Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│

 

 

2014. jún. 12-22. Solomons-nál a Chesapeake-öbölben

 

(Minden oldalunkon, ha túl nagy a betűméret és homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

A Chesapeake-öbölbe befolyó Patuxent-folyó torkolatánál fekszik Solomons település. Egykor halászfalu volt, mára teljes mértékben a kedvtelési célú hajózásra, idegenforgalomra épül, tele van kis kikötőkkel, éttermekkel. A folyó mindkét partját rengeteg mellékág teszi izgalmassá. Ezért is szeretjük annyira az öblöt. 150 belefolyó folyó, mind megannyi mellékággal. Ha itt élnénk, sok időt töltenénk itt vízitúrázással. Mindegyik mellékág zegzugos, dús zöld a növényzet, sok a nádas, gyönyörűek a tavirózsák, vízimadarak (kanadai vadludak, szürkegémek, kormoránok, halászsasok, tőkés récék, vadlibák, ismeretlen piros és kék madarak...) repkednek, vadásznak, rikácsolnak körülöttünk, a vízben ráják tömkelege, horseshoe crabek (patkó rákok), amik már a dinók előtt léteztek, a parton őzek, mókusok, nyulak, mosómedvék szaladgálnak. Bámulatos hely! Mi a Mill Creek nevű ágban dobtunk horgonyt.

Kanadai vadludak, Niels Horgerson velük kalandozott:

Horseshoe crab (Limulus polyphemus)(patkó rák), róla már írtam az előző részben, ősrégi, már a dinók előtt léteztek. A páncéljukat úgy vedlik le, hogy ez alatt már ott van a másik páncél, levedli, aztán az nagyon rövid idő alatt nagyra nő, és utána alatta a rákféle is. Rengeteget láttunk, ennek oka, hogy tavasszal ill. nyáron a homokos partokon lerakják az ikrákat.

Találtunk máshol olyat, ami döglött volt, benne a rákkal:

A hely már írtam, hogy tele van mindenféle állattal, és ezek szabadon mászkálnak a kerítés nélküli kerteken keresztül, mert ahogy azt az amerikai filmekben látni lehet, nem igen van kerítés a házak körül. Míg az alpesi országokban elterjedt díszítő elem a kerti törpe, itt őzet, mókust, vadlibát vagy kacsát bámulhatunk a kertekben. Élőt és élettelent egyaránt.

Esős időben nekik is jár a hajósok sárga viharruhája:

Érkezésünk másnapjára a VHF rádión vett időjárás-jelentés esőt mondott. Úgy is lett. Esőben jártuk be a települést egyik csücsöktől a könyvtárig, és vissza. A könyvtár hatalmas felfedezés volt, mert itt lehet ingyen wifizni tökéletes környezetben. Dénesnek a munka miatt (egyik svájci projektről kell a megbízóknak egy éves összefoglalást adnia az eredményekkel) napokig internetre lesz szüksége, hogy a kollégájával összerakják az anyagot. Ez a hely tökéletes, mert míg ő itt dolgozik, mi Álmival szintén tudunk internetezni ill. olvasni a kellemes hűvösben.

Dénes háttal a zöld pólóban (nem szabad zavarni, programozik), Álmi végre számítógépes játékokkal játszhat, ami igazi nyaralás neki, mert ilyet nem sokat engedünk neki se a hajón, se otthon jóból is megárt a sok alapon. Muszáj kicsi korától kezdve megszoknia, hogy rengeteg érdekes dolgot lehet csinálni a szabadidőben, és az ilyen játék csak egy a sok közül, nem pedig az egyetlen lehetőség. Utál is miatta minket, de reméljük, ha nagy lesz, megérti, és megbocsát.

A könyvtárhoz egy másik ágba kell elevezni. Ide kötöttük a dingit minden nap:

A tengerészeti múzeum kertjében akad néhány árnyékos pad, és mert 5 percre volt a könyvtártól, ide jártunk át ebédelni. Legtöbbször sikerült esténként két ebédre valót főznöm a kuktában, azt vittük magunkkal. Mivel nincs hűtőnk, nem állna el a főtt étel két napig ebben a hőségben, de miután kiszedtem egy ebédre valót, a maradékot a kuktában újra forrásba hozva a lezárt tető alatt, több napig is eláll. Arról már a korábbi hajós beszámolókban írtam, hogy hűtő nélkül remekül eláll sok olyan dolog, amiről nem is hittük volna. Egy hónap után is jók a tojások, a joghurt, a margarin. Most itt az új észrevétel, hogy az amerikai csomagolt felvágottakat, sajtokat is hűtés nélkül esszük és tároljuk, és egy hét után sem romlottak...??? A sajtok egyébként két hét után is tökéletesek, csak kicsit olvadt külsejűek. A zöldség, gyümölcs szintén jól bírja hetekig, persze rá kell nézni, nehogy egy penészedni kezdjen és esetleg a többire is átterjedjen.

