülés alatti benzintankot benzinnel, és most a dőléstől valahol kifolyt belőle. Álmit nem zavarja, meg neki már úgyis mindegy, én ellenben ettől a szagtól mindig tengeribeteg leszek. Így csak pillanatokra megyek le, ha kell valami.
Alighogy Álmi lemegy, Dénes felkiált:
— Ott egy alvó teknős a hajó orránál! Vagy mégsem az?
Ahogy elmegyünk mellette, látjuk, hogy egy hatalmas holdhal. Ekkorát még nem láttunk, csak fotókon. Két méterre lebegett el a hajónk mellett a másfél méteres testével, medúzákat szürcsölve. Akkora volt a szeme, mint egy teniszlabda. Hatalmas élmény volt, kár, hogy Álmi nem látta. (Sokat emlegetjük azóta is.)
Nagyon jó a szél. 6.8 csomóval haladunk eleinte, majd 6, 5, 4.5. Pontosan 7 óra vitorlázás után 17 órakor Gloucesterben (Glásztör) egy homokos beach előtt horgonyt dobunk. Dénes nyerte a fogadást, és most örülünk Álmival, hogy nem mi nyertünk. A hely most is nagyon tetszetős :)
Kitesszük száradni a búvárruhát, és megyünk a vízbe fürdeni. Én indulok elsőnek, nehogy elvesszen a lelkesedésem a hideg vízre gondolva, de ahogy belógatom a lábam, vissza is jövök. Baromi hideg, de most ez a kisebbik baj. Tele van fura lényekkel a víz, és csak most vettem észre. Először azt hittem, a szél fújta tele a vizet valami növényi magvakkal, de jobban megnézve, és a lábamon érezve, ez valami vízi dolog.
A vízben, a felszínen, mindenhol ott vannak. Sűrűn. Kocsonyaburokban ezek a pöttyök. Óriási összefüggő telepeket alkotnak, amibe ha belenyúlunk, szétszakadnak. El tudjuk kenni a kezünkön. Meztelen vagyok, fázom, tegnap nem fürödtem, ezeket a lényeket látva holnap se fogok, így muszáj most belemennem, mert már elhatároztam, hogy ma fürdeni fogok, és még tart az elhatározás ereje. Mivel nem csíptek, mint pl. egy medúza, gyorsan belemerülök a nyakamig, kicsit átdörzsölöm a testem, szétkenem őket, puhák nagyon, ki a kokpitba tusfürdőzni, majd vissza lemosni. Dénesnek se fűlik a foga ebben a vízben fürdeni, de ő nem hagy ki egy fürdést se. Kell neki, felfrissíti. A hőmérő a vÍzfelszínre 18 fokot mér, a testünknek ez túl hideg.
A mosogatáshoz is ezt a vizet használjuk. Fura őket a tányéron elkenni, de legalább nem csípnek. A vacsora a tegnap este főzött batátás-krumplis csirkecombpörkölt savanyú uborkával.
szept.23. Gloucester (Massachusets)
A homokos beach-re evezünk ki reggel, és felfedezzük a kisvárost. Ezt a helyet is hangulatosnak, tetszetősnek találjuk.
Imádja Álmi a sirályokat, rengeteg képet készít róluk, mint az autókról. Itt egy fotója:
Gyönyörű villák buja kertekkel, művésztelepek festőkkel, szobrászokkal, kikötők egymás után, játszótér és beérünk a központba. Máris leragadunk egy hajós boltban. Dénes megnézte, hogy honnan folyt ki a benzin a kabinban. A benzintank sapkáján az O-gyűrűt föloldotta a benzin, újat kellett venni. Közben Álmi egy kamiont fotóz lelkesen:
Kettőre visszajövünk a hajóra ebédelni, utána az egyik marinába sétálunk, ahol veszünk kenuragasztót, és érdeklődünk fedett hely felől, ahová Dénes kiemeltethetné a belmotort, és hozzálátna megjavítani. Tetszik a városka, szívesen maradnánk egy hetet, miközben Dénes a motort javítja. Kapunk egy nevet, címet, amit majd holnap felkeresünk. Most sétálunk tovább a kertvárosi részben a golfpálya felé, majd vásárolunk a Stop&Shopban.
szept.24. Gloucester (Massachusets)
Kora reggel Dénes kievez a beach-re egy adag szennyessel, mert 15 perc sétára van egy érmés mosoda (coin laundry) wifivel. Reggeli, majd, hogy ne kelljen visszajönni ebédre, készítünk elvitelre zöldséges, tejfölös, majonézes csirkesalátát. Közben Álmi elvégzi hajós feladatát, lesikálja az orrfedélzetet:
Utána irány a beach. Séta a művésztelepként ismert félszigetre, aminek a végében a Railways Marina van. Itt keressük a Vikinget. A Viking egy 55 év körüli kicsi nő :) Dénes elmondja a belmotor gondunkat. Viking pedig kb. 300 dollárért tud neki biztosítani egy fedett helyet a motorszerelésre, benne van a kiemelés, visszatétel is. Utána a könyvtárban internetezünk, honlapot szerkesztek. Dénesnek végre van ideje, hogy egy fórumon a belmotorunk problémáját leírja. Azonnal jönnek a válaszok motorszerelőktől. És biztatóak. Van esély, hogy mégsem kell kiemelni a motort. Felvillanyoz mindannyiunkat a hír.
