USA, Florida, Marathon a Keys-eken, folytatjuk a hajó átépítését, újabb hibákra derül fény, 2010. febr. 13-28.
Végül ekkora lett a lyuk. A kikötő közelében van egy fatelep, onnan szereztük be a mahagóni faanyagot. Ebből épült 40 éve a hajónk.
A kabin több tárolójában is elkorhadtak a merevítő bordák. Bemelegítésnek ezekkel a kevésbé komolynak tűnő munkákkal indított Dénes. A kissé elszabott fákat epoxy-val ragasztotta be, és ezzel tömte ki a réseket is, amik így olyanok lettek, mint egy-egy kókuszdarab. Minden kezdet nehéz. Rengeteg hajlásszögnek kellene egyszerre stimmelnie, hogy a kívánt alakú legyen a kivágott fa.
Ennek a bal oldali tárolónak az alja is elrohadt. A hajó aljára erősített szárnyaknál vagy lábaknál a felerősítés helyén sérült volt az üvegszál, a víz folyamatosan beszivárgott, és elkorhasztotta a fát. Ki kellett bontani. A lyuk folytatodik balra a konyhai tárolók alatt is. A jobb oldali tároló alatt is ez volt a helyzet, a lyuk itt a navigacios asztal alatt folytatódik:
Emlékeztek még erre a képre, ami most jön?
Most, hogy kivágta Dénes a korhadt rész, szellősebb lett a hajó, kellemesebb bent lenni a februári nagy melegben. Mert bizony akadnak izzasztóan meleg nappalok.
A hajó jobb oldala valószínűleg stégnek verődhetett valamikor, futólag megjavították, de mostanra totálisan elkorhadt mögötte a fa. Újabb ablakok:
Nézzük, hol szab a Szabó:
Walker bay vitorlás dingi, itt vettük az egyik hajóstól 550$-ért:
Eredeti CQR horgony, amit 100$-ért vettünk egy olyan hajóstól, akinek 20 évig épp ilyen Golden Hind 31 hajója volt. Mesélte, hogy egy termesz család beköltözött a hajójába, és elkezdték enni a fát. Mindennel próbálkozott, hogy megtalálja, kiírtsa őket, de nem sikerült. Állandóan javítgatta a felzabált részeket, vegül elsüllyedt a hajója. A poén, hogy nem a termeszektől, hanem az egyik seacock (ahol a motor hűtővize jött be) eltörött, épp amikor nem volt a hajón.
Álmival minden nap jövünk a hajóra, ebédet hozunk Dénesnek. A hajó belsejének a penésztelenítése az én feladatom, amit nagyon utalok, sok hipó elmegy rá. A fürdőszoba kész, a vele szemközti ruhás rekesz is, most az orrkabinnal szenvedek. Minden négyzetcentimétert vastagon borít a fekete penész.
Útközben megállunk Álmi kedvenceinél. A fekete gorilla mozog, de Álmi már nem fél tőle.
A zöld leguánok mindenütt ott vannak, ez itt épp Coconut (a fehér kutya) játékmajmán napozik. Pat azt mondta, a mexikóiak megeszik a leguánok farkát. A kicsiket a macskák is elkapják, a sasok se kímélik őket, de a mosómedvek a nagy fogyasztóik.
Amikor Pat és Stacy (a kikötő tulajdonosai) nem érnek rá, akkor Álmi kénytelen egyedül játszani, amíg mi dolgozunk a hajón. Meglepetésünkre egyik délután ezt a dingit építette. Még motorja is van:
Készül a bal oldali kokpittároló:
Álmi megijesztette a gekkót:
Az elmúlt két hét, bár akadtak nyáriasan meleg napok, hidegebb volt, mint február eleje, sok eső és erős szél nehezítette a munkát. Hónap végéig bérelhettük Ray-től a 100. utcában a lakást, március 1-től új helyre kell költöznünk. Csak egy kisebb és drágább szállást találtunk a következő egy hónapra. Egy házikót a Bonefish motelben. Szép helyen van, kikötője is van. A hajónkhoz nagyon közel fekszik, így viszont a szupermarkettől kerültünk messzebb :()