(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
Reggel 8-kor már úton voltunk. Kellemes szél fújt, motor nélkül, vitorlával indultunk el. A vége felé 20-25 csomósra erősödött. 3/4-szélben repesztettünk teljes vitorlázattal, 6-7 csomós sebességgel. Mutatott a GPS 9 csomós sebességet is, amikor a hullám tetejéről leesett a hajó. Ilyen még soha sem volt. Nehéz volt tartani a kormányt, de Dénes mondta, hogy két órát azért kibír. Óriási volt!
15 óra. Rádión hívtuk a larnakai kikötőt, és a külső mólónál kaptunk helyet. Itt nincs mooring kötél, hátsó horgonyt kellett kidobni. Dénes bement a vízbe, és elrendezte a horgonyt. Most már jól tart.
Dénes talált a vízben egy üres sisakcsiga házat:
Itt is a bejelentkezést kellett először elintézni. Minden a kikötőben, azonos épületben volt. Kértünk másik helyet, fel is ajánlottak egyet bent a belső kikötőben, de koszos volt nagyon a víz, semmi magánéletünk nem lett volna, közel voltak a nagy szemeteskukák, bennük a guberáló macskák, és minden éjszaka jött a kukásautó. Volt persze egy nagy előnye: itt stabilan állt volna a hajó, és Álmi is ki tudott volna egyedül menni a stégre. Egyelőre a kinti helynél maradtunk.
Zuhanyzás, utána séta a kikötőben, majd esti séta a kikötőtől induló fél km-es parti sétányon, amit nagyképűen a nizzai sétányhoz hasonlítanak. Internethozzáférés a kikötőben 3 euro/óra, a sétányon a kávéházak előtti padokról viszont ingyenes, ha van laptop és wireless. Találtunk egy kis vidámparkot is a sétányon, így esténként míg egyikünk intenetezett, addig a másikunk Álmival sétált (ő bicajozott vagy rollerezett), és elmentünk vidámparkozni is vele.
A kikőtődíj a mi hajónk esetében 5 euro/nap. Három hetet maradtunk, mert Dénesnek folytatnia kellett a munkát, a cikkírást. Ez a hely közel se volt olyan paradicsomi, mint a marmarisi kikötő Törökországban.
A szomszédaink: a jobb oldalunkon folyamatosan cserélődnek majd a hajók a három hétben, legtöbbször izraeli hajók jöttek, 5-6 fős férfiakból álló baráti társaság, csak idevitorláztak, 2 napot pihentek, aztán vissza. Nekik Egyiptomon kívül Ciprus a legközelebbi hely, ahová vitorlázhatnak.
A bal oldalunkon végig a 3 hét alatt ez a nagy motoros yacht állt, fedélzetét egy filippi fiú minden nap takarította.
A második vagy harmadik reggel arra ugrottunk ki az ágyból, hogy a hajó erősen mozog előre hátra, aztán nekicsapódik a hajó orrán a horgony a stég betonjának újra és újra. Egy hangos reccsenést is hallottunk. Én a stégre ugrottam, hogy eltartsam a hajót, Dénes addig a hátsó horgony kötelét feszítette meg, elhúzva a hajót a stégtől. Szerencsére a hajónknak nem lett baja, a horgonynak se, a betonon látszottak csak sérülések. Két hajóval jobbra, az ausztrál hajónak a kilépésre használt falétrája tört ketté, az volt a nagy reccsenés. Még egy óra múlva is hullámzott a víz attól a bunkó, seggfej motorosjachtostól, aki beszáguldott a kikötőbe. A mi gyomrunk is a gyomoridegtől. Mi lett volna, ha nem vagyunk a hajón. Újra fontolóra vettük, hogy bemegyünk a felajánlott helyre. Aztán végül mégse. Dénes annyira hátrahúzta a hajót, hogy csak az ő segítségével tudtam én is sokszor bemenni. ő húzta a kötelet, én meg betornáztam magam. Kifelé meg ugrottam, mint a párduc. Máskor is kell ugranom, de ilyen nagyot még soha. De még így is inkább itt maradtunk.
