2016.júl.28-31. Átkelés az óceánon Provincetownból a kanadai Új-Skócia félszigetre

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

júl.28. Elsõ nap

250 tmf-re van Provincetowntól (USA, Massachusetts) Shelburne (Kanada, Új-Skócia). 7.15-kor indulunk. Sajnos gyenge a szél, blistert húzunk.

Álmi az új sapijában:

Már kiértünk a Cape Cod-öbölbõl, de még látszik a ptowni torony. Azon a részen fogunk átvitorlázni, ahol gyakoriak a bálnák. Korábban ezen a területen ment keresztül a Bostonba irányuló teherhajó-forgalom, de pár éve új útvonalat kaptak, mert nagyon sok bálnát halálra gázoltak.

Tegnap láttuk Ptownban a bálnanézõ turistahajók hirdetéseit. Most 4-5 ilyen hajót látunk a vízen. Ééés! Bálnafújásokat mellettük. Aztán bálnahátat, farkat. A távcsõvel gyönyörûen látszanak, viszont fotózni még nem tudjuk õket. De ennek is eljön az ideje.

Bálnanézõ turistahajó követi a fújó bálnát:

Ez a bálna már közel van hozzánk:

Ez a bálna egyenesen a hajónk felé úszik, de aztán lemerül:

Még egy bálna:

Egy cápa is úszik felénk, megfordul, amikor elmegyünk mellette és követ, megnézi jobban a hajó vízalatti részét, aztán továbbáll:

Egy bálnát figyel Álmi:

De a mai napra a legnagyobb élményünk, amire Álmi azt mondta, hogy egy jó darabig biztos nem felejtjük el, az egy olyan bálna, amirõl nincs fotónk, viszont jól rám ijesztett és 1 méterre bukkant fel a hajónk jobb oldalánál, majd lebukott, majd egy-két perc múlva újra feljött, és le, és aztán már csak a távolban bukkant fel újra.

Álmi és Dénes lent voltak a kabinban, én kormányoztam. Körülöttünk mindenfelé szingli vagy párosával úszó bálnák fújtak. Már egy óra után hozzászoktunk. Még a távoli fújásokat is hallottuk. Mögöttem is hallottam fújásokat, de amikor hátranéztem nem láttam a permetet. Biztos messze van, gondoltam. Arra viszont nem, hogy van egy holttér mögöttem, amikor jobbra is, balra is hátrafordulok. Valószínûleg itt úszhatott utánunk A BÁLNA. Épp Dénesnek mondtam, hogy merre talál meg valamit, amit épp keresett, amikor a jobb oldalamon feljött a bálna háta. Hatalmasat sikítottam ettõl a váratlan csobbanástól és a látványtól, ami a hangot követte. Egy méterre volt a hajó jobb oldalától, a csáklyával meg tudtam volna ütögetni a hátát. A hajó közepéig nyúlt elõre, és a hajó mögött volt valahol a vége annak a hátnak, ami kilátszott. Úristen, ez most itt elüt minket. Dénesék ugrottak ki, még látták, ahogy lemerül. Merre kormányozzak? Mit fog csinálni? Hozd a fotógépet! Ilyeneket kiabáltam, választ se várva. Gép a kézben volt, amikor újra feljött, most is 1 méterre a hajó jobb oldalától, de kicsit elõrébb. Annyira váratlan volt - pedig vártuk -, hogy mire Dénes a látványból felocsudott, már le is ment a bálna megint. Csak egy homály lett a kép, amit ebben a pillanatban elkattintott. Utána már nem jött fel többet a hajó mellett. Álmi aranyos volt, mert azt mondta, hogy a bálna kíváncsi volt ránk, de vigyázott nagyon, nehogy megsérüljünk. És nem is fújta le a hajót. A háta egyébként szintén olyan 1 méter szélesnek tûnt. Onnan veszem ezt az 1 métert, hogy a dingink, ha le lett volna téve, akkor pont õ választott volna el a bálnától.

