Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2010. augusztus 18. - 29.

Luperon és Santiago

 

 

Napfelkelte Luperonban.

A helyiek szerint nincsenek bűnesetek a faluban, a hajósok se panaszkodtak eddig, hogy bármi eltűnt volna a hajójukról. Egy rejtélyes eset mégis történt, az egyik öreg vitorlázópár kivett a helyi automatából pénzt, aztán később látták a kimutatásukon, hogy még kétszer levett valaki ugyanekkora (gondolom a napi limit) összeget. Mi is, mások is ellenőrizték a kimutatásukat, de nem volt vele gond. A házakat azért aki megteheti, berácsozza, még a gondolatát is távoltartva a betörésnek.

Ez a falu egyetlen betonozott utcája. Itt minden ház rácsozott, és mindegyik mellett van egy buja, banánpálmákkal teli kert:

Van egy tornapálya is, szombat délelőttönként a helyiek összemérik ügyességüket a hajósokkal baseballban. A hajósok közül néhányan már évek óta itt élnek, van aki vett egy házat, és a hajóját is megtartotta, de van aki a hajóján lakik. Ők mind 60-70 évesek. Mi vagyunk Dénessel a legfiatalabbak, aztán jön egy nagy ugrás, a következő pár 44 éves, ők Carlos (7) és Julia (8) szülei. A hajósok fele feleséggel van, másik felük egyedülálló férfi, és van 3 egyedülálló nő (mind 50-60 fölöttiek). A szexturizmus él és virul az országban. Az egyedülálló hajós férfiak között is vannak olyanok, akik igénybe veszik a falu fiatal lányainak szolgáltatásait, akik gyerekkoruktól a férfiak kiszolgálására vannak nevelve. A hajós gyerekek apukája mesélte, hogy strandolni voltak és ült a vízben, amikor odament hozzá egy fekete kislány és elkezdte masszírozni a hátát...

A gyerekek közvetlensége néha kedves, néha kicsit idegesítő. Amikor legelőször mentünk a strandra, Dénes és Álmi épp labdáztak a vízben és egy kislány beállt közéjük labdázni. Ez aranyos. De amikor a helyi gyerekek megfogták a partra kihúzott dinginket, ami meg volt pakolva a snorkelfelszereléseinkkel, törcsikkel, innivalóval és vinni akarták be a vízbe csónakázni, úgy hogy ott álltam a dingi mellett, kissé mellbevágó volt. Többször is rájuk kellett szólnom, a végén már én szedtem le az egyik kezét a csónakról, hogy tegyék már le, és hagyják békén.

További képek a faluról:

Álminak továbbra is a legó és a verdás uno a kedvence.

A sok játék mellett az angolt se hanyagolhatjuk el, egyre több szót, verset tanítunk meg neki játékos formába öltve, vagy ha sikerül a hajón az internetet fogni, akkor átadjuk valamelyik online angol nyelvtanító oldalnak a feladatot. Nagyon jópofák, vannak egész pici kortól használhatók. Pl. a http://www.vocabulary.co.il/foreign-language/english-word-recognition-game/, épp ezzel játszik-tanul Álmi a fotókon. Vagy a http://learnenglishkids.britishcouncil.org/en/practise-listening/how-much, ami inkább elsőseknek, másodikosaknak való, mert összeadni tanít. Álminak ez a kedvence, ha belenéztek megértitek miért.

Egyik alkalommal Álmi egyedül evezett el Carlos-hoz, hogy áthozza játszani. A hajónknál Dénes rászólt, hogy Carlos-t is engedje kicsit evezni.

Később Julia-t áthozta az anyukája.

Időközben az általános iskolásoknak is elkezdődött a suli, épp azon a napon, amikor ellátogattunk a következő városba, Santiago-ba. Itt van néhány olyan bolt, amikre Dénesnek szüksége volt, hogy a szélkormány felszereléséhez rozsdamenetes csavarokat, acélcsöveket szerezzen be. Amilyen béna vagyok a fotógép aksiját nem ellenőriztem, és az első öt kép után kikapcsolt a gép. Igaz nem sok fényképeznivaló akadt. Találtunk Álminak egy hatalmas játékboltot, ott töltöttünk el egy órát, aztán elsétáltunk két Brico Store jellegű boltba, majd a végén egy La Sirena-ba (mint a Cora).

Újra Luperonban. Egyik délután felsétáltunk a strand felett magasodó dombra, ahonnan jó kilátás nyílik a blow holes-okra, erről már írtam a megérkezésünkkor.

Korall mindenhol.