2016.aug.01-04. Shelburne (Kanada, Új-Skócia)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
aug.01. Barrington - Shelburne (35 tmf)
Az új-skóciai félsziget és a szárazföld között húzódik a Fundy-öböl, aminek a belsejében (Minas-öböl) a világon a legnagyobb az árapály: max. 16 m is lehet. A félsziget déli és keleti partvonala mentén, kicsit túlozva, félúton fekszik Új-Skócia tartomány fővárosa, Halifax. Hogy idén ne okozzon olyan gondot a hideg, mint tavaly, szeretnénk szeptember elejére visszaérni Ptownba, ahonnan átvitorláztunk ide. Így augusztusra a déli és keleti partvonal felfedezését tűztük ki célul, és Halifaxnál visszafordulnánk.
A partvonal rendkívül tagolt. Mélyen benyúló öblök, millió kis sziget kínál jó horgonyzóhelyet a szélviszonyoknak megfelelően. Ezek közül kell válogatnunk. Kanadában is segítségünkre van az USA-ban jól bevált Active Captain elektronikus cruising guide, ami interneten elérhető, letölthető. A hajósok folyamatosan frissítik, felkerülnek rá új beszámolók, hasznos tudnivalók horgonyzóhelyekről, kikötőkről.
Nincs semmi szél, amikor reggel 7-kor felhúzzuk a horgonyt. Izgulunk, mert tegnap a szélcsendben elmotoroztuk a benzinünknek több mint a felét, és a maradék nem elég az előttünk álló 35 tmf-re. Az előrejelzés szerint pedig kevés szél várható mára. Dénes gondolta, hogy kievez, stoppol, szerez benzint, de nem vagyunk bejelentkezve az országba, így ez nem túl jó ötlet. Mindegy, lesz, ami lesz, elindulunk azzal, amink van, és rimánkodunk szélért.
Tegnap sok-sok mérföldet kellett bemotoroznunk, most ezt kifelé is meg kell tennünk. Kint van egy pici hátszél, így felhúzzuk a vitorlát, leállítjuk a motort, és hagyjuk, hogy az erős áramlás, ami kb. délután háromig minket segít, vigye a hajót. 2.5 csomóval haladunk, motorozva 4.3 csomó volt a sebességünk.
Nem jó a benzinszint jelzője, így írnunk kell, hogy mennyit motorozunk. 2.5 óra jött ki, addigra kaptunk elég szelet, hogy a maradék utat azzal tegyük megy. 16.30-kor horgonyon vagyunk Shelburne-ben. Megérkeztünk. Útközben láttunk lundákat (puffinokat), szulákat, delfineket és fókákat.
Ez a Shelburne-be bevezető hosszú öböl bejáratánál álló világítótorony:
Az öbölben van néhány halnevelde, ez az egyik:
Már közel vagyunk:
Megérkeztünk:
Shelburne egy kisváros, ami teljesen kertvárosi jellegű. A függetlenségi háború idején idemenekült angolok és angol szimpatizáns "amerikaiak" alapították. A parton az 1700-as években épült házak állnak szépen karbantartva, néhányuk múzeum. A színes épületek jó hatással vannak ránk. Már alig várjuk, hogy holnap partra léphessünk, és sétálhassunk közöttük.
Van itt egy marina, aminek vannak bójái is, de szerencsére bőven hagytak helyet a horgonyozni kívánó hajóknak is.
A házakat nézve olyan, mintha még mindig az USA-ban lennénk.
aug.02. Shelburne
Magyarországhoz képest az USA-ban 6 órával, Kanadában 5 órával kell visszaállítani az órát.
Dénes reggel elevez a marinába, hogy jelezze bejelentkezési szándékunkat az országba. Ott megkapja a Customs ingyenesen hívható tel.számát, amit azonnal tárcsáz is a marina tel.fülkéjéből. A Customsnek mind3unk adatait be kell diktálnia. Újra gyakorolhatja az "Alpha, Bravo, Charlie"-t. A hajó nevén kívül, amit azonnal megértenek (Rapid Transit), szinte mindent betűzve kell elmondania. A végén közlik, hogy álljunk ehhez és ehhez a stéghez, és várjuk őket. Kocsival jönnek majd egy másik településről. A marinás szerint bő egy óra, míg ideérnek.
A stéghez motorozunk, és várunk. Egy nő és egy férfi jön, kedvesek. Leülünk a kokpitban, átnézik a papírjainkat, kapunk mindenféle kérdést. Leginkább az foglalkoztatja őket, hogy ha tegnap du. megérkeztünk, miért nem szóltunk akkor nekik. Mert akkor már késő volt. Megkérnek, hogy legközelebb azonnal telefonáljunk nekik, amint az országba érkezünk. Amikor kiderül, hogy mi már horgonyoztunk egyet Barringtonnál, akkor kapjuk a további kérdéseket. Még jó, hogy bevallottuk, hogy ott horgonyoztunk, mert láttak minket, és nem tudták, hogy milyen hajó. Mondták, hogy fejtörést okoztunk nekik. Már a horgonyon telefonálnunk kellett volna nekik. Mondtuk, hogy még, ha tudjuk is, hogy mi a szabály, magyar a sim kártyánk, és itt csak a tűzoltókat, mentőket, rendőrséget hívhatjuk. Mondták, hogy nem büntetnek meg, mert látják, hogy nem vagyunk tisztában a procedurával. Ki kellett volna eveznünk, és ott megkérni valakit, hogy hívja fel őket... Vagy a Coast Guardot felhívni a VHF-en, és megkérni őket, hogy értesítsék a Customst. Megígértük, hogy legközelebb így teszünk.
