Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

2008. október 14. - 17.

Ashkelon - Port Said, Port Fouad

 

 

 

okt. 14. - 15. atkeles

 

Indulas 8.45-kor. Elotte meg szemelyesen el kellett setalnunk a recepciora, ahol allando ugyeletet tart az immigration office, es kijelentkeztunk. Elvettek azokat a kartyakat, amiket azert kaptunk, hogy ne legyen izraeli pecset az utlevelunkben. Egyiptomban ez nem gond, de a tobbi arab orszagba nem engednek be, ha ilyen pecset van az utlevelben.

Szel zero. Hullamzas megmaradt tegnaprol, akkor meg szel is fujt. Motorozunk. Egy denever korozott felettunk, aztan leszallt a spicsorlohoz, kesobb atrepult Almi bicajahoz, es bebujt a bicajtakaro ala. Ot perc mulva egy vereb repkedett felettunk, es leszallt a kokpitba a kotelre. A kijovo Almi megijeszthette, mert berepult a kabinba a palacsintasutobe. Onkentes ebed. Denes kikergette, de csak a hatso korlatig repult, es ott lekuporodott. Eszre se vettuk, amikor elrepult.

Delfinek is jottek, pedig motoroztunk. Kesobb jott egy kis szel is, felhuztuk a vitorlakat. A Gaza-ovezet mellett kavircoltunk, a szel ugy fujt, hogy epp abba az iranyba tartottunk, amikor a VHF radion bemondtak a GPS koordinatainkat. Felszolitottak, hogy valtoztassunk iranyt. Persze engedelmeskedtunk. Dorduleseket folyamatosan hallottunk, amig azon a tajekon vitorlaztunk.

Almos szeret feladatokat megoldani, ket fuzetnyit is vegig oldunk egy nap. Kozben persze sokat kell bolondozni. Most epp a HubbaBubba epres ragogumijaval gusztustalankodunk.

Denes, mar sotetben, leolvas nehany koordinatat (waypointot) a digitalis terkeprol, es beviszi a GPS-be, ezekre a pontokra fogunk ejszaka vitorlazni. Telihold van, de felhos az eg. Szembeszelben krajcolunk, 15-20 csomoval fuj. Genuat fockra csereljuk, ha beerosodne ne legyen az orsegen levonek gondja vele. A szelkormany szepen viszi a hajot :).

Ejszaka villamlik korulottunk. Egy zapor is atszalad felettunk. Epp en vagyok orsegben, amikor egy hatalmas villam lecsap a hajo elott a vizbe, es azonnal hallom a dordulest is. Megijedtem, leszoltam Denesnek, hogy felek. Megegyszer megkerdeztem tole, hogy mi tortenik velunk, ha az arbocba belecsap a villam. "Semmi kulonos, tuleljuk. Aludhatok tovabb?". "Hat persze, vegulis nagyon megnyugtattal...".

Hajnalig 6 csomoval haladtunk, egymast kerdezgettuk, hogy reffeljuk-e a nagyvitorlat, de aztan nem bantottuk. Nappal sok repulohalat lattunk, es ujra jottek delfinek. A szel napkozben csendesedett, teljes vitorlazattal, motorral rasegitve, jol haladunk. Mar elegunk van az eros hullamzasbol, ket napja dulongelunk folyamatosan, jo lenne mar megerkezni. Almi is varja, hogy rohangalhasson a parton. Nehez nagyon a kis hajoban tartani az energiajat.

Delutan 6-kor mar sotet van, Port Said ele ertunk.Vilagito bojasorok kozott motorozik be a sok kontenerszallito hajo az obolbe, vagy epp onnan jon ki. Latunk olajfurotornyot is a kozelben. Hivjuk Port Said Port Controllt, hogy engedelyt kerjunk a bemenetelre, de nem hallanak. Mi legyen? Bizarrnak tunt, hogy sotetben, engedely nelkul bealljunk a hatalmas hajok soraba. Raadasul annyira kimerultek voltunk, hogy jobban hangzott a masik bizarr megoldas. Lehorgonyoztunk ket, mar horgonyzo, kivilagitott kotrohajo koze a nyilt vizen, de a melyseg csak 8 m volt. Nincs vedelem a hullamzas ellen, de talan a kotrohajok vedelmet nyujtanak a tobbi hajoval szemben, es nem jon nekunk senki.

Tancol a hajo a vizen. Almi Denessel az orrkabinba dolt le, en Almi agyan probalok pihenni. Mintha menetben lennenk, ugy csobog mellettunk a viz, es dulongel a hajo. De megerkeztunk epsegben, es ettol megis olyan jo! Picurt persze nem zavarja semmi, hihetelen ujra es ujra, hogy mennyire jol alszik ilyen korulmenyek kozott. Vegulis o meg csak egy teljesen gondtalan 4 eves kisgyerek.

