2016.aug.05-09. A déli partvonal mentén vitorlázva (Kanada, Új-Skócia)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
aug.05. Shelburne - Port Mouton, Summerville beach (42 tmf)
Javarészt ködben vitorláztuk le a mai 42 tmf-et, de kárpótlásul kaptunk elég szelet a jó menethez. Az uralkodó szél errefelé a DNY-i, ez nekünk jó, tol előre. Ahogy az lenni szokott, főleg Dénes kormányzott. Álmi a tabletén játszott, tanult. Én az eddigi fotókat töltöttem át a laptopra, és hozzáláttam a képes élménybeszámolók elkészítéséhez.
A parthoz közel felszállt a köd, és Dénes az Active Captain bátorítására bevállalt egy zátonyos helyet, keskeny átjáróval. Ki volt bójázva, motorozva lehetett csak átmenni rajta.
A zizis rész után felbukkant egy fóka:
Jó néhány mérfölddel lerövidítettük így az utat a mára kinézett horgonyzóhelyhez. Bemotoroztunk egy gyönyörű helyre, Summerville beachhez, ami állítólag Új-Skócia legszebb homokos partja, a Bahamákat idézi a kanadaiaknak. A vízfelszínre 18 fokot mutat a hőmérő. Erősen fúj a szél a homokos strand felől, és nem süt a nap. Csak Dénes ugrik a vízbe. Nekünk nincs kedvünk ebben a zimankóban.
Később mellénk horgonyoz egy másik vitorlás, ami a kerülőt választotta.
aug.06. Port Mouton, Summerville beach
A homokos part miatt döntöttünk úgy, hogy ma itt maradunk. Hajnalban még köd volt, de mire összekészültünk a kimenetelhez, sokat javult az idő. Szép nagyon a hely, csak kár, hogy hideg a víz. A tegnapi 18 fok helyett 13 fokot mérünk a vízfelszínre, és ez marad egész nap. Csak a lábunkat áztatjuk meg a sokféle kékben játszó, valóban a Bahamákat idéző vízben. A meleg homok rendkívül finom, élvezetes a talpunk alatt.
Végigsétálunk a homokos parton, bejárjuk a környéket, elsétálunk egy szedres út mentén két halászkikötőbe. Pár éve még hatalmas halászat folyt Új-Skócia vizein, de úgy elfogytak a halak, hogy máról holnapra le kellett az egészet állítani, ami komoly anyagi veszeteséget jelentett a félszigetnek, az országnak. Láttuk a lepusztult kereskedelmi kikötőt, ahol a halakat elszállító kamionok rakodóhelyét benőtte a bozót. Itt a buja növényzet gyorsan visszafoglalja helyét.
Délután a parti erdőben sétáltunk. A homokkal borított talajból a hideget jól tűrő fenyők nőnek ki. Ilyen tengerparton még nem jártunk, Maine-ben sem voltunk ilyen helyen, ha egyáltalán létezik ott.
Álmi frizbizni szeretett volna, de a szél miatt nem tudtunk. Helyette Dénes kitalált valami mást:
Este megnéztük a Million Dollar Arm c. filmet, ami valós történetet dolgoz fel. Egy amerikai menedzserről szól, aki két indiai fiúból egy ügyes edző segítségével baseballdobókat farag.
aug.07. Summerville beach - Voglers Cove (20 tmf)
Este még erős szél fújt, reggelre szélcsendre és ködre ébredünk. Dénes fotói:
Később tisztult az idő, látszott már a környező partvidék.
Dénes lekapott egy fókát, amint a hajónk közelében úszkált.
És észrevette, amint egy fehérfejű rétisas leszáll az egyik elszáradt fenyő tetejére. Egy órán át ott maradt, gyönyörködhettünk benne a távcsövön keresztül. A hajóról csak ilyen piciben látszik.
Tavaly Maine-ben készültek jó fotók, amikor a dingivel oda tudott Dénes evezni ahhoz a fához, amire rászállt egy.
Mivel a köd eltűnt, a szél nem fújt, a nap sütött, minden ideálisnak tűnt egy fürdéshez. Kivéve a víz hőmérsékletét. 12 fokosra hűlt le (vízfelszínre mért). Ebbe én be nem megyek, csak ha muszáj. Kicsit felmelegítettem lábasban, és fürödtem egyet a kokpitban. Álmi később fogadásból, beugrott a vízbe. Sprintelt is kifelé, de 1 dollárt nyert tőlem. Dénes viszont nem hagyta ennyiben. Ha már vizes, akkor tusfürdőzzön, és ugorjon be újra lemosni.
