A Kaledóniai-csatornában zsilipelünk, túra Skócia legmagasabb csúcsára, a Ben Nevis-re
(2019. augusztus 01-03.)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2019. aug. 01. Laggan - Gairlochy - Banavie (1 zsilipelés, 2 elforduló híd)
Szitál a köd, felhőben a hegy, amit tegnap nem másztunk meg, mert elvétettük az ösvényt. Elnapoltuk a mai reggelre, de még a jól csengő neve, Srón a'Choire Ghairbh, se vesz rá, hogy bevessük magunkat a puha mohabuckás, sötét fenyvesbe, és jól elázzunk. Ezt az élményt meghagyjuk a Ben Nevisre, Skócia és egyben az Egyesült Királyság legmagasabb csúcsára (1345 m). Ez a holnapi napra a terv.
Ellenben jó a szél, motorozás helyett vitorlázva szelhetjük át a Loch Lochy-t. Persze csak egy kiadós reggeli után:
Gairlochy-nál elhagyjuk a Lochy tavat, zsilipelünk egyet, ami nagyon nyugisan zajlik, mert nincs más hajó rajtunk kívül a zsilipkamrában :-).
Rögtön utána jön egy elfordulós híd, és a túloldalán kikötünk egy stég mellé. Egy norvég pár naplóját olvasom, ők írták, hogy eltúráztak innen két vízeséshez, amik az Abhainn Chia-aig patakon találhatók.
A mobilra letölthető túraappok közül mi a Windy Maps-et használjuk, amin, bárhol vagyunk a világon, és van internetünk, megnézhetjük, letölthetjük a túra helyszínének részletes szintvonalas térképét, rajta többek között a turistautakat, ösvényeket, látnivalókat. Most is ezen az appon tervezzük meg az utat.
A metoffice oldalán időjárás-előrejelzést nézünk, ami nem mutat csapadékot, így elindulunk a málnabokrokkal szegélyezett úton a vízesésekhez. Egy óra alatt ott is vagyunk:
Az a pöttöm alak jobb oldalt én vagyok:
A csobogó vizű patak szélén itt-ott elszórtan egy dél-afrikai egzotikus virág, a Crocosmia (kerti sáfrányfű, montbrécia) piros füzérei pompáznak.
Ezen a túrán saját bőrömön tapasztaltam, hogy a Skót-felföldön is élnek kullancsok. A hosszú futónadrág és zokni ellenére egy a lábszáramba fúrta magát. A hajón átnézzük egymást tetőtől talpig, de nem találunk többet.
Az átvizsgálás után azonnal indulunk tovább Banavie felé, de már motorozva. Útközben tésztát főzök, rá mindenféle zöldség, reszelt sajt, paradicsomszósz kerül.
Felhívjuk a következő elfordulós híd irányítóját a VHF rádión, hogy jelezzük érkezésünket. Van, hogy azonnal kinyitják, van hogy egy órát is várni kell. Szerencsénk van.
Idilli menet:
Banavie a csatornának az a pontja, ahol a "Neptun lépcsőjének" keresztelt 8 zsilipkamrából álló zsiliprendszeren kell átjuttatni a hajót. Jó lenne még ma letudni, de a túloldalon csak egy hajónak van a stég mellett hely. Ha az foglalt, akkor rá kellene kötnünk, ha pedig nem, akkor más kötne ránk. Ezt nem vállaljuk be, mert két-három éjszakát akarunk maradni. Holnap innen szeretnénk feljutni a Ben Nevis-re (1345 m), és az utolsó nagybevásárlást is innen tudjuk a legkönnyebben megoldani, mielőtt kiérünk ismét a tengerre, és belevetjük magunkat a skót szigetvilágba. Így ma már nincs zsilipelés.
Neptun lépcsője (Neptune's Staircase):
Késő délutánra nyáriasra fordul az idő. Dénesről folyik a víz, túlzásnak tartja ezt a hirtelen jött nagy meleget. Én minden pillanatát élvezem, bárcsak ilyen maradna mostantól az idő :-) Felveszem a kedvenc ruhadarabomat, és átadom magam a nyár örömeinek.
2019. aug. 02. Túra a Ben Nevis tetejére
Andi hugom megelőzött, ő már járt a csúcson pár éve. Most rajtam a sor. A stégünkről tökéletesen látni a hegyet, amit az indulásunk pillanatában megörökítek. Egyelőre nem túl biztató a sok felhő körülötte:
7.5 km (1.5 óra) bemelegítő gyaloglás után a Visitor Center (látogatóközpont) épületében olvasgatjuk az információkban, képekben gazdag tablókat, aztán 9.25-kor csekély 10 m tengerszint feletti magasságról elindulunk fel a csúcsra.
