Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2010. november 09. - 19.

Vitorlázás Puerto Rico déli partja mentén a Karib-tengeren

 

 

november 09. kedd, Boquerón - Margarita reef Cabo Rojo és La Parguera között (12 tmf)

 

Az északról jövő hideg front lehúzódott Puerto Rico fölé és most itt áll, teljesen elnyomja a 15-20 csomós ÉK-i passzátszeleket és lecsendesíti kint a hullámokat. A következő napokban a déli partot vitorlázzuk be, ahol sok jó horgonyzóhely van közel egymáshoz. Mára 12 tengeri mérföld jut, amit lemotorozunk 3 óra alatt, mert ilyen gyenge szembeszélben nem megyünk semmire a vitorlákkal. Indulásnál Álmi a kormánynál, Dénes a horgonyt húzza, én mosogatok, közben fotózok. Adios pálmafás beach!

Kint összefutunk egy delfin családdal, épp, hogy csak megnézik a hajónkat, de mi örülünk annak az öt percnek is, amit velünk töltenek.

Új helyünk a korallzátonyok között:

Vajon milyen jó falat lapul a fedő alatt? Egyelőre még nem hal, csak valami zöldséges, tésztás, húsos egytálétel.

Délután sokat esik, a snorkelezést a reefeknél holnapra hagyjuk. Alattunk 2 méter a mélység, homok van, nem látunk egy halat se. Este Álmi lefekvése előtt a szokásos Carcassonne-ozás, építjük a várakat, utakat, kolostorokat, elfoglaljuk a mezőket. Dénest napok óta nem tudjuk legyőzni, bosszantó.

 

november 10. szerda, a reefeknél

 

Laza nap a reefeknél, egész nap snorkelezünk. Utoljára a Bahamákon Rum Cay-nél snorkeleztünk korallzátonyok között, mikor is, úgy négy hónapja? Már nagyon hiányzott. Keressük, kutatjuk az élő korallos részeket a dingivel, a mélység max. egy méter, minden látszik föntről, ami a víz alatt van. Ha találunk egy jó helyet, beugrunk és nézelődünk. A szokásos halakat látjuk, csak olyan picik mind. Egy langusztát is találunk, de az is pici, ott hagyjuk. Dénes délután lő egy kis bermuda chubot meg egy nagyobb hogfish-t, amit nem ismert és a hátából kiálló három hosszú tüskeszerűségről azt hitte, valami mérgező lionfish-féle, így eleresztette. Nos a könyvünkben megkerestük, és nagyon finom halként szerepel benne...

Késő délután Dénes pucolja a bermuda chubot:

Közben Álmi peanut buttert majszol:

Álmi vacsorája:

 

november 11. kedd Margarita reef - Cayos de Cana Gorda (16 tmf)

 

Ma se megyünk messzire, motorral négy óra alatt megérkezünk erre a szép helyre. A passzátszél még mindig elnyomás alatt áll. A part mentén sorakoznak a nyaralók, van egy homokos, pálmafás strand is, mögötte egy hotel resort.

Álminál javában tart a Jáva-őrület:

A hajó körül van néhány apró mangróvés sziget, ezek nagyon közel vannak, délután mindhez elevezünk, kint a zátonyoknál snorkelezünk, Álmi csak a body boardján szórakozik.

Rengeteg a pelikán. Zuhanórepülésben, mint a bombák, zuhannak a vízbe a halakért. Sok a fregattmadár is, itt van egy szép példány:

A reefeknél:

Az egyik sziget partján megállunk kókuszlét inni. Boquerónban, a pálmafás beachen begyűjtöttünk jó pár kókuszt ilyen alkalmakra.

Újra találunk sisakcsigát, a kedvencemet:

Mióta Károly megmutatta Álminak a 'bombát', azóta azzal szórakoztat minket a kicsi, de most meg akarja tanulni a fejest. Első próbálkozás:

 

november 12. maradunk

 

Ma itt maradunk, felfedezzük dingivel a tegnap nem látott, könnyen beevezhető részeket. Dénes lő 5 halat reggel a zátonyoknál, mind kicsik, de ebédre bőven elég hármunknak.

Újabb kókuszokat bontunk, igazi pazarlás ez, mert három kell, hogy mindhármunknak jusson elég kókuszvíz, viszont a nagy kókuszevészetek oda vezettek, hogy jelenleg egynek a fehér húsát két nap alatt esszük meg. Sajnálom, hogy annyira olajos, már csömörünk van tőle, pedig ingyen van, eláll a kokpittárolókban és hatalmas vitamin- és ásványianyag forrás. A szárítással próbálkoztam, de penészedik, ahelyett, hogy száradna.

