Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2011. ápr. 18. - 25.

Martinique (Fr.), Fort de France, első hét

 

 

ápr. 18. St. Pierre - Fort de France (17 tmf)

Eseménytelen vitorlázás. Semmi, senki nem esik a vízbe, nincs kapás, nincs delfincsapat, nincs vihar. Az erőd elé horgonyzunk a sok vitorlás közé. Szép helyen vagyunk megint :) Nincs pilot könyvünk Martinique-ről, de hamar szerzünk. Az egyik mellettünk horgonyzó franciától kapunk valami fekete-fehér, fénymásolt francia pilot könyvet, ami nincs nagyon ínyünkre. Később mögénk horgonyoz egy lengyel katamarán, tőlük kölcsönkapjuk az eredeti, színes, angol pilot könyvet, a mi könyvünk folytatását a karibi térség Dominicától délre fekvő szigeteiről. Hurrá!!! Mivel ma mennek tovább, gyorsan lefotózunk minden oldalt és áttöltjük a laptopra.

A napozó stég helyett, ahol a jövő-menő kompok miatt erős a hullámzás, az aprócska homokos beachen hagyjuk a csónakot. De miután egyik délután arra értünk vissza, hogy a dingit a hullámok hintáztatják a vizen - valakik elkötötték és használat után nem húzták vissza a partra -, inkább a stéget választottuk. Igaz utána itt is beleültek gyerekek és ugráltak ki belőle, aztán egy reggel, amikor futni voltam a parton és épp nyújtottam le a stégen, két befüvezett fekete srác mászott be a szemem láttára, csónakázni készültek vele... Mindegy, végül nem tűnt el a dingink, nem ismétlődött meg Korzika, nem kellett úszva járnunk a partra.

Kalózka boldog, újra parton vagyunk.

A parton van egy hatalmas park játszótérrel, kosárlabda-pályával, Álminak ez most a paradicsom. Nekünk meg a McDonald's és a KFC, ahol légkondi mellett végre ingyen internetezhetünk a laptopon a sok kínaival együtt, akik a bejövő luxusutasszállítókon dolgoznak, és ők is ide járnak át. Igazából repjegyeket nézünk haza, mert a hajót eladtuk. Visszanézve a sok fotót, eláll a lélegzetem, annyira jó helyeken jártunk, olyan szép volt minden, majdnem minden. De már elég volt. Nem egészséges minden nap full time együtt lenni hármasban. Ezért szálltunk ki Melamphyrumból is. Igaz pár hónap múlva újra hajóra költöztünk, mert most komolyan, lehet egy ilyen életet abbahagyni???!!! Újra kezdtük új helyen, új hajóval, mert egy más közeg, új látnivalók, kultúra, új emberek, ismeretségek egy darabig olyan élményt nyújtanak, hogy nem számít az összezártság. Mostanra viszont már eleget láttunk, már nem rendkívüli élmény a szigeteken lenni, hanem megszokott, mindennapi. Jöhet valami új, valami más. A pénzünket, ahogy várható volt, lassan feléljük, dolgoznunk kell újra. Gondolkodtunk sok helyen, különösen St. Johnon Csoki-öbölben, hogy munkát vállalunk, de Dénes nem lelkesedett igazán. Most hajó nélkül Pestre készülünk, bár Dénessel nehezen tudjuk elképzelni, hogy újra időpontokhoz kell igazítanunk a napjainkat, a szmogos Pesten kell a zsúfolt BKV járatokon tülekedni, bérházban lakni, másokhoz igazodni, fillérekért dolgozni. Mehetnénk vissza Svájcba, én szívem szerint ezt választanám, de Dénes egyelőre nem akar. Szerintem rövid idő után majd Budapesten nem akar maradni... Mindegy, most repjegyre vadászunk a neten, aztán majd meglátjuk. Álmi mindenesetre teljesen fel van dobva, már ma repülne haza.

Megtaláltuk a legolcsóbb megoldást. St. Martinról repülni Párizsba a Corsairfly-jal, onnan pedig Easy Jettel Budapestre. Május 21-re szólnak a legolcsóbb jegyek.

 

ápr. 19. - 21. Fort de France

A repjegyet megvenni nem is olyan egyszerű, ha spórolni szeretnénk. Az internetes vásárlás a Corsairfly oldalán rendszerhiba miatt lehetetlen. Várunk napokat, hátha megjavítják, de nem (még júniusban se működik...). Végül egy utazási irodában vesszük meg erre a járatra a jegyet, persze sokkal drágábban. Az EasyJet-nél eközben felmentek az árak, de ott legalább működik az internetes jegyvétel.

Míg várakoztunk, reggelente futottunk a parton, napközben séta a városban, játszótér, strand, este a helyiekkel a sétányon. Mindig van valamilyen zenés rendezvény a parkban, Álminak meg játszó-, rollerező gyerekek. Ezek a zenés rendezvények nagyon furcsák nekünk. A marihuána és minden kábítószer tiltott a szigeten (meg a többin is). Mégis mindenki marihuánás cigiket fúj a parkban, ahol fel alá járnak a rendőrök. Az egyik sráccal beszélgettük erről, így van, tilos, de ezzel senki nem törődik, mert ez itt része az életnek. A rendőr is szívja, mért szólna? Veszélyes, mondja, mert sokakban nagy a kísértés, hogy erősebb szert használjanak, ő maga két elvonón van túl, mert áttért a kokainra. Ma már csak marihuánát szív, azt mondja kigyógyult. ALkoholt nem isznak, mindenkinél coca-cola. Füves cigi és coca-cola. A másik érdekes az erotikus tánc, amit már az Álminál kisebb fiúk és lányok is eltanultak. Ezeken az esti zenéléseken kört formálnak a táncolók köré, és mindig valaki más áll be középre, és mutat valami nagyon erotikusat. Amitől teljesen ledöbbentem, az a pici gyerekek, mondom, Álminál kisebbek tánca volt, ahogy kisfiú kislány, vagy kislány kislány egymás testén vonaglott, és őrülten tapsolták őket. Kiléptem a körből a marihuanafüstbe. Ehhez idő kell, hogy megemésszem.