 

okt. 16. Port Said, Port Fouad

 

Kijarunk ellenorizni a helyzetet, hajnali 4-kor is kimentem, mert annyira csobogott a viz, hogy azt hittem, tenyleg elindultunk. 1/2 5-kor is felriadtam, Denes ucsorgott kint, mondta, hogy elment a ket kotrohajo, de jott egy masik, aki reflektorozott minket, es hangszoroval atszoltak hozzank. Erre ebredt fel. Mikor lattak, hogy kijon Denes, abbahagytak a reflektorozast es hangszorozast. Jo melyen aludhattam ezt a fel orat, mert semmit se vettem eszre belole.

Denes reggel 6-ig kint ult, utana hivta Port Said Port Controllt, es valaszoltak. Engedelyt kaptunk, hogy behajozzunk Port Saidba. Figyeltuk, hogy a hajok melyik bojasor kozott mennek befele, de nem volt egeszen ertheto, nagyok itt a tavolsagok. Volt egy megteveszto bojasor is, amirol csak kesobb derult ki, hogy le van zarva, kotorjak a vizet. Mar sinen voltunk amikor megjelent mogottunk egy pilothajo, epp kikiserhetett egy nagy kontenerszallitot, es ment vissza Port Saidba, de eszrevett minket, es mondta, hogy kovessuk. Tudtuk, hogy ezert baksist kell majd adnunk, mert ebben az orszagban ezt igy szokas.

Mivel lassuak voltunk a gyors motorosnak, visszafordultak, es egyikuk atszallt hozzank. Miutan atmaszott a hajonkra, ezek voltak az elso szavai: "Dollar or Euro?". Micsoda?! Welcome to Baksisföld! Kert a pilot hajo legenysegenek cigarettat. "Welcome to Marlboro Sea!". Ha mindez harom honap Egyiptomi tartozkodasunk utan tortenik, mar fel se engedtuk volna a hajora, de ha megis, nem adtunk volna semmit. De mert ez az elso talalkozasunk Egyiptommal, az egyiptomiakkal, meg nagyon kezdok voltunk, es odaadtunk 3 doboz cigarettat.

Megerkeztunk Port Fouadba, a jachtoknak kialakitott molohoz. Port Fouad a keleti oldalan van a Szuezi-csatornanak, vele szemben a nyugati oldalon van Port Said. Kozottuk kevesebb, mint 1 km a tavolsag, es a lakosok, ill. mi is, ingyen juthatunk at egyik oldalrol a masikra az 5 percenkent kozlekedo zold kompokon. A foton epp Port Saidbol megy a komp Port Fouadba, ahol ez a hatalmas mecset is all.

A pilotnak adtunk 10 $-t es egy doboz cigit, de annyira kevesellte, hogy nem akart leszallni a hajorol. 10 percet utazott velunk, nem is kellett volna, egy csomo baksist kap a semmiert, es ez a reakcio. Bennem felment a pumpa. Ha itt mindenkinek 10 percenkent 10 dollart kell adni a semmiert, akkor par nap mulva kiulhetunk az utcasarokra keregetni.

Denessel el voltunk foglalva a kikotessel, nem jo a hely, bejonnek a hullamok, es a hajo oldala a stegnek utodik. Nem torodtunk tobbet a pilottal, aki latva, hogy tolunk nem kap tobbet, atszallt a mellenk allt pilothajora.

Egyiptomban, csakugy, mint Albaniaban, ugynokot kell fogadni, aki elintezi a bejelentkezest. Itt ez a munka meg a Szuezi-csatornan valo atkeles megszervezesevel parosul. Jachtoknak csak 2 ugynoki iroda mukodik. Az ashkeloni marina kapitanya mar felvette a kapcsolatot a Felix agent irodaval, elfaxolta, hogy mikor erkezunk. Ellentetben Albaniaval, ahol egyetlen szemelybol allt az ugynokseg, aki mindent azonnal elintezett, itt tobb szemely egyszerre vart rank kikoteskor.

Egy hajofelmerot azonnal ertesitettek, mar utban volt a hajonkra. A hajo bizonyos adataibol szamolja ki, hogy mennyi penzt kell fizetni a Szuezi-csatornan atkelesert. Azt tanacsolta a Red Sea Pilot konyv, hogy neki ne sajnaljunk baksist adni, mert sok penzt megsporolhat nekunk a szamitasaval. Ot percet volt a hajon, kapott 20 eurot, amitol nagyon-nagyon elegedett volt, a ket legeny, akik idehoztak egy motorcsonakon kaptak 1-1 doboz Marlborot (lefitymaltak).