Igazi lemosásról szó sincs, azt törölközéskor elintézi a törölköző. Tiltakozik az agy, hogy ilyen hideg vízben piperészkedj. Gondolom, néhány visszaugrás után lehűl annyira a test, hogy már nem olyan vészes bent lenni. De nincs kedvem kipróbálni. Azóta is büszkén hangoztatja, hogy idén ő volt eddig a leghidegebb vízben hármunk közül.
10.30-ra kaptunk szelet (sajnos nem az uralkodó DNY-it), ami később 20 csomósra felerősödött. Keményen szorítottuk, a hajó erősen dőlt, könyörtelenül hasította a hullámokat. Bent csináltam a képes beszámolókat, amíg le nem merült a laptop akksija. Fejemen ott volt végig a fejhallgató, szólt benne a zene, így sose leszek tengeribeteg. Utána kint kormányoztam Dénessel felváltva. Ilyenkor jó kormányozni, mert nincs lötyögés, egyszerű vinni a hajót. Álmi filmezett lent, tableten játszott, kint nézelődött. Neki is a fülén volt végig a fejhallgató, ő se lett rosszul.
16.30-ra lehorgonyoztunk a hatalmas, zegzugos Medway-öbölben, ahol csak azért álltunk meg, mert jólesett megállni. Később jött egy másik vitorlás is horgonyozni. Vacsorára desszertnek pancake-et sütöttünk.
aug.08. Voglers Cove - Dublin Shore (20 tmf)
Reggelre megmaradt az erős szél. Korán indulunk, ma is krajcolunk, és egy nagyon szép öbölbe vitorlázunk be. Kedvelt úticél, sok bent a kis sziget, apró öblöcskék szabdalják a belső partot. Mi is kiválasztunk egyet, ahol ki is tudunk menni a partra sétálni. Korán ideérünk (13-kor már horgonyon), így van bennem elég lelkierő, hogy a 16 fokos (vízfelszínen mért) vízben fürödjek. A fiúk is ugranak. Utána ebéd. Kínai tésztalevesek felturingolva tartósítószer nélküli hús- és zöldségkonzervekkel. Nagyon szeretjük, és pillanatok alatt kész. Menet közben mindig gyümölcsözünk, és sajnos én sokat nassolok tevékenység hiányában, és a nagyon enyhe tengeribetegség ellen. Amikor rágcsálok, nem érzem.
Ahová kievezünk, onnan indulnak néhányan kajaktúrára. Elsétálunk a halászkikötőbe, aztán csak úgy erdei utakon más öblökbe. Ha visszafelé jövünk majd Halifaxból, és lesz még időnk, tervbe vettük, hogy ide majd visszajövünk, és egy napot kenuzással töltünk.
A parti dombon áll ez a ház, tipikus amerikai:
A több, mint két órás séta nekem úgy látszik nem volt elég, még energiával tele megint fürdök egyet. Holnapra Lunenburg a cél, aminek az óvárosa UNESCO világörökség. Várjuk már nagyon.
aug.09. Dublin Shore - Lunenburg (15 tmf)
Indulás 6.30-kor. Tiszta az ég, a kabinban 14 fok a hőmérséklet. Álmit hagytuk aludni. Mi Dénessel beöltöztünk a hideg miatt, ettünk pár falatot, és elindultunk.
A víz alig fodrozódik, gyenge nagyon a szél. Kellemes hátszél most a tegnapi szembeszél, amiben akkora cikkcakkokat húztunk az öböl vizén. Tegnap megjegyeztem Dénesnek, hogy milyen kár, hogy nincs körülöttünk soha vitorlás menet közben. Most megkaptam. Egy katamarán is kifelé tart az öbölből. Van egy rövidítés, amit bevállal Dénes, mert ilyen békések a viszonyok. A katamarán is ezt az utat választja.
Sokáig együtt haladunk, közben Álmi is felkel.
Halászhajók Lunenberg közelében. Ez a fajta sziklás part nagyon jellemző Új-Skóciára.
A Bluenose II kijött Lunenburgból. Ekkor még nem ismertük a kétárbócost, de pár óra múlva már Lunenburg utcáit járva, megtanuljuk a nevét, megismerjük elődje történetét.
10.30-ra beérünk Lunenburg öblébe. Annyira szép látványban van részünk, hogy csak kiabálunk egymásnak: de szép, nézd milyen színesek a házak. Sok hajó áll bóján (mooringon), mivel csak néhány vendéghely van a parton, marina pedig nincs. És sokan horgonyoznak.
Dénes helyet keres, és a golfpályás oldalhoz közel ledobjuk a horgonyt az erős szélben. Mindketten a golfpályát figyelik:
A Bluenose golfpálya:
