2014. jún. 02-11. Virginia Beach(Virginia) és a Chesapeake-öböl

 

jún.02-07. Virginia Beach

(Minden oldalunkon, ha túl nagy a betûméret és homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

Virginia Beach-en még eltöltöttünk néhány napot, mielõtt a Chesapeake bay-be bevitorláztunk volna. A beach volt a fõ ok, amiért maradtunk. Álmi nagyon élvezte a hullámokat, és a következõ homokos strand soká lesz. Maradtunk, és a délutánokat itt töltöttük.

Orsi Svájcból kért, hogy gyûjtsek neki kagyló- és csigaházakat, hát van már néhány, de csak a legegyszerûbbek, ez hatalmas bánatomra sajnos nem olyan hely, mint Bimini.

Egyik reggel eljöttünk a sétányra futni. Egyik végtõl a másikig 4.5 km, így oda-vissza 9 km-t futottunk, Dénes közben csinálta a szokásos fekvõtámaszait. Álmi kölcsönkapott egy gyerekbringát Masontõl, azzal kísért minket.

Vissza a hajóra, úsztunk, reggeli, aztán elvittük a szennyest a mosodába (2 km), ez az amerikai filmekben jól ismert coin laundry, rengeteg különbözõ méretû mosógéppel és szárítóval. A mosodáról el is felejtettem fotót készíteni, de az odaúton fotóztam a házakat. A hotelsoron, moteleken kívül nem láttunk többszintes lakóházakat. Kertes házakban laknak az emberek errefelé. Rengeteg terület van, a 440.000 fõs lakosság szétterül.

Egy másik délelõtt átsétáltunk az Akváriumba, ami közel volt a hajóhoz, max. 1 km séta. Elõtte még találkoztunk Masonnel (89 éves), aki két napja kapott pacemakert, és nagy fájdalmai voltak, mert az érzéstelenítõ még nem hatott, amikor megvágták. Be akarja perelni az orvost, mert az sietett, ezért nem volt ideje kivárni... Mason megkérte Dénest, hogy majd segítsen neki a stégen néhány lécet kicserélni, meg a kertben a füvet lenyírni.

Az Akvárium, ami mindenhol látványos, már taszítja Álmit, szeretné kiengedni az állatokat, hogy szabadon éljenek, ne bezárva. Úgy tûnhet micsoda kegyetlenség ez, közben mégis örülünk, hogy láthatjuk õket. Perverz egy népség az emberiség.

Most ki van bezárva?

Nekünk is jutott egy állat a hajóra. Az egyik ülés alatti tárolóban találtam, kihajintottuk a vízbe. Csótány lehet, de ilyen külsejût még sose láttunk:

Mason kölcsönadta a dzsipjét, azzal csináltunk egy utolsó nagy bevásárlást a Food Lionban. Vásárolni nem olyan könnyû itt Amerikában, mert nincsenek a településeken (legalábbis az eddigieken) élelmiszerboltok, mint otthon, itt el kell jutni egy nagy K-Marthoz, WinnDixie-hez, Food Lionhoz, stb. (ezek olyanok, mint nálunk az Auchan, Tesco), amik a településen kívül esnek. Nincs az 5 km-rel gond se oda- se vissza, mert sport, csak nem lehet egyszerre több napra, hétre valót venni, és így már napokat venne igénybe csak a hajó feltöltése. Persze, ha nincs más, akkor így teszünk. Ez a helyieknek nem okoz gondot, mert mindenkinek van kocsija. Buszok vannak, de bárkit kérdeztünk, nem tudott róla használható infót adni. Aztán rájöttünk, hogy feketéket kell megkérdeznünk errõl, honnan, milyen útvonalon és mikor mennek. Felfedeztünk buszmegálló táblákat is, persze semmi infó rajtuk a menetrendrõl...