Az iroda egyik embere velunk maradt, amig vartuk, hogy a masik visszahozza az utleveleket az egy honapra ervenyes vizummal. (A harmadik nyomtalanul eltunt.) Beszelgettunk vele kint a parton, egy feleseg, sok gyerek, keves penz. Egyiptomnak nagy problemaja a tulnepesedes, de itt meg az a ferfi, akinek sok a gyereke, es egy no is akkor valamirevalo, ha sok gyereket szul. Kozben atkotottuk a hajot. Elegge mocskos a viz, vagytunk is vissza a szep torok oblokbe.

A hajo mogott Port Said latszik a tulparton. Setaltunk mindket oldalon, es az utcak is szemetesek, nemcsak a viz. Kuka nincs, mindent el kell dobni, majd hajnalban az utcaseprok eltakaritjak. Addig meg gazolj at rajtuk, mint osszel a lehullott faleveleken. Nem ertjuk, hogy ennek miert kell igy mukodnie.

A kikotoi mosdok teljesen elhanyagoltak. A noiben nincs zuhanyzo csak a ferfiban, de a kikotoi mindenes ort allt a ferfi mosdo elott, amig zuhanyoztam. Hosszura nyult, mert hajat is mostam, es kozben gyakoroltam a lelegzetvisszatartast a szabadtudos merulesekhez, mert a hugyszag kibirhatatlan volt. Meleg viz sem volt. Tobbet nem mentem a kozelebe se, Denes is egyszer hasznalta, aztan mindannyian a hajon furodtunk es a hajos wc-t hasznaltuk. Es 10 dollart fizetunk egy ejszakara. A mosdokat igy kulonboztettek meg:

Megkerdeztek, akarjuk-e, hogy a hajonkra jojjon az egeszsegugyi ellenor, a vamos, es meg nem tudni ki. Faradtak voltunk, az elso elmenyek nem eppen szivmelengetoek, el se tudtuk kepzelni, hogy orakat varakozassal es az emberek fogadasaval toltsunk, es osztogassuk a baksist. Enni, aludni, mozogni, Almival jatszoteret keresni, egyszoval kikapcsolodni. Csak erre vagytunk. Mondtuk, hogy nem. Jo, akkor azoknak, akik nem jonnek bennunket zavarni, adjunk baksist. Ezt vegul 40 dollarban allapitottak meg, legalabbis ez allt a papirfecnin, amin felsoroltak kesobb, hogy miert mennyit kellett fizetnunk. Mara eleg is volt ennyi. Az ugynokok tavoztak, azzal hogy minden rendben, holnap mehetunk at a csatornan.

A hajoforgalom miatt, kulonosen az ejjel-nappal orulten szaguldo pilothajok miatt, a vedtelen kikotobe bejottek a hullamok, es mintha csak kint horgonyoznank meg mindig a nyilt vizen, ugy mozgott a hajo. A viz is felcsapott a fedelzetre, az a koszos, amiben allunk, es kenytelenek voltunk az ablakokat becsukni, mert odaig is feljottek a froccsok. Kint-bent dogmeleg.

Nekem nehezen ment ezt az orszagot elfogadni, es nagyreszt azt hiszem azert, mert a szolgaltatas minosege, gyorsasaga es az ara vegig nem volt aranyban. A vallasbeli- es kulturalis kulonbsegek csak annyiban zavartak, hogy nem lattam noket, csak nagyon keveset, nagyon eltakarva, es nekem is tiszteletben kellett tartanom ezeket a szokasokat. Kozrejatszott az is, hogy mindenki aki turista, Allah adomanya, a tokeletes penzforras. Itt mar nem lehet elfogadni egy teameghivast senkitol, mert az nem baratkozasbol megy, hanem uzletet akar kotni veled. Sziriaban ez olyan mas volt. Es ami nagyon idegesito volt, hogy egy kirakatot nem lehetett zavartalanul vegignezni, mert azonnal ott termettek paran, es mar nyomtak is a szoveget, hogy melyik tetszik (meg idonk se volt megnezni), olcson adom, gyere be. Van aki ezt szereti, mi utaljuk nagyon. De ez hozzatartozik az arab vilaghoz.

Delutan jottek sorra az ugynokok es par ora leforgasa alatt harom egymasnak ellentmondo hazugsaggal alltak elo, hogy miert nem mehetunk at holnap a csatornan. Komolyan mondom, olyan volt ez az egesz, mintha egy Almos meset jatszottak volna el. A harom kis hazug.