Ahol a farka lemerült, ilyen sima vízfelület maradt utána:

12.30: még 210 tmf van hátra. A kabinban 31 fok a hõmérséklet. 14.30: mindjárt elhagyjuk a Bostonba menõ teherhajóknak kijelölt hajózási útvonalat. Delfinek vadásznak körülöttünk. Álmi sapkája fölött látszik egy hátuszony. Sok a pillangó a hajónk körül. Többen is berepülnek a kabinba.

16.00: 190 tmf van még hátra. Lehúzzuk a nagyvitorlát, csak az orrvitorla van kitekerve, Dénes beállítja a szélkormányt. Sebességünk 5 csomó. Félszélben haladunk, oldalról kapjuk a hullámokat. Nagyokat dõlünk, aztán vissza, aztán kettõig számolok, újra ismétlõdik. Sajnos nem vettem be Stugeront, és lent olvastam, ettõl felfordult kicsit a világ a fejemben, a gyomromban. Most beveszek egy negyedet az újból, és kiülök a friss levegõre. Egy-kettõ, egy-kettõ, egy-kettõ. Ez a ritmus. Alattam hatalmas víztömegek áramlanak át, de a szélkormány tökéletesebben viszi a hajót, mint én tenném. Úgy tûnik, sikerült megjavítani. Dénes boldog, én is, csak még hatnia kell a Stugeronnak. Ha ilyen marad a szél, akkor az õrségben lévõnek könnyû dolga lesz éjjel.

Éjszaka Dénesnek a földre tett szivacs az ágya, én a kakatank fölötti fekhelyre tettem a hálózsákom, mert arra dõlünk, Álmié az orrkabin. A napelem is odakerült, amikor Dénes a szélkormányt szolgálatba állította. Sajnos a kettõ együtt (mármint a szélk. és a nape.) nem fér el.

Végig tudja vinni a szélkormány a hajót, így szuper az éjszakánk. Az õrségben lévõ a párnája mellé teszi a saját csipogóját. Beállítja 8 percre és lefekszik. Amikor hallja a csipogást, kimegy ellenõrizni a hajóforgalmat, szelet, kompasszon az irányunkat. Ez nálunk olyan jól mûködik, hogy ezekben a 8 percekben is tudunk aludni. Kipihentek vagyunk reggel, mint Álmi.

júl.29. Második nap

8.12: Ekkor ébredek. Dénes már kint kormányoz. Alig van szél, és szürke minden körülöttünk. 113 tmf még. Elúszott mellettünk egy cápa. Éjjel a farvilágítás miatt nagy élet volt a hajó háta mögött. Halak ugráltak, bálnák vagy delfinek fújásait hallottuk, és a sirályok a szívbajt hoztánk mindkettõnkre, amikor nyílsebesen berepültek a kokpitba, majd villámsebesen vissza. A sötét semmibõl mellénk száguldó madár igazi ébresztõ.

9.30: újabb cápa. Játszik a sirályokkal. Köröz a vízen ücsörgõ sirályok között, azok meg picit arrébb szállnak, amikor a cápa megböki õket. Hátuszony és farokuszony kiáll a vízbõl.

Reggeli után automatikusan bevettem egy negyed Stugeront. Tegnap is elég volt, és nem álmosított el. Hallgattunk idõjárást a VHF rádión. Még mindig ugyanazt mondja. Estére 20 csomós északi szelet.

A szél eláll teljesen. Egy nagy holdhal jön hozzánk és velünk marad, figyeli a hajót. De ekkor támad hirtelen egy kis szellõ, és mi elindulunk, ha lassan is. Õ lemarad, nem követ már. Mi látjuk a víz alatt a hatalmas testét, de a fotóinkon egyiken se látszik. Készítettünk egy videót arról, ahogy mozog.

Egy vízalatti kép a holdhalról a wikipédiából (angolul naphal, mert a vízfelszínen szokta napoztatni a hatalmas testét):

15.00: 100 tmf még. Néha pici szél, aztán semmi. Ködburok vesz körbe minket. A tükörsima vízen a ködfallal körbevéve olyan érzés, mintha egy nagy üres telken lennénk, és bárhogy is meresztjük a szemünket, nem látunk át a szomszédokhoz a fehér sövény miatt.

