Kezdôoldal│ Rólunk│ Melamphyrumról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│


Albánia 2008. április 24-27.

Durrës, Tirana, Kruja




április 24-25. Cavtat (Horvátország) – Durrës (Albánia) (90 tmf)


Kijelentkeztunk Horvatorszagbol a cavtati kapitanysagon, az utolso par kunan peksutiket vettunk, es 9:30-kor elindultunk Albania fele. Szinte tukorsima volt a tenger, fujt egy kis nyugati szel, sokaig nem haladtunk joforman semmit. A montenegroi vizeket kikerulve vitorlaztunk Durres fele, ami korulbelul 90 tmf-re (tengeri merfoldre) fekszik. Egesz nap es ejjel gyenge szelben zotykolodtunk, nagyokat billegtunk jobbra-balra a hullamokon. Minden hangosan csattogott a fedelzeten.

Ejszaka egy negy oras szelcsend alatt 2 tmf-et visszafele sodort az aramlas. Miert nem kapcsoltunk motort? „Mert ez egy vitorlas hajo”, mondja mindig Denes, ha valaki ezt kerdezi tole. Hosszu ut allt elottunk, tartogattuk a motorozast vesz esetere, es Almit sem akartuk megzavarni az alvasban. O egyebkent ugyanugy elte a hajos eletet, mint eddig. Megvarta az elso csillagokat a sotet egbolton, aztan irany az agy. Reggel 7-ig ugy aludt, mint a bunda. En is megprobaltam. Paplanokbol barikadot epitettem, aztan egyik oldalamat a falhoz, masikat a paplanokhoz szoritottam, de igy is ide-oda billegtem az orrkabinban. Ebbol az lett, hogy ket orankent valtottuk egymast orsegben. Nekem jutott a holdfelkelte es a napfelkelte is :) Denes beallitotta a szelkormanyt, igy legalabb nem kellett kormanyoznunk, csak szunditottunk a kokpitban, es neha ellenoriztuk a vizet, nem jon-e hajo, raneztunk a GPS-re, hogy meg mindig jo fele visz-e minket a szelkormany. Igy egesz turhetoen telt az orseg.

ejszakai menet

Denes orsegben

Almi fitt volt reggel, es ezt varta tolunk is, de mi kokadtak voltunk, semmi eronk nem volt vele autozni, berregni vagy kartyazni. Amikor csak lehetett, probaltunk elnyujtozva aludni. Almi meg utanozott minket, csak eppen nem aludt.

Szabo Almos

Delig valtozatlan volt a szel es a hullamzas, aztan megindultunk. Valamikor ekkortajt ertuk el az alban partvidek szelesseget, erre vartam egesz ejjel. Par ora mulva mar 20 csomos szel fujt neha 25-os befujasokkal, megnovekedtek a hullamok is. Ez mar tetszett mindharmunknak. Egy szal bereffelt nagyvitorlaval szaguldottunk haromnegyedszelben 5-6 csomos sebesseggel. Lattuk mar Durrest, de meg messze voltunk. Eluszott mellettunk egy oriasi utasszallito, Almi elnevezte uborkahajonak, mert hasonlitott az alakja az uborkaehoz. Faradtak voltunk, nem volt kedvunk meg egy ejszakat a tengeren hanykolodni, ezert is kockaztattuk meg, hogy sotetben megyunk be a kikotobe. A durresi-obol teli van elsullyedt hajoroncsokkal, nemelyiket megjeloltek vilagito bojaval. A terkepunk 2007-es frissitesu, rairva, hogy navigaciora nem alkalmas. Kalandra fel!

Este 8-kor Almit lefektettuk, majd 3 ora navigacio kovetkezett. Fejlampaval vilagitottuk a terkepet, neztuk a GPS-t es a partvideket, nehogy zatonyra fussunk vagy hajoroncsnak menjunk. Volt egy roncs, ami a terkep szerint vilagito bojaval van megjelolve. Nem lattuk, nem ertjuk miert nem. (Mikor par nap mulva elhagytuk Durrest, ott vilagitott ahol a terkep is jelolte.) Elkerultuk a helyet, es utana mar piros-zold fenyekkel jelolt sztrada vitt a kikotobe.

Beinditottuk a motort. Szornyen almos voltam, Denest meg ebren tartotta a feszultseg: hatra volt meg a radiozas es a kikotes. Most eloszor jarunk vitorlassal egy oriasi kereskedelmi kikotoben. Hatalmas teherszallito hajok kozott motoroztunk a sotet, ismeretlen, budos szagu helyen. A radiozas jol sikerult, magas betonfalhoz allitottak, ahonnan oriasi gumikerekek es fekete pufferek logtak le, persze nem rank varva. 23 ora volt, amikor vegre befejeztuk a kikotest. Almi bekesen aludt. Hihetetlen, hogy nem vett eszre semmit a motorozasbol, vagy a feje mellett zajlo radiozasbol. Szerencses szulok vagyunk :)

Meg nem volt minden rendben. Az a nagy fekete puffer zavarta a hajonkat. Denes meg egy jo fel orat elszorakozott vele, hogy ne usse szet a fedelzetet. Aztan reggel 7-ig aludtunk mi is, mint a bunda.