Más. A meleg kibírhatatlan. A panelházak napsütötte lakásaiban él meg ilyet az ember nyáron, mint itt a hajóban. Az ausztrál házaspár, akik lassan befejezik földkerülő vitorlázásukat, mondták, hogy a Vörös-tengeren már elviselhetőbb lesz, mert nem lesz ilyen magas a páratartalom. Állandóan folyik rólunk a víz. A hajóban reggelre csak 29 fokra megy le a hőmérséklet a napi 35-ről, és már ennek is örülni tudunk. Az orrkabin két ventillátora egész éjjel bekapcsolva. Beszereltünk a főkabinba is egy ventillátort. Mindannyiunknál egy-két törcsi, azokkal törölgetjük magunkat. Semmihez sincs kedve az embernek, csak hűteni magát valahogyan.
Eleinte mindig feltettük a szúnyoghálót az ajtóra, ha elmentünk, vagy este lefeküdtünk, mert tartottunk macskáktól, patkányoktól. De amikor egy hét után se láttunk lábnyomokat a reggelre csuromvizes fedélzeten, nem raktuk be többé. Szúnyog nem volt egy se. Itt jól megy az irtás. Így kicsivel több lett a légmozgás. Minden fuvallat számít.
A kikötőben volt egy mosószoba három mosógéppel, egy zárt terasz ruhaszárító kötelekkel. Mindenki maga mosott, 2 euro volt egy mosás, 7 kg ruha fért egy gépbe :))). Az első és az utolsó nap 3-3 adag ruhát kimostam. Minden ágyneműt, összes huzatot a szivacsokra. Nem tudom lesz-e még ilyen lehetőségem a további utunkon.
A kikötőben egy sajátépítésű trimarán eladó. A legképtelenebb hajó, amit eddig láttunk.
A kikötőnk mellett rögtön ott a homokos beach, fél km hosszan elnyúlik. Álmival a délelőttöket a tengerparton töltöttük, a vízben lubickoltunk. Ideális a gyerekes családoknak. Homokos az aljzat és sekély. Álmi is sokáig be tudott menni, és csak a térdéig ért a víz. Szerencsére rengeteg gyerekes család nyaralt itt, főleg ukránok, oroszok, így mindig volt picurnak gyerektársasága. Legjobban egy angol kisfiúnak örült, vele egy órát is eljátszott a vízben. Megtanult víz alatt bukfencezni, majdnem hármat megcsinál egymás után. Egyik nap egy magyar apukával és a másfél éves kisfiával játszottunk.
Larnaka nyáron turistacentrum, a tengerpartja miatt. Nem egy szép hely, kivéve a sétányt és a homokos beachet. Van néhány 19. századi temploma jópofa vízköpőkkel, és van egy muszlim negyed is, mecsettel. És van, igaz jó messze a kikötőtől, bevásárlóközpont is (a francia Carrefour). Itt a belvárosban csak egy kis orosz élelmiszerboltot találtunk. Ha nagyon kellett valami, ide könnyen elugorhattunk.
Egyik nap bebuszoztunk a fővárosba, Nicosiába (törökül Lefkosa). A modern részen vitt át a busz a 16. századi velencei fallal körülvett óvárosig, ahol pár órát sétáltunk.
Nicosiát két részre osztja az óvárost kettészelő "zöld vonal", amit 1963-ban egy brit katonatiszt húzott meg a város térképén, hogy a görög és a török partizánokat elválassza egymástól. Ma ez a vonal jelenti az északi török Ciprus és a déli görög Ciprus határát. Az átjárás ma már lehetséges, mi is átmentünk, de a török oldalon hosszú sorok várakoztak az útlevél-ellenőrzésre, és hallottuk, hogy valami papirokat is ki kell tölteni. Kevés időnk volt, inkább visszamentünk a görög részre.
