Nassau, a Bahama-szigetek fővárosa a New Providence szigeten, 2010. június 9-11.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2010. június 9.
A központban horgonyoztunk le, így már a kokpitban ücsörögve is akad látnivaló bőven. Itt vannak például a turisták ezreit szállító többszintes óceánjárók, amikből egyszerre nyolc fér el az első látásra nem is olyan széles csatornában. Vagy a gazdag turistákat csalogató, luxusszolgáltatásairól és luxusárairól híres Paradise Island, ami engem különösen vonz, kár, hogy nem tartozunk a gazdag turisták közé.
"Kedvenceink", a mellettünk elhúzó bulikatamaránok, amiket zsúfolásig tömnek turistákkal, hogy a hangulatteremtő személy hangos, 'fuck'-okkal teletűzdelt szövegelésére együtt sikongassanak.
A hozzánk közelebbi oldalon egymás mellett sorakoznak a hangulatos, pálmafás bárok, mellettünk lehorgonyozva, kis csónakján lakik a minden este conch-ot pucoló helyi, és itt vannak a hidak és az alattuk zajló élet, amit a szigetek között közlekedő, mindenféle áruval megpakolt, lepukkant külsejű hajók és a rajtuk tevékenykedő legénység képvisel.
Tengeri sün váza, mögötte a hidak:
A Green Parrot bár, ahová kiköthetünk a dingivel:
Mögötte van egy pici kikötő, ahol benzint és vizet szereztünk. Sajnos kaptunk 40 liter ihatatlan vizet: klór, föld és szennyszag jön ki a kannákból, ha letekerjük a kupakjukat. Majd elhasználjuk valamire.
A bár stégjéről nézve a horgonyzó hajók (középen Mr. Frumble, alias Bukdács úr hajónk) és a Paradise Island hotelei:
Fontos teendőnk volt, hogy megtöltsük a hajót ennivalóval, így főleg vásárlással teltek a napjaink. Két szupermarket is van a környéken, de egyik sincs közel. A buszközlekedést nem sikerült kiismernünk, mert a megállók nincsenek jelezve. A séta ellen nem volt semmi kifogásunk, csak a hazaúton a konzervekkel teli zsákok miatt húztuk a szánkat.
A part menti úton akadt néhány hajós- és pecásbolt, ezekkel kezdtük. Meglepődtünk, hogy drágábbak a dolgok, mint Biminin. Épp az ellenkezőjére számítottunk. Majd az amerikai stílust utánzó bevásárlónegyednél kötöttünk ki, ahol mindenből volt bőséggel: sportboltok, elektronika- és könyvesboltok, ruhásboltok, játékbolt, cukrászda, gyógyszertár, gyorsétkezdék, szupermarket.
A KFC-ben ebédeltünk. Nagyon élveztük a junk foodot, jólesett mindannyiunknak ez a másfajta íz és a légkondi is. Amíg kint zuhogott az eső, 'még épp elbírjuk' mennyiségű kaját halmoztunk fel egy szupermarket bevásárlókocsijába. Pechhünkre egy csomó dolog - többségében épp a konzervek, de még a tejtermékek, kekszek is - drágább volt, mint Biminin. Ha tudtuk volna, ott megvettük volna őket.
Visszafelé másképp festett a város. Az utakon, járdákon állt a víz, az autók száma megduplázódott, és nem érdekelt senkit, hogy ránk fröcsköli a sáros löttyöt. Kis utcákban kerestünk menedéket, a végén mégse úsztuk meg száraz lábbal, egy helyen át kellett gázolnunk a 'cipő elmerül' magasságú tócsán. Már Biminin is akartam írni a brit gyarmatosítás és az USA közelségének viccesen keveredő hatásáról: angol mintára baloldali a közlekedés, de többségében az USA-ból behozott, bal oldali kormányos autókkal.
