Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│

 

 

2011. aug. 17.

A San Blas szigeteken: Holandes Cays

 

(A Nézet vagy View menüben kicsinyítsetek, ha túl nagy a betűméret és homályosak a fotók.)

Az izgalmas folyótúra után továbbmotorozunk Dragonwinggel még mindig szélcsendben, és még mindig az apró pálmafás szigetek között. Egy nagyon szépet keresünk, ami csak a miénk lehet a mai napra. Delfinek kísérnek minket egy darabig, aztán irányt váltanak. Hamarosan találunk is egy nekünk tetsző szigetcsoportot, és az egyikhez közel lehorgonyzunk.

És naplementéig snorkelezünk és bejárjuk a szigetet.

A parthoz közeledve ujjongunk a látványtól. Nemcsak a pálmafás part teszi. A kristálytiszta vízben elképesztően sok tengeri csillag fekszik a homokos aljzaton. Szép nagy példányok. Jó darabig nem bírunk velük betelni. A Bahamákon találkoztunk ilyenekkel több mint egy éve.

A perzselő forróságot nem bírjuk sokáig. A csillagok közé vetjük magunkat, és órákon át snorkelezünk a meleg vízben pici üstkorallok, hatalmas legyezőkorallok, sasráják, polipok, teknősök társaságában. Egy hatalmas halraj elterel Dénes mellől. Őt a nagyobb, ehető példányok érdeklik, mert neki még vacsorát is kell ma lőnie. De ez a halraj nekem való. Kisebb halakból áll, és nagyon lassan mozog a csapat. Mintha egy városnéző kiránduláson lennénk, követem őket. Mindent aprólékosan megnéznek, megnézünk :). Borzongok az élménytől. Dénes lő két, még sose látott halat. Az egyik iszonyú kék és világít, a másikból kettőt is lő, azokon szürke alapon hosszanti fekete csíkok húzódnak, a tetejük pedig rikító sárgán világít.

A vacsoráig inni- és ennivalónak begyűjtöttünk néhány kókuszt is.

Ez a nap is egy olyan tökéletes nap volt, aminek nem lenne szabad véget érnie soha.

De a no see'ums-ok vagy sandfly-ok, minden jónak elrontói, itt is véget vetnek a dolce vita-nak. Visszaüldöznek Dragonwingre, így a parti sütögetés helyett a hajón sütögetünk. A curry-s és fokhagymás sült halszeletek mellé sült kókuszkockákat tálalok. Egyszerűen a kockákra vágott kókuszdarabokat a felforrósított serpenyőben átsütöm, olaj nélkül. Olyan az ízük, mint a pattogatott kukoricának. A sötétben filmezünk a kokpitban, amit egy zápor megszakít, de hamar odébb áll, és folytathatjuk. A mai nap gyönyörű lezárása volt az utazásunknak. Hátra van még Panama, aztán én rapülök haza Álmihoz, Dénes pedig próbál Horn-fokot kerülni. Bár már nem nagy lelkesedéssel. Nélkülünk mégse teljes az egész.

De ez az este még a miénk, és ez az utolsó békés horgonyzóhelyünk. Holnap egy egy éjszakás menet vár ránk Colonig (95 tmf), ahol elérjük a panamai szárazföldet. Folyt. köv.