Eddig szerencsénk van az idővel. Nehezítésnek, úgy fele távon, ellepték a fedetlen bőrünket a vérszívő midge-ek, skót muslicák, a csípésük még két hét után is viszketett. A karibot idézték, ahol a no'see'ums-ok műveltek hasonlót velünk.
Összefutottunk az egyik hajó legénységével, négyen jöttek, de kettő kipurcant fele távon és visszafordultak.
A csúcs közelében bekerülünk a felhőkbe:
Érkezés a csúcsra:
8 km, 1335 m szintemelkedés, Dénes 2 óra 10 perc alatt, én 5 perccel később értem fel.
Csúcsfotó a Ben Nevis tetején:
Csúcskeksz:
Csodás panoráma:
Hósármányok a Ben Nevis-en. A hím a fehér-fekete, a szürke pedig a nőstény:
A mobilnetünk hasít a csúcson. Hiába használjuk évek óta az okostelefont, a mobilinternetet, nem tudom megszokni ezt a technikai csodát, elképeszt még mindig, hogy bárhol a világon, innen is, vagy a tengeren vitorlázva videótelefonálással, hanghívással, fotók, üzenetek küldésével azonnal kapcsolatba léphetünk az ismerőseinkkel, azonnal megmutathatjuk nekik merre járunk, mi történik épp velünk :-)
14.25-kor érünk vissza a Visitor Centerbe. Megúsztuk az esőt.
A hajóhoz tartva érett málnáktól roskadozó málnabokrokat találunk. Egy órát szemezgetünk, aztán vásárolunk, zuhanyzunk, majd napozás nekem, kikötő keresése Dénesnek. Meg kell találnunk Nyugat-Skóciában a legkedvezőbb árú kikötőt augusztus végére, ahol a hajót hagyhatjuk télire. Néhánnyal e-mailezett vagy telefonált Dénes, de egyiknél sincs már hely. A további utunk is attól függ, hol találunk helyet. Sajnos ez a megoldatlan probléma nem hagyja, hogy felhőtlenül élvezzük a csatorna nyújtotta békés viszonyokat.
2019. aug. 03. Neptun lépcsője, 8 zsilipelés, 2 elforduló híd
Folytatódik a nyári meleg Skótföldön. Már másfél napja tart, ez valami csoda. Délelőtt napozok, délben pedig a biztonság kedvéért megkérdezzük a zsilipkezelőt, hogy mikor kell elhagynunk a csatornát. Valamiért azt hittem, hogy 7 éjszakát és még egy ráadást kaptunk a csatornában a 180 fontért, de tévedtem az extra éjszakát illetően.
Holnap tehát el kell hagynunk a Kaledóniai-csatornát, ezért ma ebéd után 13-15 óráig végigzsilipeljük a Neptun lépcsőjének mind a 8 zsilipkamráját, aztán várakozunk, hogy a két egymást követő elfordulós híd kinyíljon nekünk. Van egy autós híd, ezt követi egy vasúti híd. Meg kell várnunk, hogy ez utóbbin áthaladjon a jakobita gőzmozdony, ami a Harry Potter filmekben is szerepel.
A jakobita gőzmozdony szerepel a Harry Potter filmekben. Fort William és a Mallaig között közlekedik, áthalad Banavie-n is, és a Glenfinnan viadukton is, amit mi a Harry Potter-ből ismerünk.
A Neptun lépcsője a leglátványosabb zsiliprendszer a Kaledóniai-csatornában.
Túl a 8 zsilipkamrán és a két elfordulós hídon:
Elfoglaljuk az üres stéget, hagyom Dénest, hogy fél órára ledőljön sziesztázni, aztán nagy zsákokkal indulunk bevásárolni (Farmfood, Aldi, M&S) a következő hetekre.
Banavie az első olyan hely a csatornában, ahol a zuhanyzó ablakos, penészmentes, illatos, tiszta. Csillagos ötöst kapott tőlünk. De itt is a "kedvenc" vízcsaprendszerünk fogadott, külön csap a hideg, és külön a meleg víznek. Erről már írtam Invernessnél. A tükrön fent a figyelmeztetés, hogy vigyázzunk, nehogy leforrázzuk a meleg vízzel a kezünket.
Este még egy utolsó zuhanyzás, hajmosás az 5 csillagos csatornai zuhanyzóban, amit jó pár napig nem is követ több fürdőzés. A mai nappal véget ért a kis kikapcsolódás, holnap az utolsó zsilipelésekkel visszatérünk a tengerre.