Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│

 

 

2016.aug.16-19. Sambro és Rogue's Roost (Kanada, Új-Skócia)

 

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

aug.16. Halifax - Sambro (15 tmf)

Délben felhúzta Dénes a horgonyt, és kimotoroztunk a halifaxi öbölből. A város mindhármunknak nagyon tetszett, sajnáltuk itthagyni. A halifaxi párból a férfi is felszedte reggel a horgonyt, két hetet még vitorlázik, aztán emelik ki télire a hajót. A telet egy halifaxi bérelt lakásban töltik, aztán májusban visszaköltöznek a hajóra.

A sűrű fenyőerdő micsoda házakat rejt:

Kint a szélben már nem volt olyan békés a menet. Reffeltük a nagyvitorlát. Álmi le is ment tabletezni. Majd találkozunk horgonyzáskor.

Szépen dőlünk, ilyenkor jó lent is lenni, olvasni, mert egyenletesen megy a hajó, igaz alaposan megdől, de nem bukdácsol, így nem leszünk tengeribetegek :) Dénes is élvezi, ha így vitorlázhat :)

Én pedig az új szerzeményünket kezdtem tesztelni. A ködben menni elég félelmetes, éjszakai menetekben is volt egy-két kalandunk minden hajónkkal. Drangonwing hajónkat radarral vettük annak idején a karibon, és nagyon élveztük, hogy látjuk éjjel is a hajókat. Mivel a hajó felszereltsége csak pénz kérdése, ezért a mi hajónk minimalisztikusan van mindig felszerelve. Most hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy 450 dollárt (120e Ft) kiadunk egy AIS vevőre. Ebbe be van építve a GPS és a VHF rádió is, így nem kell ezekkel külön összekötni, és használhatjuk a beépített VHF rádiónk árbócra szerelt antennáját. Tehát még egy plusz antenna se kell. Dénes kiszerelte a beépített VHF rádiót, és a vezetékeit átkötötte az új AIS készülékre. Ezzel azonnal használatba is vehettük. Tegnap este átnéztük a működését mind3an, hogy bárki tudja használni. Most jött a gyakorlás.

Aki hajózik, az tudja mi is ez az AIS vevő. Aki nem, annak röviden: ez egy automatikus azonosító rendszer. A miénk csak vevő, tehát a mi hajónk nem ad jelet magáról, bennünket egy AIS készüléken se láthat senki. Mi viszont tudjuk fogni az olyan hajók jelét, amik igényeltek hívójelet. Márpedig a nem kedvtelési célú hajóknak ma már kötelező, és bizonyos hosszúság felett is kötelező. VHF csatornán sugározzák a hajók a hívójelet, ezért kell a VHF kapcsolat, és hogy a hívójel alapján el is lehessen helyezni térben a hajót, sebességét, irányát, kell GPS és pl. chartplotter vagy laptop. Ez mind együtt van a mi készülékünkön.

Az első fotón a mi sebességünk (5.2 csomó = 5.2 x 1.8 km/h), haladási irányunk, koordinátáink látszanak, a helyi idő, amit még nem állítottunk át, és egy kép arról, hogy a beállított 5 NM, azaz 5 tengeri mérföldes környezetünkben van-e AIS hívójellel rendelkező hajó, azaz nagy hajó. Láthatjuk, hogy van. Halifaxba épp ekkor elég nagy volt a bejövő forgalom. A háromszög mi vagyunk, a nagy kör szélén a fekete kis téglalap az északi irány.

Listáztam a látható hajókat, és kiválasztottam az egyiket (az van befeketítve az üres körök közül), hogy megtudjam az adatait:

A fenti hosszú szám az ő hívójele, van akinél ez a hajó neve, utána jön a tőlünk való pillanatnyi távolsága, északhoz viszonyítva hány fokra áll, mekkora lesz a legkisebb távolságunk tőle, várhatóan ez hány perc múlva következik be (itt ez már bekövetkezett, a hajó nem jelent ránk veszélyt, ezért ki van húzva), mekkora a sebessége, és ha haladunk lefelé, amit már nem fotóztam le, előjönnek még egyéb infók, amik közül nekünk a hajó haladási iránya a fontos.

Ezt a listát minden hajóra megnézhetjük. Be lehet állítani riasztást is. Jelezzen, ha valakivel egy beállított távolságon belül megközelítjük egymást. Fel is tudjuk egy gombnyomással hívni a hajót, ha bármit szeretnénk vele közölni. A vizsgált terület sugarát kedvünkre változtathatjuk.

