A Belső-Hebridák szigetein (Skye, Rum, Mull)
(2019. augusztus 12-14.)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2019. aug. 12. Arisaig (Loch nan Ceall) - Skye szigete(Loch Scavaig) - Rum szigete (Loch Scresort)
Skye a Belső-Hebridák legészakibb szigete vad, alpesi hangulatú kopár hegycsúcsokkal, legalábbis ezt írja róla az útikönyvünk. Kíváncsiak voltunk rá, és egy rövid látogatás még belefért az időnkbe, mielőtt elindulunk vissza délre.
A napok óta fújó északi szél helyett ma végre déli szelet kaptunk, ez öt óra alatt odafújt minket Skye szigetén a Cullin-hegyvidék 900-as csúcsainak lábához:
A sziget déli oldalán a Loch Scavaig nevű tágas öblöt néztük ki horgonyzáshoz. Pontosabban ennek védett belső öblét, Loch an Cuilce-t. Partjáról túraösvények vezetnek hegyen-völgyön át.
A mai nap igen változékony az időjárás, több zápor átvonul rajtunk, még az öbölbe befelé is elkap egy.
A fókák innen sem hiányoznak:
De se várrom, se kastély. Helyettük sziklás csúcsok, lezúduló hegyi patak fogad:
Igencsak lélegzetelállító a hely, a drámai hatást pedig fokozza, hogy egyik pillanatban minden csillog a napsugaraktól, a másik pillanatban minden elveszik a szürke ködben. Nem csodálom, hogy Skye vad szépsége másokat is levett a lábáról. Akikkel beszéltünk eddig az utunk során, mindenkinek Skye volt a kedvence.
Dénes keresi a helyet a horgonyzáshoz:
Nem vagyunk egyedül. A közeli Elgolból turistákat szállító hajók érkeznek. Az utasok 1.5 órát kapnak, hogy a parton barangoljanak.
Kievezünk a partra, Dénes kitesz a turistahajóknak épített mólónál, hogy legalább én száraz lábbal érhessek partot, és evez tovább. Helyet keres a dinginek, ahol a sziklákra felcipelhetjük, hogy biztonságban legyen, amíg mi túrázunk.
A záporok, a sár, a csúszós sziklák, a midge-ek (vérszívó muslicák) hamar visszaűznek minket Barny-ra.
A lezúduló patak hangjából fél óra után már elegünk van. Gyors tervezés, a közelben van Rum szigete, még világosban odaérünk. Késői ebéd, és 5-kor felhúzza Dénes a horgonyt.
A szél nyugatiasodott, negyedszélben tudjuk venni Rum szigetének tágas, keletre néző öblét, Loch Scresort-ot. Pár zápor most is átmegy rajtunk, mert a mai egy ilyen nap.
Fél nyolckor végre-valahára lehorgonyzunk. Már lefagyott mindenem a jeges szélben, egyfolytában a hálózsákomra gondoltam, hogy de jó lesz bebújni.
Chris Rea-t dúdoltam magamban, Winter Song, ha fázom, mindig ezek a sorok jutnak az eszembe:
"It's a cold, cold feeling, on a real lazy wind, that blows all the way through you, and the autumn begins. How it cuts like a sabre, how it chills to the bone, you've got cold feet and fingers, and you're thinking of home..."
2019. aug. 13. Rum szigete - Mull szigete (Tobermory) (37 tmf)
A szigetnek van egy 800-as csúcsa, amit nagyon szerettünk volna megmászni, de a mai napra is záporokat küldött ránk a természet, nem volt kedvünk ilyen időben a több órás menethez. Helyette elindultunk egy rövid körtúrára, de a süppedős, vizenyős földből egy idő után most is elegünk lett. Pedig a midge-ek még meg se jelentek.
Az 1800-as évek végén épült Kinloch kastély a sziget emberalkotta látványossága. Reggelizés közben sikerült napsütésben lefotóznunk a hajóról, a túra után pedig körbejártuk az épületet.
Egy dúsgazdag angol építtette, először csak a régi vadászház helyett akart újat, aztán lett belőle egy luxuskastély, gazdag barátainak a bulizó helye, még az elektromosságot is megoldották. A szigetről talált leírás szerint mai értékben 15 millió angol fontjába, 5 milliárd forintba került az 1800-as évek végén. És volt több kastélya is Angliában. Melegházában alligátorokat, kolibriket tartott. Vadászatokkal, squash-sal, bowlingozással, krikettel, billiárdozással múlatták az időt, színészeket hívott a kastélyba, hogy szórakoztassák a vendégeit. Franciaországban halt meg 1939-ben, golfozás közben. Felesége vissza-visszajárt a szigetre, 1950-es években 26 ezer fontért eladta egy skót műemlékvédelmi szervezetnek.