Egy suhintással félbevágta Álmi a minikókuszt, és még ki tudja hányat:

Itt is élnek leguánok, ez egy fejlett hím példány, ilyenek élnek a Florida Keys-eken is pl. Marathonban, ahol a hajót vettük és két hónapot éltünk. Károlyékkal is láttunk, amikor a hotelből átmentünk a Palomino-szigetre.

Árnyjáték a hajó oldalán:

Álmi kitalálta, hogy falevelkből készít vitorlásokat, ehhez gyűjtött néhány levelet kint a parton. Itt az első elkészült bárka:

 

november 13., Cayos de Cana Gorda - Ponce (20 tmf)

 

4.5 óra motorozás és Ponce partja előtt lehorgonyzunk a szennyvízbefolyó közelében:

Menet közben amerikai határőr motoros hajó jött mellénk, kérdezték kik vagyunk, honnan jöttünk, hol és mikor jelentkeztünk be Puerto Rico-ba, hová megyünk most épp, Álmi a mi fiunk-e. Álmitől megkérdezték angolul, "He is your dady?" (Ő a te apukád?). "Yes" kiáltott vissza Álmi. Elégedetten a válaszokkal folytatták útjukat.

Délután kieveztünk a szennyvízbefolyó közelében rejtőző halászkikötőbe. A mangróvéban máris egy zöld leguán mászik az ágakon, mintha épp meg akarná támadni ezt a szép gémet, aki aztán érdeklődve repül fokozatosan a közelünkbe. Megszokta, hogy a halászok mindig valami finomsággal térnek vissza, amiből neki is jut.

A halászok elmutogatták, spanyolul nem beszélünk sajnos, ők meg angolul nem, hogy a kikötőben kötelező a gyereknek mentőmellényt viselni, különben megbüntetnek a rendőrök, akiknek itt van a stég mellett egy őrszobájuk. Holnap majd abban jön.

Kb. két kilométerre van egy út, ami mentén sorakoznak az amerikai gyorsétkezdék és bevásárló központok. Ide tartunk, mert ez a legközelebbi hely, ahol élelmiszert vásárolhatunk. A belváros még újabb egy km. Hajós boltokat, csavarboltokat is jelez ide a pilot könyvünk, de sajnos nem update-elik, ezeknek a helyén már gyorsétkezdék, más üzletek épültek. Este nagy adag élelemmel megpakolva tértünk vissza a hajóra.

 

november 14. vasárnap, Ponce

 

Reggel korán kieveztünk, elsétáltunk a belvárosba. Ez még a halászkikötő melletti utca:

itt pedig a vasárnapi belváros:

Álmi szeretné lecserélni a rollerét erre a furcsa elektronikus járgányra, amit a fővárosban, San Juanban láttunk először, csak ott egy kis csoport turistát vittek ilyenekkel várost nézni.

Egy ingyenes helytörténeti múzeumba is ellátogattunk. Puerto Rico-i rumos üvegek:

Egy ajándékboltban:

És egy plázában, amit már most karácsonyi díszbe öltöztettek:

Az üzletekben téli kabátok, pulcsik, sapkák, bundás csizmazoknik között bóklásztam, hogy Álminak rövidgatyát vegyek, velem együtt mindenki szoknyában, pántos pólóban, strandpapucsban slattyogott a ruhák között. Ki fogja megvenni ezt a rengeteg téli holmit? Fél óra múlva, szétfagyva a légkondikból ömlő hidegtől, csak a józan ész mentett meg egy fölösleges kiadástól.

Ma este is nagy adag élelemmel megpakolva tértünk vissza a hajóra (konzervek, müzlik, kolbászok, minden ami hűtés nélkül eláll).

 

november 15. hétfő, Ponce

 

Reggel vízért mentek a fiúk a halászkikötőbe, ingyen van, ennek most nem klóríze van, mint a boqueróninak, hanem föld, mint a nassauinak. Átszűrtük a vízszűrőnkkel és tökéletes ízű vizet kaptunk. Mostam még délelőtt, aztán ebédelni már a városba mentünk. A Burger Kingben van wifi, oda sétáltunk az egyik laptoppal ebédelni, internetezni.