Minden nagyon klassznak tűnt, már csak azt nem értettük, hogy egy kb. egy mérföldre lehorgonyzott teherhajó jelét miért nem látjuk, míg körülötte közelebb is, távolabb is láttuk a hajókat és vettük a jelüket. Csak az lehet, hogy ki van kapcsolva az AIS adója. De miért? Kötelező sugározniuk.

Kb. egy fél óra múlva egyszer csak megjelent a jelük. Igazából fel kellett volna őket hívnunk, és rákérdezni. Most bizonytalan vagyok. Hogy merjünk az egész rendszerben bízni, ha van hajó, ami nem sugározza a jelét. Később tapasztaljuk ezt nagy halászhajóknál és bálnanéző hajóknál is. Látjuk őket, kötelezően kellene sugározniuk, és mégsem. Dénes szegény csak fogta a fejét, miután a kételyeimet hangosan is elmondtam. Kiadott 450 dollárt, és én továbbra is rettegek.

Négyre horgonyon voltunk Sambro halásztelepülés egyik csodaszép öblében. A holnapra várható erős szél és eső miatt Dénes a legtökéletesebb helyre lehorgonyzott.

Eszünk még, aztán irány ki a partra, legalábbis ez volt a terv. De hamarosan jött az öböl két háza közül az egyikhez tartozó motorcsónakon egy nagy darab, pocakos mandró, és szólt, hogy horgonyozzunk át, mert itt útban leszünk a halászoknak. Szétnéztünk csodálkozva. Nem hittük, hogy a parthoz húzódva bárkinek is útban lennénk. Nem is akartunk átállni, de Dénes azért elevezett oda, ahová a mandró küldött minket. Megnézni, hogy van-e szikla, bármi. Aztán áthorgonyoztunk. Mégis csak mi vagyunk itt az idegenek, ő meg itt él, ő ismeri a helyi viszonyokat.

A baj csak az volt, hogy volt két mooring, egyik az övé, a másikon egy vitorlás állt. Miattuk már nem volt ott elég hely, de áthorgonyoztunk. Bíztunk benne, hogy nem lesz gond. Most viszont igazán útban voltunk. Az a néhány kis motorcsónak, ami itt közlekedett, ki kellett kerüljön minket. Kész röhej. Aztán eveztünk volna a településre, de a mandró a stégjéről átordított, hogy menjünk oda hozzá. Csak beszélgetni akart. Mint kiderült, ő csak egy rokon, amerikai (floridai) ráadásul. A tipikus bunkó fajta, akit amerikai filmekben lehet látni. A Big Trouble vígjáték jutott azonnal eszembe (magyarul talán Nagy káosz, vagy Totál káosz, vagy Nagy zűr), abban volt egy ilyen karakter. Motoros jachtok eladásával foglalkozik, van egy cége. Na szép. Átjön ide nyaralni és szívat minket.

A halászfalu iskolája mellett volt a temető, a játszótér, a teniszpályák és a kosárpálya. Itt játszottunk, aztán megnéztük a boltot és a kikötőt.

Már megvacsoráztunk, amikor az amerikai visszajött a halászatból. Hozott nekünk egy kis filézett halat vacsorára...

Megsütöttük, de eltettük holnapra, ebédre.

aug.17. Sambro

Hajnalban megérkezett a front, eső, szél.

A reggel izgalmasan indult. Az erős szélben többször a vitorlás mooringjának ütődött a hajónk. Dénes figyelte a forgolódásunkat, mondta, hogy nem lesz gond. Aztán egyszer csak egy nagy ütődés. Nekimentünk a vitorlásnak az oldalunkkal. Azonnal át kellett horgonyoznunk. Kint szakadt az eső, Dénes levetkőzött pólóra, fürdőgatyára, ő kezelte a horgonyt, Álmi beöltözve a motort, én meg közvetítettem Álmi és Dénes között, hogy merre forduljon, milyen fordulatszámra kapcsoljon, előre, hátra, üresbe. A szélben és a motorpöfögésben nem jutott el Dénes hangja Álmihoz. A horgony nem akart feljönni, beleakadt egy sziklába. Valahogy addig manővereztünk, míg kiakadt. Ledobtuk új helyre a horgonyt, de aztán felszedtük újra, és végül megint tettünk egy kört, és kicsit máshol ledobtuk újra. Itt már jók leszünk. Oda dobtuk le, ahol tegnap lehorgonyoztunk.

Hatalmas megkönnyebbülés, megbeszéljük, hogy többet nem hallgatunk senkire. Érdekes ez, a fiúk nagyon élvezték az egészet, végre valami akció, én meg nem. Filmben sem szeretem az ilyen jeleneteket.

