2014. júl.21-22. NEW YORK és Jersey City 2.

(Minden oldalunkon, ha túl nagy a betûméret és homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

júl.21.hétfõ Második városnézõs napunk New York legérdekesebb kerületében, Manhattanben

Reggel ismét keresztülsétáltunk a Liberty State parkon a Hudson folyó mellé épült jacht- és kompkikötõbe. Megbámultuk a Szabadság-szobrot és Manhattan déli csücskének felhõkarcolóit. Ma ezt a városrészt nézzük meg. Itt a World Trade Center, a Wall Street, a Brooklyn híd, és még sok más.

Jersey City legmagasabb épületei és a méretes Colgate óra:

A komp 5 perc alatt átvitt minket a Hudson-folyón. A Freedom towerhöz (540 m magas) érkeztünk:

Itt is van egy kikötõ, ahol Dénes kigyönyörködte magát az egymás mellé került tradicionális külsejû vitorlásban és a modern versenygépben (Álmi meg a motoros jachtokban):

Mielõtt elindultunk a Freedom Towerhöz, kaptunk vele egy fotót:

A World Trade Center ikertornyait ért terrortámadás után (2001.szept.11.) a tornyok helyére egy-egy medencét építettek, és felépült melléjük NY legmagasabb épülete, a Freedom Tower (Szabadság-torony, 540 m), ami a tervezett 7 torony egyike, a többit épp építik, így elég sok a területen az útlezárás. Egy prospektusfotó, ami jól mutatja ezt a területet, amit ma elsõként bejárunk:

Álmi bemegy ma a NY-i rendõrmúzeumba egyedül, ott készíti ezeket a fotókat a pusztításról. Elõtérben az Empire State Building, ahogy a nap és a Photoshop vörösre színezi:

Az egyik medence:

Több mint 2800 ember halt meg a katasztrófában, nevüket bronzba vésték:

A Freedom tower aljánál állva:

Innen a Brooklyn hídhoz sétálunk. Álmi kap egy térképet, neki kell odavezetnie minket. A híd érdekes építmény, kár hogy nincs ilyen Budapesten is. Megszoktuk, hogy a hidak két szélén húzódik a járda és középen az autóút. A Brooklyn hídon ez fordítva van. Itt az autók haladnak a híd két szélén, haladási irány szerint szétválasztva, mindkét szélen két sávban, középen pedig pár méter magasra kiemelve és ezáltal a forgalomtól ideálisan elválasztva húzódik a kétsávos járda gyalogosoknak, bicajosoknak. A híd 1883-ra készült el, az East River fölött ível át összekötve Manhattant Brooklynnal.

A Tarzan New Yorkban c. filmben van egy itt játszódó jelenet. Johnny Weismüller menekül a rendõrök elõl a híd kábeleibe kapaszkodva, végül leugrik az East Riverbe. Persze nem tudom mennyi a stúdiós és mennyi a valódi helyszíni felvétel ebben a jelenetben. Ami valóság, hogy 21 cirkuszi elefántot áthajtottak a hídon 1884-ben, hogy bizonyítsák a teherbíró képességét.

A híd lábánál jó kilátás nyílt erre a közeli felhõkarcolóra, ami a mai kedvencünk lett ezekkel a hajlított falakkal. Õrület, ahogy kinéz:

Még csak dél volt mikor lejöttünk a hídról, de már úgy éreztük, lejártuk a lábunkat. Az erõs napsütés, és a híd körüli autós forgalom is kiszívta az erõnket. Gondoltuk, bérlünk bicajokat, de 16 év alatt nem lehetett, és súlyos pénzbírság vár arra, aki mégis megteszi és észreveszik.

Kicsit pihentünk a híd lábánál fekvõ City Hall parkban a többi elfáradt turistával, majd elindultunk a Chinatown negyedbe. Útközben elhaladtunk a városháza és a szövetségi bíróság hatalmas neoklasszikus épülete elõtt. Aztán egyszer csak megjelentek a kínai emberek, a kínai feliratok, éttermek, étkezõk, hal- és zöldség-gyümölcs piacok, és tudtuk, hogy Kis Kínában járunk. Így ebédidõ táján zsúfolt volt minden utca és piac és étkezõ kínai emberekkel. Jó volt látni újra azokat az ételeket, amiket Japánban ettünk nap mint nap. Eldöntöttük, hogy itt ebédelünk, de majd csak késõbb.

A Little Italy negyed itt van mellette. Az ember csak azt veszi észre, hogy elfogyott az utcákról a tömeg, és a kínai feliratokat felváltják az olaszok, a piacokat a fagyizók. Az épületek nem változtak. Többségük vöröstéglás, tûzlépcsõs, olcsó bérleti díjú pár emeletes ház. (Háttérben az Empire State Building.)

Az egész USA-ban a gyalogos jelzõlámpa másképp mutatja a szabad átkelést, mint Európában. A lenti képen bal oldalt van egy gyalogos jelzõlámpa. A fehér ember jelzi, hogy át lehet kelni. Kb. 20 másodperccel a szabad átkelés vége elõtt eltûnik a fehér alak, megjelenik egy piros alak, mellette pedig piros számok, amik jelzik a visszaszámlálást 0-ig. Utána már csak a piros ember marad, az átkelés újra tilos. Az emberi alak helyett láttunk már feltartott kezet is.

Az olasz negyedbõl egyszer csak átérünk a SoHo negyedbe (mûvész negyed). Abból vettük észre, hogy ott járunk, hogy nincs több olasz vagy kínai felirat, és nagy áruházak vannak minden utcában. Az épületek pont olyanok itt is, mint az elõzõ negyedekben, mégis nekik köszönheti a negyed, hogy most olyan felkapott.

