2013. március
Svájc
Március itt a magashegyek világában még tél, így nagyon hasonlóan telt, mint a január vagy a február: síeléssel, sífutással, szánkózással.
Álmi az osztályával többször ment suliidőben egész napot síelni. Itt a suli állja a felvonó költségeit, csakúgy, mint a tankönyvekét is, vagy minden osztálykirándulást, múzeumlátogatást...
Nemcsak az ingyenesség, ami pozitív ránk nézve, Álmira nézve, hanem maguk a tevékenységek. Úszás, sífutás, szánkózás, síelés, korcsolyázás, múzeum-, fafaragó műhely-, erdészeti látogatás, mindez iskolaidő alatt.
A svájci állami sulikban az oktatást mintha a Waldorf-féle oktatásból és a magyar állami általános iskolai oktatásból gyúrták volna össze. A készségtárgyak épp olyan fontosak, mint a matek, német. Ez az óraszámban is meglátszik: heti 4 technika, 2 művészet, 2 ének, 3 tesi, 2 vallás (ami igazából daltanulás, szerepjátékok) (=13) mellett 8 német, 4 matek, 2 idegen nyelv (=14) órájuk van.
A torna kevésnek tűnhet, de valójában mozognak eleget. Pl. egész napos síelések, délutáni sífutások, vagy pl. itt a gyerekeknek délelőtt és délután is van tanítás, közte hazajönnek ebédelni, 1-2 óra pihenő (bent focizunk, kommandózunk), és újra vissza. Álminak ez így naponta minimum 4 x 15 perc mozgás. És délutánonként kint játszik a barátaival, ami náluk még aktív rohangálást jelent. Az év közbeni szünetek praktikus elosztása miatt pedig senki se panaszkodhat, hogy túl sokat kell az iskolapadban ülni. Augusztus közepén kezdődik a suli, és két havonta szünet szakítja meg: 1 hét őszi szünet, 2 hét téli szünet, 1 hét síszünet, 2 hét tavaszi szünet és másfél hónap nyári szünet. Jobban elosztott, többször pihenhetnek, a nyári szünet sem húzódik olyan nagyon hosszúra, mint Mo-on.
Örülök, hogy az otthonitól eltérő oktatási formába csöppent Álmi, így nemcsak verbális, logikus gondolkodásra nevelik, hanem kreativitásra is a sok készségtárgy révén. A hajózás alatti tanítása ezek egyenrangúságán alapult, persze erre nem kellett koncentrálni, megtervezni, nem kellett erőlködni, mert ez magától jött abban az életben, környezetben, amit magunknak választottunk. Kb. jövő januártól folytatjuk a hajós életet, és már nagyon kíváncsi vagyok, mennyivel lesz könnyebb, nehezebb most, mint Melamphyrumon vagy Mr. Frumble-ön volt.
Jó példa arra, amit írtam a készségtárgyak szerepéről:
Húsvét közeledtével a technika órákon csirkéket készítettek. Nem tudták volna időre befejezni, ezért egy matekot és egy németet is feláldoztak a csirkékért... (Nálunk a rajzot, technikát áldozzák fel, hogy felzárkózzanak matekból, magyarból...)
Csirke 1.:
Csirke 2.:
Az őzikéink még mindig megvannak, négyen járnak az ablakunk alá eszegetni:
A társasjátékról jut eszembe (Álmi kezében a Quoridor), hogy itt volt ZsomborZsuzsi egy hetet síelni, tőlük kaptuk ajándékba. Még egyszer nagyon köszönjük, mindenkinek ajánljuk!
Ő, a kis sebzett lábú, volt az első, aki ideszokott: És most, hogy a hó lassacskán olvad, megeszik minden zöldet, ami előkerül a hó alól. Egy szál virágunk volt, egy százszorszép, azt is lelegelte :(
Még megvannak a csoki szerszámok (Andi hozta Párizsból karácsonykor), de most megkóstoljuk.