Ciprus, Libanon, Izrael után most a Bahamákon is láthatjuk az afrikai tulipánfát (Spathodea campanulata), vagy ahogy az angolok hívják találóan a piros színe miatt, African flame tree, azaz afrikai láng fa:
A nők, már Biminin is megfigyeltem, mind kivasaltatják a hajukat, aztán vagy kontyba fogják, vagy vállig érően kibontva hordják, vagy rövidre nyíratják és vörösre, szőkére festetik. Akad aki a felét feketére, a másik felét vörösre. Az idősebbek a nagyobb fajta hajcsavaróval becsavartatják. A kislányoknál is gyakori a kivasaltatás, de a raszta hajviselet is, a többség viszont eredeti göndörségében hordja a haját.
Délután 6-ra értünk vissza, pakolás, fürdés, Dénes még átment Álmival Frodóra, hogy a fiúval technikai dolgokról (szélkormány felszerelése, horgonyzás, stb.) beszélgessen.
Mivel Bimini óta a csónak végig a napelemeken utazott, nem töltődtek az akksik semmit. A mai nap pedig oltári meleg volt, de felhős, és a szél sem fújt, hogy a szélgenerátort felrakhattuk volna. Ezért Dénes betiltotta minden elektronika használatát a hajón. Viszont volt egy kis gyenge jel, internetre tudtam csatlakozni. Nem hagyhattam ki, mert aztán hetekig garantáltan nem lesz még egy ilyen alkalom, és a tiltás ellenére gyorsan felraktam a honlapra az aktuális részt.
A következő nap is hasonlóan telt, most a másik szupermarketbe mentünk, ami közelebb van, és átsétálhattunk egy gazdag kertvárosi negyeden. Megjegyzem, Nassau nem a gyalogosbarát városépítéséről híres. Dénes viccesen arra a következtetésre jutott három nap után, hogy ez egy gazdag város, ahol mindenki autóval jár, ezért nincs szükség járdákra.
A fényképezőgépet a hajón felejtettük. Sajnáltam is nagyon, mert tényleg szép villákat és dzsungelszerű kerteket láttunk. Délután is ottfelejtettük, amikor a hajósboltokba mentünk vásárolni. Visszafelé a hidak alá is besétáltunk, ahol a helyiek összeeszkábált bódéi állnak, conch-salatát, sült halat, zöldséget, gyümölcsöt, conch-ból készült emléktárgyakat árulnak. Találtunk végre egy játszóteret Álminak, itt fejeztük be a napot. Ja, még sikerült egy kocsmába betévednem, nagyon invitáltak a helyiek, hogy maradjak, de tulajdonképpen nem ide keszültem, csak elnéztem a helyet. Ma is hasonló volt az idő a tegnapihoz, meleg, felhős, szélcsendes, a nap közepén egy jókora zuhéval.
2010. június 11. Nassau - Rose Island (5 tmf)
Délelőtt egy utolsó bevásárlás a tegnapi szupermarketben, hogy frissen vegyük meg a zöldség-, gyümölcs-, tej- és pékárut. Találtunk egy irodaszerboltot, ahol gyurmát vettünk. A hajón keletkező lyukak betömésére kiváló, és Álminak is kitűnő elfoglaltságul szolgált:
Délután 5 körül felszedtük a horgonyokat. Már Biminin is kettővel horgonyoztunk, és itt is, az árapály miatti áramlás miatt. Cél az 5 tmf-re fekvő Rose Island, ahol már korallt is láthatunk a víz alatt. Az elkövetkezendő hetekben a Bahamák egyik különlegességét, a több száz pici szigetből álló Exuma-szigetek láncolatát szeretnénk megismerni. Miközben haladunk majd egyre délebbre, az utolsó szigetnél átlépjük újra a Ráktérítőt, mint tettük azt Melamphyrummal Egyiptomban.
Motorozunk ki Nassauból. Az egyik híd alatt egy hajó készül megrakottan valamelyik szigetre:
Paradise Island luxusvillái:
Kommandós tengerész a kormánynál, kémleli a zátonyokat:
Rose Island:
Sznorkelezés közben tényleg találtunk korallt és a szokásos halakat.