A gyalogos határátkelő (görög oldal):
A "zöld vonal" mentén végig homokzsákok, katonák, lakatlan, szétlőtt házak. Csak véletlenül lett fekete-fehér ez a kép:
Vidámabb kép:
Nem éreztük jól magunkat az óvárosban. Pusztítás-, pusztulás hangulat, elhagyatott, szétlőtt házak vagy butikokkal megtömött utcák, koporsókészítők, lepusztult, hontalanokkal teli játszóteres park, néha egy-egy templom, ami mellett meg lehet pihenni, kevés szép épület.
Találtunk egy török fürdőt, amibe ezen a napon csak nők mehettek, és mellette egy gótikus templomból kialakított mecsetet. Ez volt a legjobb rész.
Az érsekség palotája 1956-ban épült. Előtte III. Makariosz elűzött érsekelnök szobra áll.
A kikötőben megismerkedtünk egy német ügyvéd házaspárral, akik egy 43 lábas katamaránnal vitorláznak, és most készülnek abbahagyni a munkájukat. A lezáratlan ügyeken dolgoznak most a hajón, így ők is úgy élnek, mint mi. Vitorláznak egy kicsit, aztán megállnak egy kis időre dolgozni. Jófej, intelligens negyvenesek voltak, akik fiatalnak számítanak a túravitorlázók között, ahol az átlagéletkor az 50-60. Álminak nagyon tetszett a nagy hajójuk, a rengeteg kártyaparti, meg a sok hideg coca-cola, amit kapott. Útvonaluk Egyiptomig majdnem egyezik a miénkkel, van rá esély, hogy újra találkozunk.
Esténként eljártunk Dénessel futni, Álmi bicajjal kísért minket. Volt, hogy csak Birgittel mentünk ketten, Dénes Álmival vidámparkozott. Birgiték a katamaránon visznek két összecsukható motort, ezzel könnyebben felfedezik a távolabbi helyeket is, mint mi. Mi is vettünk egy összecsukható bicajt, amit Horvátországban használtunk, de induláskor kiraktuk a hajóról, mert nem volt már neki hely. Sokszor jól jönne.
Egy másik kellemes élmény volt, hogy Larnakában, a Carrefour bevásárlóközpont játékosztályán megismerkedtünk egy március óta itt élő fiatal magyar házaspárral, Szandrával és Zsigával, a két kisgyerekükkel, Leiával és Sebivel és az itt nyaraló nagymamával. Zsiga egyébként vitorlázik apukájával a Balatonon. Egyik nap eljöttek megnézni a hajót, utána elvittek az itt bérelt lakásukba. Köszönjük mindannyiótoknak a kellemes estét, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk benneteket! Álmi irtó boldog volt, hogy magyar kisgyerekekkel játszhatott.
Utolsó napunk mosással, pakolással, vízfeltöltéssel, benzinvásárlással, hajótakarítással telt. Este 11-kor Álmi már rég aludt, mi épp be akartuk fejezni az olvasást, amikor egyszer csak elkezdtem fázni. Lekapcsoltam a ventillátoromat, és akkor éreztem meg a kintről befújó szelet. Hirtelen jött, és pillanatok alatt 35-40 csomós (60-70 km/h) szélvihar támadt. Hátulról fújt, akkora hullámzást idézett elő, hogy a víz átcsapott a fedélzeten, a hajó orra veszettül mozgott fel-le, fel-le. A víz kicsapott a stégre.