Tegnap nem, de ma újra fürdök a kocsonyás lények között a vízben. A víz brutál hidegnek tűnik, a kocsonyák lágyak, nem is rossz, inkább fura érzés bennük fürdeni.
Esti filmünk: The Son of Rambo, Rambo fia, kalandfilm gyerekeknek, felnőtteknek. Színhely Anglia, idő a Silvester Stallone féle Rambo film után valamikor, az egyik főszereplő kisgyerek puritán családban nevelkedik, a másik a bátyjával kettesben hagyva, pénzzel bőven ellátva, szülői felügyelet nélkül. Filmet akarnak forgatni, amit a Rambo film ihlet, és a címe az lesz, hogy Rambo fia. A puritán család miatt a film jól illeszkedik az utazásunkba, mert ez a rész, ahol most vagyunk, New England, amit angol puritánok alapították az 1620-as években, miután az első hajó, a Mayflower 1620-ban megérkezett Cape Codra (Provincetown) a pilgrimekkel. Álmi legalább láthatott kis bemutatót a puritánok öltözködéséből, bizonyos tárgyak, zene iránti tiltakozásukból.
szept.25. Gloucester (Massachusets)
Dénes egész délelőtt motort szerel, Álmi ezalatt kievez a beach-re játszani. Akadályokat épít, azokon ugrál át, és közben vicces videókat készít. Én a hajóról fotózom. Közben két kutyasétáltató is megszólítja, a képen az egyikkel beszélget épp.
Mint tegnap a könyvtárban, most is ezt a kérdést kapja rögtön angolul:
— Neked nem a suliban kéne lenned?
Most is, mint tegnap, elmondja, hogy vitorlázunk, magyarok vagyunk, milyen a hajónk, a hajón tanul. Itt most meg is tudja mutatni a hajónkat :)
Dénesnek közben sikerül megjavítania a belmotort. MŰKÖDIK ÚJRA!!!
Dénestől idézve: "Igazából nagyon egyszerű dolog volt, miután megmondta a szakértő a fórumon, hogy mit kell csinálni :) Előző este beleöntöttem egy rozsda- v. csavaroldó olajat (penetrating oil - mistery oil) a hengerbe. Egy nagy csavarhúzóval vagy feszítővassal kellett most a lendkereket milliméterekkel ide-oda mozgatni. Egy idő után meglazult, míg végül normálisan forgatni lehetett. Utána visszaraktam az indítómotort, minden kábelt visszakötöztem, a vízpumpát is visszaszereltem és beindítottuk. És láss csodát, másodikra beindult.
Hogy mi okozhatta, a szaki azt felelte, hogy víz került a hengerbe, és összerozsdásodott a dugattyűgyűrű és a henger fala. De én ezt nem hiszem. Nincs nyoma víznek sem az olajban (olajat cseréltem, hogy ellenőrizzem), sem a gyertyákon, és a kipufogógáz sem fehér.
Amire én gondolok: mivel egy furcsa kopogó hangot hallunk a motor belsejéből, elképzelhető, hogy egy szelep karja elgörbülhetett, vagy megszorult, és nem zár, nem nyit rendesen."
Ebéd a hajón, majd ki a könyvtárba. Most a belváros kikötőjébe evezünk, ahol mindenféle érdekes hajók állnak, és egy történelmi ösvény is végigvezet itt a város történelmén. Itt ez a gyönyörű vitorlás, amit van szerencsénk vitorlázva is látni:
Vagy ezek a tradicionális halászcsónakok:
Vagy ez a bálnavadászatokon használt csónakokhoz hasonló halászcsónak, amibe ma már a háziasszonyok szállnak, hogy fitten tartsák magukat:
Egy másik gyönyörű vitorlás, amiről alig lehet levenni a szemet:
Álmi kedvence, a motoros kilátó:
A könyvtár után elsétálunk a Fishermen's Monumenthez, amit a vízen odaveszett halászok emlékére állítottak.
Az emlékművel szemben van egy félkör alakú tér a tengerparton, körben táblák elhelyezve évszámokkal és bevésett nevekkel. Napjainkig. Itt van annak a 6 halásznak is a neve, akiknek 1991-es tragédiájából született a The Perfect Storm (Viharzóna) c. regény, és belőle a híres film George Clooney-val a főszerepben. Az 1970-as évektől már csak 1-6 emberre csökken az odaveszett halászok száma, míg előtte, különösen az előző évszázadokban, több oszlopnyi név tartozik egy évszámhoz. A technika fejlődése.
