2013. szeptember 1.rész
Svájc
Újra a Sertig-völgybe bicajozunk a vízeséshez. A meredek hegyi úton jobbnál jobb sportkocsik húznak el mellettünk. A fogadónál beérjük őket:
A fehér Lotus azonnal kiröppen a gondolataimból, amint elindulunk a közönséges szemvidító virágtól fehérlő mezőn a vízesés felé.
Álmi kedvenc virága:
Újabb hétvége, újabb túra. Ezúttal elautózunk Pontresina felé (a Saint Moritz-i völgybe), és feltúrázunk 2980 m magasba a Diavolezza házhoz és az alatta húzódó Bernina gleccserhez.
Hat hónapos terhes voltam, amikor (Kriszta, Pali, Tomcsu, Dénes, én) feltúráztunk ide pár napra sátrazni, a fiúk pedig elmentek megmászni a Piz Palü-t és majdnem a Piz Bernina-t is. Az egyik legszebb alvóhely, ahol valaha sátraztam. Mindenképp meg akartuk mutatni Álminak, amíg még Svájcban vagyunk.
A kép bal oldalán a hómentes sziklahalom a Piz Trovat, aminek a csúcsára két út visz fel. Az egyik egy turistaösvény, a másik egy via ferrata. Ezen mentünk fel, az ösvényen meg le.
A gleccser és a moréna:
A via ferrata egzotikuma:
-- Én ezen inkább nem mennék át - mondom én.
-- Csak nézz előre, és siess át! - mondja Dénes.
-- De hogyan, amikor direkt szivatnak minket az útépítők. Egy lábfejnyi rést hagytak a két palló között, hogy még csak véletlenül se lehessen elkerülni, hogy lefelé bámul az ember...És az egész híd jobbra dől.
-- Álmi elég legyen! Ne himbáld már a hidat! Így is épp elég borzalmas!
Gleccserhasadékok:
Következő hétvégén békésebb erdei utakon túrázunk és áfonyát gyűjtünk.
Álmi és a csúzlija jelenti a legnagyobb izgalmat. Vagy inkább én és a csúzli, mert az én kezemben visszafelé sül el.
Pihenés közben a nadrágomon intézte el a dolgát:
|
|
|