Vitorlázás Puerto Rico déli partja mentén a Karib-tengeren

2010. november 09-19.

 

 

november 09. kedd, Boquerón - Margarita reef Cabo Rojo és La Parguera között (12 tmf)

 

Az északról érkező hidegfront Puerto Rico fölé ért, és most itt áll, teljesen elnyomja a 15-20 csomós ÉK-i passzátszelet, és lecsendesíti kint a hullámokat. A következő napokra tervezzük, hogy a déli partvidékét vitorlázzuk be, ahol sok jó horgonyzóhely van közel egymáshoz.

Mára 12 tengeri mérföld jut, amit lemotorozunk 3 óra alatt, mert ilyen gyenge szembeszélben nem megyünk semmire a vitorlákkal. Indulásnál Álmi a kormánynál, Dénes a horgonyt húzza, én mosogatok, közben fotózok. Adios pálmafás beach!

Kint összefutunk egy delfincsaláddal, épp, hogy csak megnézik a hajónkat, de mi ennek az öt percnek is örülünk, amit velünk töltenek.

Vajon milyen jó falat lapul a fedő alatt?

Egyelőre még nem hal, csak valami zöldséges, tésztás, húsos egytálétel. Álmi imádja :-) Ha-ha-ha...

Délután sokat esik, a sznorkelezést a reefeknél holnapra hagyjuk. Alattunk 2 méter a mélység, homokos az aljzat, nem látunk egy halat sem. Este Álmi lefekvése előtt társasozunk (Carcassonne), építjük a várakat, utakat, kolostorokat, elfoglaljuk a mezőket. Dénest napok óta nem tudjuk legyőzni, bosszantó.

 

november 10. szerda, a reefeknél

 

Laza nap a reefeknél, egész nap sznorkelezünk. Utoljára a Bahamákon Rum Cay-nél sznorkeleztünk korallzátonyok között, van annak négy hónapja is... Már nagyon hiányzott.

Keressük, kutatjuk az élő korallos részeket a dingivel. A mélység max. egy méter, lelátunk az aljáig. Ha találunk egy jó helyet, beugrunk és nézelődünk. A szokásos halakat látjuk, csak olyan picik mind. Egy langusztát is találunk, de az is pici, otthagyjuk.

Dénes délután lő egy kis bermuda chubot meg egy nagyobb hogfish-t, amit nem ismert, és a hátából kiálló három hosszú tüskeszerűségről azt hitte, valami mérgező lionfish-féle, így eleresztette. Nos a könyvünkben megkerestük, és nagyon finom halként szerepel benne...

Késő délután Dénes pucolja a bermuda chubot:

Közben Álmi peanut buttert majszol:

Álmi vacsorája:

 

november 11. kedd Margarita reef - Cayos de Cana Gorda (16 tmf)

 

Az uralkodó passzátszél még mindig elnyomás alatt áll, így ma sem jutunk messzire. Motorral négy óra alatt megérkezünk egy homokos, pálmafás strand elé, mögötte egy hotel resort is van.

A hajó körül van néhány apró mangróvés sziget, ezek nagyon közel vannak, délután mindhez elevezünk, kint a zátonyoknál sznorkelezünk, Álmi most csak a body boardján szórakozik.

Az egyik sziget partján megállunk kókuszlét inni. Boquerónban, a pálmafás beachen begyűjtöttünk jó pár kókuszt ilyen alkalmakra.

Újra találunk sisakcsigát, a kedvencemet:

Mióta Károly megmutatta Álminak a 'bombát', azóta azzal szórakoztat minket a kicsi, de most meg akarja tanulni a fejest is. Első próbálkozás:

Rengeteg a pelikán. Zuhanórepülésben, mint a bombák, zuhannak a vízbe a halakért. Sok a fregattmadár is, itt van egy szép példány:

Evezés közben leguánt is látunk, méghozzá egy fejlett hím példányt. Ilyenek élnek a Florida Keys-eken is pl. Marathonban, ahol a hajót vettük, és két hónapot éltünk pelikánok és leguánok társaságában. Károlyékkal is láttunk, amikor a hotelből átmentünk a Palomino-szigetre.

 

november 12. maradunk

 

Ma itt maradunk, felfedezzük dingivel a tegnap nem látott, könnyen beevezhető részeket. Dénes lő öt halat reggel a zátonyoknál, mind kicsik, de ebédre elég hármunknak.

Újabb három kókuszt felbontunk ma is, hogy mindhármunknak jusson elég kókuszvíz, ami hatalmas vitamin- és ásványianyag forrás. Ha a húsát nézem, akkor igazi pazarlás ez, mert egynek a fehér húsát két nap alatt majszoljuk el. Ide vezettek a boqueróni nagy kókuszevészetek. Már csömörünk van tőlük. A szárítással próbálkoztam, de penészedik, ahelyett, hogy száradna.