Mind3an elfoglaljuk magunkat valamivel. Leginkább olvasunk, Álmi filmezik is, játszik a tabletén, a mobilján. Használja a feltöltött powerbankját, hogy arról töltse fel a tabletét vagy a mobilját, mivel a napelem most le van véve. Ha fent lenne, az se segítene, mert nem jön át a napfény a ködön.

19.15: 97 tmf még. Négy óra alatt 3 mérföldet haladtunk a szélcsendben. Dénes nem akar motorozni, várja az estére ígért 20 csomós szelet. Egyébként 12 órányi motorozásra van benzin a hajón, ez olyan 50 tmf-et jelent. Delfinek vadásznak megint körülöttünk a ködburkon belül. Lehûlt nap nélkül a levegõ. Szitál is néha a köd. Elõvettük a melegebb öltözékeket.

júl.30. Harmadik nap

6.00: Én vagyok épp õrségben, amikor halkan elõttünk pöfögést hallok. Vannak bálnafújások is, de ez motornak a hangja. Keltem Dénest. Megbeszéljük, hogy halászhajó lehet, és nem megy gyorsan. Tegnap a zötykölõdésben leesett a radarreflektorunk, amit a nyöszörgésemre visszatett Dénes. Talán segít valamit. Talán látnak minket más hajók a radarjukon. Közben halkul a pöfögés, megnyugszom. 81 tmf még. Egész éjjel szinte végig szélcsend volt. A ködburok nem engedte át a 20 csomós szelet, ha egyáltalán fújt errefelé ilyen szél. Azt a picit, ami néha jött, Dénes az õrségei alatt próbálta a vitorlákba fogni. 11 óra alatt 16 tmf sikeredett össze a próbálkozásaiból. Ki a kicsit nem becsüli...

Fehér lavorral a fejünkön vitorlázunk. Hogy mi van a lavoron kívül, arról fogalmunk sincs. Egy külön világ lett a miénk. De enni-, inni- és olvasnivaló van bõven. Sokat gyümölcsözünk, mind3 fõétkezést tartjuk sok zöldséggel, és a nasi sem marad ki a napi menetbõl. Az unalom miatt többet befalunk belõle, mint kéne, ebben a mozgásszegény állapotban.

12.15: jön egy nagy cápa a ködben. Mi ennél többet láttunk belõle, de a gépnek sok volt ez a köd.

14.30: Dénes fürdött, mert a szélcsendben és ködben egyszer csak kisütött felettünk a nap. Egészen rövid idõre. 70 tmf még.

Késõbb elúszik két nagy delfin mellettünk, amíg kormányzok. Dénes lent olvasgatja a tableten az Active Captain Kanadára vonatkozó részeit. Álmi velem van a kokpitban, épp az egyik videójátékáról beszélgetünk, amikor hangos fújásokat hallunk jobbról. Két nagy bálna. Kiáltunk azonnal Dénesnek, aki rohan ki a fotógéppel. Dénes ködös fotói az egyikrõl:

Ez meg a másik:

Lebuktak a hajónk mellett, és a másik oldalon jöttek fel. Vagy kikerültek, vagy alattunk mentek át.

Álmi késõbb kicsit tengeribeteg lett, így egy negyed stugeront elrágattam vele, és kiültettem a kokpitba. Fél óra múlva már semmi baja nem volt.

20.30: 60 tmf. Hideg van kint. A kabinban 20 fok. Hol van már a 31 fok? A kompasszt minden éjjel így világítjuk ki:

Éjjel se volt szél.

júl.31. Negyedik nap

6.00: elmegy valahol a ködben egy motoros, Dénes kürtöl, fülelünk merre megy, de szerencsére nem felénk. A köd ma reggel a legsûrûbb. 100-200 métert ha látunk. A kabinban lement 14 fokra a hõmérséklet.