És végül egy vers:
Erős és hideg szél fúj délután óta, és most úgy érezzük, hogy szétfagyunk. Az emberek az utcákon összehúzzák magukat, mi is bevackolódunk a pulcsinkba. A hazaevezés borzalmas, annyira fázom. Chris Rea-t dúdolok magamban. Már 15 éve fújom kívülről ezt a dalt, Winter Song, még Japánban bukkantam rá, és azóta is mindig ezt mormolom, amikor fázom. Nagyon szeretem ezt az egyszerű, kétértelmű dalt. Az első pár sora:
"It's a cold, cold feeling on a real lazy wind, that blows all the way through you, and the autumn begins. How it cuts like a sabre, how it chills to the bone, you've got cold feet and fingers, and you're thinking of home..."
Nekem is a csontomig hatolt a hideg szél, jéghideg lett kezem, lábam, közben azon vitáztunk Álmival, hogy merre lehetnek a sziklazátonyok, amiket a dagály miatt most nem látunk. Jó lenne kikerülni őket.
Bent a kabinban még tartja magát a meleg, 20 fok van. Az biztos, hogy én ma már ki nem megyek a kokpitba. Csak Dénes megy a hideg kocsonyába fürdeni. Ő a legtisztább a hajón, már délelőtt is volt a vízben a motorszerelés után, hohó! Álmi is a strandon.
szept.26. Gloucester (Massachusets)
Ma egész nap erős hideg szél fúj. Utálom ezt az időjárást. Beöltözünk a kimenetelhez, ma már nem akarok szétfagyni, de így is a következő 35 perc a csónakban, mert megint a belvárosi kikötőbe evezünk, lefagyasztja a bensőmet is. Dénesék a történelmi ösvényen sétálnak, én a könyvtárba menekülök melegedni. Ők is jönnek hamarosan, szétfagyva. Néhány fotó még a városkáról:
Álmi napok óta meg akar nézni egy hajómodell boltot (a sarki épület a fenti képen), ami ma nyitva van egy órára, mert jön egy vevő Kanadából. Rettenetesen boldog. Ma szombat van egyébként, és a könyvtárban minigolfpályát építettek fel, és a gyerekek minigolfozhatnak, közben sütiket, édes italokat osztogatnak nekik a szervezők. Álmi is végigcsinálja a pályákat, és rávesz minket is, hogy megcsináljuk, csak hogy megtudhassa, mennyire jó vagy rossz hozzánk képest. Nálam jobb, Dénessel kb. ugyanolyan jók voltak. Utána átmennek a hőn várt hajómodell boltba, ahol kellemesen elbeszélgetnek a tulajjal. (Modell vagy makett? Angolul ezeket modelnek hívják, magyarul ezek makettek, mi maradtunk az angol elnevezés mellett.) Egy-két fotó innen:
Ez a híres America nevű jacht, amiről az America's Cup vitorlásverseny kapta a nevét:
És két tábla egykori gloucesteri lakosokról, akik hírnévre tettek szert:
Az első tábla arról a gloucesteri hajósról emlékezik meg, aki először vitorlázta át az Atlanti-óceánt egyedül nyugatról keletre. 1876-ban 66 nap alatt.
A második egy gloucesteri halászról szól. Társával együtt egy kétszemélyes csónakban halászott, amikor elsodorta egy téli viharos szél az anyahajótól, és 5 napot evezett (60 tmf-et), míg Newfoundland partjaihoz nem ért, közben hozzáfagytak az ujjai az evezőkhöz. Társa meghalt útközben. Egy ottani pár rátalált, és a téli hónapok alatt ápolták Blackburnt. Itthon azt hitték halott. Mikor visszatért, hősként ünnepelték. A tragédiában odaveszett majdnem minden kéz- és lábujja (lefagytak). De ez nem vette el a kedvét, hogy újra vízre szálljon. Végigevezett egyedül Florida partvonala mentén, majd kétszer is átkelt az Atlanti-óceánon, egyedül. Második alkalommal, 1901-ben 39 nap alatt, ezzel rekordot állított föl.
A könyvtárhoz közeli Subway-ben ebédelünk, hatalmas zöldséges, húsos szendcicseket, utána vásárolunk még, mert holnap vitorlázunk tovább "Szélembe", ahogy a helyiek Salemet ejtik. Aztán az utcák napos oldalain visszasétálunk a dingihez. Dénes is átfagyott délelőtt, és melegre vágyik. 5 után érünk a hajóra. A fiúk ugranak a kocsonyába, én megmelegítem őket, és Dénes megöntöz velük a kokpitban. Utána megfőzzük a két ebédre való szokásos batátás, csirkecombos egytálételt a kuktában.
Este Dénessel filmezünk, Álmi pedig kap egy újabb német nyelvű képregényt a Spirou és Fantasio sorozatból. Mivel Boston már itt van a közelben, és hamarosan megnézzük a várost, a ma esti filmünk is jó választásnak bizonyult. The Town. Boston bankrablóiról szól, Ben Affleck a főszereplő.
Holnap tehát indulás Salembe.