Jott az egyik, es azt mondta, hogy azert nem mehetunk, mert a hajofelmero nem csinalta meg a szamitast. Mondtuk, az nem lehet, mert a felmero mondta, hogy megcsinalta, es mehetunk. Ekkor jott a masik, aki azt mondta, hogy igen, megvan a szamitas, de hadihajok kelnek at a csatornan, es ilyenkor senki mas nem mehet. A felmerotol tudtuk, hogy holnap nem mennek at hadihajok a csatornan. Ekkor jott a harmadik, aki azt mondta, hogy valoban nem mennek hadihajok, viszont nincs pilotjuk. Most akkor mi az igazsag? Szamit ez egyaltalan? Nem mehetunk, nem mehetunk. Jobb hijjan azt talaltuk ki, hogy azert varakoztatnak, mert igy 30 dollart kerhet el a kikoto, kulonben pedig csak 10-et. Ugyanis, erkezesunkkor a kerdesunkre - mennyibe kerul a kikoto - azt feleltek, hogy ha egy ejszakat maradunk, akkor 10 $, ha kettot, akkor nem 20, hanem 30 $. Hmmm...

Igazabol nem ertettuk, hogy miert kell ez a sok ember ide mellenk, akik csak arra szolgaltak, hogy allandoan utban legyenek, es jol osszezavarjanak. De ez is biztos a tulnepesedessel, munkanelkuliseggel magyarazhato. Egy posztot 5 ember tolt be, igy mindnek jut egy keves penz. A lenyeg, hogy elvezhetetlenne tettek szamunkra az elso idoszakot Egyiptomban. Az osszes hajos beszamoloban is csak ezt olvastuk. Mindenki azt irta, hogy gyuloli ezt a helyet, es ide soha tobbet nem jon vissza.

Kisse letort ez az egesz nap. Napok ota billegunk, kialvatlanok vagyunk, forrosag van, tengeri betegseg erzes gyotor, nem ugy alakulnak a dolgok, ahogy terveztuk, Alminak is jatszotarsra lenne szuksege, de en most KO vagyok. Az utunk soran most eloszor elsirtam magam. Vissza akartam fordulni a Foldkozi-tengerre, ahol mindenutt, kiveve a durresi (Albania) teherkikotot, csak szep fogadott, es minden olyan normalisan zajlott. Persze mi akartunk idejonni, mi dontottunk ugy, hogy ezt vegig csinaljuk, hat nem szidom az itteni ugyintezest es a gondolkodasmodot. Europaban ez mashogy mukodik, ahhoz szoktam hozza. Ott meg biztos ezeknek az embereknek lenne nehez.

 

okt. 17.

 

Tehat maradnunk kellett, mert Allah ugy akarta. A diesel literje Egyiptomban 1.10 egyiptomi font, ami 40 forint. Allitolag a hajosok nem vehetnek a benzinkutnal, ezt a kikoto intezi a sajat dijszabasaval, ami itt 1.10 euro/l volt. Denesben is felment a pumpa ennek hallatara, vegul lealkudta 1.10 dollarra. 40 liter dieselrol volt szo, amit tulajdonkeppen be tudtuk volna kintrol csempeszni, amikor epp imara szolitott a muezzin, mert ilyenkor a biztonsagi or elvonult a szonyegere, es Mekka fele fordulva imadkozott. Ilyenkor nem ellenorzott bennunket, pedig egyebkent minden ki- es bemenetnel megnezte az utlevelunket, a zsakunkat.

Atkompoztunk Port Saidba, es ott toltottuk a delelottot es a kora delutant. Seta, nezelodes, jatszoterek, vasarlas, internet. Nehany foto:

Port Szaidot 1859-ben alapitotta Szaid pasa a Szuezi-csatorna epitesen dolgozok szamara. A francia es angol gyarmati teruleteken lehet ilyen sajatos stilusu hazakat latni. A tobbszintes hazak emeletein keskeny faerkely huzodik vegig (a javitott helyeken mar fem), amit ugyancsak fabol keszult keskeny oszlopok tartanak.

Az utca azert olyan tiszta, mert epp takaritottak. Szembe haladtunk az utcaseprokkel, akik kesztyu nelkul, puszta kezzel szedtek ossze a szemetet.

Vannak szep parkjaik, de fizetosek es nyitvatartasi idejuk van. Igy persze konnyebb tisztan tartani.

Jonnek a nagy hajok eszakrol, a Foldkozi-tengerrol be a csatornaba. Mi is itt jottunk be a kis vitorlasunkkal a nagy hajok mellett.

Delutan ket napra valo porkoltet foztem rizzsel, elvileg holnap jon egy pilot - insha Allah, ha Allah is ugy akarja -, akivel a Szuezi-csatorna elso szakaszat Ishmaliaig lemotorozzuk. A pilotokkal kapcsolatban az a szokas, hogy enni es inni kell nekik adni, es valami ajandekot. Ez dollar szokott lenni, cigaretta, vagy valami ruhanemu, vagy ami akad. Mas hajosok elmenybeszamoloit olvastuk, ill. az ugynokeinktol kerdeztuk, mennyit szokas adni. 30 dollart. Na majd meglatjuk.