8.00: Hajókürt hangját halljuk. Teherhajóé vagy nagy utasszállítóé. Két percenként ad le egy hosszú fújást. Éhgyomorra ilyen kalandot. Épp a szendvicseket készítettem, de rohantam ki. Próbáljuk kitalálni, hogy honnan jön, merre megy. Mi épp a szélcsendben forgolódunk a felhúzott nagyvitorlával ide-oda. Dénes végre beindítja a motort, mert szerintem jobb, ha menetkészek vagyunk, mintha mozdulatlanul várnánk, hogy elcsapjanak az útból. Így persze fülelni kell, hogy honnan jön a kürt hangja. Elindulunk lassan egy irányba, és figyeljük, hogy hány fokról halljuk. Pár perc után megállapítjuk: halad felénk, vagy párhuzamosan velünk. Az irány alapján a Fundy-öbölbe tarthat. 180 fokkal ellenkezõ irányba fordulunk. Maradunk ennél az iránynál egy darabig, utána abba az irányba fordulunk, ami nekünk kell. Lehúzzuk a nagyvitorlát és mostantól motorozunk. 7 órán át. Végig ködben és szélcsendben. Nem bírom az ilyen izgalmakat.

Nem is reméltük, hogy láthatunk majd lundákat (puffinokat), amikre úgy áhítoztunk tavaly Maine-ben. De a szokásos sirályok helyett egyszer csak õket pillantottuk meg a hajó elõtt. És egész napra õk voltak a látnivalónk. A gyönyörû csõrük, a fura repülésük. Kár, hogy a köd miatt csak ilyen gyenge fotókat sikerült készítenünk róluk.

Van itt egy másfajta fejû, csõrû:

Tavasszal a sziklás szigetekre repülnek, hogy egy kis üregbe lerakják az egyetlen tojást. A hím és a nõstény felváltva melengeti. Miután kikelt a fióka, az üregben éli napjait, aztán július végén minden gyakorlás nélkül kisétál a sziklaperemre, és szélnek ereszti magát. A vízre érve két évig nem megy többet partra. A szülõk is elhagyják a szigetet, és hét hónapig külön-külön vadásznak halakra, majd tavasszal a szigetükön újra találkoznak, hogy újabb fiókának adjanak életet. A hét hónap alatt õk sem hagyják el a vizet. A gyönyörû csõrükbe egyszerre 22 kishalat is képesek összegyûjteni a víz alatt búvárkodva.

Szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk õket :)))

15.30: Dénes nyert. Õ látta meg elõször a köd mögött a szárazföldet. Övé a mandulás M&M. Ahogy átmegyünk a ködfalon, gyönyörû táj fogad, Új-Skócia partja, és fúj a szél. Hasítjuk a vizet :)

A szárazföldrõl fenyõillatot hoz felénk. Annyira élvezzük.

17.00: horgonyon Barrington mélyen benyúló öblében. Fókafej bukkan ki a vízbõl. A víz sajnos 14 fokos a vízfelszínen. Ezt már ismerjük, ez a zsibbasztó. Dénes beugrott. Aztán kimászott. Olyan aranyos volt velem. Mondtam, hogy én is fürdök.

- Katalin, én nagyon tisztellek enélkül is. Nem kell ilyen áldozatot hoznod.

De már belemásztam a vízbe nyakig. Aztán ki, tusfürdõzés, aztán be, de arra már nem bírtam rávenni magam, hogy le is mossam. Újra ki, és törölközés. Álmi is ugyanígy tett. De tõle elvárja Dénes, mert nem szeretné, ha puhány fiú lenne.

Egy nagy motoros jacht lehorgonyzott az öbölben. Õk is amerikai zászló alatt vitorláznak. Nekik már fel van húzva a kanadai zászló. Ezt csak akkor szabad, ha már bejelentkeztünk az országba.

Vacsorára szalonnát süt Dénes, amit kenyérrel, zöldséggel megeszünk. Álmi csinál magának egy dobozos kínai levest is. Kellemesen langyos az idõ a fedélzeten naplementéig. Utána megnézzük a Taxi 4-et.

Összesítés: 246 tmf 84 óra alatt (4 napot voltunk úton), 2.9 csomós átlagsebesség, ebben volt 7 óra motorozás. Ettõl 18 fokra felmelegedett a kabinban a hõmérséklet. Információink szerint itt Barringtonnál nem lehet bejelentkezni Kanadába, ezért holnap megyünk tovább Shelburne-be, ami az eredeti célunk is volt.