2014. aug.31.-szept.1. Long Island legkeletibb települése: Montauk
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
aug.31. Sag Harbor - Montauk (22 tmf)
Egy darabig versenyzünk egy 45 láb körüli vitorlással. Nekik csak az orrvitorlájuk van kitekerve, mi teljes vitorlázattal megyünk. Ők így is élesebben mennek cél felé. Később reffeljük a nagyvitorlát, mert már nehéz kormányozni a hajót az erőre kapott szélben. Le is maradunk. De még így is 6.8 csomóval megyünk. Álmi elégedetlen a sebességgel, én visszagondolva az előző hajóinkra, teljesen elégedett vagyok vele. Szeretem a hajónkat. Persze a tágasság hiánya folyamatos probléma, ha egy gyerekes család hajón próbál élni hosszú időn át.
Borús az idő, Dénes ezt szereti, mert nem égeti szét a nap a bőrét. Nekem most jobban esne egy kis napsütés. Minden napfényt be akarok gyűjteni a maradék egy hónapunkban, mert aztán bevackolódunk Svájcban a hegyek közé egy hosszú, hideg télre.
Kellemesen dőlünk, nem éri víz a lábam, akkor sem, amikor lelógatom. A csalihalat húzzuk magunk után a vízben, Álmi ellenőrzi mindig, nem akadt-e rá hínár. Egy-két vasárnapi vitorlázó körülöttünk. Kellemes menet, már várjuk, milyen lesz Montauk.
A bejárat közelében Álmi meglát egy fekete uszonyt a vízen. "Az mi, papa?". "Biztos nem delfin. Az egy cápa."
Kár volt mondani. Most a cápa kerül Álmi gondolatainak középpontjába. Még a legó témát is ejti. Elevenen él benne az IMAX film a nagy fehér cápáról, amit a New York-i Természettudományi Múzeumban látott.
Montauk öblébe kibójázott, keskeny bejárat vezet. Behúzzuk a csalihalat, ami ma nem volt kapós. István kérdezte, hogy mivel pecázunk, mert neki az Adrián nincs sok sikere. A válasz egyszerű: próbáljon mindent ugyanúgy csinálni majd az Atlanti-óceánon, és lesz hal. Az Adria le van halászva, ott nekünk se sikerült ezzel a módszerrel. És itt se mindig :)(
Montauk Long Island legkeletibb települése. Egykor ez is bálnavadász központ volt, most a modern pecázós jachtok központja, akik innen viszik ki a fizetővendégeket napi pecázásra.
A keskeny bejárat után is bóják között vezet az út, mert az öböl jó része sekély. Végre megérkezünk. A mellettünk horgonyzó hajó kapitánya megdicséri a narancssárga vitorlatakarónkat. Neki is pont ilyen van :)
A hajó körül nagytestű medúzák hullámoznak a vízen. Álmi azonnal életre kel. A medúzaraj közé dobja a vödröt és kipecáz egyet. Átönti a lavorba, hogy jobban megvizsgálja. Tesztelteti velem, hogy csíp-e. "Nem." Ő is kipróbálja. Valóban nem. Ez megnyugtató. Tőlük már nem kell félni, ha a testünkhöz ér. Amíg ki nem megyünk a partra, a medúzákat pecázza.
A part közel van. Nádas mindenütt, de van egy néhány méter hosszú strand, oda evezünk. Onnan átsétálunk a nyaralók között az óceáni oldalra. Őzek legelnek több kertben is:
Egy régi Chevi:
Holnap szept.1., itt az USA-ban a munka ünnepe. Hétfőre esik, így valószínűleg a három napos szünetnek tudható be, hogy tele vannak a villák, és mindegyik előtt különböző államokból jött kocsik parkolnak. Van itt a nyugati partról jött kaliforniai, vagy a messzi délről jött Mississippi-i, floridai, dél-karolinai, virginiai és még sok más. Itt van például ez a klassz massachusetts-i rendszámtábla:
Az óceáni oldal fantasztikus. Szeretem borús időben is, hullámokkal, mint most. Sok a gyakorló szörfös. Dénes háta kikészült az egy kilométeres sétától, amíg pihen, addig próbálok kagylót, csigát találni. Vannak, de mind törött, a hullámok, a sziklák nem engednek egyet se épen maradni.
Otthagyjuk a óceánt, és visszaballagunk a széltől védett öblünkbe. Kisimult a víz, jól esik így fürdeni. Hideg piszkosul, de ő jelenti a tisztaságot. Álmi a medúzákat célozva ugrál a vízbe, és élvezi, ahogy a bőréhez érnek. Ezt se sűrűn mondhatjuk el a medúzákról. Pl. Martinique szigeténél más medúzák otthagyták a nyomukat Álmi bőrőn. De pár nap múlva eltűntek nyomtalanul:
Dénes majd 20 éves medúzacsípései az olasz Stromboli szigeténél még most is látszanak...
A vízben már vagy egy hete észrevettük a világító planktonokat, csak eddig elfelejtettem megemlíteni. Pedig gyönyörű látvány.
A borult időből lett végül éjszaka egy kis eső. És másnapra kitisztult az ég, és nagy örömömre egy nap kihagyás után felragyogott a nap!!!
szept.01. A munka ünnepe - Montauk
Gyönyörű az idő. Body board, fürdőlepedők, bikini, ivóvíz, gyümölcs, papucsok. Csak Álmié maradt a hajón. Vissza kell eveznie érte.
A tegnapi időnek is megvolt a hangulata, de a mait jobban szeretem :)
A végén édesvizes zuhany, és ami igazán élvezetes benne, hogy nem kell megtörölköznöd utána, mint a sósvíznél, mert nincs benne só, ami rád száradna, és viszketne. Dénesnek ad egy kis löketet a visszaúton.
Holnap megyünk tovább Block Islandre, ami már Rhode Island államhoz tartozik.