2015. május-június
Svájc
(A Nézet vagy View menüben kicsinyítsetek, ha túl nagyok és homályosak a fotók, és nagyok a betűk.)
május
A magyar vizsgák után tartottunk kis ünneplést már itt Svájcban. Dénestől az éves munkáért kaptunk mindketten ajándékot:) Álmi egy tabletet, én a futáshoz egy praktikus fejhallgatót. Álmi svájci osztálya már korábban kapott a sulitól tableteket, azon végeznek mindenféle feladatokat. Pl. matekprogramokat használnak, vagy az internetről óra alatt letölt mindenki képeket, amiket csak akar, és képszerkesztőben átszerkeszti, aztán kinyomtatja. Olaszon az ismeretlen szavakat azon kereshetik meg egy olasz-német szótárprogram segítségével. Itthon online német teszteket töltetek ki vele, amikor egy-egy dogára készülünk, és jobban élvezi, mint a papírteszteket.
Idén is eltúráztunk a Berghaus Vereinához (2000 m), de a ház közelében visszafordultunk, mert elegünk lett a hótaposásból. Képek a túráról:
Lefelé jövet találkoztunk egy keresztes viperával. Mérgező a marása.
Álmi suliba megy, Dénes munkába:
Rengeteg itt ilyenkor az utakon, az erdei ösvényeken ez a fekete szalamandra. Dénesnek kerülgetnie kell őket bicajozáskor:
1200 m magasan lakunk, és már itt is szépen kizöldült a fű májusra. Sőt május végére kinyílt az orgona és a pünkösdi rózsa is. Kétszer élhettük át Álmival a tavaszt, egyszer április végén Magyarországon, aztán májusban itt Svájcban, a hegyekben :) Tavaszi virágcsokraim:
Kerti sütögetés:
június
Újabb túra a Gotschnagratra (2285 m) egy esős nap után. 1100 méter szintemelkedés.
Az ott középen, ami úgy néz ki, mint egy kőszobor, valójában egy mormota. Sokat láttunk, pijjogtak és rohangáltak körülöttünk.
Álmiék az osztállyal elbuszoztak Baselbe, hogy megnézzék a Lion King eredeti Broadway musicalt. Előtte még kicsit szétnéztek a városban, pl. a Jean Tinguely múzeumban. Amikor Nizzában éltünk, Dénessel vagy a vendégeinkkel többször jártunk a Modern Művészetek Múzeumában, és Niki de Saint Phalle alkotásai voltak a kedvenceink. Bevallom egyikünk se jegyezte meg akkor Jean Tinguely nevét, pedig láttunk tőle is alkotásokat, remekül bánt a hulladék fémekkel, és Niki második férje volt. Na, de vissza Álmihoz. Álminak nagyon tetszett a múzeum, több képet is készített. Íme:
Basel és a Rajna:
A buszuk oldalán a HTC Davos hokicsapat emblémája:
Azt már sokszor írtam, hogy itt Svájcban az állami suliban ingyen kapják középiskola végéig a tankönyveket, füzeteket, és a síelések, osztálykirándulások, legyenek 1 naposak, több naposak, szintén ingyen vannak, a suli állja. Egy főnyeremény ez nekünk, mert bizony sokat mennek mindenfelé.
Júni utolsó vasárnapján pedig elbicajoztunk a Sulzfluchhoz (St. Antönien felett), ahol már annyiszor jártunk (lásd korábbi beszámolókat), de mindig kocsival, kivéve Dénest, aki egyszer Davosból bicajozott oda, végigment a via ferrátán (1000 m-t kellett felfelé másznia a szinte függőleges falon), aztán Küblisbe még legurult, és ott vonatra szállt. Már nem vállalta be a 800 m szintemelkedést Davosba. Kemény nap volt.
A miénk is, igaz a via ferrátát kihagytuk (már kétszer végigmentem rajta, és szerintem Álmi karja még nem bírná). Álmit nagyon megdicsérte Dénes, mert picur végig lelkes volt, és tekert keményen. Az otthonunktól 14 km Küblis, ide szinte lefelé kellett gurulni erdőn-mezőn át, 1200 m-ről 800 m-re, utána jött a fekete leves: 14 km csak emelkedés 1750 m-re (St. Antönien-Partnun), majd még gyalogtúra a tengerszemhez 1880 m magasra. Reggel 9-kor indultunk, 13-ra felértünk. Itt egy órát töltöttünk, aztán letúráztunk a bicajokhoz, és legurultunk Küblisbe. Innen még 14 km volt hazáig, 400 m szintemelkedés. Álmival a falunkba érve elfogyott a kraftunk. Kész, kimerültünk, a betömött csokikat felélte a szervezetünk, a napocska meg egész nap kitartóan sütött. 17.30-kor már a konyhánkban tömtük magunkba a jégkrémet, a gyümölcsjoghurtokat, a kekszeket. Mindent, ami édesség. Aztán Álmi még beugrott a strandra a barátaival, mi meg Dénessel a zuhany alá. Képek az útról:
RAPID TRANSIT. Már írtam az előző beszámoló végén, hogy megvettük a repjegyeket az USA-ba júli elejére. Két hét jut a hajó felkészítésére, aztán Nova Scotia a cél, ott töltünk kis időt, és visszafelé nézzük majd meg Maine-t és a többi államot. Október végén pedig, amikor a hurrikán szezon remélhetőleg a végét járja, szeretnénk levitorlázni a Bahamákra. Bejárjuk a már megismert szigeteket, és azokat is, amiket Mr. Frumble-lel (Bukdács úrral) nem. Januárban vissza Svájcba, mert Álminak kezdődik a második félév, Dénesnek meg a munka.