2016.aug.20-23. Moshers Island, Medway Harbor, Liverpool (Kanada, Új-Skócia)

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

aug.20. Rouge's Roost - Moshers Island (31 tmf)

Alig akart feljönni a horgony, de valahogy kiügyeskedjük. Elhagyjuk a zsiványtanyát, hogy keressünk egy másik helyet, amit kenuval felfedezhetünk.

A szél nagyon gyenge, amint tudunk, blisztert húzunk a nagyvitorla mellé:

6 csomóval repesztünk, késõbb levesszük a blisztert, és csak a nagyvitorlával megyünk 5 csomóval. 7 óra alatt érünk Moshers Islandhez, ami a LaHave Islands szigetcsoporthoz tartozik. Egy alvó fóka "üdvözöl":

A sziget elõtt horgonyzott egy kis Contessa 26, és a parton láttunk is két embert. Biztos az övék. Amint a partra kimentünk, találkoztunk a tulajjal. Egy 80 év körüli német Hamburgból, aki még a szüleivel vándorolt ki Kanadába. A szigeten van egy háza, amit csak nyáron használ, és tegnap vette a vitorlást egy 90 éves nõtõl, aki földkerülést tervezett a hajóval, de annyira rossz volt a szeme, hogy fel kellett adnia az álmát.

A hamburgi öregúr egy külmotorról törölgette az olajat. Megkérdezte Dénest, hogyan kell tartani a motort, hogy ne folyjon belõle az olaj. Õ nem ért hozzá, ma vette egy öreg magyartól :) Micsoda véletlen. Egy órát beszélgetünk mindenfélékrõl. Mint megtudtuk, nem tud vitorlázni, de most van ideje, és valaki megígérte neki, hogy megtanítja. A szigeten egyébként az 1800-as évek közepétõl a Kanadába vándorolt német Mosher család lakott, innen a sziget neve.

Háttérben a német házához tartozó dingidokk és csónakház:

A hamburgi instrukciói alapján elsétálunk a szúnyogoktól hemzsegõ erdõn át a Mosherek temetõjéhez, onnan pedig a sziklás déli tengerpartra. Egy zátonyra futott vitorlás sziklába vésett írását próbáljuk megtalálni, sikertelenül.

Lement a nap, mire visszaértünk agyoncsípve. Szerencsére 19,4 fok a vízfelszínre mért hõmérséklet, mindannyian fürdünk. Holnapra kenutúrát terveztünk a LaHave szigetcsoport között.

aug.21. Moshers Island - Medway Harbor (15 tmf)

Kettõig kenutúrázunk. Több helyen is kirakjuk a kenut, és sétálunk a szigeteken.

A parton ott a rengeteg lobsterketrec (homárketrec). Furcsálltuk, hogy a kanadai vizeken nem találkoztunk lobsterbójákkal. Maine-ben ez a szezon, utáltuk is kerülgetni a rengeteg bóját. Megtudtuk, hogy Kanadában csak szigorúan decembertõl májusig lehet lobsterezni (Maine-ben épp ellenkezõleg). Pedig ez az idõszak a havas, jeges viharokról híres, nem irigylem szegény halászokat.

Már megint a híd alatt:

Visszaérve felhúztuk a horgonyt, és 15 tmf-et vitorláztunk a következõ öbölbe. Mások is kihasználták a jó szelet.

Ahogy lehorgonyoztunk, mellénk jött egy motoros, és pecázni kezdett. Sorra fogta ki a makrélákat. Dénesék is azonnal bedobták a csalikat, de nekik sokkal lassabban ment. Nem megfelelõ a csali. 7:2-re Dénes gyõzött Álmi felett.

Itt még 7:1 az állás, de Álmi szépít nemsokára 7:2-re.

aug.22. Medway Harbor - Liverpool (15 tmf)

Ma is rövidet vitorlázunk, sajnos ködben. A szárazföldhöz közel megyünk, de a kis mélység miatt nagyon csopi a víz. Mosógépben érezzük magunkat. Az öböl, ahová tartunk, két várost is rejt egymással szemben: Liverpoolt és Brooklynt. Mi az elõbbit választjuk, mert ott van jó horgonyzóhely és szupermarket is van a közelben.

Az öbölhöz közeledve az AIS vevõnkön megjelenik egy hajó. Jön ki 11 csomóval. Pontosan egymás felé tartunk. Nem látunk semmit, akkora a köd. Pár perc és ütközünk, ha így megy a két hajó tovább. Nem nagyon tudunk arrébbmenni, mert zátonyos az az oldal, amerre kitérhetnénk. Megfújjuk a ködkürtöt, egy nagyon picit elfordulunk. Egy halászhajó Liverpoolból. Jó pár hajós katasztrófáról olvastunk, amik itt Kanadában történtek, igaz a java az 1800-as években történt, pl. hogy utasszállító és szénszállító ütközött a ködben, és több ezer ember meghalt. Dénes már megint elégedetlen az AIS-szel, mert hiába van, Katalin mégis retteg. Ha lenne nekünk is AIS adónk, akkor látnának minket is.

