2011. márc. 12. - 24.

Guadeloupe (Fr.), Deshaies

 

márc. 13. Deshaies

Vasárnap van. Nem kell sehová sietni, nem mintha az elmúlt egy évben bárhová is siettünk volna. Francia szigeten vagyunk újra, a legtöbb hajó körülöttünk franciáké, a parton harangoznak. Jól esik hallani, Álminak különösen tetszik, túl kicsi volt, amikor eljöttünk Európából, hogy emlékezzen erre a szokásra. Számolja a kongásokat, és vigyorogva mondja mennyi az idõ. Újabb játék, vajon mikor unja meg?

Tegnap már elég késõn értünk ide Montserratról, ezért mára hagytuk a bejelentkezést az országba. Guadeloupe azonnal egyik kedvenc szigetem lett, amint elolvastam a pilotkönyvben a bejelentkezésrõl szóló részt. Menj a Le Pelican ajándékboltba, ahol elektronikusan bejelentkezhetsz.

A boltban két számítógép bújt meg az egyik sarokban a sok ajándéktárgy között, és miközben Dénes bevitte az adatainkat, mi Álmival végignéztük a bolt kínálatát. Imádom a franciákat ezért a könnyedségért, és ezt tapasztaljuk St. Martin óta a tengeren túli szigeteiken (St. Martin, St. Barts és most Guadeloupe).

Még kifelé jövet beköszöntünk Tomékhoz, a csehekhez, õk most két napra elmennek túrázni, csak ide a közelbe gyalog, és valami sátorfélét is visznek.

A település igen pöttöm, rendezett, tiszta, vegyes a lakosság, franciák és fekete szigetlakók élnek itt. Természetesen francia a hivatalos nyelv, az autók rendszáma pedig EUs, francia:

Ebédre a boltok elõtt sülõ csirkébõl vettünk, nagyon finom volt, finom zöldséges szószt adtak hozzá. Persze a Dominikai Köztársaságban a luperoni csirkék árát messze felülmúlta, ott 1000 ft volt egy sült csirke, itt fél csirke kerül ennyibe.

Délután mangót gyûjtöttünk. Tomék adták a tippet, hogy a hegyi patak mentén sétáljunk az erdõben, és lesz majd egy nagy mangófa, amirõl percenként potyognak le az érett mangók. Yammy, yammy, több kilót összegyûjtöttünk, mézédesek és nem a szálas fajta. Vettünk még bagettet és francia sajtokat vacsorára.

Dénes ennyi mozgástól teljesen legyengült estére, újra belázasodott, szédült, hányingere volt, fájt a torka. Nem tudjuk mikor, hol kapta el a mit...

Tegnap, amikor lehorgonyoztunk, és a motort hátramenetbe kapcsolta, hogy behúzzuk a horgonyt a homokba, a motor megsértette a kezét, rondán lejött a bõr. Kellemetlen vele vízbe menni, mert gennyezik, lassan gyógyuló sebnek néz ki. A seb és az egyik szétszedett csörlõ, amit kitisztított:

 

márc. 14. - 18. Deshaies

Dénes beteg, a hajón pihen, olvas és alszik naphosszat. Álmival a környéken túrázunk, eljárunk szörfözni a szomszéd öbölbe, ahol egy hosszan elnyúló, pálmafás strand van. Nyitott az öböl, bejönnek a hullámok, amik feltornyosodnak a partnál. Hát ebben szórakozunk. Ide sose vittem fotógépet, most sajnálom is, hogy nincs egy fotóm se, pedig jó hely volt.

Találtunk egy helyet az erdõben, ahol kiadó bungalók sorakoztak édeni környezetben. Az esõbeállónak kinézõ recepció elé cukros vizes itatót lógattak fel a kolibriknek. Azt hiszik virágok:

A Hemingway egy étterem és bár az erdõben a tengerparton. Dingivel eveztünk oda Álmival, mert mellette volt néhány ágyú.

Álmi pecázott keményre gyúrt kenyérgalacsinokkal. A nagy fogás, amit õ fotózott le:

Álmival tanultunk is, minden nap egy tárgyat, abból egy órát. Már rég túl vagyunk az elsõ osztályos anyagon, ezért csak ismétlünk, nem akarom a másodikat elkezdeni, mert azt úgyis otthon járja majd, és nem szeretném, ha unatkozna a suliban. Március 15.-dike alkalmából kokárdákat rajzolt, színezett, és ezt a klassz hajót is ekkor rajzolta a dátum szerint:

Egyik nap jött egy hatalmas utasszállító vitorlás az öblünkbe. A parton információs sátrakat állítottak fel az utasok fogadására, akik aztán különbözõ szigetnézõ programokra fizethettek be. Dobosokat is hoztak a hangulat kedvéért, akik egész nap a dobokat ütötték. Végre este abbahagyták. Eleinte nagyon élveztük, de ahogy teltek az órák, már alig vártuk, hogy befejezzék.

Ezek a hernyók fantasztikus munkát végeztek a két hét alatt, amit itt töltöttünk. Végig ették a díszbokrokat, elpusztítottak minden levelet. Öt bokorról a két hét alatt minden levelet felzabáltak. (Puerto Ricoban láttunk ilyen hernyókat elõször, hol is, igen, az El Yungee NP-ban.)

