Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2010. október 28. - november 08.

Másfél hét Boquerónban

 

 

Álmi kapta ezt a Jáva építőjátékot Károlytól, ami egy hiperszuper ajándéknak bizonyult. Minden kisgyerekes szülőnek ajánlom, ha a gyereke szeret építeni, és akik gyerekekkel hajóznak, azoknak pláne. Álmi most hetekig elő se veszi a többi játékát, mert ebből mindent megépít magának, amire szüksége van. Járt hozzá egy füzet, 50 féle felépített tárgy fotója van benne, ez kezdetben nagy segítség volt, bár így is sokat gondolkodott, hogy a takart részeken vajon milyen építőelemek lehetnek. Köszönjük sokadszor is Károly!

 





Boquerón nagyon tetszett nekem, szerettem volna hosszabb időre itt maradni, kicsit lenyugodni, kevésbé intenzív életet élni, mint eddig, feldolgozni az eddigi élményeinket. Végre utolérni magam a naplóban, a fotókat rendezni, Álmival rendszeresebben tanulni, a parton sportolni. De Dénes menni akart tovább. Neki kevesebb kötelezettsége van, ha horgonyon vagyunk, mint nekem. Ha vitorlázunk, több feladata akad, és ettől jobban érzi magát.

Hogy mégis maradtunk másfél hetet, azt Thomasnak, az újabb hurrikánnak köszönhetem, aki a sziget alatt vágott keresztül a Karib-tengeren, ezzel egy időre megakadályozva, hogy a déli oldalon folytassuk a vitorlázást.

Thomasból nem éreztünk itt semmit, a napok nagyon hasonlóan alakultak az időjárást nézve. Délutánra a szárazföld felett összegyűlő felhők esőt hoztak, egyébként hétágra sütött a nap.

A délelőttöket az autóktól elzárt homokos parton töltöttük, ami több km hosszan elnyúlik, sokat sétáltunk, fürdőztünk, kókuszokat gyűjtöttünk a fák alól, és Attila machetéjével mind megtanultuk a kókuszt felvágni.

Őszi gyümölcsök között a kókuszaink. Az őszi hangulat csak a nappalok rövidülésében érződik, a víz 30 fokos, a nap éget, és a ventillátorok folyamatosan mennek a kabinokban. Az iskolás lányok miniszoknyás egyenruháikban járnak továbbra is iskolába, és az esti sétákra inkább a szúnyogriasztót visszük magunkkal, mint a kardigánt.

Három km-re van egy nagyobb élelmiszerbolt, oda mentünk bevásárolni egyik nap. Így újra tudtam lecsót főzni, amit Álmi utál, 'önarcát', ha lecsó van, már mutattam:

Inkább a kedvenc konzervjét, spagetti húsgombócokkal, kért helyette:

Batátát és krumplit is vettem, ez az első alkalom, hogy 'édes burgonyát' főzök. Nem értem miért zöldült be azonnal, már a hámozás közben. Főtten olyan volt az íze, mint a gesztenyepürének. Finom nagyon, mi sülthús mellé ettük. (Majd később veszek másfajtát, az nem csinálja ezt, viszont rózsaszínű lesz a héj alatt, és teljesen ízetlen, éppen jó paprikás krumpliba, vagy a káposztalevesembe...)

Írom a naplóm, várjuk az esőt, hogy feltöltsük finom ízű biovízzel a kannát. A parti zuhanyból hozzuk a vizet, ami épp olyan klóros, mint amit Márk hozott a lakásból, ahol ideiglenesen lakik. Csak szörppel összekeverve bírjuk meginni. Márk viccelt is, hogy itt senki nem iszik vizet, ott a sör. Végül átszűrtük a szénszűrővel és normális, iható ízű lett. A tengervízből nyelünk úgyis eleget, az majd fedezi az így elveszített jódot, mert a szénszűrő sajnos azt is kiszedi a vízből.

A park, ahol néha interneteztünk és agyoncsíptek a hangyák meg a szúnyogok. Álmi fára mászik:

Thomas után elért minket egy Kanadából lehúzódó hideg front, ami északira fordította a szelet, ezzel a hullámok irányát is megváltoztatta. Az öblünkbe bejött a hullámzás, a hajón az élet kifejezetten élhetetlenné vált. A stéghez nem lehetett a hullámzás miatt kikötni, a partra húzza Dénes a dingit. Két nap után megelégeltük a dülöngélést, Stugeront szedtem, mert hányingerem volt tőle, és elhatároztuk, hogy indulunk a déli partot felfedezni. Irány a Karib-tenger!