2014. jún.29.-júl.1. Vitorlázás még mindig a Chesapeake-öbölben

 

(Minden oldalunkon, ha túl nagy a betûméret és homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

jún.29. Harness Creek (Annapolis) - Whitehall Bay, 10 tmf

A mai menet rövidre sikeredett a szélcsend miatt. Motoroztunk 8-10.40-ig, majd horgonyt dobtunk Annapolis és a Chesapeake-híd között egy tágas öbölben.

Útközben megkerültük az utolsó még mûködõ, pilléreken álló, lakóházzal ellátott világítótornyot. Régen ilyenekkel volt tele az öböl, mára ez az egyetlen. (Solomons-ban láttunk egy másikat, a Tengerészeti Múzeum kikötõjébe vitték, ott állították fel, mint kiállítási darabot.)

Érkezés után rögtön beugrottunk a vízbe, hogy lehûljünk. Egyre kevésbé sós. És még mindig tele van rájákkal, amiket könnyû észrevenni, mert vagy közvetlen a víz felszíne alatt úsznak, és rájuk látunk a fedélzetrõl, vagy a "szárnyukból" a két vég, mint két cápauszony kiáll a vízbõl, vagy épp kiugranak. Csónakokból vadásznak rájuk nyílpuskával, mivel ennyire könnyû õket észrevenni. Azt még nem derítettük ki, hogy meg is eszik, vagy csak kedvtelésbõl gyilkolják õket.

Ebédre a tegnap fõzött székelykáposzta maradékát ettük meg tejföllel.

"Mit keres a fejhallgató evés közben a fejeden???" Ezt a legkönnyebb egy ilyen édes, "bûnöztem, hihihi"-s mosollyal megválaszolni.

Este megnéztük a Gravity c. filmet Sandra Bullockkal és George Clooney-val a fõszerepben. Igaz rajtuk kívül csak mutatóba jelenik meg talán három alak, azok se élnek. Az elsõ néhány percben látunk egy szkafanderbe öltöztetett egyént, akit kilyukasztott fejjel látunk néhány perc múlva viszont, majd még egy-két lebegõ hulla, és a film fele elõtt George Clooney is eltûnik magányosan az ûrben, magára hagyva Sandra Bullockot, aki utána egyedül viszi végig a filmet, ja még késõbb G. C. visszatér egy pillanatra a nõ képzeletében.

Álmi látta a Jurrassic Park összes részét még 6 évesen Bukdács úr idejében, nem velünk, mi nem tudtunk róla, Stacy és Patt hajóján. Akkor azt mondta nekünk, hogy nagyon tetszettek neki, míg én rá se bírok nézni jelenetekre, õt szórakoztatták, mert olyan volt neki, mint egy videójáték, vagy mesefilm. A Gravity jelenetei sokkolták. A halottak látványa és a reménytelennek tûnõ helyzet, amibe a két fõszereplõ került. Ahogy S. B. az ûrben egy szkafanderruhába zárva pörög a semmiben, fogy az oxigén, és nem akar meghalni. Nekem a tenger jutott eszembe, ha beleesnénk pl. éjjel. Reménytelen helyzet.

Robert Redford rendezett, és õ játssza az egyetlen szerepet egy vitorlás filmben, amiben a hajója megsérül, majd végül átszáll a mentõtutajba, majd ott küzd tovább az életéért, és mikor már feladná, megmenekül. Nagyon jók a jelenetek, fantasztikus felvételek, Dénes gondolta, jó lesz ez is közös, 3as filmezéskor, de inkább mégse. Álmiban így is erõsek lettek a félelmek, pl. ha mondjuk, hogy itt lehet cápa, akkor már nem mer a vízbe menni, külföldön áruházban már nem mer egyedül maradni a gyerekosztályon, más most nem jut az eszembe, mert nem olyan gyakori dolgokról van szó. Mondta, hogy kiskorában azért mert bátran csinálni bármit, mert bele se gondolt, hogy rosszul is elsülhet a dolog. Mostmár általában mérlegeli a helyzetet. Nyaranta, ha Magyaro-on voltunk, lovas táborba járatta Dénes anyukája, akinek mondta az oktató, hogy Álmi nagyon ügyes, mindenhol bátran megy a lóval, mert nincs benne félelemérzet, de ez meg nem jó, veszélyes lehet. Kíváncsi vagyok most hogyan lovagolna...

jún.30. Whitehall Bay - Fairlee Creek, 25 tmf

6.30 - 12.30-ig vitorlázunk, mert végig van szél. Átvitorlázunk a híd alatt, ezzel a Chesapeake-öböl legfelsõ részébe értünk.

