Martinique szigetén St. Pierre (Mont Pelee vulkán), 2011. ápr. 15-17.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
Dominica (Roseau) - Martinique (St. Pierre) (40 tmf), ápr. 15.
Húzzuk menet közben a pecát, de nincs kapás. Egyébként eseménytelen menet. Kellemes szél, tűrhető hullámok. Épp végeztem az orrvitorla felrakással, felhúzással:
Álmi újabb fehér pólót rajzolhat össze mindenfélével. Kár, hogy nincs textilfestékünk, ezek a rajzok mind elvesznek majd mosáskor, igaz, ennek is van előnye :-)
Rumini és a négy jogar c. könyvet olvassuk, nagyon izgalmas. Egy oldalt én, aztán egyet ő. Mikor már kerülget a tengeri betegség, legújabb fekhelyünkön regenerálódunk:
St. Pierre-nél nincs kellemes öböl, bejön a hullámzás, minden hajó billeg, mondtam is Dénesnek,
hogy jobb volt, amíg vitorláztunk.
A víz tele van medúzákkal, vagyis inkább csak a karokkal, amiknek a végén a csalánsejtek találhatók,
mert egy konkrét medúzát se láttunk,
de mégis összecsíptek mindhármunkat. Nem tudom milyen medúzától származtak, de eddig nem volt
gondunk a csípésekkel, most viszont Álminál allergiás kiütések jelentek meg a csípések helyén.
Az elsősegély könyvünk
azt írja, öntsünk rá ecetet. Álmi nem ellenkezett, estére elmúltak a kiütések.
Érdekes lett volna egyen tesztelni,
hogy az ecet nélkül mi történik. Majd legközelebb. Vagy inkább mégse?
Ausztráliában van egy halálos medúza (Chironex fleckeri Southcot), ami ha megcsíp és nem
kenik be a csípéseket ecettel vagy ha az nincs, alkohollal, akkor a gyerekek perceken belül belehalnak,
felnőttek kicsit tovább húzzák fél órával. Van ellene ellenszérum, mint a mérgeskígyóknál.
Ezt olvasva inkább ecetezek és nem tesztelek.
Dénes talált a homokos aljon egy kalózsapkát, ettől Álmiban újra felpezsdült a kalózvér.
Álmi saját készítésű fotóját nézve Kommandósékban is felpezsdült a kalózvér, akik nem tudom, hogy miért, de a wc-tetőn tanyáznak és Haribóznak (gumicukorkáznak).
St. Pierre egy hangulatos kisváros az újabb francia szigeten, Martinique-en. Érdekessége, hogy 1902-ben a mögötte magasodó Mont Pelee vulkán kitört, és a település 30e lakosát elpusztította. Néhányan megmenekültek, de mindenki égési sérüléseket szerzett az iszonytosan forró levegőtől: egy rab a börtönben, egy cipész és egy kislány, aki a bátyja csónakjába pattant, és egy közeli barlanghoz evezett, aztán két mérföldet sodródott ájultan a nyílt víz felé, ahol egy hajó megtalálta. Továbbá egy hajóskapitány, aki lerészegedve érkezett meg hajóján a szomszéd szigetre, ahol arra a kérdésre, hogy honnan jött, azt válaszolta, a pokol kapujából. A vulkánkitörésről régi fotók és egy rövid, olvasmányos beszámoló itt.
Régi fotókon a katedrális a vulkán kitörése előtt és után:
Az újjáépített katedrális messze nem olyan szép, mint a régi:
A rab, Louis Cyparis, akinek a fotóját egy helyi kiállításon láttuk:
A település legmodernebb épülete a gyógyszertár:
Sétáltunk szürkületig, vettünk újra bagettet, francia sajtokat, aztán a tengerparton ücsörögtünk, néztük, ahogy halászok húzva vontatják a helyi tradicionális vitorlásokat, a yole ronde-kat, amiket a halászcsónakokból fejlesztettek tovább. Már 40 éve rendszeresen rendeznek augusztusban egy többnapos versenyt, persze év közben is többször vannak versenyek, de ez a legnagyobb szabású. Honlapjuk: http://yoles-rondes.net/portail-fyrm/index.php.
Martinique (St. Pierre), ápr. 16.