Egy suhintással félbevágta Álmi a mini kókuszt, és még ki tudja hányat:

Árnyjáték a parton:

Árnyjáték a hajó oldalán:

Álmi kitalálta, hogy falevelekből készít vitorlásokat, ehhez gyűjtött néhány levelet kint a parton. Itt az első elkészült bárka:

Javában tart a Jáva-őrület, most például egy sífelvonó készült el, amit ki is kötöztünk kétfelől, hogy tényleg tudjuk mozgatni:

Játékokból és ötletekből nincs hiány a hajón se.

 

november 13. Cayos de Cana Gorda - Ponce (20 tmf)

 

4.5 óra motorozás és Ponce város partja előtt lehorgonyzunk a szennyvízbefolyó közelében:

Menet közben a parti őrség motoros hajója jött mellénk. Kérdezték, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hol és mikor jelentkeztünk be Puerto Ricóba, hová megyünk most épp, Álmi a mi fiunk-e. Álmitől megkérdezték angolul: "He's your dady?" (Ő a te apukád?) "Yes" - kiáltott vissza Álmi. A válaszokkal megelégedve folytatták útjukat.

Délután kievezünk a szennyvízbefolyó közelében rejtőző halászkikötőbe. A mangróvéban máris egy zöld leguán mászik az ágakon, mintha épp meg akarná támadni ezt a szép gémet, aki aztán érdeklődve repül fokozatosan a közelünkbe. Megszokta, hogy a halászok mindig valami finomsággal térnek vissza, amiből neki is jut.

A halászok elmutogatták, spanyolul nem beszélünk sajnos, ők meg angolul nem, hogy a kikötőben kötelező a gyereknek mentőmellényt viselni, különben megbüntetnek a rendőrök, akiknek itt van a stég mellett egy őrszobájuk. Holnap majd abban jön.

Kb. két kilométerre van egy út, ami mentén sorakoznak az amerikai gyorsétkezdék és bevásárlóközpontok. Ide tartunk, mert ez a legközelebbi hely, ahol élelmiszert vásárolhatunk. A belváros még újabb egy km. Hajós boltokat, csavarboltokat is jelez ide a pilot könyvünk, de sajnos ezeknek a helyeken már gyorsétkezdék, más üzletek épültek. Este nagy adag élelemmel megpakolva térünk vissza a hajóra.

 

november 14. vasárnap, Ponce

 

Reggel korán kieveztünk, elsétáltunk a belvárosba. A tűzoltóság ingyenes kiállítást néztük meg először:

Rendőrnők pózolnak nekünk a segway-ükön (önegyensúlyozó, kétkerekű elektromos jármű):

Álmi, ahogy meglátta, rögtön megjegyezte, hogy szeretné lecserélni a rollerét erre a furcsa elektromos járgányra. Puerto Rico fővárosában, San Juanban láttunk ilyet először. Ott egy kis csoport turistát vittek ezen várost nézni.

Egy ingyenes helytörténeti múzeumba is ellátogattunk. Régi Puerto Rico-i rumos üvegek a vitrinben:

Egy ajándékboltban:

És egy plázában, amit már karácsonyi díszbe öltöztettek:

Az üzletekben téli kabátok, pulcsik, sapkák, bundás csizmazoknik között bóklásztam, hogy Álminak rövidgatyát vegyek. Velem együtt mindenki szoknyában, pántos pólóban, strandpapucsban slattyogott a ruhák között. Ki fogja megvenni ezt a rengeteg téli holmit? Fél óra múlva, szétfagyva a légkondikból ömlő hidegtől, csak a józan ész mentett meg egy fölösleges kiadástól.

Ma este is nagy adag élelemmel megpakolva tértünk vissza a hajóra (konzervek, müzlik, kolbászok, minden ami hűtés nélkül eláll).

 

november 15. hétfő, Ponce

 

Reggel vízért mentek a fiúk a halászkikötőbe, ingyen van, ennek most nem klórízű, mint a boqueróni, hanem földízű, mint a nassaui (Bahamák). Átszűrtük a vízszűrőnkkel, és tökéletes ízű vizet kaptunk. Mostam még délelőtt, aztán ebédelni már a városba mentünk. A Burger Kingben van wifi, oda sétáltunk az egyik laptoppal ebédelni, internetezni.

Útközben végre megtudtuk, milyen fán terem kedvenc gyümölcsünk, a mangó:

Újra elnéztünk a plázába, ami mellett az élelmiszerbolt is van, és vettünk Álminak titokban szülinapi ajándékot. Aztán megvettük a romlandóbb élelmet is, mint gyümölcs, zöldség, tojás, sajtok, kenyér. Holnap indulunk tovább. Este hazafelé sajnos jól eláztunk, és ami rosszabb, a kiteregetett ruhák is.

 

november 16. kedd, Ponce

 

Végül elnapoltuk az indulást, azaz áttettük éjszakára, amikor nem süt a nap, és kevesebb a szél, mert közben megszűnt a hidegfront hatása, és erőre kapott a passzátszél. Délelőtt újabb mosás, vízhozás, délután három órát sétáltunk a kertvárosi részben. Betörésbiztos rácsok sok házon, ami arra is jó, hogy nyitva lehet ajtó, ablak a nagy melegben, ember nem tud bejutni egykönnyen a rácsok miatt.