Szép koloniális épületek vannak a városban, most mégis ezt teszem be, mert nagyon tetszik:

Az egyik tourist office ebben az épületben kapott helyet:

A Schoelcher-könyvtár, ami az 1889-es párizsi világkiállításra készült, ott darabokra szedték, a szigetre szállították, és újra felépítették. A legszebb épület a városban (szerintünk):

A könyvtárral szemben, a La Savanne park szélén áll a sziget valószínűleg leghíresebb szülöttjének, Napóleon első feleségének, Josephine-nek 19. századi márványszobra. Josephine a szigeten született, gazdag családjának cukornádültetvénye volt. Állítólag ő kérte Napóleont, hogy állítsák vissza a szigeten a rabszolgaságot, amit 1794-ben, a Konvent idején a nemzetgyűlés szavazása megszüntetett. Ezzel örökre gyűlöletessé tette magát a sziget fekete lakossága előtt. Szobrát lefejezték, precízen, géppel, mintha guillotine suhintotta volna le a fejet a helyéről. Piros festékkel vért imitáltak a testére. És mindezt napjainkban. Sokan gondolják úgy a francia szigeteken, hogy függetlenedni kellene Franciaországtól. Sokan meg úgy, hogy jól jön az erőteljes anyaországi (francia) támogatás. Láttuk azokat a szigeteket, amik függetlenül élnek (Domin. Közt., St. Kitts, Nevis, Dominica, St. Lucia). Nincs könnyű dolguk és nem is lesz soha. Nem véletlenül mennek át dolgozni a francia szigetekre.

Josephine nevét is kikaparták a szövegből:

Martinique, mint Franciaország megyéje, modern buszokkal is el van látva:

Kedvenc guava italunk:

Voltunk a helyi piacon, ami sajnos messze nem ilyen színpompás, mint a házfalon a festményeken. Vettünk helyi banánt, aminek fantasztikus íze van. Ettünk sok országban helyi banánt (Japán, Libanon, Izrael, Egyiptom, Szudán, Eritrea, a karibi szigetek), de ezek mind ugyanabból a fajtából lehettek, mert ugyanaz volt az ízük. Ez itt egy másik fajta, mert egész más az íze. Banánfaló vagyok, imádom mindet, de eddig ez a legfinomabb fajta, amit valaha ettem.

Corossol, amit még Dominikán szedtünk. Sajnos hagytam túlérni (elfelejtkeztem róla), így borzasztó ízű, kidobtuk:

A helyi piac melletti parkban rengeteg tamarind fa áll, alattuk lehullva a sok tamarind, amit drágán adnak a piacon is, boltban is. Gyűjtöttünk sokat, mert ízlett nyersen (szörpöt főznek belőle, amit vettünk is Dominikán). Olyan, mintha csipkebogyót ennénk ősszel, csak ebben két-három nagy mag van, amik rögtön kiválnak a húsból, sokkal jobb enni, mint a csipkebogyót. (Nagyon magas a vas-, C-vitamin, A-vitamin tartalma).

Cukornádból préselik ki a finom cukros lét, a cane juice-t:

 

ápr. 22. Fort de France

Úgy volt, hogy ma megyünk tovább, de megtudtuk, hogy a Bénodet - Fort de France Transat Atlanti-óceánt átszelő szólóvitorlázó verseny indulói a napokban érkeznek be ide az öblünkbe. És a tiszteletükre rendeznek egy vitorlásversenyt itt az öbölben, amin a helyi tradicionális vitorlások, a yole ronde-k indulnak. Már St. Pierre-ben láttunk ilyen hajókat, és nagyon tetszettek. Maradunk, nem hagyunk ki ilyen eseményt.

 

ápr. 24. vasárnap, Fort de France

Egész nap szakadt az eső, nem tudtunk partra menni. Tojásokat festettünk Álmival, nagyon tetszett neki, olvastunk, tanultunk, Carcassone-oztunk, Monopoly-ztunk. Laptoptól el vagyok/unk tiltva :-((((nincs filmezés, nincs fotónézegetés, naplóírás, internet), mert a napelemek nem töltik ilyen időben az aksikat. És a szélgenerátor se, mert nem fúj annyi szél. A motorról csak végszükség esetén töltenénk az aksikat (környezetbarát üzemmódban működünk most is, mint Melamphyrumon), és ezt Dénes még nem minősítette szükségállapotnak.

Álmi ebédet készített:

 

ápr. 25. Húsvét hétfő, Fort de France

Reggel a fiúk jól meglocsoltak, választhattak hímes tojást karibi módra. Idő pocsék. Dénes beteg lett, lehet a hideg légkondis McDonald's-ban fázott meg. Holnap érkeznek az első Transat befutók.

 

Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│