Reggel mosni mentünk egy önkiszolgáló mosodába, közben a tourist office-ban bejelentkeztünk az országba... Hihetetlenek ezek a francia szigetek, ingyen, számítógépen történt mindez, és a tourist office-ban. Imádom!!!! (Korábban az egyik parti bárban lehetett.) Szétnéztem a piacon, amíg Dénes befizette magát fél órára egy internetezőbe. Sajnos ezek drága helyek, fél óra 1500 ft... A bárokban saját laptoppal se olcsóbb. Itt nem lehet egy kóla felett ücsörögve internetezni.
Délután is sétáltunk, bejártuk az egész települést, este egy hangulatos jazz koncert volt a vulkánkitörés közben elpusztult egykori színház romjai között.
Martinique, Mont Pelee túra, ápr. 17.
Nagyon kafa nap volt, túráztunk!!! Vasárnap van ma, és ilyenkor nincs a szigeten buszközlekedés, na ez így nem igaz, van, de csak a főváros felé. Nekünk pedig a másik irány kellett, hogy eljussunk a Mont Pelee-re vezető túraösvényhez. Ezért stoppoltunk Precheur-be. Felvett egy helyi fekete lakos, aki ránk tukmálta a péksütijeit :-) Elvitt az út kezdetéig, ahonnan 5 km-t túráztunk fel a tengerpartról egy betonúton, miközben 700 m-t emelkedtünk. Az út két oldalán megművelt földek terültek el. Láttunk útközben egy furcsa fát, mintha dinnyék lógtak volna rajta:
Ettünk útközben a fákról guavát és rengeteg jégcsapretek- és chilipaprika-ültetvényt láttunk.
Találkoztunk egy madárpókkal, még fiatal, négy hónapos példány lehet egy ismerősöm szerint, aki otthon rengeteg pókot tart. Ezt a fajt is azonnal felismerte a fotó alapján. Azonnal mondta a latin nevét :) Avicularia versicolor vagy martinique-i madárpók. Tenyérnyire nő meg, na egy akkora példány mellé nem jutott volna eszembe odatenni az ujjam. Később láttuk egy prospektusban a sziget nevezetességei között.
La Grande Savanne-tól ösvényen folytattuk az utat, a vulkán által elpusztított hegyoldalon felfelé, a tűző napon, árnyék nélkül. Álmi elképesztően gyors 7 éves létére. Ezen az ösvényen utolértünk és lehagytunk minden turistát, akik az előző 5 km-t, 700 m szintet kocsival tették meg, és elhajtottak mellettünk. Mindenki megdicséri, és ez tetszik neki, látom rajta. Jó vele túrázni, persze kell, hogy jó cél legyen a végén, ami lelkesíti.
Felértünk 1390 m magasra, a legmagasabb pontra. Másfél km alatt 600 m szintet emelkedtünk, ez igen kemény munka... Hatalmas sziklatömbökön lépkedünk, gleccserhasadékokra emlékeztető repedésekkel megszakítva. Itt fent annyi csípős apró légy támadott meg minket, hogy egy gyors fotó után menekültünk lefelé.
Szubtrópusi hegyvidéki növényzet:
Visszafelé más útvonalat választottunk, egy meredek kőfolyáson mentünk le egy másik gerincre, onnan 5 km volt az út a gerincen le egy parkolóig, ami 800 méter magasra épült. Útközben rengeteg kolibrit láttunk, de képtelenek voltunk őket lefotózni, annyira gyorsak.
A parkoló tele volt buszokkal, szépen öltözött fekete nők és férfiak jöttek fel vele eddig, egy baptista gyülekezet tagjai. Innen még 3 km-t túráztunk le Le Morne-Rouge településre, ahol egy hatalmas park fogadott mindenféle játékkal.
Nagyon megtetszett Le Morne-Rouge temploma:
A falu végén az utolsó háznál megálltunk stoppolni. Épp jött egy srác, aki itt lakott, és anyukája sütött fincsi fahéjas sütit. Épp akkor sült ki, hoztak nekünk egy nagy darabot belőle. Ma már a második süteményezésünk. Írtam már, hogy imádom ezt a szigetet? Alig ettük meg, jött egy autó, amiben csak a vezető ült, és fel is vett, levitt St. Pierre-be. Francia férfi, autókereskedésben dolgozik a francia szigeteken. Fantasztikus nap volt, jó volt újra a vízben. Most nem voltak medúzák :-) Holnap vitorlázunk tovább Fort de France-ba, a fővárosba.