A kastély kertjéből az öbölre látni, kicsit balra áll egyedül Barny:
Tegnap, amikor kiválasztottuk a helyet, sokat számított a döntésben, hogy van az öböl partján egy kemping zuhanyzóval. Miután eleget láttunk a szigetből, vagy pontosabban, miután elegünk lett az időjárásból, a parti ösvény mellé állított egyszerű zuhanyfülkékbe menekülünk a forró zuhany alá. A sziget élővilágát bemutató kis házikóban még reggel találtam egy konnektort, így hajat is mosok, mert oda be tudom dugni a hajszárítómat. Csak egy-két hajós lézeng bent.
A szigeten, ha jól emlékszem, 12-en laknak, a többiek, akikkel találkozunk, vitorlázók és egyéb turisták. Mindenféle szálláslehetőség adott az ittalvásra a saját sátortól a luxusapartmanig. Három tetszetős kiadó házikót is találunk a sátorhelyek mellett, muszáj lefotóznom. Kipróbálnánk mindegyiket 1-1 éjszakára.
Ez pl. Gipsy Waggon (cigány vagon) néven szerepel, 28e ft/éj, 3 ember fér el benne, van bent fatüzelésű kályha.
Dél körül felszedjük a horgonyt, és folytatjuk dél felé az utunkat. Még nincs téli tárolóhelye Barny-nak, de az már biztos, hogy itt északon nem találtunk, tehát délen kell keresgélnünk.
Az óceán felől fúj a szél, behajtja az óceáni hullámokat. Hatalmas víztömegek mennek át alattunk. Rum, majd Eigg, végül Muck szigetek takarásában mindig pihen a testünk kicsit, nem kell olyan erősen ellentartani a dőlésnek, az emelkedésnek, a süllyedésnek. A záporok a mai vitorlázást is megfűszerezik. Legalább a sok felcsapódó hullám sóját lemossák Barny-ról meg Dénesről. Én a szélvédett, száraz kabint választom.
A domboldalt lilára színezik a hangabokrok:
(Pár napja készült a közeli kép a hangákról, amikor az Ardnamurchan világítótoronyhoz túráztunk el Kilchoanból.)
Halfarm Eigg sziget partjánál:
A szigeteket elhagyva jódarabig nincs menedék, de Mull szigetét elérve, a Sound of Mull-on kisimul a víz, megbékél a gyomrom, elernyednek az izmaink. Tobermory-nál horgonyzunk le délután 6-kor, megint az átjáróban, mint egy hete. Doirlinn passage a neve.
2019. aug. 14. Tobermory
Délig esik az eső, a kabinba zárkózva gyűjtjük az újabb infókat kikötőkről, mooringokról Barny-nak a téli hónapokra. Van néhány jelölt, pl. Kintyre félszigeten van az egyik. Holnapra ez a cél. Nem tökéletes megoldás, mert vízben kellene hagyni a hajót egy mooringon, de az ára eddig a legjobb. Persze keresünk tovább, de elképesztően sok kikötő és mooring van Skócia jól felszabdalt nyugati partvidékén. Mindet végigolvasni, felhívni, e-mailezni, csomó idő elmegy rá, de erre jók az esős napok. Közben a látnivalókat is feltérképezzük, hová miért érdemes elvitorlázni.
Amikor eláll, felfújja Dénes a dingit, Barny mögé kötjük, és átmotorozunk Tobermory öblébe, ahol az öböl egyik nyúlványában felszedünk egy mooringot.
Innen egy erdőszéli roskadozó betonstéghez evezünk, a dingit felcipeljük a partra, és a túraösvényen elsétálunk Tobermory-ba. Kisebb zuhatagok mellett megy az út, és a fenyvesben a puha mohabuckákon lépdelünk.
Múzeumában sok időt eltöltünk. Érdekes, gazdag anyagot állítottak össze a szigetről, hajótöröttekről, a spanyol Armada Tobermory-nál felrobbant és elsüllyedt hajójáról, amiről különböző történetek születtek, és még azt se tudják melyik hajó volt pontosan. Kis helyen nagyon sok érdekesség. Érdemes volt időt szánnunk rá.
Álmi szörnyen hiányzik, talán ezért is örülök annak a három korabeli srácnak, akik, a félig leomlott betonstéghez visszaérve, ahol a dinginket hagytuk, egy motorral felszerelt dingiben szórakoznak a stég környékén. Motoroznak, felgyorsítanak, és a part előtt az utolsó pillanatban éles kanyart vesznek. Később ketten kijönnek hozzánk a partra, és a társuk nekünk mutatja meg újra és újra, hogy milyen ügyes. A bemutatót vízbeugrálás követi. Az egyik srác a stégről ugrál be, külön nekünk, mi meg dicsérjük, hogy milyen ügyes, és milyen jól bírja a hideg vizet. Amikor meglátják, hogy nincs motor a dinginken, erősködnek, hogy majd ők odatolnak minket Barny-hoz, de nagyon udvariasan visszautasítjuk őket.
4-re a hajón, azonnal eleresztjük a mooringot, és visszamotorozunk az átjáróba, ahol az éjszakát töltjük. Korán fekszünk, mert holnap kemény nap vár ránk, különösen Dénesre a kormány mellett. Az órát éjjel fél 4-re húzzuk, mert alkalmazkodnunk kell az áramláshoz, hogy mindenképp segítsen a holnapi viharos időben.