Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│

 

 

2015.okt.13-17. Mattapoisett és New Bedford (Massachusetts)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

okt.13. Onset - Mattapoisett (Massachusetts) (12 tmf)

Reggel eső, köd, 0 szél. Maradunk 9-ig az ágyban. Reggeli, utána főzünk a kuktában két napra való csirkepaprikást, és dél körül elindulunk. A mai napra szánt rövid táv javát a Cape Cod bay-t a Buzzards bay-jel összekötő csatornában kell motorozva megtennünk. Az áramlás segít nekünk, 6 csomóval haladunk a ködben. Semmit se látunk, jó sűrű. De itt a nagy konténerszállítók se mehetnek gyorsabban, így most nem aggódunk. A belmotor, amit Dénes Gloucesterben megjavított szuperül működik. Később elhagyjuk a csatornát, és krajcolunk az életre kelt déli szélben Mattapoisettig. A hely jónak ígérkezik már a neve alapján is. Az őslakos wampanoag indiánok adták neki ezt a nevet, azt jelenti pihenőhely.

Szép homokos beach húzódik a kis település előtt, mint Onsetben. Délutáni ebédünkre eszünk a még meleg csirkepaprikásból, aztán kievezünk a partra. Van szerencsére egy kis kikötő és dingidokk, így nem kell mezítláb a hideg vízben kiszállni, és a partra húzni a csónakot. A könyvtár rögtön itt van egy percre. A házak takarosak, újabb gyönyörű kertvárosi részen sétálhatunk.

A közelben van New Bedford, ami a bálnavadászat egyik legjelentősebb központja volt az 1860-as évekig. Hermann Melville Moby Dick c. regényében (1851) innen indítja útnak a Pequod nevű bálnavadászhajót Ahab kapitánnyal a fedélzetén őrült útjára. Szeretnénk megnézni New Bedfordot, de ott nem lehet horgonyozni, bóját lehet ugyan bérelni, de még onnan is, idézve Dénes szavait, "marha nehéz bejutni". Itt megkérdeztük a helyieket, hogy van-e busz innen oda, de nincs. Így marad a stoppolás, de majd csak holnap.

Este megnézzük mindhárman a régesrégi, 1956-os Moby Dick filmet Gregory Peckkel a főszerepben. Nem is tudtuk, hogy Ray Bradbury a sci-fi nagymestere írta hozzá a forgatókönyvet. Vicces volt, ahogy a riportban mondta, hogy az eredeti művet nem sikerült elolvasnia, csak a belőle készített rövid változatot, de az annyira lenyűgözte, hogy elvállalta a forgatókönyv megírását.

És van még valami, amin meglepődtünk. Dénes megtalálta a Dove vitorlás útjáról írt könyv filmváltozatát. Csak azért említem itt, mert Gregory Peck rendezte. Belenéztünk, fantasztikusak a felvételek pedig 1974-es a film. (Robin Lee Graham 16 évesen kerülte meg 24 lábas Dove hajóján a Földet majdnem öt év alatt (1965-1970). A National Geographic végig beszámolt az útjáról, majd a srác 1972-ben írt egy könyvet Dove címmel a kalandjáról. Pár éve olvastuk angolul Mr. Frumble-ön, és annyira tetszett, hogy még egyszer elolvastuk. Olyan őszintén ír arról, hogy milyen szar az élet a vitorláson, és többször abba akarja hagyni, de apai, barátnői ösztönzésre végül megcsinálja, igaz a Karibra érve kap egy 34 lábas hajót, azzal fejezi be az utat.)

okt.14. New Bedford (Massachusetts)

Reggel a könyvtár wifijelét használva internetről felhívjuk a visa kártyánk ügyfélszolgálatát. Gépi ellenőrzés során lett leállítva a kártya, de a szakértő, aki utána ellenőrizte a leállítás jogosultságát, újra aktiválta a kártyánkat, így az elvileg működik. Majd ma kipróbáljuk.

Végigmegyünk a könyvtár utcáján, és kiérünk a főútra egy pizzériához. Itt lecövekelünk és stoppolunk. Öt percen belül megáll egy nő, aki először túlment rajtunk, majd visszafordult értünk. Itt él, még sose látott senkit itt stoppolni, de gondolta, talán nem kell félnie így hétköznap reggel egy családtól.

Örülünk, hogy ő vett fel, mert aztán idegenvezetőnk lett az út során. És mázlinkra Johanna épp az mellett a visitor center mellett dolgozik egy kórházban oktatóként, amit elsőnek terveztünk, hogy New Bedfordban felkeresünk.

Fairhaven kisváros jön először, ami New Bedforddal együtt volt bálnavadász központ. Itt Johanna megmutatja nekünk a legfontosabb épületeket, kivisz a tengerpartra, beszél a hurrikánok ellen épített lezárható gátról, ami Fairhaven és New Bedford közé épült. Jól látszik a térképen:

Élőben a lezárható bejárat:

A visitor centerben azonnal megnézünk egy fél órás filmet a két város múltjáról, aztán átsétálunk a közeli Seaman's Bethelbe (bethel= isten háza), ami napjainkban az 1965-ös Moby Dick filmnek köszönheti látogatottságát.

A regényben ez a templom szerepel, és a filmbeli jelenethez a bejáratot fel is vették, a belső jeleneteket azonban nem itt forgatták.

Melville idejében ebben a templomban nem volt ez a hajó alakú szószék, viszont a filmbeli jelenetben a látvány kedvéért felépítettek egyet. Amikor a film után a turisták látogatni kezdték a templomot, mind csalódottak voltak, hiányolták a hajó alakú pulpitot. Ezért építettek ide egyet utólag, de nem olyat, amit a filmben látni.