Előfordult, hogy Dénesnek a munkát folytatnia kellett a hajón is:

Az első napot leszámítva esőmentes nappalaink voltak végig, kánikula nappal, amiből jó volt a könyvtárba menekülni, és izzasztó meleg éjszakák, ez ellen csak a fedélzeten alvás segített. 39 fokot mértünk este 7-kor a kabinban, és reggelre is csak 32 fokra hűlt le. Aki most panelban lakik, napos oldalon, az pont azt éli át, mint mi, csak!!! ő nem tud beugrani a vízbe, aminek egyelőre még csak a teteje langyos, a mellkastól lefelé már kellemes hideg. Nagyon jól lehűt és nagyon jó benne úszni. Erre már nem is olyan sós.

Életkép este 8 után:

Reggelente 6 előtt keltünk, és fél óra múlva már kint futottunk a nagyon keskeny és csak 3 km hosszú félszigeten, ami mellett horgonyoztunk. Ilyenkor még hűvös volt a nyaralókkal elszórtan beépített félszigeten. Két kört futottunk általában, ez épp két margitszigeti kör, azaz 10.6 km összesen. Álminak az első alkalom után olyan izomláza lett a combjaiban, hogy utána csak gyalogolt, vagy gördeszkázott vagy fotózott, míg aztán újra futni tudott velünk. Rég nem futott már, mióta a szigeten lefutotta a Viviccitta 10 km-t. Annyira ideális volt a hely, a viszonyok, hogy egy reggelt se akartunk elvesztegetni, hisz ki tudja mikor lesz még egyszer ilyen lehetőség a sportra. Álmi fotói:

A újságos ládák, amikből annyi van egy ház előtt, ahány újságot járatnak, és mindegyiken annak az újságnak a neve szerepel, amit abba várnak. Katalin fut a távolban:

Ezen a félszigeten volt egy elkerített erdőrész lebetonozott ösvényekkel, ami egy művésztelep kiállítóparkjaként működött. Az ösvények mentén a fák között millió kis alkotás bújt meg, Álminak annyira tetszett, hogy megnéztük miatta kétszer is. Az odavezető út, erre járunk futni is:

És benn a "művészparkban":

A törpék házát látva, felmerült bennünk a kérdés, vajon Hófehérke hogy jutott be a hét törpe házába?

Álmi épp készült rátámaszkodni a fának erre a részére, amikor észrevette a pókot. Gyorsan visszarántotta a kezét, és megkérdezte Dénest, hogy ez is egy alkotás, vagy ez valódi. Miután lefotóztuk, Dénes megérintette, és a pók picit arrébb mászott. Hát ez is egy alkotás, csak őt a természet alkotta, és igen csak élőre sikeredett. (Norbi lehet, hogy ismeri is.)

A vízen is sok érdekesség akadt, mint például az a három, az 1700-as évek végén használatban lévő vitorlás másolata, amik ide-oda szállították a turistákat. Nem csak mi bámultuk meg őket. Első hajó:

Második hajó:

Harmadik hajó:

És ezt a hajót volt szerencsénk menet közben, kibontott vitorlákkal látni:

Amerika és a kukorica. Itt Solomons-ban nagy területek vannak beültetve vele. Szeretem a kukoricát, de utálom, hogy az amerikaiak teletömik kukoricasziruppal a kenyereket, és mindnek édes íze van. Nagyon hiányzik a magyar vagy svájci kenyér!!! Ha lesz rá időm, sütök majd a hajón.

