Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│



Izrael, 2008. szeptember 21 - 22.

Városnézés: Haifa és Tiberias


(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)



szept.21. vasárnap, Haifa


Ma vasárnap van, de Izraelben ez munkanap. Van egy buszmegálló a kikötőtől 400 méterre, menetrend itt sincs. Álmi egy elszáradt pálmalevéllel söpri a poros utat. Jön egy autó, lestoppoljuk. Egy pecás most megy haza, és annyira kedves, hogy bevisz egész a központba. Az ultramodern épületnél tesz ki, a közelben van a metró is. Itt az egyik végállomás, a másik a Karmel-hegy tetején. Ez az egyetlen metróvonal. (Monaco jutott az eszünkbe rögtön, ott is felmetróztunk a tengerpartról.)

Haifa

A pecás azt mondta, ez a kereskedelmi kikötő irodaépülete.

Haifa

A fehér pöttynél jelentkeztünk be csütörtökön az országba. A rózsaszín pöttynél töltöttük első éjszakánkat, és jobbra folytattuk utunkat másnap, be a halász- és jachtkikötőbe (nincs rajta a fotón).

Sorra járjuk a bankokat, mert egyiknek az automatája se fogadja el a Maestro és MasterCard kártyáinkat. Végre valaki visszaküld minket az ultramodern épülethez, egyik oldalában van egy bank, és a kinti automata mindkét kártyát elfogadja :-)

Péksütik! Igazi magyaros péksütiket találtunk! Szíriában, Libanonban nem találkoztunk velük, Dénessel nem is bántuk, de Álmi nem eszi meg az arab (török) édességeket. A pici, látszatra kakaós kiflik datolyalekvárral vannak töltve, de így is finomak. És mézes puszedlit is találtunk a boltban! Jók újra ezek a megszokott, otthoni, édes ízek.

izraeli rendszam

Újabb ország, újabb rendszám. A kis kék táblán a héber alatt ott az arab írás is.

Felvitt a metró a Karmel-hegyre. Rendezett, tiszta utcák, szép villák, állatkert, sok-sok játszótér és Haifa legnagyobb látványossága: a Bahai-szentély a Perzsa-kerttel. Ezt a tengeren vitorlázva fotóztuk:

Bahai-szentély a Perzsa-kerttel

Ezt pedig a szentély és a kert fenti bejáratánál:

Bahai-szentély a Perzsa-kerttel

Részlet Koncsek László Bibliai földeken c. 1961-es könyvéből (Világjárók sorozat)

Bibliai földeken

Bibliai földeken

dinoszaurusz szobrok

Lesétáltunk a hegyről, mögöttem már látszik a tenger. A városban mindenütt festett dinoszaurusz-szobrok vidítják fel az utcák, terek hangulatát. (Okt. 2-án újra Haifa-ba megyünk, és a tudományok múzeumában látunk majd dinoszaurusz-csontvázakat.)

Fáradtak és éhesek voltunk a sok sétától, így beültünk egy kis étkezdébe közel az arab negyedhez. Sose ettünk még hummuszt (csicseriborsóból, szezámmagból, píniából készül), most kipróbáltuk. A darált bárányhúst körbekerítették a hummusszal. Dénesnek ízlett, nekem csak a hús. Később sok helyen kipróbáltuk a hummuszt, de a zsidó ismerőseinkkel egyet kell értsünk: az arabok nem csinálják olyan jól, mint a zsidók.

hummusz Izraelben

Rendeltünk muszakát is, amit már Albánia óta nagyon szeretünk. Padlizsán, paradicsom, darált hús.

muszaka Izrael

A Bahai-szentélynél találkoztunk egy izraelben élő magyar idegenvezetővel, tőle tudtuk meg, hogy szeptember végétől október végéig minden héten valamilyen zsidó ünnep lesz. Ez Európában nem lenne gond, sőt mindenki boldog lenne, hogy utazhat, kirándulhat. Izraelben ilyenkor leáll a közlekedés, nem mennek buszok, és az autók sem mehetnek bizonyos ünnepekkor. Ezzel a mi sorsunk is megpecsételődött. Komoly tervezés következett. Figyelnünk kellett arra is, hogy a péntek délután kezdődő és szombat este véget érő sabbath miatt leáll a közlekedés. Egy hetünk van, aztán 3 nap egymás után ünnepnap, a zsidó újév.

Átgondoltuk a lehetőségeket, és nem maradt más, holnap indulunk egy egyhetes körútra. Útiterv: Tiberias és a tó környéke, Holt-tenger és környéke, Jeruzsálem. Térkép Jó útikönyvet nem találtunk Izraelről a közösen beszélt nyelvünkön (angol), de bíztunk Koncsek László könyvében és a Tourist Office-okban.