Mivel erről nem tudtunk semmit, nekünk is csalódás volt, amikor megláttuk ezt a szószéket. De legalább volt szószék. A filmbeli egy rendkívül látványos építmény, túlzásnak is éreztem a puritán templomhoz. Aztán az információs hölgy mindent elmesélt. Azt is, hogy sose bírta elolvasni a Moby Dicket. Én se, pedig többször belekezdtem tizenévesen, huszonévesen. Dénesnek bezzeg sikerült. Talán most már nekem is menne. Ennyi bálnamúzeum után, amit egy év alatt megnéztünk az USA-ban! És a templom után mindjárt megnézünk egy újabbat.

De előtte még tanulmányoztuk a falra erősített kőtömböket, amik egy-egy halász emlékére készültek, akik a tengeren vesztették életüket:

Az első a Horn-foknál veszett a vízbe, a második egy bálna szigonyozása közben.

A templommal szemben van a New Bedford-i bálnamúzeum, amit a világ legjobb bálnamúzeumaként tartanak számon az USA-ban. Vannak itt óriási sziláscet csontvázak (a szájpadlásukról lógó szilák (szarulemezek) segítségével szűrik ki a vízből az ennivalót) és fogas cet csontvázak vegyesen. Ez itt egy ámbráscet csontváza, Moby Dick is egy ilyen bálna volt.

Egy ámbráscet foga:

Sziláscetek szilái:

Bálnavadász hajó kicsinyített mása:

Áll a bál a bálnáknál. Megünneplik, hogy olajat találtak Pennsylvaniában (1859).

És ezzel egy vérengző korszak lezárult, hogy helyet adjon egy másiknak, ahol már nem a bálnákat ölik az emberek, hanem egymást.

Itt pedig egy érdekes plakát arról, hogy mennyivel több hasznot hoznak a jelenben a bálnanéző turistahajók, mint a múltban a bálnavadász hajók:

Az 1800-as években a bálnák leölése

utazások ezreit,

tengerészek tízezreit,

leölt bálnák százezreit,

több millió mérföldnyi utazást kívánt

több tízmillió gallon olajért, ami

több százmillió dolláros profitot hozott.

Ma a bálnák nézése egy multimilliárd dolláros világméretű iparág.


Halászhajók:

És limuzinok:

Vissza a fairhaveni Stop&Shopig közlekedő városi busszal megyünk. Itt vásárolunk, a visa kártya működik :) Másfél óra séta vissza a hajóra. Nézünk még időjárást. Jön a 0 fok és az erős szelek.

okt.15-17. New Bedford (Massachusetts)

Három napot maradunk még, amíg javul az idő. 8 fok a hajón, egyik délelőtt egy jégesővel kísért zuhé vonul át felettünk 30 csomós széllel.

Öltözékem a hajóbelsőben mostantól ez.

Ha meleget akarok, akkor futok kicsit bent a kabinban egyhelyben, ettől felmelegszem, ekkor levetek egy réteget, eszem valamit, közben visszahűlök, és újra felöltözöm. Álminak elővettük az egy szem nyári hálózsákunkat, amibe belebújik, arra meg ráterítjük a paplanját. A mi alvó öltözékünk Dénessel egy alsó öltözék, rá tréning és kapucnis kardigán, két zokni. Sapka mindkettőnkön, és rá lehet húzni a kapucnit. Mint a hegyekben, amikor hidegben sátrazunk.

Álminak a tanulást a hajón már rég berekesztettük a hideg miatt. Ha megyünk könyvtárba, akkor viszünk néhány tanulnivalót, és ott a melegben tanul.

Van itt egy Boatyard, elsétáltunk oda, és megkérdeztük, hogy használhatjuk-e a zuhanyzót. Persze. Egy vihar, amit mi Provincetownban éltünk át, tönkretette a természetbe nyíló ajtaját, de hívtak szerelőt, és a kedvünkért megjavíttatták. Újra melegvíz és hajmosás :)

A halloweeni tökhöz jól passzol a narancsízű Tridentrágó-fogazat:

Karácsonyfadíszekért elég csak beugrani a pecás boltba:

Dénes előszedte a szélkormányunkat, amit a külmotor felszerelésekor le kellett szednie a hajó hátáról. Mivel nem tudta kormányozni a hajót, így mindegy is volt, hogy fent van, vagy a koporsóágyon nyugszik. Persze jó lenne az előttünk álló éjszakai menetekhez, és persze a nappaliakhoz is, különösen hogy beállt a hideg, és az erős szelekkel kint menet közben meg lehet fagyni. Így előszedte, és sokadjára megint átvizsgálta, hogy vajon miért nem működik érzékenyebben.

Álmi szerint azért nem, mert zsoldot akar :)

Dénes addig nézte, míg megint felfedezett valamit, ami a hibát okozhatja. Csak épp nincs ahhoz a csavarhoz való csavarhúzója, amit le kéne szedni. Míg mi könyvtárazunk, addig ő elmegy a hajós boltba. Visszafelé a bolt előtt stoppol, a hajós ruhájában van, így azonnal megáll neki az első autó, és elhozza a kikötőbe. A férfi a ruhából 100%-ra vette, hogy Dénes hajós, ezért nem félt tőle. Pizzériába megyünk vacsorázni, aztán irány a hajó. Ez az utolsó esténk itt, holnap megyünk tovább.