2013. május
Svájc
Annak ellenére, hogy a hó foltokban még itt-ott megmaradt a mezőn, vannak már egész meleg napok. Az öltözködés így könnyebben megy, mint egy hónapja.
A gazda trágyáz előttünk, de a szagok az esti hóeséssel el is tűnnek.
A hóesés 2-3 napig tartott, majd újra jött a meleg. A Sargans melletti sziklafalakhoz mentünk mászni (Pali, Kriszta! Itt együtt is másztunk!). Egy reibung fallal kezdünk, Álmi első sziklamászásához ez egy nagyon kellemes terep. Dénest biztosítom alulról, míg ő felszalad a falon, és fent beakasztja a kötelet egy vasgyűrűbe. Visszaereszkedik hozzánk, és Álmi már felső biztosítással kezdhet mászni.
Felért a vasgyűrűhöz, innen visszaereszkedik hozzánk és jövök én. Ezen a falon van több út is, azokat másszuk sorra, picur önbizalma pedig nőttön nő. Az ereszkedéseknél még fél, úgy kell lekönyörögni a falról. A mászott utak: 2, 3, 4- nehézségűek.
A Davosi-tónál mindig van rendesen szél, oda járunk kite-ozni:
A tó vizét télire elvonják, ebből alapozzák meg a sípályákon a havat. Nyárra szépen feltöltődik. Most még csak félig van:
Május 9. csütörtök ünnepnap volt, így Álmit kikértük péntékre a suliból (évente kapnak két Jokertagot, ebből egyet kivettünk), és csináltunk egy 4 napos hétvégét. Mivel ide rossz időt mondtak, leutaztunk a Comói-tóhoz Olaszországba. Felautóztunk egy hegyi településhez (Breglio), és onnan eltúráztunk egy via ferratához. Rálátás a Comói-tóra:
Dénes a négy "sziklafogon" keresztülmenő via ferratán ment végig a csúcsra, mi Álmival a túraösvényen, direttissima, ahogy ki volt írva. A legrövidebb úton, közvetlenül.
Dénes a via ferrátában:
Este sátraztunk, sütöttünk marshmallow-t. Másnap esett egész késő délutánig, ezért körbeautóztuk a Comói-tavat.
Szeretjük ezt a helyet, tele van csupa jó emlékkel. Körbebicajoztuk, amikor terhes voltam, keresztül kasul vitorláztuk, amikor terhes voltam. Most nagyon úgy nézett ki, hogy belekóstolunk a rosszba is, amikor nem indult a kocsi egy Lecco közeli bevásárlóközpont földalatti parkolójában délután 3 órakor, de végül minden jóra fordult.
Dénesről tudni kell, hogy általában maga szereli a kocsinkat. Itt Svájcban is volt egy garázs, ahol a tulajdonossal úgy összebarátkozott, hogy ha megjelentünk nála, akkor csak megvártuk míg az emelőről leszedi a rajta álló autót, aztán ráengedte a miénket, és hagyta Dénest, hogy szerelje a kocsinkat, ingyen. Mivel Dénes ért a kocsikhoz, és sose volt még új autónk, mindig van nála néhány szerszám. Most viszont otthon maradt az, amire szükség lett volna... Voltak ötletei mi a gond, de bizony mind azt sugallta, hogy vége a nyaralásnak, mi innen ma kocsi nélkül távozunk. Hogy hová, mivel? Na ettől a szám átállt az optimista :)-ból erre: :(.
Nekiindultunk körbenézni, és találtunk 500 m-re egy szervízt. Dénes valahogy megértette magát a szerelővel. Nem könnyű, ha nincs közös nyelv, Álmi és mi olaszból akkor még csak a ruhadarabokon, időjáráson, napokon, évszakokon, és egyéb itt hasznavehetetlen szavakon voltunk túl. pl. Come stai? Hogy vagy? Erre csak a "Tutto bene." "Jól vagyok." választ ismertem, ami most nagyon nem passzolt ide. Kb. 40 perc múlva jöttek is a kocsiért. Felrakták egy szállítóra, és a garázshoz vitték 50 euroért, mi meg odagyalogoltunk. Ott töltött 3 órát a kocsi, vizsgálták, közben Dénes fejében összeállt a hiba, az is, hogyan javítaná meg ő, amolyan fapadosan, és akkor már mehetnénk is Isten hírivel. Egy szót tudtunk az olasz tudásunkból hasznosítani, amit tegnap a via ferratánál olvastunk: direttissima, azt jelenti közvetlenül. A többit elmutogatta. Na így a szakik megcsinálták, kifizettünk még további 100 euro-t, és boldogan elhajtottunk este 7-kor egy Lecco közeli tóparti kempingbe (Camping Spiaggia). Tele volt svájci mászókkal, ők is átjöttek Olaszországba a hosszú hétvégére.
Az éjfélig tartó élőzenétől csak Álmi volt lelkes. "Az szuper!!! Éjfélig fennmaradok!" örömkiáltás után az első szám alatt elaludt :)
Másnap visszaautóztunk Svájcba, de csak Locarnóig. Ott a Valle MAggia völgybe mentünk Ponte Brollához mászni. Újabb reibung falak és mások.
Következő hétvégén a Bodensee-hez mentünk bicajtúrázni, amit egybekötöttünk kikötő-, vitorlás-, hajósbolt-, városnézéssel. Az egész tavat meg lehet kerülni bicajos utakon, fantasztikus. Rengetegen voltak, bizonyos szakaszokon lépésben haladt a sor. Csak a végén jutott eszünkbe, hogy egy képet se csináltunk, ezért hát a két kép...
Újabb hétvége, de most rossz időt mondtak mindenhová. Azért mégis átugrottunk újra Sargans mellé mászni (3+, 4, 5-). A harmadik utat másztuk, én voltam a soros, de a fal közepénél már annyira esett, hogy csúszott minden, leereszkedtem, aztán irány Sargans, ahol felsétáltunk a várba. Itt még jó az idő:
A várnak volt egy fűszernövény kertje, itt találkoztunk először növény formájában a Stevia-val (jázminpakóca (Stevia rebaudiana)), aminek a levelei azt írják, 30-szor édesebbek a répacukornál. Megkóstoltuk, rettenetesen édes már egy pöttöm darab is egy levélből. Édesítőszert készítenek belőle, amit mi lassan egy éve használunk a cukor helyett. A tiszta Stevia porból egy fél mokkáskanál ca. 5 evők. cukorral azonos édességű.
Otthon a szomszéd gazda kirakta az istállóból a szabadba a kecskéit. Az ő tejüket isszuk mi is néha.
Dénes szülinapjára újabb hideg és hó érkezett hozzánk a torta mellé. És a madarak is visszajöttek a kirakott maggombócra, persze csak kényszerből.
Álmi megy a délutáni óráira, amik most a Waldban (erdőben) lesznek megtartva.
