Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│




Indul újabb kalandos vitorlázásunk, USA, Florida, Miami és Fort Lauderdale, 2010. jan. 6-7.




január 06. Budapest - Bécs - Düsseldorf - Miami - Fort Lauderdale


Miután decemberben végleg elbúcsúztunk Melamphyrumtól Törökországban, Dénes azonnal megvette a repülőjegyeket az USA-ba, Miamiba. Október közepétől fő elfoglaltsága lett, hogy átböngéssze interneten a karibi térségben eladó hajókat. Nekem már csak azt a párat mutatta meg, ami átesett az ár-erősség-működőképesség-felszereltség szűrökön. Az eredmény siralmas volt. Persze mindenki mondhatja, hogy ugyan milyen hajót remélünk 20e $ alatt... Végül kiindulópontnak maradt öt hajó. A tulajdonosokkal vagy a brókerrel lelevelezte a találkozókat. Az már csak a véletlen műve, hogy épp a szülinapomra találta a legolcsóbb repjegyeket :).

A bécsi reptéren majdnem be is fejeződött a nagy utazás. Pompás hírrel fogadtak: nem repülhetünk az USA-ba a csak odaútra szóló jegyeinkkel (az interneten vásároltuk). Akadt egy megoldás, igaz 100 eurónkba és egy átizzadt Dénes-pólóba került. A helyszínen vásárolnunk kellett 2600 euróért visszaútra szóló jegyet (1050 euró volt odaútra 3unknak a jegy), amit aztán Miamiba érve majd azonnal lemondhatunk, és a pénzt visszautalják (így is lett).

Repülés megoldva, de a csomagok számával akadt egy kis probléma. Az interneten vásárolt Air Berlin jegyeinken az állt, hogy fejenként két, max. 23 kg-os csomagot adhatunk fel. A honlapjukon is ezt az infót találtuk (még január 5-én is), így igencsak kellemetlenül ért, amikor közölték velünk, hogy ez megváltozott, és a plusz csomagokért 40-40 eurót kell fizetnünk. Kaptunk viszont telefonszámot és e-mail címet is, ahol reklamálhatunk (egy hónap elteltével visszakaptuk ezt a pénzt is).

A havazás miatt másfél órás késéssel indult a gépünk, de elértük Düsseldorfban a csatlakozást. Már csak ránk vártak, de az államokba tartó gépre kizárólag szigorú ellenőrzés után engedtek fel. Álmit is terpeszbe állították, alaposan végigtapogatták. A kézipoggyászainkat, összesen hatot, teljesen kipakolták, mindezt nagyon kedvesen és viccesen tették. Minden elektromos kütyüt (3 laptop, hajós rádió, e-book olvasok, tablet) bekapcsoltattak. Azonnal elnevettem magam, mert eszembe jutott a Big Trouble, egy amerikai vígjáték, ami Miamiban játszódik (nem tudom milyen címet adtak neki magyarul). A Bahamákra repül a gép, csomagellenőrzés. "Ez meg mi?" "Konyhamalac." "Kapcsolja be!" És az agyilag zokni tolvaj elindítja az időzített bombát.

Álmi plüssállataihoz (kommandós maki és vauvau, amik valamilyen bogyókkal vannak töltve) külön szakértőt hívtak, aki gumikesztyűben egy hosszú csipesszel átvizsgálta őket. Zsomborzsiráf farkát meg kellett húznom, mert kitapogatták benne a felhúzható, zenélő szerkezetet. A seklibontó is gyanús volt, de a leggyanúsabb a szigonypuska felhúzója: két, kb. 20 centis gumicső van összekötve alul és felül egy-egy fémmel. Végül minden visszakerült a csomagokba. (A puska és a horgászbotok, mint sporteszközök, külön dobozban, díjmentesen lettek feladva még Bécsben a 6 másik csomaggal együtt.)

Álmi ilyen hosszút még nem repült, 10 óra egyhuzamban. Autóban már ennél is hosszabb ideig utazott, de ott kiszállhatott, rohangálhatott, és volt kilátás az ablaküvegen át. Szerencsére az Airbus fedélzetén futkározhatott a többi kisgyerekkel, sorra itta a narancsléket, hallgatta a zenei adókat, mesefilm is volt, és aludnia is sikerült. Az egyik adón kezdő spanyol nyelvleckéket lehetett hallgatni. Nem véletlenül. Miami lakosságának 66%-a spanyol anyanyelvű (pl. a lakosság 34%-a kubai). (A Big Trouble-ben Puggy hősünk azért megy Miamiba, mert ott van a kubai konyha fellegvára.)