A híd után jön Baltimore, ahová a teherszállító is tart. Az USA egyik legjelentõsebb ipar- és kikötõvárosa, a távolban füstölgõ gyárkéményt látunk. Nem akaródzik itt horgonyozni. Látnivalót nem említ az útikönyv, inkább megyünk tovább. Voltunk már ilyen ipari városokban, teherkikotõk mellett horgonyozva (Albánia, Egyiptom, Szudán).

Még Solomons-ban a könyvtárban kiolvastam a "13 is the new 18" c. amerikai könyvet. Egy anyuka, mellesleg író írja le benne szórakoztatóan a gyereknevelési problémáit, amikor az idõsebbik fia 13 éves lett. A bevezetésben írja, hogy örüljünk, ha még csak 7-11 éves a fiunk. Addig jó! Addig olyan egyszerû dolgok is boldoggá teszik, mint egy rágó felfújása:

Ez már egy újfajta, nem pilléreken álló, lakóházas világítótorony:

Fairlee Creek, amit kinéztünk mai horgonyzóhelyül, nevéhez hûen tündérien mutat a távolból, de közeledve meghökkentõvé válik. Keskeny és sekély bejáratával jól ránk ijeszt. Bóják között vezet be az út, épp, hogy elég a mélység alattunk. És amikor már azt hisszük, hogy a napozóágyak között végzõdik mai utunk, Dénes élesen jobbra fordítja a kormányt, és mi elsiklunk a part és a piros bója között. Huhhh, micsoda hangulat van a fedélzeten. Eszembe se jutott fotózni, így a másnapi kimenetelrõl teszek ide egy képet, mirõl is van szó:

Itt már sima terepen motoroztunk befelé:

A kép közepén horgonyzunk:

Dénes mutatja, hogy itt jöttünk be a piros bója és a part között:

A délutánt a parton töltjük, és már megint kukoricaföldbe ütközünk. Nem is látunk mást, mindig csak kukoricát, nem csoda, hogy az USA a világelsõ a kukorica termesztésében.

Egy ház kertjében õzike eszeget, mintha Klosters-ben lennénk, egy másik mellett hatalmas pocsolya, a partján békák ülnek. Álmi itt leragad a sétában, a békákat ugráltatja. A ház nevébõl gyanítjuk, hogy ez nem egy egy alkalmas pocsolya, ez itt egy béka tanya:

Bambuszok is akadnak a következõ ház elõtt:

A szürkegémek is gyakoriak erre, a szomszéd ház nevét õk ihlették:

És a sok tölgy is háznévvé lett a zsákutca végén:

Egy ház, ami még a gyarmatosítás kezdetén épült (errefelé az 1600-as években szálltak elõször partra az európaiak):

Álminak rendszámtáblák:

júl.01. Fairlee Creek - Sassafrass River, Lloyd Creek, 12 tmf

A 11-es dagályt meg kell várnunk, hogy kijussunk a sekély és szûk bejáraton. Ezért reggeli után kimegyünk a partra kosarazni, focizni. Evezéskor elmegyünk egy szürkegém mellett, aki egy nagy halat szorongat a csõrében. Csoda, hogy nem ijedt meg tõlünk, és húzta el a csíkot:

Hogy Álmi már kinõtt a játszóterekbõl, csak most tudatosult bennünk. Az elõzõ vitorlás útjainkon állandóan játszótereket kerestünk neki, ez tartotta izgalomban egyik horgonyzóhelytõl a másikig, most meg elsétálunk mellettük. Már csak a hintázás tetszik neki, és a vidámparkok:

11-kor indulunk, de már nem izgulunk a kimenet miatt. 12 tmf-es vitorlázás után újabb kedves helyen horgonyzunk. Sima vizen, jó szélben, a part alatt suhantunk, kis beugró öblökben strandolók, vitorlázók, nagyon hangulatos így vitorlázni. "Itt van a nyár, na végre már, és minden mi vele jár..."

Balou már itt horgonyoz, vele még Harness Creekben találkoztunk. Bob átúszik hozzánk, hasonlóak egy darabig a terveik, mint nekünk, de New Yorkot kihagyják. Ez csak nekünk olyan nagy szám, egy 50-es éveiben járó amerikainak már nem.

A víz fantasztikus, teljesen édes, így nem kell az ivóvízkészletet pazarolnom hajmosásra. Sajnos a 4 darab 20 literes kannán kívül nincs más édesvizünk, igaz eddig mindenhol volt víz, könnyen szereztünk. Dénes a flexibilis vizestankot, amit Solomons_ban vett, igaz beszerelte, feltöltötte, de menet közben a víz elfolyt a bildge-be, és kiderült, hogy a lábpumpa a bûnös, egy tömítés rossz.

A naplemente ma este is gyönyörû, fotó!!!! Holnap bemotorozunk a Chesapeake-Delaware-csatornába, és ezzel a mai esténk a búcsúeste a Chesapeake-öbölben. Szerettük, jó, hogy a természet kialakította, és ha tehetjük, visszajövünk majd ide máskor is.