április 26. Durrës (Albánia)


Aludtunk volna tovabb is, de valaki kopogtatott az ajtonkon. Az alban ugynokunk (agent) volt, akirol a noonsite.com oldalon olvastunk. Errol az oldalrol gyujtottuk ossze az Albaniarol szolo hajos informaciokat. Meg Cavtatbol e-mail-t kuldtunk neki, es a segitseget kertuk a durresi tartozkodasunk alatt. O intezett minden papirmunkat, a be- es kijelentkezest. O segitett a zuhanyzast megoldani. A kikotoben nem volt se viz, se parti aram, se wc, se zuhanyzo. Felhivta egy baratjat, es egy kozeli hotelbe kuldott minket, ahol mar vartak rank. A Papa nevre hallgato ugynokunk azt mondta, biztonsagos a kikoto. Marpedig, ha egy alban ezt mondja, akkor az ugy is van. Ugyintezes, kikotodij koltsegeit lasd itt.

Volt itt egy motoros jacht is, mar ket napja itt varakoznak, ok nem akartak az ugynokert fizetni, ezert megprobaltak nelkule intezni a bejelentkezest. Nem sikerult nekik, igy nem hagyhattak el a kikotot. Ez volt veluk a helyzet, amikor mi hetfo este elvitorlaztunk Durresbol (most szombat van).

A kikotoben, ahova csak ellenorzes utan lehetett bejutni egy kapun keresztul, mindenki megcsodalta a hajonkat, bennunket. Volt aki csak beszelgetni akart, volt aki ruhat, cipot kert tolunk, es olyan is akadt, aki bevasarlast vallalt volna. Eleinte kellemetlen volt, hogy egyszerre oten-hatan is a hajonk folott acsorogtak es figyeltek, ahogy epp eszunk, fozunk, mosogatunk, jatszunk, oltozkodunk. Masnap mar termeszetesnek vettuk, az volt a feltuno, ha nem allt kint senki.

Durres

A Dél-afrikai Köztársaságból érkezett búzát rakodják ki a hajónk mögött:

Durres kikoto

Almos elvezte a helyet. Bicajozhatott kedvere, nezhette, hogyan rakodjak ki nap mint nap a teherhajokat. A kikoton kivul volt egy oriasi tengerparti setany, tele fizetos jatekokkal (dodzsem, korhinta, versenyautok, trambulin, kisvonat stb.). Ez volt termeszetesen a kedvence. Hagyomanyos jatszoterrel kesobb se talalkoztunk Albaniaban, csak delen a tengerparti strandokon.

Szabo Almos

Durres dodzsem

"Mindent ki akarok próbálni!"

Gabriella hugomtol kaptunk egy magyar utikonyvet az orszagrol. Dienes Tibor a szerzoje, mindenkinek ajanlom, aki Albaniaba akar utazni. Ezt es az angol Bradt utikonyvsorozat Albania konyvet hasznaltuk kalauzkent. A ketto egyutt jol kiegesziti egymast. Az internet elott uloknek gyors attekintesre itt a wikipedia Albania oldal.

A hotelben, ahova Papa nevu ugynokunk megbeszelt nekunk egy zuhanyzast, azonnal teszteltuk a kiejtesunket. „Mirdíta” a jo napot. Nem igy kell irni, de igy kell kiejteni. „Mirupáfsim” a viszontlatasra (ugy hangzik, mint egy gyogyszernev). „Faleminderit” a koszonom. Nehez volt megjegyezni oket, meg a tobbi hasznos szot is. Akadt kivetel: Kati igy irva, igy ejtve azt jelenti szint, emelet, de erre a szora nem volt szuksegunk. Viszont jo volt tudni, hogy senkinek nem fogok ugy bemutatkozni, hogy Kati vagyok. Amikor Nizzaban eltunk, feltunt, hogy mindenki pillanatok alatt megjegyzi, azt hogy Szabo (Szabo Denes). Honapok mulva is emlekeztek ra az emberek. Nem ertettuk, mig aztan elovettem a francia-magyar szotart, es ott allt benne a „sabot” szo, kiejtve szabo, jelentese tulok. A szlatki pedig a szlovakoknal, horvatoknal „edes”-t jelent. (Tulok Almos, Tulok Denes, Edes Emelet).

Van egy konnyu szo, ’kos’, kiejtve kosz, ez a joghurt. Nehanyan beszelnek angolul, ha nem, akkor keresnek valakit az utcan, aki beszel. Nagyon-nagyon segitokeszek. Az olaszt viszont tobben beszelik, ami ertheto.

Az 1966-ban megtalált ókori amfiteátrum:

Durres amfiteatrum

Modern lakóházak és a plaza, amiben meg csak nehany uzlet mukodott:

Durres plaza


április 27. Tirana, Albánia fővárosa és Kruja


Elbuszoztunk Tiranaba. Durresben meg normalis betonozott buszpalyaudvar volt. A buszok mellett utaskiserok alltak, ok kiabaltak be merre megy a buszuk, pl. Tirana, Tirana. Ha valakit eszrevettek, hogy oda akar menni, megragadtak es feltoltak a buszra. A sofor bent ult a buszban, jaratta a motort.