Hat hónapra kaptunk tartózkodási engedélyt. Jó szelet kívántak, mi pedig újra horgonyra álltunk. Gyönyörű az idő, így vizet melegítek, és Dénes segítségével hajat mosok. Így alig használok el 3 liter vizet. Azonnal evezünk is ki a partra, közben megszárad a hajam. Dénesben teljesen elmúlt a feszültség, ami Ptown óta kísérte. Átjutottunk épségben Kanadába, beengedtek az országba, most lehet végre lazulni.
A színes fa napozószékekkel majd mindenhol találkozni fogunk Új-Skóciában. Ilyen óriással csak itt. Háttérben Rapid Transit.
A hely gyönyörű. Egyik oldalunkon egy félsziget van, ami egy óriási erdő, tele árammal, vízzel ellátott ingyenes kempingező helyekkel sátrazóknak, lakókocsisoknak. A vízért, áramért kell fizetni, de a helyért nem. A félsziget partján pedig számos apró beach. A vízfelszínen 20 fokot mér a hőmérőnk, nem igazán pancsolós hőmérsékletű.
Az egész napot kint töltjük. Még a félszigetre is jut időnk elsétálni. Tiszta Amerika az egész település. Az üzletek, a könyvtár, a házak, utcák, autók. A zászlók nem, a rendszám sem, a mértékrenszer sem. És ezen a részen is angolul beszélnek.
Álmi vett a zsebpénzén egy gördeszkát, ezzel jár-kel a dimbes-dombos széles utcákon:
Rapid Transit:
Rendszám:
Szelektív hulladékgyűjtés az utcákon is:
A félszigeten régen a mik'maq indiánok éltek. Valószínűleg a szemetesen az angol és francia felirat mellett a harmadik az ő nyelvükön íródott.
A szokásostól elütő ház:
A könyvtár mellett van ez a motel, aminek a két behajtójánál egy-egy viharruhás tengerész áll:
A félszigeten sok a nyuszi. Nem félősek, könnyű közelről fotózni őket.
A nyuszin kívül félénk mókusokkal is tele van az erdő:
Álcázott csónak:
Rapid Transit a félszigetről fotózva:
Imádom ezt a helyet, és az idő ma olyan szép volt.
Álmi az új szerzeménnyel:
aug.03. Shelburne
Dénessel és a mosással elevez Álmi a marinába, majd visszajön hozzám. Reggelizünk, utána kievezünk együtt Déneshez. Két adag mosás és szárítást csinálunk. Ő marad a ruhákkal, és lefotózza közben a cruising guide-ot, ami sajnos nem megvásárolható, csak fénymásoltatni lehet belőle. Mi elmegyünk Álmival bevásárolni. Utána a dingivel mindannyian vissza a hajóra. Ebéd, szieszta, Álminak tanulás. Álminak aug. 1-től elkezdtük a homeschoolingot. Nem örül neki, mi sem. De muszáj, mert föci, kémia, fizika, biosz, töri, magyar, matek, német, angol, még felsorolni is sok tantárgya van. Minden nap kiválasztunk egy-két tárgyat, és azzal foglalkozik egy-két órát.
Négy körül a félszigetre evezünk, az álcázott csónak melletti sólyára kihúzzuk a csónakot. Séta az erdőben, aztán én tornázok másfél órát, Dénesék baseballoznak, sétálnak, tornáznak, majd nyújtunk.
Séta közben találkoztak vele:
Vissza a hajóra, és újabb vásárlás. Kb. 20 perc sétára van a Sobey szupermarket. Ugyanaz a választék, mint az USA-ban, ugyanaz a boltban az áruk elhelyezésének a rendszere. Aminek nagyon örülünk, hogy van olyan savanyú káposzta, amiben nincs semmi tartósítószer. Az USA-ban csak olyat kaptunk, amit nem bírtunk megenni. Álmi még mindig utálja a zöldségeket, de ezt megeszi, szereti. És a nyers répát is.
Visszafelé élvezi a lefelé menetet:
aug.04. Shelburne
Utolsó napunk itt. Holnap indulunk Halifax irányába. Először azt ötöltük ki, hogy egy éjszakás menettel odavitorlázunk, és onnan haladunk majd visszafelé, meg-megállva. De inkább odafelé és vissza is jobban hangzik az a meg-megállva.
Délelőtt Dénes átevez a félszigetre, és a zuhanyzós mosdóban borotválkozik. Utána benzinért evez a városka benzinkútjához. Majdnem a benzinkútig el lehet evezni. Ebéd, utána kimegyünk a könyvtárba, hogy internethez jussunk, és hírt adjunk magunkról. Még egy bevásárlás délután, aztán vízszerzés, és vissza a hajóra.