Álmi vett gyurmát, és amit kértünk, azt formázott. Én egy kis hidegre vágytam, ezért hóembert kértem, de kaptunk egy 100 lábút is, ami kígyófejû (láttunk néhány kígyót az Akváriumban):

És szombat este összeraktuk a hajót a másnapi indulásra. A Chesapeake bay, amibe bevitorlázunk majd, egy hatalmas öböl, az USA legnagyobb kiterjedésû torkolatvidéke. Delaware, Maryland és Virginia államok között helyezkedik el. Dénes a Balatonhoz hasonlította Álminak a védettsége miatt, és mert lesznek helyek, ahol láthatjuk majd középen vitorlázva mindkét partot. Persze ezen kívül semmi köze a Balatonhoz.

jún. 08. Virginia Beach - Kiptopeke Beach (20 tmf)

Reggel 6-kor a napfelkeltével elindultunk. Az apály-dagály miatt kellett ilyen korán, hogy az áramlás kivigyen és ne ellenünk dolgozzon. Míg Dénes a horgonyt rendezgeti elõl, addig Álmi viszi a hajót. Nagyon tetszik neki a körkormány.

Kiértünk Rudee Creekbõl, ez a jobb oldal:

A hotelsor a beach-csel a bal oldalon, amivel majd párhuzamosan fogunk haladni, de elõtte még jól el kell távolodnunk a parttól, mert nagyon sekély erre a víz. A mi merülésünk 6 feet (1.8 m).

És elkezdtünk az Atlanti-óceán vizén vitorlázni. Egyelõre szembõl fúj a szél, ezért negyedszelezünk, és itt kint van egy ellenáramlás, ami a Chesapeake-öbölbõl jön, ahová tartunk, ez sajnos lassítja a menetet.

A szembeszélben olyan hideg volt így reggel 7 felé, hogy Álmi összefagyva behúzódott az orrkabinba a paplan alá, én meg beöltözve átvettem a kormányzást. Amikor Pesten összecsomagoltam az útra, nem hittem, hogy ezek a ruhák is használva lesznek:

Mire a Chesapeake-öblöt elértük, elállt szinte a szél, az áramlás pedig még mindig kifelé jött az öbölbõl. Motoroznunk kellett ellene. Elértük a hidat, ami a szárazföldet Norfolktól a félsziget csücskével Cape Charles-szal összeköti, és ami sok helyen lemegy a víz alá és alagútként folytatódik. Beteszem a pilot könyvünkbõl a kis térképet:

Az öbölrõl a wikipédiából kiszedtem néhány adatot: "Az öbölbe több, mint 150 folyó és patak torkollik. Az öböl mintegy 300 kilométer hosszan nyúlik el, északon a Susquehanna folyótól délen az Atlanti-óceánig. Legszûkebb pontjánál, a marylandi Annapolisnál 6,4 kilométer, a legszélesebb - 50 kilométer - a Potomac folyó torkolatánál. Az öblön két közúti szárazföldi átkelõ van. A Cheasapeake-öböl híd az Annapolishoz közeli Sandy Pointot köti össze a marylandi Kent-szigettel. Virginia Beachet a Chesapeake-öböl híd-alagút kapcsolja össze a szintén Virginia állambeli Cape Charlesszal. Mivel az öböl torkolatvidék, vannak édesvízi, illetve sósvízi részei. A sósvízi részeket sótartalmuk alapján három zónába sorolják. Az édesvíz-zóna a Susquehanna-torkolattól Baltimore északi részéig terjed, ahol a legkisebb sótartalmú zóna (0,5 - 10 ppt) kezdõdik, amely a Chesapeake-öböl Hídig terjed. Innen kezdõdik és a Rapahannock folyó torkolatáig tart a közepesen sós (10,7 - 18 ppt) zóna. A legsósabb zóna sótartalma már elérheti a 36 ppt-t (ez az óceán sóssága). A legkevésbé sós zónában még az édesvízi fajok is megélnek, innentõl azonban változik az élõvilág."

Tehát elértük a hidat:

Dél körül járt, amikor a hidakat elhagyva beértünk az öbölbe. Nagyon meleg volt, meg is beszéltük gyorsan, hogy lehorgonyzunk, itt nagyon sekély a víz, és két órát vártunk, míg a kifelé menõ áramlás elállt. Addig úszkáltunk, ebédeltünk. A szél is megfordult ezalatt, és hátszélben mentünk egy orrvitorlával a Kiptopeke Beach-ig (ez az hely a félszigeten van), ahol II. vh-ús vasbetonhajókat süllyesztettek el hullámtörõknek használva õket. Délután 3-kor horgonyon. Tele van a víz rákcsapdákkal, amiket bójákkal jelölnek. Ezek között kellett helyet keresnünk.