Nem a sofornel kell fizetni, tudtuk meg egy magyar lanytol, aki 2 eve el itt az alban baratjanal. Menet kozben szedi ossze a penzt az utaskisero. Meg indulas elott felszallt egy ferfi, banant, csipszet, vizet arult, aztan leszallt.

Tirana buszpalyaudvaranak latvanya mellbevagott. Meg egyetemista korunkban (’95-ben) oten kiutaztunk Bulgariaba a Pirin hegysegbe turazni. Hosszu volt a buszut, sokszor megalltunk, hogy a szerb katonakat lefizesse a buszsofor. Vegul kiszallhattunk a fovarosban, Szofiaban a nemzetkozi buszpalyaudvaron, egy nyomorusagos betonozatlan foldteruleten, beboritva szemettel. Sehol egy wc, mindenki a busz mellett intezte el a dolgat. Sokkolo volt a latvany.

Most 13 ev mulva ujraelhettuk mindezt Albania fovarosaban, megtoldva egy szines, zsibongo piaccal, birkakkal, elve, epp nyuzasban vagy mar megnyuzva. Ez volt az ut egyik oldalan, a masik oldalon modern uzletek, hazak sorakoztak. Annyi latnivalo akadt egyszeriben, nekunk meg egy dologra kellett koncentralnunk, hogy talaljunk egy buszt Krujaba.

Kicsit elszurtuk ezt az utazast, mert Durresbol eloszor Krujaba kellett volna menni, aztan onnan Tiranaba, es vissza Durresbe. Most idejottunk, es mehettunk vissza Durres iranyaba. A busz, amire felszalltunk nem Krujaba ment, de letett egy elagazasnal, ahol talalunk iranytaxit Krujaba. Az ablakos feher furgonok az un. iranytaxik, amik buszkent mukodnek:

Szep volt a hegyek kozott tekergozo ut fel Krujaba, es onnan is a kilatas a tajra. Jo dontes volt, hogy ellatogattunk ide. Feltunt, hogy a telepuleseken a hazak nincsenek befejezve. Ahol a teto vagy egy ujabb szint kovetkezne, ott kiallo vasrudak jelzik, hogy ide meg epitve lesz valami. Es minden hazon viztartalyok.

Kruja, Szkander bég vára. A 15. szazadra fuggo helyzetbe kerult az alban nep az Oszman Birodalomtol, ennek a szazadnak a szulotte Szkander beg, aki meg elt (1468-ig), nemzete fuggetlensegeert harcolt sikeresen a torok ellen. (Talan olyan lehet o az albanoknak, mint nekunk Hunyadi Janos.)

Kruja

Szkander bég, fején kecskefejes sisakja:

Szkander beg

Kruja var

A kézmûvesek utcája Kruja pici óvárosában (a tetôkrôl lefolyó esôvizet vezeti el a járda középvonalában futó árkocska):

A leggyakrabban látható autó a Mercedes:

Mercedes

Iranytaxival jottunk vissza a fovarosba. Almi az utolso par km-en aludt el, aztan folytatni akarta kiszallas utan is.

Elmentunk egy pizzeriaba ebedelni, mert Almi pizzat szeretett volna, es mi orultunk, hogy ehes, es nem csokit ker. A helyi eteleket meg lesz idonk kiprobalni, mert egy honapot maradunk Albaniaban.

Tirana fôtere:

Szkander bég és a kétfejû sassal díszített lobogója, ami Albánia zászlaja lett:

Tirana

Tirana fôterén bementünk a mecsetbe. Figyeltük mit csinálnak a muszlim vallasuak. Mi is levettük a cipôinket, de nem mostuk meg a lábunkat. Beengedtek engem is, de nem lehettem együtt a férfiakkal. Az egyik muszlim férfi felküldött a minaretbe vezetô csigalépcsôn a galériára, ahol nem láthattak a férfiak, de én mindent végignézhettem. Csak feküdtem a finom szônyegeken, néztem a mecset falára festett díszítéseket, és hihetetlenül jól éreztem magam. Dénest közben lent próbálták rávenni, hogy csatlakozzon az imádkozókhoz. Álmi felszökött hozzám, nem tudták megállítani, pedig neki is lent kellett volna maradnia.

mecset

Enver Hodzsa piramisa:

Enver Hodzsa

Reszlet a wikipediabol: "Enver Hoxa vagy Hodzsa a II. világháború végétol négy évtizeden át az Albán Munkapárt elso titkára, az ország teljhatalmú diktátora. 1985-ös halálát követoen az albán fovárosban megépítették hatalmas, piramisszeru emlékmúzeumát, amelyet a rendszerváltás ('91) után kulturális centrummá alakítottak."

Elkepeszto, ahogy egymasra epulnek a kulonbozo stilusu szintek:

Es, hogy mennyire szinesek a hazak.