1 m-t felemelkedtünk. Látszik egy stégen fekvő puffer:
Most meg 1 m-t lezuhantunk:
Egy hatalmas motoros jacht azonnal el is indult ki a kikötőből, mert nem tartott semmit a horgonya. A jobb oldalunkon három vitorlás állt, mind farral a stégnek. Az egyik fürdőlétrája azonnal letört, ahogy a hajó nekicsapódott a betonstégnek. Jöttek sokan segíteni, puffereket hoztak, azokat akarták beszorítani a hajó és a móló közé, de reménytelen próbálkozás volt, mert le-fel járt a hajó, a pufferek meg felcsúsztak a stégre. A horgonyuk nem tartott semmit, kezdtek ránk csúszni.
Dénes összeszedte minden erejét és többszöri próbálkozásra még pár centit húzott a hátulra kitett horgonyunk kötelén. A vitorlások beindították a motorjaikat, de mindezt fél óra reménytelen kísérletezgetés után. Álmi is felkelt, mert kint sokan bekiabáltak hozzánk, hogy jól vagyunk-e, nem akarunk-e inkább elmenni, kell-e segítség. És izzasztókamra lett benn a kabinban, mert be kellett csukni mindent a felcsapó víz miatt. A három vitorlás nagy nehezen elment. Izgultunk, nehogy elvágja a propellerük a horgonykötelünket, vagy valahogy felszakítsák a horgonyunkat.
Éjfél után 20 csomó alatt fújt már a szél, csak a hullámzás volt változatlan. A hajónk orra mindig megmártózott a vízben. Lementem Álmival aludni, Dénes kint őrködött. Olyan volt teljesen, mintha éjszakai vitorláznánk. Egy óra múlva kimentem Déneshez, picur se aludt még. A szél elállt, a hullámzás maradt, de a horgony jól tartott, hála Dénesnek. Dénes is bejött lefeküdni, és a csobbanó víz, a le-fel mozgás ellenére elaludtunk. A horvátországi Rogoznica kikötőjében párszor már átéltünk ilyen vihart. A hajónk védett helyen állt, mi meg a parton sétálva néztük a viharos tengert és a legutolsó stéget, ami teljesen kitett volt, mint most ez a larnakai.
Ezen az éjszakán ismerkedtünk meg egy izraeli vitorlázóval is, a Noa nevű hajó tulajdonosával, aki fizetős vendégekkel vitorlázik át pár napra Haifából Larnakába. Itt a vendégek utaznak pár napot Ciprus görög részén, aztán hazavitorláznak. Néha a görög szigetvilágba is elvitorlázik vendégekkel. Kért, hogy ha Haifába érünk, akkor mindenképp jelentkezzünk, szívesen találkozik velünk újra.
Éjjel teljesen elállt a szél, 8-ig úgy aludtunk, mint a bunda. Nem volt hullámzás reggel, mintha semmi se történt volna. Csak az izraeli hajó kapitánya búvárkodott a vízben. Ő is elmotorozott este, kaptak bent a védett kikötőben helyet. Kereste a letört létrája tartozékait.
Kijelentkeztünk, majd a bankban dollárt váltottunk. Libanonban szinte hivatalos fizetőeszköz a dollár a libanoni font mellett. Utolsó euróinkon joghurtokat, sajtokat, péksütit vettünk.
12-kor elindultunk. Negyedszélben vitorláztunk a lenyugodott tengeren. Álmi ebéd utáni alvása közben 20 csomóval kezdett fújni a szél. Reffelünk, mert reggel a kikötőben figyelmeztettek, hogy ma is lesznek hirtelen viharok. Semmi jelét nem látjuk, de rendben, legyünk óvatosak. 2 óra múlva kireffelünk, és 17.50-re lehorgonyzunk a Greco-fok közelében, egy sziklás öbölben.
Greco-fok, antennák:
Az öblünk bejárata:
Dénes ugrott először a vízbe. Azonnal felkiáltott, hogy ilyen kristálytiszta vízben, mint ami itt van, nem fürdött még soha. Úszkálás, hajó aljának letakarítása, zuhanyzás édes vízzel, vacsora, alvás. Holnap lesz az ötödik átkelésünk, 96 tmf vár ránk a libanoni Jounieh marináig.