Csak néhány szembetűnő érdekesség: mindenki megáll a zebránál, ha látják, hogy gyalogos közeledik. Annyira jóleső érzés. Utoljára Cipruson volt ilyen...

Itt a lányoknak is kötelező a katonai szolgálat. A szolgálati időszak alatt a férfiak és nők katonaruhában közlekednek, fegyverrel a vállukon. Nekünk annyira szokatlan volt a látványuk, hogy mindig megbámultuk őket. Egyébként nemcsak ők viselhetnek fegyvert, hanem azok is, akik olyan helyen laknak, vagy a munkájuk miatt olyan helyre utazgatnak, ahol felmerülhet bármilyen összetűzés az arab lakossággal. Ismerőseink mondták, hogy egy pillanat alatt megváltozhat a helyzet. A békésnek tűnő állapot csak látszólagos.

Az összes busz- és vasúti pályaudvaron ellenőrzik a csomagokat (kinyitják és felületesen átturkálják), és röntgenkapukon keresztül jutunk be. Hogy mennyire hatékony ez, mutatja, hogy ha útközben szállunk fel a buszra és szállunk le a buszpályaudvaron, senki se ellenőriz minket. Kissé értelmetlen. A csomagellenőrzést minden bank, nagyobb élelmiszerbolt, múzeum, pláza, stb. bejáratánál elvégzik.


szept.22. hétfő, Tiberias


Még tegnap Haifa-ban sikerült menetrendet nyomtatnunk (ingyenes bárki számára). Vártuk a buszt, de felvett stoppolás nélkül egy kisbusz, és ingyen elvitt a haifai buszpu-ra. Nagyon rendesek itt az emberek.

Szép volt a Tiberiasba vezető út. Tiszta, rendezett, virágok két oldalt, szépen gondozott, megművelt földek. Tiberias, ahogy keresztül hajtottunk rajta, Lugano-t juttatta az eszünkbe. Azonnal megkerestük az információs irodát, és mindenféle jó prospektussal, hasznos infokkal elláttak minket. Ritkán tapasztaljuk, hogy ilyen profin is működhet egy ilyen iroda. Még szerencse, hogy itt mindent beszereztünk Jeruzsálemhez (térképek, leírások), mert a jeruzsálemi irodában nem volt semmilyük.

Tiberias és a Tiberias-tó vagy Genezáreti-tó vagy Galileai-tenger, ahogy az izraeliek nevezik, a tenger szintje alatt fekszik 210 méterrel.

A várost Herodes Antipas alapította, és a rómaiak iránti lojalitásból nevezte el Tiberius római császárról. Jeruzsálem lerombolása után és különösen 135-től a zsidóság szellemi központja.

1099-1187: a keresztesek kezében volt, majd az arabok uralták, és utánuk 1918-ig a törökök tartották hatalmukban.

Megnéztünk a belvárosban néhány nevezetességet: Heródes Antipas várának maradványait, amit ma egy görögkeleti kolostor birtokol, egy keresztes templomot, két török mecsetet.

Szállásunk a maronita keresztényeknél:

Szálláshely: kettő jöhetett szóba, megnéztük őket, és végül a maronita keresztények (róluk már írtunk a libanoni kirándulásunk a Kadisha-völgyben beszámolóban) szálláshelyét választottuk. Két éjszaka egy háromágyas szobában, külön konyha, fürdő, zuhanyzó, mindez 300 shekel = 15e Ft. A másik szállás, amolyan turistaház jellegű, ahol sokan vannak egy szobában, külön a nők és férfiak, drágább volt. Hihetetlen összegek, és a kaja is olyan drága, mintha Svájcban lennénk. Drága ország. De a Libanonban, Szíriában töltött egy hónap után kis felfrissülés, mintha hazamentünk volna.

Először láttunk szikamorfát, amiről Louis Armstrong és Ella Fitzgerald is énekel a "dream a little dream of me"-ben: "Birds singing in a sycamore tree". Fügeszerű a gyümölcse, ugyanúgy aszalják, mint a fügét, csak be kell vagdosni, hogy még jobban kiszikkadjon, mert különben kesernyés marad.

Este beszélgettünk a templomudvarban lakó mindenessel. Ő adja ki a szobákat, takarít, a templom belsejének karbantartása is az ő feladata. Szíriából jött ide a családja, ő már itt született Nazaretben. Érdekes ember. Három napot töltött Bulgáriában, de nem a templomokat látogatta, hanem kaszinózott (rulett). Nazaretben is van titkos kaszinó, egyszer razziát tartott a rendőrség, ő megúszta. Jordániába jár át a nagy családjával, és a luxushotelekben szállnak meg. Itt egy olyan szobában lakik, ami minden komfortot nélkülöz, bár van egy nagyképernyős plazmatévéje. Az atya a második esténken a mindenesnél vacsorázott. Mikor megérkeztünk, azt hittük, hogy megjött a mindenes maffiózó barátja...