Az erősen hullámzó Atlanti-óceán felett káprázatos napsütésben repültünk át. A 6 órás időeltolódás miatt még épp világosban érkeztünk meg (magyar idő szerint éjfél előtt), láthattuk a szárazföldet, a felhőkarcolókat, a hatalmas luxus utasszállító óceánjárókat.

A reptéren az útlevél-ellenőrzésnél leadtuk a repülőn kitöltött nyilatkozatokat, hogy nem viszünk be semmilyen élelmet, fegyvert, kábítószert, állatot, növényt, stb. az országba (azért bent "felejtettünk" egy kis csokit és mogyorós nápolyit az egyik zsákban). Levették az ujjlenyomatainkat, Álmoséról nem, a mi 10 ujjunkról igen. Fotót készítettek rólunk, Álmiról is. Szerencsénkre a csomagjaink is elérték a csatlakozást. A vízumunk 90 napra szól, talán elég idő, hogy hajót találjunk, felkészítsük a karib-tengeri vitorlázásra, és még megnézzünk néhány nevezetességet Floridában.

Kifelé menet volt még egy ellenőrzés, de csak a doboz tartalmáról kérdeztek. Fegyver van benne, mondta viccesen Dénes, majd hozzátette, búvárkodáshoz. A fekete őrnek szerencsére volt humora, és mint egy vérbeli movie star, a legtökéletesebb mozdulattal játszotta el, hogy mennyire nagy kő esett le a szívéről. Az enyémről is. Megérkeztünk.

Dénes még idehaza foglalt szállást és bérelt autót interneten keresztül a hotwire.com-on. A kijáratnál csak le kellett intenünk a Hertz buszt, ami 5 perc alatt elvitt ingyen a Hertz autókölcsönzőhöz. Ott megkaptuk a két hétre bérelt Mazdánkat. Másfél órás ámulatba ejtő esti kocsikázás után Fort Lauderdale-ben kiszálltunk a 4*-os Crowne Plaza nevű hotel előtt.

A szállást is a hotwire.com-on keresztül foglaltuk le. Az apartmanszállók nagyon drágák voltak, így a sima hotelekkel próbálkoztunk. 3*-nal találtunk először konyhaféleséget a szobában. Beállítottuk a keresőt 3*-ra, és a legolcsóbb konyhás ajánlatot választottuk egy hétre. Ez 56$ / szobát jelentett. Fizettünk, és pár másodperc múlva a rendszer egy 4*-os hotelt adott ki. 4*-osat a 3 helyett. Ki érti ezt?!

A széf, amit Álmi azonnal birtokba vett a játékainak:

Magyar idő szerint hajnali 3-kor beleájultunk az ágyba. Picurka még legózni akart...


január 07. Fort Lauderdale és Miami, megnézzük az első hajójelöltet (egy Hunter 33-at)


Későn keltünk, befaltuk a becsempészett mogyorós nápolyit, aztán átmentünk a mellettünk lévő, hatalmas területen fekvő bevásárlókomplexumba (Sawgrass Mills) reggelit venni. A bérelt Mazda, nagyon kényelmes:

Ez a nagy komplexum egy óriási pláza, csak itt nincs helyhiány, épp ezért egyszintes az egész építmény, mint ahogy a családi házak is. Nagyon népszerű ez a hely, rengeteg outlet bolt van, hatalmas a választék, a mi hotelunk is azokra a turistákra épült, akik azért utaznak ide, hogy itt töltsék vásárlással a napjaikat.

A parfümériák itt a legüresebb boltok, mivel pultok mögött sorakoznak a parfümök, és csak az eladó nyúlhat a tesztparfümhöz.