Gyönyörû naplementénk volt:

Gyerekkorunkban láttuk utoljára a Johnny Weissmüller-féle Tarzan filmeket. Ma megnéztük 3an az elsõt még 1936-ból. Meglepõen jó volt a korabeli technikai megoldások ellenére.

jún. 09. Kiptopeke Beach - Little Bay (35 tmf)

6-kor indultunk, 12.30-kor horgonyon. Nagyon jó menet volt. (Ez az öböl a Rappahannock folyó torkolatában van a Che.öböl szárazföldi oldalán.) Rengeteg a sas, mindenhol sasfészkeket látunk.

Álmin az utolsó bad monkey pólója, amit Kriszta festett neki.

Kieveztünk a partra. Az USA-ban sajnos a part nem nyilvános, mint pl. Franciaországban. Itt is be volt építve a part házakkal, nyaralókkal. A hozzánk legközelebb esõ ház melletti homokfövenyre eveztünk, aztán óvatosan, nehogy lelõjenek, mint betolakodót, a ház kertjén átsétáltunk. Szerencsénkre ez egy kiadó nyaraló volt, és épp nem volt senki. Láttunk nyulat és õzeket.

jún. 10. Little Bay - Coan-folyó torkolatában (25 tmf)

6-kor indulunk, erre már nagyon beálltunk. 3-kor horgonyon a Potomac-folyóba befolyó Coan-folyó torkolatában. A víz egyre kevésbé sós. Ma láttunk delfineket, megnéztek minket, aztán mentek tovább. A pecát minden nap bedobja Álmi, ma volt is kapás, leharapta valami a kis hal farokrészét, ki kellett cserélnie másikra.

Ma amikor a kakatankot ki akartam pumpálni, elkezdett a trutyi kifolyni a pumpa alá, onnan át a bildge-be. Sajnos elöregedett a pumpa gumi része, és valahol kiszakadt. Hipós vízzel ki kellett minden helyet takarítani, utána újra jó szag lett a kabinban.

jún. 11. Coan folyó - Solomons (25 tmf)

A szokásos reggeli 6-os indulás elmaradt, mert szélcsend volt és az éget magyar földön nem látható szürkeségû felhõzet takarta el. Vulkáni füstös égnek neveztem el. Aztán lett egy kisebb szélvihar esõvel, de reggel 8-ra minden visszaállt a normális kerékvágásba. Egy fokot kellett megkerülnünk, negyed szélben, 2 reff a nagyvitorlán. A fok után már 3/4 szélben tudtunk menni. Tegnap egy kék-fehér-piros csíkos strandlabda mellett vitorláztunk el, ma újra találkozunk vele, eddig hozta a szél, a hullámzás. Két rája ugrik egymásnak a hajó elõtt, aztán eltûnnek a vízben. Nagyon sok rája él a Che.öbölben, elõször azt hittem cápauszony áll ki a vízbõl, de nem, a rája, ahogy széttárja a "lebenyeit", hol csak az egyiknek a sarka, hol mind2 kiáll a vízbõl, amint épp a felszín alatt úszik.

Menet közben Álmi hol kormányoz, hol lent fekszik az orrkabinban és zenét hallgat, hol olvasunk a kokpitban. "Hecseki és a kedves betörõk", "Mi történne, ha átmennénk állatba?", a Természetbúvár sorozatból "A Föld élõvilága". Valamelyikbõl mindig olvas nekünk hangosan.

A mai vitorlázás megkoronázása a menet végére jutott. Legyengült hátszélben felraktuk az asszimetrikus spinakkert, amivel nagyon élveztük a vitorlázást.

18-kor horgonyon Solomons-nál a Mill Creekben. Ez is egy nagyon kafa hely, rengeteg a zöld, mögöttünk nádas békákkal, egy szürke gém visít, sasok hujjognak és repkednek körülöttünk, ráják, halak ugrálnak ki a vízbõl. Minden pillanatban csobban valahol. Paradicsomi. Holnap itt maradunk, itt van egy település, sok kis kikötõ, és keresünk internetet, mert Dénesnek egy svájci projektjéhez kell egy éves összefoglalót küldenie a fõnökének.