Papayafa a kertben:

Álmos mindig talál valamit, amivel feldobja a sétákat a karibi házak között, amik őt cseppet sem érdeklik még:

 

november 17. Ponce - Salinas (22 tmf)

 

Hajnali háromkor indultunk, Álmit áttettük az orrkabinba, ott aludt tovább. 5 óra motorozással, méghozzá Dénes kormányzott végig (bármikor felkeltem átvenni az őrséget, visszaküldött), reggel 8-kor lehorgonyoztunk Salinas előtt. Nem véletlen, hogy nem bízta rám a hajót. Kényes szakaszai voltak ennek a 22 tmf-nek. Korallzátonyok között vezetett az út, volt egy kritikus átjáró, mélység 5 láb, hajónk merülése 4 láb, csak 30 centi választotta el a tőkesúlyt a tengerfenéktől.

A kikötőbe eveztünk, felmértük a terepet, ismerkedtünk. Megtudta Dénes, hogy van egy hajós bolt, ahová két kilcsit sétáltunk. Mi Álmival leragadtunk egy ma nyílt szupermarketnél, míg Dénes elment a hajós boltig.

Fantasztikus választék a gyökérgumókból:

Én eddig csak a kétféle batátát és a chayotét vettem és készítettem el, de a többit helyi kifőzdékben már megkóstoltuk. Mindnek eltér az íze a krumpliétól, és egymásétól is.

A kikötő környékén a mangróve védelmében majdnem annyi hajó horgonyoz, mint ahol mi töltöttük a fő hurrikánszezont, az augusztust, szeptembert, azaz Luperonban (Dominikai Közt.). Ez a hely is egy hurrican hole, azaz hurrikántól védett hely. Ha jönne egy hurrikán erre, akkor be lehet kötni a mangrovejáratokba.

Megismerkedtünk egy 40 lábas katamarán amerikai kapitányával, aki a felségével itt él a hajón. Néha elvitorláznak az Amerikai Virgin-szigetekre, egyébként pedig, hogy ne unatkozzanak itt az öbölben, hetente más helyre horgonyoznak. Ezt nagyon viccesnek találtuk, és hát valóban kis környezetváltozás is. Ma épp mellénk álltak, innen egyébként az ismeretség.

 

november 18. de. Salinas, délután indulunk tovább Vieques-szigetre (55 tmf)

 

Reggel mostam a kikötői önkiszolgáló mosodában (coin laundry) ágyneműt, törcsiket, addig Dénes benzint vett, internetezett ingyen, Álmi pedig játszott a kikötő játszóterén.

A recepción volt egy könyvsarok, cserélni lehetett könyveket. Kinéztünk egy tucatot, amiért Dénes visszaevezett délután Álmival. Vitte a mi kiolvasott könyveinket cserébe. Végre elolvashatjuk Hemingway Islands in the Stream c. regényét, aminek első fejezete Biminin játszódik. A filmeket is jobb eredeti nyelven nézni, ha tudjuk elég jól a nyelvet, és ez igaz a könyvekre is. Olvasd eredetiben, ha teheted!

Délután ötkor elindultunk. Up & Down menet volt, amit a kikötőben már előre jeleztek mások, akik ma jöttek Viequesről. Jó szél fújt, krajcoltunk, a hullámokon bólogatott a hajó, fel-le, fel-le, a szélkormány kormányzott. Fantasztikus menet volt, KFT-t hallgattam végig, "siker, pénz, csillogás a mozivásznon...".

Sok teherhajó jött-ment körülöttünk. Egyik őrségváltásnál Dénes mondja nekem:

- Ott a távolban van egy kis piros fény. Látod?

- Nem.

- Na erről a halvány fényről beszélek. Tartsd szemmel!

Már egy órája őrködtem, a szél kedvezőtlen irányba fordult, de nem tudtam a szélkormányt átállítani, nincs rajta fokskála, Dénes érzésre csinálja. Muszáj volt felébresztenem.

- Dénes, a szél keletiesedik, fordulni kéne. Átállítod a szélkormányt?

- Máskor jobb hírekkel ébressz!

- Fordulás után visszafekhetsz!

- Mindjárt jobban hangzik.

 

november 19. Vieques-sziget, Sun Bay

 

Új nap virradt ránk, a napfelkelte ismét nekem jutott, néhány életkép a hajóról menet közben:

Az utolsó három mérföldnél jártunk, amikor Dénes kijött hozzám.

- Menj vissza! Őrködök még.

- De csapkod a génua.

- Igen? Nem hallom.

- Vedd le a fejhallgatót!

A génua fenti része (az írás fölött) egy varrás mentén végigszakadt. Nem bírta a 40 éves anyag a szelet...

Reggel 8.30-kor horgonyon Vieques sziget Sun bay nevű öblében. Kellemes helynek igérkezik.