Útközben végre megtudtuk, milyen fán terem kedvenc gyümölcsünk, a mangó:

Újra elnéztünk a plázába, ami mellett az élelmiszerbolt is van, és vettünk Álminak titokban szülinapi ajándékot. Aztán megvettük a romlandóbb élelmet is, mint gyümölcs, zöldség, tojás, sajtok, kenyér. Holnap indulunk tovább. Este hazafelé sajnos jól eláztunk, és a kiteregetett ruhák is.

 

november 16. kedd, Ponce

 

Végül elnapoltuk az indulást, azaz áttettük éjszakára, amikor nem süt a nap és kevesebb a szél, mert közben megszűnt a hideg front hatása, és erőre kapott a passzátszél. Délelőtt újabb mosás, vízhozás, délután három órát sétáltunk a part menti kertvárosi részben. A betörésbiztos rácsok szinte minden házon:

 

november 17. Ponce - Salinas (22 tmf)

 

Hajnali háromkor indultunk, Álmit áttettük az orrkabinba, ott aludt tovább. 5 óra motorozással, méghozzá Dénes kormányzott végig, bármikor felkeltem átvenni az őrséget visszaküldött, reggel 8-kor lehorgonyoztunk Salinas előtt. Kényes szakasz volt, korallzátonyok között vezetett az út, volt egy kritikus átjáró, mélység 5 láb, hajónk merülése 4 láb, csak 30 centi választotta el a tőkesúlyt a tengerfenéktől.

A kikötőbe eveztünk, felmértük a terepet, ismerkedtünk, megtudta Dénes, hogy van egy hajós bolt, két kilcsit sétáltunk, mi leragadtunk egy ma nyílt élelmiszer bevásárló központban, míg Dénes elment a hajós boltig.

A kikötő környékén a mangrove védelmében majdnem annyi hajó horgonyoz, mint Luperonban. Ez a hely is egy hurrican hole, ha jönne egy hurrikán erre, akkor be lehet kötni a mangrove járatokba. Megismerkedtünk egy 40 lábas katamarán amerikai kapitányával, aki a felségével itt él a hajón, néha elvitorláznak a U.S.Virgin-szigetekre, egyébként pedig, hogy ne unatkozzanak itt az öbölben, hetente más helyre horgonyoznak. Ma épp mellénk álltak, innen az ismeretség.

 

november 18. de. Salinas, délután indulunk tovább Vieques-szigetre (55 tmf)

 

Reggel mostam a kikötői önkiszolgáló mosodában (coin laundry) ágyneműt, törcsiket, addig Dénes benzint vett, internetezett ingyen, Álmi játszott a játszótéren.

A recepción volt egy könyvsarok, cserélni lehetett könyveket. Kinéztünk egy tucatot, amiért Dénes visszaevezett délután Álmival, vitte a mi kiolvasott könyveinket cserébe. Végre elolvashatjuk Hemingway Islands in the Stream c. regényét, aminek első fejezete Biminin játszódik. A filmeket is jobb eredeti nyelven nézni, ha tudjuk elég jól a nyelvet, és ez igaz a könyvekre is, olvasd eredetiben, ha teheted.

Délután ötkor elindultunk. Up & Down menet volt, amit a kikötőben már előre jeleztek mások, akik ma jöttek Vieques-ről. Jó szél fújt, krajcoltunk, a hullámokon bólogatott a hajó, fel le, fel le, a szélkormány kormányzott. Fantasztikus menet volt, KFT-t hallgattam végig, "siker, pénz, csillogás a mozivásznon...".

Sok teherhajó jött ment körülöttünk, egyik váltásnál:

- Ott a távolban van egy kis piros fény. Látod?

- Nem.

- Na erről a halvány fényről beszélek. Tartsd szemmel.

Már egy órája őrködtem, a szél kedvezőtlen irányba fordult, de nem tudom a szélkormányt átállítani, nincs rajta fokskála, Dénes érzésre csinálja.

- Dénes, a szél keletiesedik, fordulni kéne. Átállítod a szélkormányt?

- Máskor jobb hírekkel ébressz.

- Ja, és fordulás után visszafekhetsz.

- Mindjárt jobban hangzik.

 

november 19. Vieques-sziget, Sun Bay

 

Új nap virradt ránk, a napfelkelte ismét nekem jutott, néhány életkép a hajóról menet közben:

Az utolsó három mérföldnél jártunk, amikor Dénes kijött hozzám.

- Menj vissza, őrködök még.

- De csapkod a génua.

- Igen? Nem hallom.

- Vedd le a fejhallgatót.

A génua fenti része egy varrás mentén végigszakadt, nem bírta a 40 éves anyag a szelet... Reggel 8.30-kor horgonyon egy szép öbölben.