Ez az a ház, ahol az amerikai vendégeskedik:

Ebédre megettük a halat zöldséges kuszkusszal és savikápival:

Délutánra javult az idő, megint kieveztünk a halászfaluba, és a teniszpályán labdáztunk.

aug.18. Sambro - Rouge's Roost (13 tmf)

A tegnapi széltől nagyok és rövidek voltak a hullámok, viszont alig fújt szél. Ezért a menet nagyon sz.. volt. Mint egy mosógépben. Agyonrázott minket, felforgatta a gyomrunkat. Ide-oda dülöngéltünk, kicsit, kicsit, aztán belelendültünk, és egyre nagyobbakat. Aztán csillapodott az egész, és kezdődött újra. Szerencsére csak 10 tmf volt ilyen, az utolsó háromban békés lett a víz, ahogy a "zsiványtanyára" bevitorláztunk. Az Active Captainben olvasta Dénes, hogy ez egy gyönyörű hely, és gondoltuk, jó lesz itt kenutúrázni. A bemenet necces, csak szűk hely van, és sziklazátonyok mindkét oldalon. De cserébe az izgalmakért ezt kaptuk:

Csodálatos:

11-kor már lehorgonyoztunk. 19 fokos a vízfelszínen a hőmérséklet. Hiába süt a nap, az erősödő szél nem engedi felmelegedni a levegőt. Sajnos nincs bikinis idő.

Dénesék felfújják a kenut, és még ebéd előtt kenutúrázni megyünk. Álmi gépét visszük, ami víz alatt is használható, így nem gond, ha fröccs éri fotózás közben. Sajnos beállította rajta a dátumot, és most majdnem minden képen ott van, kivéve ahonnan le tudtam vágni a képszerkesztőben.

A terület, amit bejárunk, elképesztően szabdalt, annyi rejtett apró öböl van, hogy minden érkező hajónak jutna egy.

Az egyik sziget homokos partján kiszállunk, és túrázunk a hatalmas gránittömbökön az áfonyabokrok között.

Kilátás a nyílt óceán felé:

A vad Kölyök, aki elfelejtett lábbelit hozni, és most csak a homokon és a sziklákon tud sétálni.

Találtunk két kis szigeten is a tengerbe folyó édesvizet. Finom volt, megtöltöttük a palackunkat. Sárgás színe volt, de nem volt benne semmi látható növényi darab, nem ülepedett le semmi a palack aljára egy óra műlva se. Gondoltuk, megtöltjük vele az üres 20 literes kannánkat, de aztán meggondoltuk magunkat. Sárga színű. Érdekes az ember. A víz ahogy kifolyik a csapból, vagy palackozva megvesszük, átlátszó, színtelen. Ha színes, akkor már gyanús. Még ha finom is.

Estefelé egyre többen horgonyoztak be a kis öbölbe, a "zsiványtanyára". Néhányan pecáztak a hajójukról. Álmi is, Dénes is bedobták a csalikat. Az eredmény 1-1 hal. Fogtak többet is, de az utolsó pillanatban visszaestek a vízbe. Elég lesz Álminak vacsorára.

Már megint annyira szép helyen vagyunk. Dénes kérdezte is, melyik volt eddig a kedvenc helyünk Kanadában, de erre a kérdésre képtelenség egyetlen helyet megnevezni. Hogyan is dönthetnék Shelburne, Summerville beach, Lunenburg, Halifax vagy a zsiványtanya között?

A nagyobbik, amiről a fotó is készült, makréla volt, a kisebbik, amit Álmi fogott, nem tudjuk.

aug.19. Rouge's Roost és kenutúra Prospektbe

Átkenuztunk a településhez, ahol egy templom állt, amire ki volt téve az eladó tábla. Még sose láttunk eladó templomot. Utána sokat sétáltunk, találkoztunk egy olasz pulikutya-szerűséggel a tengerparti ösvényen.

Át kellett eveznünk egy nagyon alacsonyan húzódó híd alatt:

Álmi ma is pecázott, de csak ezt a pici halat sikerült kifognia. Az enyém lett vacsorára, mert nagyon szálkás volt.

Dénesék elmentek kékkagylókat gyűjteni, amiket megfőztünk vacsorára, de Álmi nem evett belőle. Nem szereti. Az egyik hajós mondta, hogy ő egy egész napot áztatja, csak utána főzi meg, így nem kell homokot rágcsálnia. Mi holnap reggel megyünk tovább, így nem fogjuk áztatni, de többször átmossuk őket.