2013. október

Svájc

 

Október elején az állattartók egy kis rendezvény keretében lehajtották a magasabban fekvõ hegyi legelõkrõl a teheneket, kecskéket. A mellettünk lakó gazda kecskéi is megérkeztek, és a a házunk elõtti füves területet kapták éléstárul. Rengeteget veszekedtek, harcoltak:

Egy hét leforgása alatt 11 kecskegida jött a világra. Ebbõl néhánynak a születését végignéztük, mert itt zajlott a szemünk (ablakunk) elõtt. A kicsiket a gazda összeszedte és az istállóba vitte, ahol elõször még az anya tõgyébõl, következõ napokon már fellógatott cumisüvegekbõl kapták a kecsketejet... A kecskemamák pedig legelhettek tovább a többiekkel a kicsik nélkül.

Álmi két hetes õszi szünetén aztán megértettük, miért kellett úgy sietni az állatok lehajtásával. Mert leesett a nagy hó (okt.11.). Estére még csak ennyi:

Az éjszaka folyamán viszont olyan sok, hogy ágak szakadtak le, fák dõltek ki a hó súlya alatt. A konyhaablakunk elõtt ez a látvány fogadott reggel:

Álmi a barátaival a letört ágakból védõfalakat épített a hócsatához:

Néhány nap múlva elolvadt a hó, és a kecskéket visszaengedték legelni. Olvastuk, hogy nagyon szeretik a leveleket, hát minden nap kiment hozzájuk Álmi, és a kidõlt fa leveleibõl etette õket. Úgy tûnt, olyan ez nekik, mint nekünk a csoki.

A hó megtette hatását. Elõtte nyári hangulata volt a természetnek. A fû üde zöld, a fákon is minden levél zöld, sehol az õsz hangulata. A hó után ez megváltozott. A fû maradt továbbra is zöld, de a fákon egy-két nap leforgása alatt beszínesedtek a levelek és hullani kezdtek.

Túra a Madrisa felvonó tetejéhez. Szilvás répatorta éhségcsillapítónak. Késõbb majd lesznek nagy áfonyások :)

Újabb szemölcsevõ szöcske:

Darázsfészek a föld alatt:

Ezt a darázsfészket még Japánban fotóztuk. Egy istállóban vettük észre, ahová az esõ elõl menekültünk a bicajtúránkon.

Marshmallow-t sütögetünk a házunk közelében:

Utolsó közös bicajtúránk erre az évre Klosters(1124m)-Schlappinbach mentén Schlappinhoz(1658m), ahol van néhány hétvégi ház, vadászház, istállók.

A frissen betrágyázott mezõkön nagy élmény átszáguldani. Csak a felfröcskölõ szart kell gyorsan letörölni, mielõtt még a képünkre száradna...

Vannak meredek szakaszok, visszafelé ezeken teljes erõbõl fékezve se tudunk megállni. Dénesnek a felforrósodott fékpofák kilyukasztják az elsõ kerekét. Fent találunk még áfonyát, ez az utolsó idénre :(

Történelem évgyûrûkben:

Napóleon, I. világháború, a HC Davos hokiklub megalapítása, II. világháború, ...

Álmi épp nem fogadott szót, ezért nem mehetett ki a gyerekekkel játszani. Ez máskor is elõfordult már, csak éppenséggel amikor a gyerekek átjöttek, és kérdezték tõle, hogy miért, mindig azt válaszolta, hogy nem tudom...és nekem kellett emlékeztetnem a válaszra. Most beküldtem a szobájába, és megmondtam neki, hogy irja le németül a választ, nehogy megint "elfelejtse". Az eredmény egy mix, hasonlóan a többi osztálytársáéhoz (írogatnak egymásnak leveleket, innen látom). Ötvözi az igazi németet és a svájci németet, a helyesírásra némely szavaknál fittyet hányva ("de mama, ezt magamnak írom, akkor meg nem számít a helyesírás!!!").

Egyébként arról volt szó, hogy suli után még ott maradhat egy órát a barátaival játszani, de õ most két órát maradt.

okt. 31.

Tavaly Hallowenkor töklámpást készítettünk, most inkább az osztálytársaival beöltözve járták végig a házakat "Süsses oder Saures?"-t játszva, azaz csokikat kunyerálva. Elõtte olvasta ki németül a könyvtárból kihozott Jeff Kinney: Gregs Tagebuch – Von Idioten umzingelt! (magyarul: Egy ropi naplója) regényt, amiben szó van a Hallowenrõl is. A regényben Greg és barátja menekül a nagyobbaktól, nehogy elvegyék a csokiszerzeményeiket. Álmi is este, amikor hazaindult, látta a felsõs fiúkat, és bujkálva jött hazáig, amit persze nagyon élvezett, nehogy meglássák, és esetleg elvegyék az õ szerzeményeit.