Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│

 

 

2014. júl.21-22. NEW YORK és Jersey City 2.

 

(Minden oldalunkon, ha túl nagy a betűméret és homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

júl.21.hétfő Második városnézős napunk New York legérdekesebb kerületében, Manhattanben

Reggel ismét keresztülsétáltunk a Liberty State parkon a Hudson folyó mellé épült jacht- és kompkikötőbe. Megbámultuk a Szabadság-szobrot és Manhattan déli csücskének felhőkarcolóit. Ma ezt a városrészt nézzük meg. Itt a World Trade Center, a Wall Street, a Brooklyn híd, és még sok más.

Jersey City legmagasabb épületei és a méretes Colgate óra:

A komp 5 perc alatt átvitt minket a Hudsonon. A Freedom tower (540 m), megérkeztünk.

Itt is van egy kikötő, ahol Dénes kigyönyörködte magát a szerencsésen egymás mellé került tradicionális külsejű vitorlásban és a modern versenygépben (Álmi meg a motoros jachtokban):

Mielőtt elindultunk a Freedom Towerhöz, kaptunk egy fotót vele a háttérben.

A World Trade Center ikertornyait ért terrortámadás után (2001.szept.11.) a tornyok helyére egy-egy medencét építettek, és felépült melléjük NY legmagasabb épülete, a Freedom Tower (Szabadság-torony, 540 m), ami a tervezett 7 torony egyike, a többit épp építik, így elég sok a területen az útlezárás. Egy prospektusfotó, ami jól mutatja ezt a területet, amit ma elsőként bejárunk:

Álmi bemegy ma a NY-i rendőrmúzeumba egyedül, ott készíti ezeket a fotókat a pusztításról. Előtérben az Empire State Building, ahogy a nap és a Photoshop vörösre színezi:

Az egyik medence:

Több mint 2800 ember halt meg a katasztrófában, nevüket bronzba vésték:

A Freedom tower aljánál állva:

Innen a Brooklyn hídhoz sétálunk. Álmi kap egy térképet, neki kell odavezetnie minket. A híd érdekes építmény, kár hogy nincs ilyen Budapesten is. Megszoktuk, hogy a hidak két szélén húzódik a járda és középen az autóút. A Brooklyn hídon ez fordítva van. Itt az autók haladnak a híd két szélén, haladási irány szerint szétválasztva, mindkét szélen két sávban, középen pedig pár méter magasra kiemelve és ezáltal a forgalomtól ideálisan elválasztva húzódik a kétsávos járda gyalogosoknak, bicajosoknak. A híd 1883-ra készült el, az East River fölött ível át összekötve Manhattant Brooklynnal.

A Tarzan New Yorkban c. filmben van egy itt játszódó jelenet. Johnny Weismüller menekül a rendőrök elől a híd kábeleibe kapaszkodva, végül leugrik az East Riverbe. Persze nem tudom mennyi a stúdiós és mennyi a valódi helyszíni felvétel ebben a jelenetben. Ami valóság, hogy 21 cirkuszi elefántot áthajtottak a hídon 1884-ben, hogy bizonyítsák a teherbíró képességét.

A híd lábánál jó kilátás nyílt erre a közeli felhőkarcolóra, ami a mai kedvencünk lett ezekkel a hajlított falakkal. Őrület, ahogy kinéz:

Még csak dél volt mikor lejöttünk a hídról, de már úgy éreztük, lejártuk a lábunkat. Az erős napsütés és a híd körüli autós forgalom is kiszívta az erőnket. Gondoltuk, bérlünk bicajokat, de 16 év alatt nem lehetett, és súlyos pénzbírság vár arra, aki mégis megteszi, és észreveszik.

Kicsit pihentünk a híd lábánál a City Hall parkban a többi elfáradt turistával, majd elindultunk a Chinatown negyedbe. Útközben elhaladtunk a városháza és a szövetségi bíróság hatalmas neoklasszikus épülete előtt. Aztán egyszer csak megjelentek a kínai emberek, a kínai feliratok, éttermek, étkezők, hal- és zöldség-gyümölcs piacok, és tudtuk, hogy Kis Kínában járunk. Így ebédidő táján zsúfolt volt minden utca és piac és étkező kínai emberekkel. Jó volt látni újra azokat az ételeket, amiket Japánban ettünk nap mint nap. Eldöntöttük, hogy itt ebédelünk, de majd csak később.

A Little Italy negyed itt van mellette. Az ember csak azt veszi észre, hogy elfogyott az utcákról a tömeg, és a kínai feliratokat felváltják az olaszok, a piacokat a fagyizók. Az épületek nem változtak. Többségük vöröstéglás, tűzlépcsős, olcsó bérleti díjú pár emeletes ház. (Háttérben az Empire State Building.)

Az egész USA-ban a gyalogos jelzőlámpa másképp mutatja a szabad átkelést, mint Európában. A lenti képen bal oldalt van egy gyalogos jelzőlámpa. A fehér ember jelzi, hogy át lehet kelni. Kb. 20 másodperccel a szabad átkelés vége előtt eltűnik a fehér alak, megjelenik egy piros alak, mellette pedig piros számok, amik jelzik a visszaszámlálást 0-ig. Utána már csak a piros ember marad, az átkelés újra tilos. Az emberi alak helyett láttunk már feltartott kezet is.

