2014. október
Svájc
Szeptember végéig, míg a hajón voltunk, Orsi segítségével kerestük a lakásokat. A cél az volt, hogy Álmi ugyanabba a suliba járhasson, mint eddig. Nem volt olyan kiadó lakás, ami árban megfelelt volna.
Dénes október 1-től visszatért Davos-ba, és bár többen felajánlották neki, hogy lakhat náluk, amíg nem találunk lakást, ő egy hozzá sokkal jobban passzoló megoldást választott. A kutatóintézet mellett magasodik a túra- és síparadicsom legszebb hegycsúcsa, a 2200 m fölötti Seehorn. Sokat túráztunk ide, ismerjük jól. Az intézettől van úgy fél órás emelkedésre a hegy oldalában egy szuper sátrazó-, tűzrakóhely. Ide járt fel esténként a téli sátrunkkal (hóköpenyes) sátrazni. A hely gyönyörű, és nem csak a fenyvesek miatt, hanem a kilátás miatt is. Az ember lába alatt hever Davos, az őt befogadó völgy, a felette magasodó hegyek. És este az egész település fényárban és csendben úszik.
Ottléte harmadik napján megjelent egy kedvünkrevaló lakáshirdetés. Dénes megnézte a lakást, átküldte nekem a fotókat, én is rábólintottam, és kivettük október közepétől. Pont ott, ahol Álmi úgy akarta, és még az ár is az elképzelésünkön belül volt. Így a sátrazás rövidke két hétig se tartott, pedig Dénes nagyon élvezte. Kalandosabb, mint egy lakásban, az biztos.
Az új lakásunk a település központjában van, de fent a domboldalon, így csendes a hely, és mögöttünk az erdő, a házunkhoz vezető út pedig egy turistaösvényben végződik, ami télen a fizetős szánkópálya is egyben. Mostani kilátásunk is igazán szép, rálátunk a volt házunkra.
Okt.22-ére fél-egy méter hó esett (tavaly már október elején leesett ez a mennyiség).
Kilátás a nappalink két ablakából:
A bejárati ajtónk, rajta Álmi papagája, és a folyosó, amiből jobbra-balra azonnal a gyerekszoba és a mi szobánk nyílik, szemben pedig a főzőfülke, belőle a nappali, a nappaliból a mini fürdőszoba és a kertünkbe nyíló ajtó.
Kilátás Álmi szobájából (a fa épület a koripálya, és onnan indul télen a sífutóút):
Kilátás a mi ablakunkból:
Dénes dereka egész jól helyrejött, minden nap bicajjal jár a 9 km-re fekvő kutatóintézetbe esőben is, hóban is, fagyban is, ami neki egy nagyon jó doppingszer, segít túlélni a munkás hétköznapokat. Közben 500 m szintet emelkedik oda. Gymbe jár, hétvégenként simán lehagy újra futásban, pedig kint a hajón még menni is alig bírt az idegbecsípődéstől (Károly barátunkkal összehozták, hogy ez gerincsérv). Én is belerázódtam az egyhelyben életbe és már várom, hogy lehessen újra sífutni. Persze a hajó folyamatos téma, valamelyik nap a Bermuda-szigetek is szóba került, hogy arra kéne lehajózni a Bahamákra. Kíváncsi vagyok, hogy a sok tervünk közül végül melyik válik valóra.
Álmi jól érzi magát itt. A suliba már az első nap visszailleszkedett, és az osztályfőnöke is csak azt tudta mondani, hogy olyan, mintha Álmi el se ment volna. Reggel is rohan, hogy minél több idő maradjon még becsengetésig focira, amit esőben, hóban is ugyanolyan szenvedéllyel játszanak. Ebéd után is rohan, hogy még a délutáni órák előtt is legyen ideje (egy teljes órája) a többiekkel focizni, és még a délutáni tanórák után is maradhat 3/4-ed órát. Az órarendje:
Volt két nyílt nap a sulijában. Bementem majdnem minden órájára. Csak azt láttam, hallottam, hogy jól megy neki, aktív, lelkes, jól érzi magát. Megvolt az egynapos osztálykirándulásuk is, ahol a Rätische Bahnnal utaztak mindenfelé Graubünden kantonban. Ez a suliban a félévi nagy témájuk, megismerni a kantont, amiben élünk. Fotója a filisuri viaduktról:
