(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
5.45-kor indultunk. Még csak derengett, de többet láttunk az öbölből, mint tegnap este. Fáradtak voltunk, nem sokat aludtunk ezen a horgonyzóhelyen, mert dülöngélt a hajó egész éjjel. Ezt nem tudjuk megszokni. Az előttünk álló kétnapos átkelés is nyugtalanított minket. Milyen lesz a szél, lesz-e egyáltalán? Motor mûködni fog-e, ha kell? Hajós forgalom, tengeri betegség?
14 óráig motoroztunk, mert semmi szél nem fújt. Két teherhajó is elment mellettünk, szépen kikerültek, az ő hullámukat nem éreztük, csak a szokásos elnyújtott, lapos tengerhullámzást.
14 órára megjött a szél, felerősödött 15 csomóra, negyed-, majd félszélben tudtuk tartani az irányt. Álmi este 10-ig fennmaradt, nézte velünk a csillagokat. Rengeteg hullócsillagot láttunk (itt van már az augusztus, amikor a Perseidák meteorraj pályáját keresztezzük). Szerencsére nem egy felhős, esős, viharos éjszakát fogtunk ki. Gyönyörû, tiszta égboltunk volt, mint eddig mindig. Sorra azonosítottuk be a csillagképeket, a Teáskannát, a Delfint, a Korona Borealist, a Cassiopeiát, a göncölöket, a Pleiadokat. Az Oriont is lehetett látni.
Álmi fekhelyét leesés ellen védjük (nem csak menet közben, horgonyon is, mert ahogy forgolódik álmában, leesne):
Éjszaka 6-8 csomós szél fújt, háromnegyed szeleztünk, 3 - 3.5 csomóval haladtunk. A szélkormány vezette a hajót. Az éjszakai őrséget, mint az eddigi három átkelésünknél, most sem osztottuk fel egymás között. Egy éjszakát ki lehet így is bírni. Amikor egyikünk úgy gondolta, ledőlt egy órára pihenni, aztán váltottunk, vagy együtt ücsörögtünk kint. Most első alkalommal a hasamon fekve sikerült a karjaim zsibbadásáig egy órát aludni. Dénesnek is ajánlottam ezt a pózt, neki is bevált.
Nem sokat lehet látni éjszaka a tengerből. Az őr feladata, hogy megnézze a kompaszt, nem kormányoz-e rossz irányba a szélkormány, és ellenőrizze a hajóforgalmat. Ezen az éjszakán errefelé még a madár se járt. Legalábbis hajnali 5-ig biztos nem. Akkor én következtem az őrködésben, és szépen elaludtam kinn a kokpitban hason fekve. Erre vigyáznom kell legközelebb. 1/2 7-kor ébresztett Dénes, hogy segítsek felhúzni a spinakkert. Felhúztuk, öt perc múlva meg leeresztettük, mert elállt a szél.
Az egész hajó csurom víz, nagyon nagy volt a páralecsapódás. Az éjszaka kellemes hőmérsékletű volt, pulcsi, tréning bőven elég volt.
7-től motoroztunk egész a végéig, kivéve egy órát délután, amikor a könnyûszeles orrvitorlát és a nagyvitorlát felhúztuk, hogy csendespihenőt tartsunk. Mivel így csak 2 csomóval haladtunk, muszáj volt továbbra is motoroznunk, mert különben éjszaka érkeztünk volna meg. Vitorlázás közben elúszott a hajó mellett egy nagy teknős :)
Azzal szórakoztunk, hogy Álmi felpróbálta a nyakláncaimat, végül ez mellett döntött:
Délután 5.30-kor beértünk a ciprusi Pafosz kikötőjébe. Nem volt hely, de a kikötő közepén bóján álltak hajók. Volt egy eladó vitorlás, mellékötve egy motoros hajó. A vitorlás másik oldalára kötöttünk. Nézegettük a hajónkról a bizánci erődöt, amit a 647-ben Ciprusra betörő arabok leromboltak, a francia Lusignanok a 13. században újjáépítettek, majd a velenceiek kezébe került, végül a törökök felújították és megerősítették. Figyeltük a parton sétáló turistatömeget, az éttermeket, a halászhajókat.
Este jött egy nagyobb motoros, az meg a kis motoroshoz kötötte magát. Végül úgy néztünk ki, mintha egy stég mellett állnánk.
Olvastuk a pilot könyvünkben, hogy itt a Customs délután zárva. Az ügyintézésért, ami egyébként ingyenes, a hivatali időn kívül 10-20 eurót felszámolnak. Gondoltuk nem megyünk ki a partra csak reggel, és akkor intézzük el a bejelentkezést. Sajnos a parti őrség a mólóról bekiabálta a hajóra, hogy kapcsoljunk a VHF rádió 16-os csatornájára. Ott már jött is az invitálás a partra.
Kieveztünk, és pár lépésre ott volt egy épületben minden (customs, port police, a health office). 45 eurót fizettünk a customsnél, mert nem nyitvatartási időben érkeztünk. Aztán kb. 1.5 órát üldögéltünk a port police légkondis irodájában. Ciprus 2004. május 1-jétől EU tag. De nem tudták a rendőrök, hogy Magyarország is az. Nem furcsa? El akarták venni az útlevelünket, Land permitet akartak adni. Nagy erősködésünkre megnézték valahol, vagy telefonon megtudták valakitől, mi az igazság. Utána minden rendben volt. Kávéval kínáltak. Mondtuk nem iszunk kávét. Kiderült, hogy alkoholt sem, és nem is cigarettázunk. "Akkor mitől akarnak meghalni?" - kérdezték csodálkozva. Jó is lenne, ha csak ezek közül kéne választani, akkor lehet, hogy mi örökké élnénk :)).