A SoHo az 1960-70-es években még a város lepusztult negyedei közé tartozott. Le akarták bontani a házakat, helyükre lakótelepeket terveztek, de az épületek egy részérõl kiderült, hogy még az 1860-as években épültek és a vázuk, a díszítéseik öntöttvas. Ez a mai acélszerkezetek elõdjének számít, így építészet- és mûvészettörténeti értéke van. A házak megmaradtak, és mert olcsó volt a bérleti díj, és hatalmas ablakaival, tágas szobáival megfelelt a festõknek, szobrászoknak, gyorsan benépesítette az akkori fiatal mûvésznemzedék.

A SoHo-ból visszasétáltunk az emberektõl forgalmas kínai negyedbe, és Álminak végigmutattuk a kínai ételeket, amiket Japánban is fogyasztanak, és vettünk a kedvenc aloe italunkból, és a különbözõ töltelékû gõzgombócokból (kínai hamburger), aztán elvegyültünk a negyed egyetlen nagy parkjában a kínaiak között. A padokat elõre lefoglalták a tradicionális hangszereken játszó idõs kínai férfiak, velük szemben lévõ padokat pedig az idõs kínai asszonyok. Mi a focipálya melletti árnyékos padok egyikére szorultunk, ahol fekete és fehér emberek ültek a kínai ebédjüket fogyasztva. Az egésznek olyan hangulata volt, hogy a mai napnak ez lett a legkellemesebb része. És mi úgy átadtuk magunkat a hangulatnak, hogy nem jutott eszünkbe fotózni. Ez a park is, mint eddig mindenhol, ahol a két hónap alatt jártunk, tele volt mókusokkal. Macskát csak egyet láttunk a két hónap alatt, de mókusból több százat.

Visszamentünk a Brooklyn hídhoz, és az egykori kikötõnegyedben elsétáltunk a Peking nevû kereskedelmi vitorláshajóhoz, amit 1911-ben építettek. Hétfõ lévén csak kívülrõl nézhettük meg.

Aztán a Wall Streeten sétáltunk végig. Álmi az egyik utcai mobil-, laptop-, és más elektromos készülékek töltõállomása mellett. Ilyet a városban még csak a Wall Streeten láttunk, ami nem is olyan meglepõ, ha arra gondolok, hogy ez a pénzügyi negyed legfontosabb utcája.

A Wall Streeten Álmi beugrott a NY-i rendõrmúzeumba, ami nagyon tetszett neki, és csinált ötezer fotót.

Utána megnéztük a Federal Hall (Szövetségi Csarnok) emléképület elõtt álló George Washington szobrot. Fantasztikus szobor, mintha bõrszerelésben állna elõttünk a nagy Washington. Nagyon tetszik. A mostani épület a korábbi Federal Hall helyére épült, ami arról lett nevezetes, hogy benne volt az USA elsõ parlamentje, és itt tette le hivatali esküjét G.W., az új állam elsõ elnöke.

Átellenben áll az 1903-ra felépült NY-i tõzsde épülete. A tõzsde története korábbra nyúlik vissza. Már 1792-ben megalakult, amikor 24 bróker a Wall Street egyik árnyékot adó fája alatt elkezdett részvényeket árulni a járdán.

Itt van mellette, körbefogva az üzleti világ épületeivel, az 1846-ra felépült neogótikus Trinity church:

A templomnál kijutottunk a Broadway Streetre, de nem a sok-sok km-re fekvõ színházi Broadway felé indulunk el rajta, hanem ellenkezõ irányba, az Indián Múzeum felé.

Elfáradtunk...

Visszasétálunk a Freedom Towerhez, mert itt van a legközelebbi path megálló, és pár perc alatt visszametrózunk Jersey City-be. Itt nyugalom van, nincs forgalom, és micsoda kilátás van Manhattanre. Jó hely.

A BJ's szupermarketben bevásárolunk, aztán a hévvel, amit mi hívunk így, de inkább néz ki egy borzasztó modern villamosnak, mint a csepeli- vagy szentendrei hévnek, visszajutunk a 'parkunkhoz'. A parkon megint átsétálunk, közben megállunk vacsorázni a Kolumbusz emlékmû melletti piknikelõ helyen, fotózkodunk, élvezzük a nap utolsó sugarait, a kilátást, aztán még a végén a nádasok mellett agyoncsípnek minket a szúnyogok, amit egyáltalán nem élvezünk. Dénes miközben visszaevezünk a hajóra, azt mondja Álminak, hogy a viszketõ csípésre a legjobb, ha beugrik a hideg vízbe. Biztos, hogy abbamarad a viszketés. Ez elég csábítóan hangzik, így ma elmarad a szokásos ódzkodás a hideg víztõl. Mert sajnos nem a Bahamák meleg vizein vagyunk. Csak napsütésben esik jól beugrani.

júl.22.kedd Pihenõnap Jersey City-ben kerületében, Manhattanben

Kipihenjük a tegnapi napot. Dénes kora reggel kievez, és fut egyet a parkban, utána reggeli, majd elsétálunk a könyvtárba. Ebéd a hajón, utána szieszta, késõ délután újra a parkban, frizbi, foci. A német házaspártól, akik még mindig itt horgonyoznak mögöttünk, kapunk metrókártyákat, amik még holnap érvényesek. Nekik nem kell már. Holnapra egy múzeumot terveztünk be. Álmival még nem tudunk festményeket nézegetni, így elvetjük a Metropolitant és a Guggenheim múzeumot, amiket amúgy sem lehet egy nap alatt megnézni, és helyettük kiválasztjuk az Intrepid repülõgép-anyahajón rendezett kiállítást, aminek része egy tengeralattjáróban bolyongás és egy ûrkiállítás is.