USA, Florida, Marathon a Keys-eken, folytatjuk a hajó átépítését, megismerkedünk Attilával, 2010. márc. 21. - ápr. 03.
Vészesen közeledik április, a sürgősségi teendők listájának a vége bezzeg nem látszik. Ezt megérzi a gyomrunk is. Dénesnél a reggeli négy pirítós helyett csak három csúszik le (lesz ez később nulla is). Ráadásul újabb hibára derült fény. Csak most jutott idő az árbóc- és az állókötélzet alapos átnézésére. Az eredmény: a bal oldali száling törött. Dénes árbócra mászott, megvizsgálta közelebbről a hibát. Nincs más megoldás, le kell venni az árbócot.
A törött száling vége:
Esős napon jött a daru, 300 $ a kivétel és a visszarakás.
A törött szálingnak és Marknak, a Bonefish Motel tulajdonosának köszönhettük, hogy megismertük Attilát, akinek jól menő hegesztőműhelye van Marathonban. Az USA-ban született, de iskolába Magyarországon járt. Később, 18 éves korában 60 (kölcsön) dollárral a zsebében visszajött Amerikába. A nulláról építette fel szép lassan a vállalkozását. Van egy 42 lábas vitorlása, amit munka mellett újítgat. Ha kész lesz, elindul vele a Földközi-tengerre. Legalábbis ez a terve :-)
Hétvégén megvendégelt minket finom, magyaros birkapörkölttel:
Egy másik alkalommal vaddisznópörköltet főzött, saját lövésű vaddisznóból!!! Ez is finom lett, de repetát a hétvégéről maradt birkahúsból kértünk.
Attila maga készitette a kondigépét:
Sajnos nem csak evészettel, szórakozással teltek a napok, sor került az orrfedélzet javítására is. Az egész orrfedélzetet ki kellett vágni. Ehhez szükség volt minimum három egymást követő esőmentes napra.
A sötét fák már a Dénes által méretre vágott és a helyükre ragasztott új merevítések:
Miután bent volt minden fa, belülről kaptak két réteg epoxit. Ebből a Dénes hajába is beleragadt, több helyen ki kellett kopaszítanom. Ezután jött kívülről egy réteg epoxi, majd 4-10 réteg 300g/m2-es üvegszál. Azok a részek, amik nagy terhelésnek lesznek kitéve, mint bikák, horgonycsörlő, horgonycsiga (bow roller) helyei 10 réteg üvegszálat kaptak extra erősítésként. Ezekre a helyekre még 1.5 inch (37 mm) vastag rétegelt lemezt is vágott Dénes. Innen már én is tudtam folytatni. Alapozó festékkel, majd két réteg deck festékkel (csúszásgátlóval bekeverve) lefestettem az orrfedélzetet.
Do not feed animals, azaz ne etesd az állatokat, áll a táblán: .
Álmival kíváncsiak voltunk, hogy vajon kit nem szabad etetni ebben a kivágásra ítélt dzsungelben, mert házi macskákon kívül mással nem találkoztunk, amikor naponta többször erre bicajoztunk. .
Aztán egyik nap átszaladt előttünk egy megtermett, furcsa alakú macska. "De hisz ez egy mosómaci!" - kiáltottunk fel Álmival. Nem volt félénk, egy bokor mellett hasalt, amikor mellé értünk. Hagyta, hogy kedvünkre megbámuljuk. Dénes is találkozott eggyel a minap ott, ahol a konyhatündér gorillák állnak. Fort Lauderdale-ben a motelünk első emeleti nyitott folyosóján sétált egy.
A leguánok a kikötői mangróvékról néha a hajónkig is elmerészkednek, ilyenkor Álmi visszatereli őket a víz felé. Néha Coconut (a fehér kutya) is segít neki. A leguánok lemerülnek, és a víz alatt úszva elmenekülnek.
Nemcsak a leguánok érdekesek errefelé, hanem a pelikánok is. Az egyik híd alatt, mindig azon bicajozunk át, ha vásárolni megyünk, több tucatot szoktunk látni. Vitetik magukat az erős áramlással, aztán, ha már elég messze sodródtak, komótosan visszarepülnek, és kezdődik a mókázás elölről. A kikötő felett is sokszor elrepülnek, olyanok, mint a szárnyas dinoszauruszok. Álmi dinós könyvében megkerestük az ősi pelikánokat, a pteranodonokat.
Még március elején tönkrement a laptopom, ezért is maradtam el a honlappal. Szerencsére az e-bay-en, mint sok hajós könyvet és hajós felszerelést, sikerült egyet vásárolni. A kikötőbe sorra érkeztek postai úton megrendelt dolgaink. Álmi feladata volt ezeket kibontani, aztán a dobozokkal kedvére játszhatott.
Újra béreltünk autót, és kétszer is elutaztunk Miamiba hajós felszerelést vásárolni. Másra nem futotta az időből. 3 óra az út oda, 3 vissza. Szélkormány, szélgenerátor, külmotor, seacockok, horgony, horgonylánc, stb. Ez a fotó az egyik szigeten (az egyik Key-en) készült. Várjuk, hogy lecsukják a hidat:
A kormány is kisebb javításra szorult, itt éppen üvegszállal erősíti meg Dénes:
Így nézett ki a motor hűtővizének a seacockja:
Elzárni persze már régen nem lehetett. Kivenni se, így le kellett vágni az anyát. (A fotón a háttérben látszik a fehér ruhás, dél-afrikai hajós, aki mindennap megígérte, hogy segít Dénesnek, amint kész lesz a saját hajójával, de cserébe segítsen neki Dénes. Nekem gyanús volt a pacák, de Dénes nem hitt a megérzésemben. Segített neki például seacockokat kicserélni, vagy a hajó oldalának a festésében, végül 3 nappal később került vízre a dél-afrikai hajója, mint a mienk, és semmit se segített nekünk...
A hajónkon a többi seacock sem volt sokkal jobb állapotban, mint a hűtővízé. Az összeset le kellett cserélni. Ez így elolvasva 2 másodperc, de kivenni a régiket, megvenni az újakat, aztán beszerelni őket több órás munka volt. Összesen 5 darab van a hajóban: 3 a motortérben, 2 a fürdőszobában. Nyitott állapotban ezeken keresztül folyik ki- vagy be a tengervíz.
Aztán ott voltak a mélység- és sebességmérő szenzorai, amik bár nem seacockok, de miattuk lyukak vannak a hajó alján, így külön odafigyelést igényelnek.
A hajó tőkesúlyára eddig még nem jutott időnk:
De végül a hajó aljának javítása is elkezdődött. Naphosszat csiszolt Dénes, epoxizott, üvegszálazott. Amikor minden nagy lyuk eltűnt, sor került a rozsdás vasballasztra is. Egy egésznapos csiszolás után következett az alapozás és a rozsdavédelem. Utána egy kis egyengetés, a nagyobb mélyedések betömése epoxival. Aztán végre-valahára jöhetett az algagátlós festés.
A szemeteszsák szoknyám nem a Vogue-ből lett koppintva, saját dizájn! Algagátlózáshoz lányoknak szívből ajánlom :-)
Visszakerült az árbóc is a helyére. Attila készítette el a szálinghoz az új megerősített alumínium lapokat (mindkét oldalon kicseréltük), amiket Dénes epoxival ragasztott az árbóchoz. Ráadásnak még 25-25 szegeccsel lettek odaerősítve.
A végeredmény biztatóan néz ki. Valószínűleg erősebb, mint újkorában.
A motorral is akadt munka. Amikor vettük a hajót, a tömbszelencénél befolyt a víz. Meghúzni már nem lehetett, és nincs elég hely a motor és a tömbszelence között új tömítést betenni. Egyetlen megoldást találtunk: kivenni a propellertengelyt. Az viszont úgy bele volt rozsdásodva a motorba, hogy nem lehetett megmozdítani.
Hívtunk egy motorszerelőt, aki azt mondta, hogy kb. félnapos munkával újratömíti a tömbszelencét. 100 dollárt kért óránként. Hú, az jó drága. Végül Dénes, hosszas unszolásomra, rászánta magát, és inkább levágta a tengelyt. Innen minden simán ment, de persze új tengelyt kellett venni, ami 200 dollárba került. Attila vette ki a tengely megmaradt csonkját a motorból. 3 nap alatt sikerült neki, többszöri hevítés-lehűtés után. Hogy a motorszerelő hogyan csinálta volna fejjel lefelé fél kézzel a motortérben, azt el sem tudjuk képzelni. De utólag örülünk, hogy a tengely levágása mellett döntöttünk.
Március végén a motelben kénytelenek voltunk hosszabbítást kérni. Szerencsére Mark a további négy napért baráti árat kért. Amíg Álmi kint játszott Gingerrel, addig a szúnyoghálókat varrtam a hajóra:
Álmi titkos búvóhelye:
Szerencsére gyakran jöttek gyerekes családok is a motelbe, így akadtak játszópajtásai. Kincseket gyűjtöttek, búvóhelyeket kerestek, kalózost játszottak. De sajnos idővel mindenki elment.
Volt egy testvérpár, akikkel nagyon jól összebarátkozott. "Mama, elmentek örökre, nem zárták be a ház ajtaját! Volt sok bye-bye és integetés" - jött be hozzám egyik délelőtt a szobába.
De még időt se hagyott a vigasztalásra, már rohant is ki, mert jött Mark Gingerrel. "Mama, itt játszunk a ház előtt, jó?"