Bent az öbölben nincs köd, szép helyen járunk ismét. A Fort Point világítótorony mellé horgonyzunk, ami már nem mûködik, csak látnivaló.

Mosher Islandet úgy hagytuk ott, hogy nem tudtunk a vizenyõs talaj miatt elsétálni a világítótoronyhoz. Medway Harbort is úgy hagytuk ott reggel, hogy csak vágyakozva néztem a világítótornyot, és mondtam Dénesnek, hogy szeretnék már egyhez odasétálni. El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan teljesült a kívánságom :) Csak pár lépésre van a parttól, ahová majd kievezünk.

Még csak 11 óra. Álmi kievez a partra, amíg Dénes elrakja a hajót, én pedig ebédet készítek. Megismerkedik a parton álló ház tulajdonosával, Royjal, aki felajánlja, hogy bármiben a segítségünkre van, csak kopogjunk be hozzá. Megmutatja Álminak, hol tudunk vizet tölteni, ha õk nincsenek otthon. Megadja a wifijükhöz a felhasznlónevet, jelszót.

Az ebéd fõ része a tegnap fogott makrélákból készült sült hal volt :)

Dénes ebéd után visszaevez Álmival. Roy már jön is ki üdvözölni õket. Körbekocsikáznak a városban. Megmutatja Déneséknek, hogy mi merre van. Késõbb visszajönnek értem, és együtt megyünk felfedezni a várost és vásárolni.

Roy önkéntesként 16 tûzcsapot festett le a városkának, mindet angol katonai uniformisba öltöztette:

Az õslakos Mi'kmaq indiánok:

Egy Mi'kmaq kenu másolata a helytörténeti múzeumban:

A város halászatból tartotta fenn magát, de az igazi meggazdagodást a privatérkodás, engedélyezett kalózkodás (angolul privateering) hozta 1775 és 1815 között. Liverpool büszke törvényes kalózmúltjára, amit az angol korona engedélyével mûvelt. A városnak gazdagodást, szép épületeket hozott. Az angol kormány kalózleveleket adott ki, amik engedélyezték, hogy tulajdonosuk megtámadhat Angliával ellenséges hajókat háború idején. Ha veszítettek, akkor hadifogolynak minõsültek, és ennek megfelelõ elbánásban kellett részesüljenek. Igazi sikersztorija volt a liverpooli Liverpool Packet szkúnernek, ami 1812-14 között privatérkodott fõleg Boston, Salem környékén, de a Karib-tengerig is elment. 50 amerikai hajót zsákmányolt. A város minden év júniusában pár napos fesztiválon emlékezik vissza erre az idõszakra.

Itt a Mersey halászhajó, ami ránk ijesztett délelõtt a ködben:

aug.23. Liverpool

Délelõtt túrázunk, utána vásárlás a Sobeysban, ebéd a hajón, könyvtár, megnézzük kívül-belül a világítótornyot, Roynál vízfeltöltés, beszélgetés.

Friss szeder tízóraira:

A túránkon több kis mókus is ijesztgetett minket a hangjával. Elõször nem is akartuk elhinni, hogy a cuki hangjukkal egy ekkora nagytestû ragadózót, mint mi, akarnak elijeszteni, de komolyan gondolták. Ránk meredtek a fatörzsön kapaszkodva, és nem hagyták abba, amíg el nem mentünk.

Az ösvényen volt egy virágzó leanderbokor. Mellette tábla, hogy ezt a túraösvény megálmodója és létrehozója ültette. És ez itt marad télire is. Roytól megtudtuk, hogy Új-Skócia klímája télen egész kellemes, enyhe telek vannak a szárazföldön, hóviharok az óceánon. Õ mégse marad itt a feleségével. Minden évben fél évre Floridába utaznak a lakókocsijukkal, ami a kertben áll. Ott dolgozott korábban, és most bánja, hogy visszaadta a zöldkártyáját, mert legszívesebben elköltöznének a feleségével Kanadából Floridába. A gyerekeik, unokáik is az USA-ban élnek.

A világítótoronyban kipróbálhattuk a kézzel mûködtetett ködkürtöt. Rettenetes a hangja ilyen közelrõl, de ahogy a templom harangja is messze kell szóljon, a ködkürtnek is ez a feladata.

Holnapi célunk újra a Summerville Beach, ahol Halifaxba menet már megálltunk. Annyira tetszett, hogy visszafelé se hagyjuk ki.