Florida térképet kaptunk Gabriellától karácsonyra, de szükségünk volt meg Miami- és Fort Lauderdale várostérképekre is. A pláza hatalmas könyvesboltjában találtunk. Kellett még az elektromos dolgainkhoz átalkító. És helyi mobiltelefonra is szükségünk volt, hogy a hajótulajdonosokkal vagy brókerekkel beszélhessünk. Ezt az AT&T szolgáltatónál vettük meg, sajnos elhamarkodva, mert később kiderült, hogy csak nagyon kevés olyan bolt van, ahol AT&T feltöltőkártyát lehet venni, ellentétben más szolgáltatókkal.

Délután 4-re volt megbeszélve Miamiban az első találka. Egy 1979-es Hunter 33-at néztünk meg. Akkor még erősebben építették meg a Hunter-hajókat, mint ma. Ennek oka a tulajdonosváltás. Mára átálltak tömeggyártásra a minőség romlására. 19e $-ért kínálták, új az árbóc, mert a régi vitorlázás közben kiesett, új az állókötélzet, új huzatok kerültek a szivacsokra, új, penésztaszító szövetek a falakra, van bimini, autopilot. Nincs megoldva a horgonyzás, nincs sprayhood, nincs dingi, nincs napelem, szélkormány, szélgenerátor.

Melamphyrum után nem találtam benne a helyem. Nagyon kevés volt a tároló, és ami volt, az is pici. Amíg ott voltunk, Dénes kétszer is beverte a fejét a konyhapult fölé épített szekrénybe, ami belógott a hajó középvonalába. Az orrkabinban található duplaágyra, mivel magasra építették, még Dénesnek is nehéz volt felmászni, nemhogy Álminak vagy nekem. Nem lehet állandóra felállítani az asztalt, mert akkor nem lehet az orrkabinba bemenni. Már ez önmagában elég volt nekem, hogy távozhatunk is, ez a hajó nem kell. Nem csináltam róla képet, mert nem akartam, hogy megvegyük.

Ebben a kis kikötőben volt kiemelve még egy olyan hajó, amit Magyarországon kinéztünk magunknak, egy 1968-as Ericson 35. Nem tudtuk, hogy itt van, meglepetés volt a számunkra, amikor észrevettük. Ezt én néztem ki, sajnos a fotók nagyon jó állapotban lévőnek mutatták. A hajó tulajdonosa vezetett egy honlapot, ahol mindent leírt a hajóval kapcsolatban (mikor mi tört el, mit cserélt ki, motorral milyen hibák voltak, stb.), ez nagy segítség lett volna, ha megvettük volna... 20e $-ért árulták. Kormánylapát törött volt, itt is rengeteg minden hiányzott, amit meg kellett volna vennie és felszerelnie Dénesnek. És az egész hajó nagyon elhanyagolt volt kívül is, belül is. Ezt persze sok munkával olcsón széppé lehetett volna varázsolni. Szombatra volt megbeszélve ehhez a hajóhoz a találka.

A visszaúton Fort Lauderdale-be megborzongtam a millió madár láttán. Ha kimaradt volna a filmélményeimből a Madarak Hitchcocktól, most én is ámulatba estem volna, mint Álmi.

Hihetetlen hely ez a Fort Lauderdale. Sehol sincs elhanyagolt terület, gondozatlan fű, sövény. Ehhez viszont rengeteg kertész kell, akiket látunk is serénykedni (főleg latinók vagy feketék).

24 órás nyitvatartással üzemelnek a Walgreens-ek és CMV-k, amik gyógyszertárat, drogériát, háztartási boltot, játékrészleget, kisebbfajta élelmiszerboltot foglalnak magukba.

Bementünk egy hatalmas könyvesboltba, ahol padlószőnyeg borította a padlót. Az emberek a sorok között a szőnyegen ücsörögtek és lapozgatták a leemelt könyvet. Rögtön a koszos cipőkre gondoltam, aztán észbe kaptam. Itt nem láttunk sétáló embereket, itt mindenki kocsiban ül, a banki pénzkivételt, vagy a fentebb említett gyógyszertárakból a vásárlást megoldották úgy, mint a gyorsétkezdéknél. Kocsiból vásárolhatsz.

Az autóktól is elájultunk. Corvettek, Mustangok, Selby-k húznak el mellettünk. Már százszor láttuk Nicolas Cage-dzsel a Tolvajtempót, most újra meg kell néznünk. Eddig a versenyautók, most a kamionok lettek Álmi kedvencei. Két fotója: