Dominica, 2011. ápr. 13 - 14. Boiling Lake és Valley of Desolation (UNESCO világörökség)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
ápr. 13.
Már harmadik napja esik, őrület, pedig annyi természeti látnivaló van. Reggel Dénes közli, hogy nem bír még egy percet a hajón maradni, elmegy a sziget legérdekesebb látványosságához, aki akar vele tart. Nincs kedvem szétázni, maradok, Álmi persze megy, és milyen jól döntöttek!!! Itt végig esett, őket a hegyekben tiszta idő fogadta.
A Boiling lake (fortyogó tó) az új-zélandi után a Föld második legnagyobb forrásban lévő tava, ami az aktív vulkáni működés következménye. Egyébként az UNESCO világörökség része. Láthatjátok majd mennyire fantasztikus hely. Japánban sok ilyenben volt részünk, de akkor is sajnálom, hogy ezt itt kihagytam :(
ápr. 14. Roseau
Reggel újra jönnek a halászok, kiterítik a hálójukat. Már nem vagyunk nekik útban:
Ma végre nem esik csak szemerkél. A hajó közelében van egy mosoda, de ma zárva... Pedig két zsák szennyes vár mosásra.
Itt a benzinkút is a stégnél, ahová partra evezünk, és a vízcsap. Ebből minden utcasarkon van, az emberek innen viszik vödrökben a házikójukba a vizet. Van ami mellett mosóteknő is van. Benzint és vizet töltünk, sétálunk és ebédelünk a külvárosban, ami tulajdonképpen egyetlen utcát jelent a tengerpart mellett. Sült banánt veszünk és rántott csirkecombot, ez a szokásos helyi kaja. Délután kijelentkezünk, holnap megyünk tovább Martinique-re. Veszünk péksütiket és egy dominikai terméket, tamarind szörpöt, aminek olyan az íze, mintha Maltofer vastablettát szopogatnék, de savanykás is egyben. Megnézem a címkéjét, és ez megmagyaráz mindent. Nagyon magas a vas- és a C-vitamin tartalma és az A-vitamin tartalma is. Csak nekem ízlik. Nem bánom, az egész üveg az enyém lesz :)