Esténként kijött velünk Dénes is, a mólón ücsörögtünk a helyiekkel, hajósokkal, bagettet és francia sajtokat vacsoráztunk, néztük a naplementét, a pecázókat, vagy a táncolókat:

 

márc. 19. Deshaies

Álmi reggel lázasan ébredt, szédült, a reggeli kakaót alig kezdte el kortyolni, máris rohant ki hányni. 38.2 volt a hõmérséklete, lázkúpot adtam neki, Nurofent, amik meglepetésemre túlélték az egy év meleget, mert hûvös hely nincs a hajónkban. Még Bp-en vettem. Egy óra múlva már jól érezte magát, akkor fürödtünk a 27 fokos vízben, hogy az is tovább hûtse. Semmilye se fáj, csak láza van. Nekem viszont fáj a torkom, de más bajom nincs. Hát nem úsztuk meg. Dénes viszont jobban van, már ki is evezett vízért a partra. A halászkikötõ mellett a fûben van egy csap, azt használja mindenki.

Álmi sokat aludt, keveset evett, egyszer még kihányta a narancslét, amit megitattunk vele. Mondta két korty után, hogy elég, de mi szerettük volna ha még egy kicsit iszik, és ez lett az eredménye. De talán így jó sok bacit kidobott magából. Este még egy Nurofen tablettát adtam neki, nem akartam kúpot, mert attól olyan büdös lett a popsija, és minden ülés ahová csak ült. (Már kiszellõztek.)

 

márc. 20. Deshaies

Méder Áron a Lullaby-val chartereztet most épp itt a Karibon. Tõle tudtuk meg, hogy apukája itt van a közelünkben, egy katamaránt visz át Európába a tulajdonosnak. Még három srác van vele, akik segítenek neki. Azonnal írtunk neki, és mára beszéltünk meg találkát az öbölben. István nézte nekünk az idõjárást a Vörös-tengerre, amikor még Melamphyrummal ott vitorláztunk, és a Magyar Kör, a magyar rádióamatõrõk társasága továbbította a széljelentéseket. Örültünk, hogy most személyesen is találkozhatunk vele.

Álminak ma egész nap hõemelkedése volt, 37.6 volt a max., de egész jól érezte magát, evett is, nem kellett noszogatni. Én viszont délutánra lettem rosszul, fáztam, de nem volt még csak hõemelkedésem se. Gyengének éreztem magam, nem akartam semmi mást, csak lefeküdni és aludni.

Istvánéknak hosszú menetük volt, 50 tmf Dominica szigetérõl, naplemente után érkeztek. Azonnal felismertük a magyar hangokat a közeledõ katamarán fedélzetérõl, nem volt szükség a VHF rádióra, hogy kutassuk egymást az öbölben. Mellénk horgonyoztak. A fiúk kimentek kicsit a partra, István átjött hozzánk, meg mi is hozzájuk. Kölcsönösen megkóstoltuk egymás rumkészletét, Álmi közben kedvenc híres vitorlásait mutogatta Istvánnak:

Egyik kedvenc szórakozása lett Álminak, hogy figyelte az érkezõ hajókat, amint horgonyozni próbálnak, és közvetítette az eseményeket. Néha mi is kimentünk. Elképesztõ, amiket elõadtak egyesek, a nevetégesen kicsi horgonyukat, rövid lánccal, teljes gázzal, menetben dobják le. Aztán persze csodálkoznak, hogy nem tart, hogy csúsznak.

Épp Istvánéknál voltunk, este 10 lehetett, amikor egy francia hajó érkezett, csak egy férfi vitorlázott vele, de full részeg volt, és így próbált a két magyar hajó közé horgonyt dobni. Eltársalgott magával, rohangált a horgony és a kokpitja között, már sokadjára ledobta a horgonyt, aztán felszedte, míg egyszer csak majd a szívbajt hozta ránk. Teljes gázzal elindult elõre, azt hittük mindjárt Bukdács úrnak megy, de még épp idõben sikerült elkerülnie az ütközést. Na ekkor búcsúztunk el Istvántól. Talán többet tehetünk a hajónkért, ha a hajón vagyunk. Szerencsénkre a franciának végül sikerült lehorgonyoznia, és mi mehettünk aludni. Pocsék éjszakám volt, beteg vagyok.

 

márc. 21. Deshaies

Istvánék reggel 6-kor elindultak. Antiguára mennek, ahol utolsó készletfeltöltések, és irány az Atlanti-óceán.

Ma gyengén, betegen hozzáláttam a nagymosásokhoz. Végre Dénes hozott édes vizet, azt használom a sós vizes mosás után öblítéshez. Ágynemûk, törcsik, ruhák, üléshuzatok, minden. Ha kész leszek, indulunk tovább.

 

márc. 22. Deshaies

Tart a nátha, mindenki rekedt, fújja az orrát. Megjöttek Janáék, csak a Saints-ekig mentek, mert õk is lebetegedtek, ugyanaz van velük, mint velünk. Szóval St. Kitts-en vagy Nevisen szedtük össze a nyavalyát. Holnap mennek is tovább St. Martinra, mert megy a repcsijük haza pár nap múlva. Tom lázas volt, korán lefeküdtek.

 

márc. 23. Deshaies

Tegnap feltúráztunk az öböl egyik oldalán tornyosuló 300 m magas dombra. Meredek volt. Álmi ma reggel azzal fogadott, hogy valami baj van a lábaival, nem tud rájuk állni. Kiderült, hogy izomláza lett a vádlijaiban. Elsõ alkalom az életében, és nagyon megijedt. Olyan cuki volt, ahogy siralmasan elõadta. Csináltattam vele néhány lazító, nyújtó gyakorlatot, amitõl legalább lábra tudott állni. Aztán sokat sétáltunk kint a parton, és estére rendbejött.

Este buliztunk. Végre befejeztem a mosást, és ezt meg kellett ünnepelni.

 

márc. 24. Deshaies

Mai programok: vízfeltöltés, mangógyûjtés, búvárkodás, hajó elpakolása a holnapi menetre.