Este 8-kor végeztünk. Eddig Cipruson fizettük a legkevesebb pénzt a hajózásért, csak ezt a 45 eurót. Ezt se kellett volna :( Vissza a hajóra, zuhanyzás a napra kiakasztott fekete zuhanytasakból (nem jut eszembe a neve), mély alvás éjfélig, ekkor megérkezett a tánchajó, amin üvöltött a zene, dübörgött az egész kikötő.
Ciprus történelméről az interneten talált rövid összefoglaló itt. A térkép az ókori Pafoszt mutatja. A Kr. e. 4. században épült, városfallal körbekerített településből alig maradt meg valami, ami nem is csoda: rengeteg földrengést és hódítást szenvedett el. A két napban a várfalon belüli területet jártuk be, és a 3 km-re fekvő Királyok Sírjához (Tombs of the Kings) sétáltunk el. Nagyon meleg volt és millió turista.
Pafosz leghíresebb nevezetességei a mozaikok. A 3. században díszítették velük házaik padlóját a római nemesek. A feltárt épületeket aszerint nevezték el, hogy bennük a mozaikoknak mi volt a fő témája. Pl. Theseus, Orpheus, Dionysos, stb. Az elsőt (Dionüszosz-mozaikok) 1962-ben fedezték fel. Sajnos csak ez a homályos fotó készült róla:
A fürdő, ami jó lenne, ha most is működne, hogy lehűljünk kicsit:
Egy zátonyra futott teherszállító hajó:
Tűzvirág:
A megérdemelt pizza, a dögmeleg és fárasztó romnézés után:
És a játszótér. Egy óvoda udvarán volt, ahová a nyári szünteben be lehetett menni. Négyszer is eljöttünk ide Álmi miatt, amíg Pafoszban horgonyoztunk.
Mellette egy 16. századi templom áll és egy 4. századi korakeresztény bazilika feltárt maradványai:
Pafosz Akvárium: sok szép és érdekes hal van itt a világ óceánjaiból, tengereiből, folyóiból. Fizetni kell a gyerekekért is, de az nincs megoldva, hogy lássanak is valamit. A kijáratnál találtunk egy széket, azt becsempésztük, és arra állva végignézte Álmi mégegyszer az egészet.
Volt itt olyan hal is, amit a török vizekben búvárkodva láttunk először, de semelyik tengeri halas határozónkban nem találtuk meg. Mókushalnak hívják. (A prospektusból van róla a fotó.) Itt olvastuk, amit sejtettünk is, hogy a Vörös-tengerből úszott ide ez a faj. Remélem ott is találkozunk vele, mert szép a színe:
A római birodalom idején a keresztényüldözés elől katakombákba rejtőzködtek a keresztények itt Cipruson is. Bejártunk néhányat.
A hagyomány szerint meggyógyul az, akiért felakasztanak a fára egy személyes, gyógyulást kérő kívánságot. (Mintha csak Japánban lettünk volna.)
Ezek a mészkősziklák tele barlangokkal, termekkel, lépcsőkkel a várfalon kívül estek. A hellén időszakban, Kr. e. 3. században használták már, de nem tudják milyen célból. Szabadon látogatható.
A vízhiánnyal küszködő Ciprus háztetőit betakarják a víztartályok (meg a parabolaantennák). Olvastuk az Indexen, hogy fél éven át heti két alkalommal hozzák a vizet hajókon Görögországból. Mi persze mindebből semmit se vettünk észre, csak a parkokon látszott, hogy minden nagyon száraz, és poros.
Három km-re van a kikötőtől a Királyok sírja (Tombs of the Kings). Egykor temetkezési helyül szolgált. A föld alatti mészkősziklákba vájt sírkamrák, dór oszlopos síremlékek a hellén- és római korból maradtak ránk. Később a keresztények rejtekhelye lett.
Az augusztusi hőségben mindannyiunkról folyt a víz. Álmi ráadásul full time rohangált. Nem lehetett leállítani, annyira élvezte, hogy bújócskázhat a sok üregben, vagy kergetheti az itt lakó galambokat. Visszafelé menet a bevásárlóközpontban ilyen kényelmes ülésekben lehetett pihenni:
Reggel hiába hívtuk a port police-t a rádión, nem válaszoltak. Dénes kiúszott a partra, besétált az irodába, szólt, hogy elmegyünk. Némítva volt a készülékük...
8 után indultunk, végig kopár sziklás partok mellett vitorláztunk. Rengeteg sekély, homokos rész volt a parttól még 2 tmf-re is. Előfordult, hogy 2 méteres vízmélységet mutatott a mélységmérőnk. Volt is pánik a hajón, hogy mindjárt megfeneklünk a homokpadon. De bíztunk Rod Heikell pilotkönyvében, amiben semmi veszélyt nem jeleztek erre a részre.
Akrotiri, angol szuverén katonai támaszpont mellett vitorláztunk el, ott készült az előző sziklás kép. Bekapcsoltuk a rádiót, hátha kérik tőlünk, hogy azonosítsuk magunkat, de semmi izgalmas nem történt. Láttunk hadihajót is. Ami érdekes volt, az a rengeteg hatalmas sárga bója, amiket nem vettünk komolyan, és a part és köztük vitorláztunk.
A szél gyengült, felhúztuk a színes könnyûszeles orrvitorlánkat. A foknál felerősödött 20 csomóra, de csak a nagyvitorlát húztuk le, mert közel volt a horgonyzóhely (a fok és Limassol között). Itt is sekély volt a víz, több mérföldre a parttól is. Este 6-ra lehorgonyoztunk.