A másik amit utálunk itt, az a low fat, zero fat (alacsony zsírtartalom, 0% zsír). Még az 50'-es években kialakult az a nézet, hogy a fogyáshoz nem szabad zsírt fogyasztani. Oke, kivették a termékekből, mint pl. a hús- vagy a tejtermékekből a zsírt, de így baromira ehetetlen, ihatatlan a dolog, hát telepakolták cukorral, majd a sokkal olcsóbb kukoricasziruppal. Sajnos a kenyeret is. Egyszerűen nem jutunk egy rendes kenyérhez, vagy felvágotthoz, ami nem édes. És csak zsírmentes joghurtjuk van, a tejfölben is csak pöttynyi zsírt hagytak, egyszerűen az ehetetlenség határát súrolják. Igaz anyukám is mesélte, hogy amikor a születésem táján áttért a zsírról az olajra (kb. akkortól váltottak a háztartások erről arra), alig bírta megenni a vele készült ételeket, aztán szép lassan hozzászokott az új ízhez. Biztos mi is hozzászoknánk, de mindig emlegetnénk a régi szép időket. A Time mostani számának címlapjára is ez a téma került. Az évtizedek bizonyították, hogy szükség van a zsírra (persze nem mindegy milyen és mennyi) és le kell állni a cukorral, finomított gabonával készült ételek mértéktelen fogyasztásával, de ezt elég nehéz megvalósítani, ha 60 éven át épp az ellenkezőjét nevelték az emberekbe. A boltok legnagyobb része csak ilyen termékekkel van tele, és nagyon erős elhatározás kell hozzá, vagy egy komoly betegség, hogy leálljunk velük, mert annyira finomak.

A tej még a nagy szívfájdalmunk. A hajón tejpor kell, az áll el, de itt egy kivétellel, amit a NESTLE forgalmaz, az összesből kivonták a zsírt. A nestlesből tökéletes tej ízű lesz a tej, a többi "sz..ság". Na ennyit a panaszkodásból, ez csak a reggelit érinti különben is. A nyers hús, tojás, zöldség, gyümölcs ízre olyan mint otthon, hogy aztán miket kaptak az állatok és növények a fejlődésükhöz, ehhez az infókat csak az ilyen témájú cikkekből, leleplező filmekből kapjuk. Igazi horror. De valamit enni kell, és aki hajózik, mint mi, nem sokat válogathat.

Hajós munkákat is kellett Dénesnek csinálnia, míg itt voltunk. A településen volt egy West Marine hajós bolt, ahol kaptunk a kakatankhoz pumpát, és míg mi Álmival elmentünk csónakkal felfedezni az egyik ágat, ő úszott mellettem az új body boardjával, mert a korábbit a strandon felejtettük Virginia Beach-en, addig Dénes kicserélte. Itt volt elszakadva:

Ami a hajón volt flexibilis vizes tank, arról szintén V. Beach-en derült ki, hogy elöregedett az anyaga, és mindenhol ereszt. Itt most vettünk egy újat, teletöltöttük. Nos erről meg majd később derül ki, hogy ez jó, csak a lábpumpa résznél van valami gond, és onnan folyik a víz a bilge-be. De ez majd a következő helyen keserít el minket.

Végül az utolsó nap reggel még futottunk, majd eltúráztunk a Food Lionba élelemért, Dénes minden vizeskannát feltöltött, egyet átszűrtünk, ezt mindig megtesszük, mert itt elég klóros a víz, vagy földízű, és képtelenek vagyunk így meginni. Egyik kanna fent, másik lent, mert kell a nyomáskülönbség a szűréshez:

Késő délután még kieveztünk egy fagyizásra. Itt ekkora egy gombóc, nagyon finom és 2.50$ (550 ft):

Annapolis a következő cél, innen lehet Washington, DC-be a legegyszerűbben eljutni. Annapolis is fel van szabdalva, tele van mellékágakkal, és a központi részhez közel eső ágak kikötőkkel, ill. bójákkal. Mindenért fizetni kell, de itt az egyik hajós megadott egy weboldalt (Aktiv Captain), ahol a hajózók gyűjtik össze az USA partja mentén szerzett tapasztalataikat legyen az horgonyzás egy adott helyen, mélység infók, a településen látnivalók, szolgáltatások, szóval mindenféle hasznos dologról, és ezen találtunk néhány bejegyzést egy mellékágról, ami eddig elkerülte a figyelmünket. Nagyon megtetszett, amiket írtak róla, mert olyan háborítatlan, mint a mostani helyünk és egy nagy védett parkon keresztül lehet majd a városba besétálni... A parkból kiérve lesz egy mosoda, egy hajós bolt, egy szupermaket és egy könyvtár is. Ilyen komfortot nem is reméltünk.