Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│



2014. aug.17-22. Connecticut állam, Thimble Islands és Westbrook



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)


aug.17. Port Jefferson - Thimble Islands, Stony Creek (24 tmf)

Dénes, derekában a kétnapos idegbecsípődéssel, egyelőre megpróbál mindent elvégezni, ami az indulásoknál az ő feladata, azaz kiemeli a vízből a dingit, felhúzza a horgonyt. Megbeszéltük, hogy segítek neki, de hiába. Ha nem vagyok ott abban a pillanatban, amikor hív, akkor ő nem vár, csinálja maga. Ettől Dénes a Dénes :)

Vitorlákkal indulunk el, és azzal is horgonyzunk le a 300 vörös színű gránitsziget között a Sound túloldalán. Ez már Connecticut állam. A hely talán az eddigi legszebb horgonyzóhelyünk a sok száz, egymás mellé szórt, parányi sziget miatt.

Útközben kipróbáljuk a NASA által az űrhajósoknak kifejlesztett kekszes jégkrémet. Hááát, nem erre számítottunk. Azt írták a hátoldalára, hogy a zacskóban található szárított-fagyasztott jégkrém a nyállal elegyedve olyan élményt nyújt majd, mint az igazi. Nos, semmi köze hozzá. Dénes szerint, mint egy olcsó keksz, szerintem mint egy finom tejporos keksz. Jó kemény, alig lehet beleharapni. Morzsál, ami elvileg megengedhetetlen fent az űrhajóban a súlytalanság miatt, mert a morzsák lebegve belekerülhetnek a műszerekbe, tönkretéve őket, veszélybe sodorva az űrhajót. Volt is botrány, amikor a Mercury 7 vagy a Gemini 3 expedíción a két űrhajós egyike felcsempészett a fedélzetre egy hamburgert. A morzsákkal indokolták.

Ma is fogtunk egy 3 kilós bluefish-t a magunk után húzott csalihallal:

A szigetek között vitorlázunk be. Van amelyiken 4-5 ház van, a legtöbbön 1 ház:

A vízen élénk a forgalom. A szigetekre motorcsónakokkal közlekednek az ottlakók. Mellettük turistahajók, vízisízők, jet-skizők termelik a hullámokat. Billegünk folyamatosan, és a kifogott halat bármennyire is szeretnénk, a billegés miatt nem tudom a serpenyőben kisütni. Halpaprikás lesz belőle a mély kuktában. Most először használnom az alkoholfőzőre erősíthető leesés elleni rudakat.

Este a partról idehallatszik egy szaxofonos játéka.

aug.18. Thimble Islands, Stony Creek

Kievezünk a partra, és próbálunk sétálni, de Dénesnek nem megy. A játszótéren lemarad Álmival, míg én bóklászok az utcákon. A hely pici, a kikötő a kis szigeteken lakók motorcsónakjaival van tele. Egy nagy csapat ember a turistahajóra vár, ami kiviszi őket a vízre a szigeteket megnézni. Csak a hajóról, mert minden sziget privát. Lefotóztam egyet, ami eladó, ha valakit érdekel, itt a telefonszám:

Találok egy könyvtárat a közelben, amin meg is lepődünk. Használhatjuk a gépeket, így egy órát maradunk, amíg Dénes háta bírja.

Délután Dénes evezget Álmival a szigetek között, én meg végre elővehetem a laptopot, hogy összerakjak egy beszámolót. Erre nincs sok lehetőségem, mert az egy szem napelemmel nem termelünk elég áramot ilyen luxus dolgokra, mint weboldalszerkesztés.

aug.19. Thimble Islands, Stony Creek - Westbrook (14 tmf)

A szigetek között vitorlázunk a part mentén. Dénes nagyon lelkes a fájdalmak ellenére, mert nagyon tetszik neki a hely. A legszebb hely, mondogatja.

Gyorsan Westbrookhoz érünk, és előtte az L-alakban megépített hullámtörők védelmében horgonyzunk le. Van itt egy pici, sirályok lakta sziget, Duck Island, ide evezünk ki Álmival, míg Dénes pihen, aztán ő megy vissza Álmival, hogy mégis mozogjon egy kicsit. Holnap majd a homokos partra evezünk ki, ami a képen is látszik, mert itt van a település.

aug.20. Westbrook

Délután 4-ig a parton vagyunk. A kikötőben a téli tárolás felől érdeklődünk, aztán elsétálunk a városházára, ahol internetezünk. Egyrészt kikötőket keresünk télire, másrészt albérletet Svájcban októbertől. Amit találunk lakást, azzal Orsi felveszi a kapcsolatot, elmegy, megnézni, és fotókat küld róla, ill. részletes, mindenre kiterjedő beszámolót. Az első szóbajöhető lakásról most kaptuk meg tőle az e-mailt. Másfél órát bír az akksi, utána visszasétálunk a partra, hogy elevezzünk a Stop&Shop szupermarket közelébe.