A SoHo negyed is itt van, oda is átsétáltunk. Abból vettük észre, hogy ott járunk, hogy nincs több olasz vagy kínai felirat, és nagy áruházak vannak minden utcában. Az épületek olyanok itt is, mint az előző negyedekben, pedig épp ezektől lett felkapott a negyed. Az 1960-70-es években még a város lepusztult negyedei közé tartozott. Le akarták bontani a házakat, helyükre lakótelepeket terveztek, de az épületek egy részéről kiderült, hogy még az 1860-as években épültek és a vázuk, a díszítéseik öntöttvas. Ez a mai acélszerkezetek elődjének számít, így építészet- és művészettörténeti értéke van. A házak megmaradtak, és mert olcsó volt a bérleti díj, és hatalmas ablakaival, tágas szobáival megfelelt a festőknek, szobrászoknak, gyorsan benépesítette az akkori fiatal művésznemzedék.

A SoHo-ból visszasétáltunk az emberektől forgalmas kínai negyedbe, és Álminak végigmutattuk a kínai ételeket, amiket Japánban is fogyasztanak, és vettünk a kedvenc aloe italunkból, és a különböző töltelékű gőzgombócokból (kínai hamburger), aztán elvegyültünk a negyed egyetlen nagy parkjában a kínaiak között. A padokat előre lefoglalták a tradicionális hangszereken játszó idős kínai férfiak, velük szemben lévő padokat pedig az idős kínai asszonyok. Mi a focipálya melletti árnyékos padok egyikére szorultunk, ahol fekete és fehér emberek ültek a kínai ebédjüket fogyasztva. Az egésznek olyan hangulata volt, hogy a mai napnak ez lett a legkellemesebb része. És mi úgy átadtuk magunkat a hangulatnak, hogy nem jutott eszünkbe fotózni. Ez a park is, mint eddig mindenhol, ahol a két hónap alatt jártunk, tele volt mókusokkal. Macskát csak egyet láttunk a két hónap alatt, de mókusból több százat.

Visszamentünk a Brooklyn hídhoz, és az egykori kikötőnegyedben elsétáltunk a Peking nevű kereskedelmi vitorláshajóhoz, amit 1911-ben építettek. Hétfő lévén csak kívülről nézhettük meg.

Aztán a Wall Streeten sétáltunk végig. Álmi az egyik utcai mobil-, laptop-, és más elektromos készülékek töltőállomása mellett. Ilyet a városban még csak a Wall Streeten láttunk, ami nem is olyan meglepő, ha arra gondolok, hogy ez a pénzügyi negyed legfontosabb utcája.

A Wall Streeten Álmi beugrott a NY-i rendőrmúzeumba, ami nagyon tetszett neki, és csinált ötezer fotót.

Utána megnéztük a Federal Hall (Szövetségi Csarnok) emléképület előtt álló George Washington szobrot. (Mintha bőrszerelésben lenne. Nagyon tetszik.) A mostani épület a korábbi Federal Hall helyére épült, ami arról lett nevezetes, hogy benne volt az USA első parlamentje, és itt tette le hivatali esküjét G.W., az új állam első elnöke.

Átellenben áll az 1903-ra felépült NY-i tőzsde épülete. A tőzsde története korábbra nyúlik vissza. Már 1792-ben megalakult, amikor 24 bróker a Wall Street egyik árnyékot adó fája alatt elkezdett részvényeket árulni a járdán.

Itt van mellette körbefogva az üzleti világ épületeivel az 1846-ra felépült neogótikus Trinity church:

A templomnál kijutottunk a Broadway Streetre, de nem a sok-sok km-re fekvő színházi Broadway felé indulunk el rajta, hanem ellenkező irányba, az Indián Múzeum felé.

Elfáradtunk...

Visszasétálunk a Freedom Towerhez, mert itt van a legközelebbi path megálló, és pár perc alatt visszametrózunk Jersey City-be. Itt nyugalom van, nincs forgalom, és micsoda kilátás van Manhattanre. Jó hely.

A BJ's szupermarketben bevásárolunk, aztán a hévvel, amit mi hívunk így, de inkább néz ki egy borzasztó modern villamosnak, mint a csepeli- vagy szentendrei hévnek, visszajutunk a 'parkunkhoz'. A parkon megint átsétálunk, közben megállunk vacsorázni a Kolumbusz emlékmű melletti piknikelő helyen, fotózkodunk, élvezzük a nap utolsó sugarait, a kilátást, aztán még a végén a nádasok mellett agyoncsípnek minket a szúnyogok, amit egyáltalán nem élvezünk. Dénes miközben visszaevezünk a hajóra, azt mondja Álminak, hogy a viszkető csípésre a legjobb, ha beugrik a hideg vízbe. Biztos, hogy abbamarad a viszketés. Ez elég csábítóan hangzik, így ma elmarad a szokásos ódzkodás a hideg víztől. Mert sajnos nem a Bahamák meleg vizein vagyunk. Csak napsütésben esik jól beugrani.

júl.22.kedd Pihenőnap Jersey City-ben kerületében, Manhattanben

Kipihenjük a tegnapi napot. Dénes kora reggel kievez, és fut egyet a parkban, utána reggeli, majd elsétálunk a könyvtárba. Ebéd a hajón, utána szieszta, késő délután újra a parkban, frizbi, foci. A német házaspártól, akik még mindig itt horgonyoznak mögöttünk, kapunk metrókártyákat, amik még holnap érvényesek. Nekik nem kell már. Holnapra egy múzeumot terveztünk be. Álmival még nem tudunk festményeket nézegetni, így elvetjük a Metropolitant és a Guggenheim múzeumot, amiket amúgy sem lehet egy nap alatt megnézni, és helyettük kiválasztjuk az Intrepid repülőgép-anyahajón rendezett kiállítást, aminek része egy tengeralattjáróban bolyongás és egy űrkiállítás is.