Ma már bevitorláztunk a szárazföld és a Peloponnészosz közötti tengerrészbe. Mesolongi a szárazföldi oldalon fekszik. Hosszú és széles csatorna vezet be hozzá. Itt horgonyoztunk le délután. A vízparti részen a házak cölöpökre épültek.
Ezen a településen halt meg Lord Byron 1824-ben, az 1821-től 1830-ig tartó görög függetlenségi háború idején. A sors iróniája, hogy csak halálával sikerült felhívnia a nagyhatalmak figyelmét a török elnyomás alatt élő görögökre.
Kieveztünk, sétáltunk naplementéig Mesolongiban.
Napszemüveg:
A Peloponnészosz mellett vitorlázunk, a látvány:
Közeledünk a szárazföldet Peloponnészosszal összekötő hídhoz, ami 2004 végére készült el. Itt kevesebb, mint 2 km széles az öböl, amit eddig Patraszi-öbölnek hívnak (Patrasz a Peloponnészoszon fekvő település). A hídon túl már Korinthoszi-öbölnek nevezik.
Átjutottunk.
A kopár, sziklás görög föld:
Mai horgonyzóhelyünk az előttünk fekvő Trizonia sziget öblében lesz:
Nem gondoltuk, hogy ilyen gyönyörű helyen töltjük az éjszakát.
Dénes sznorkelezni ment (horgonyt ellenőrizte, és megnézte a halállományt), mi Álmival kieveztünk a partra:
Melamphyrum és az Optimist:
A pici településnek volt egy befejezetlen jachtkikötője, csak stégek, épület hozzá semmi, és két temploma.
Egy tipikus görög ház fehérre meszelt fallal és kékre festett ajtóval, zsalugáterekkel, előtte amfórával:
Álmi mozgásigénye hatalmas (a miénk is), így alig várja, hogy megérkezzünk, és a partra menjünk. Dénes később csatlakozott hozzánk, vele újra végigsétáltunk Trizonián.
Egész nap, útban Korinthosz település felé ilyen tükörtojás medúzák lebegtek mellettünk a vízen. Álmi a merítőhálóval fogdosta ki őket sorra.
Korinthosz kikötőjében. A városi kikötő ingyenes.
Jobb oldali szomszédunk a falrepedésben lakó polip volt.
Sötétig sétáltunk kint a településen, vásároltunk, és a játszóteret se hagyhattuk ki:
Kora reggel a még Svájcban vett kerekes kocsival elmentünk dízelt, vizet, tejet venni.
Utána a kikötőkapitányságra mentünk, ahol jeleztük, hogy szeretnénk délelőtt átkelni a csatornán. Kereken 100 euróba kerül nekünk, amit majd a csatorna másik oldalán kell kifizetnünk.
A Korinthoszi-csatornának köszönhetjük, hogy nem kell az egész Peloponnészoszt megkerülni, hogy a Jón-tengerről az Égei-tengerre jussunk. A 6 km hosszú mesterséges víziutat a Korinthoszi-földszoros átvágásával hozták létre kb. 120 évvel ezelőtt, elválasztva ezzel a szárazföldtől Peloponnészoszt.
Részlet a wikipédiából: "A mai csatornát 1881 és 1893 között építtette a görög állam Türr István és a Panama-csatorna építéséből is részt vállaló Gerster Béla tervei alapján. Az építkezést elkezdő francia társaság a csatorna két végének kimélyítése után csődbe jutott. Egy görög vállalkozói csoport vette át a munkálatokat, akik végül 10 év alatt fejezték be a építkezést. A csatorna megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott."
"A csatornát nem zárták le zsilipekkel. A két végponton a közúti forgalom úgynevezett merülőhidakon át zajlik, amelyek a csatornán át közlekedő hajók érkezésekor egyszerűen alábuknak." Így nem kell zsilipelnünk, ami megkönnyíti az átmenetet.
A csatorna bejárata előtti széles öbölben kell várakozunk, hogy megkapjuk az engedélyt az átkelésre. A VHF rádió bekapcsolva, Melamphyrum nevét bármikor bemondhatják. Izgatottan várakozunk, hisz most bemegyünk a csőbe, és a motortól függ, hogy átjutunk-e. Reméljük nem hagy cserben a 6 km-en. Előttünk a csatorna:
Beengedtek:
A Korinthoszi-csatorna nyugati bejárata a süllyedő-emelkedő híddal (szegény vitorlás nagyon sietett, de nem várták meg). Kiemelkedik a híd a vízből a két oldalon várakozó szárazföldi forgalomnak.
A csatornában:
A homokköves partfalban Álmi vette észre a kukucskáló rókát:
Akadt még egy látnivaló. Bungee jumping a Korinthoszi-csatorna felett:
Itt a vége, ez már az Égei-tenger:
A partfalhoz kötöttünk, mert itt kellett kifizetni a 100 eurót.
Utánunk egy teherhajót engedtek át:
Aigina szigetéig még 25 tmf-nyi vitorlázás várt ránk, jó szélben haladtunk végig, rengeteg kis sziget tette a vizet változatossá. Pillangózunk a sziget fő településéhez, Aiginához:
Aigina jachtkikötőjében nem volt hely, ezért az ingyenes rakparthoz kötöttünk két halászhajó közé. Orrszomszédunk a zöldséges. Azon kívül, hogy boldogok voltunk, mert van helyünk, a hellyel sok problémánk volt: két oldalról nagyon szorítottak a nagy halászhajók, zajos volt, de a legrosszabb, hogy beköltöztek hozzánk a csótányok.
Azért álltunk itt meg, mert innen megy komp Athénba, és így a legegyszerűbb a fővárost megnézni. Ééés!!! Kriszta és Pali holnapután megérkeznek Athénba, és együtt vitorlázunk velük tovább az Égei-tengeren. Már alig várjuk!!!
A mai nap részben a lazulásé. Bejárjuk Aiginát, strandolunk, játszóterezünk, de például ki kell mosnom kézzel egy adag ruhát és vásárolnunk is kell. A zöldség-gyümölcs árus a hajónk előtt van a stégen. Csak ki kell lépnünk hozzá.
A két jóbarát:
Csigamászóka és űrhajós mászóka.
Szerencsére akadtak gyerekek a strandon, akikkel együtt pancsolhatott:
Polipkarok várják, hogy faszénen megsüssék őket:
A mester:
Sült polipkarok. Kicsordul a nyálam, ha rájuk nézek :)