Rendszámokat fotózunk, nagyon tetszik némelyik.

A CAR tulaja odajött hozzánk, aztán ott ragadtunk egy órát beszélgetni. Megmutatta egy másik autóját is, egy lehajtható tetejű Ford Mustangot.

A dingit nem érjük el, mert épp jön az a nő a férjével, akinek a tengerparti villáján udvariasan átgázoltunk még reggel. Elvisznek kocsival a szupermarketbe, de udvariasságból nem hagyjuk, hogy megvárjanak, és visszahozzanak, mivel egy órát mindig eltöltünk vásárlással. Minden új üzletben fel kell deríteni, hogy mi merre, milyen áru, stb. Beszélgetés közben kiderül, hogy 20 km-re laknak Westbrooktól. Akkor miért van itt a nyaralójuk? Mert a lakásukhoz nincs tengerpart, ezért kellett ez a tengerparti villa, az unokák imádják.

A Stop & Shopban csak egy-két dolgot akarunk venni, de már megint két hátizsák és néhány zacskó lesz tele. Persze semmi extra nincs benne, csak három embernek pár napra való zöldség, gyümölcs, hús, kenyerek, sajtok, felvágott, Álminak muffin és akciós peanutos M&M. Darálthúst is veszünk, amiből még van ereje Dénesnek fasírtokat sütni a hamburgerhez. Ezt Svájcban is ő csinálja mindig, így szokássá vált. Jó szokás :) Imádjuk a hamburgereit a friss hússal és a jó sok zöldséggel.

Úgy döntünk, hogy maradunk még egy napot, hogy Álmi a homokos parton szórakozhasson.

aug.21. Westbrook

Reggel, ahogy úszásból visszajött Dénes, és vidáman fütyörészve törölközött, még táncolt is, egy hatalmas húzódás a derekában, mintha összeroppant volna teljesen, térdre rogyott, iszonyatosan fájt neki, és újra kezdődött az öt napja tartó idegbecsípődéses sz..ság, de egy durvább fokozaton. Pedig tegnap már egész jól volt, már azt hittük vége.

Az idő nem kooperál az elképzeléseinkkel. Erős szél és borult idő. És az áramlás is erős, így délelőtt még a szigetre se tudok kievezni Álmival, mert amikor megpróbáltuk, a szél és az áramlás együttes ereje ellen csak annyira voltam jó, hogy a hajó mellett tudtam tartani a dingit, és nem áramoltunk ki a nyílt vízre. Pedig oda jó gyorsan kiértünk volna evezők nélkül is. Még Rogoznicában volt egyszer, hogy Dénessel erős szélben eveztünk a stégünktől az utolsó stégig próbaképp. Ő kezdte, aztán átadta nekem. Minden erőmből eveztem, és csak annyit értem el, hogy egy helyben álltunk. A stég végén meg az egyik német hajós lökte a poénosnak gondolt szövegét. Aztán visszaadtam Dénesnek az evezőket.

Később az áramlás megfordult, a szél csendesedett, és mi ki tudtunk evezni a szigetre. Egy órát bogarásztunk, fekvőtámaszoztunk, aztán vissza a hajóra. Naplemente:

aug.22. Westbrook

Még egy nap itt. Az idő változatlan, ami még nem is lenne akkora gond, de sajnos Dénes állapota is. Vagy fekszik az orrkabinban és olvas, vagy úszik, bár alig bír kimászni a létrán. Mi megint elevezünk a szigetre mozogni. Eldöntöttük, hogy holnap tovább megyünk, vissza a Long Island-i oldalra. Az új hely, Orient a térképen igéretesebbnek tűnik nekem. Könnyebb lesz a partra jutni, és ott már több lehetőség lesz mozogni, mint ezen a pár négyzetméteres Duck Islanden, amiről csak most látom, hogy egy képet se készítettünk, pedig helyes kis sziget.