Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2011. február 08. - 23.

St. Martin (francia és holland rész)

 

 

február 08. - 10. Virgin Gorda (Long Bay) - St. Martin (Fr. Marigot Bay) (85 tmf)

 

Fantasztikus éjszakánk volt, az öböl védett volt a széltől, hullámzástól. Rápihenhettünk a hosszú menetre. Indulás előtt még megragasztotta Dénes az elszakadt fockot (kisebb orrvitorlát), aztán átvarrta a varrógéppel. A 20-25 csomós szélben ez az egy szóbajöhető orrvitorla (a génua túl sok, a viharvitorla meg kevés), szóval nem volt más választás. Sietnünk kellett, igy nem állítottuk be a varrógépet a vitorlaanyaghoz, ami azt jelenti, hogy kell egy próbaanyag, amin varrásokat végzünk és nézzük a szálak feszességét. Így valami borzalmasra sikerült, de bíztunk a ragasztóban.

Még főztem tojásokat indulás előtt, két napra valót, szeretjük mind a hárman vajas kenyérrel, mást úgyse nagyon lesz kedvünk enni. Vettem tegnap kemény körtéket, ez is nagyon jó a felkavarodott gyomornak, ez a tapasztalatunk. Előszedtem még kínai dobozos leveseket, ezek hipsz hopsz elkészíthetők, és mindig hozzákeverek egy konzervzöldséget bolognai szósszal, így már egész kiadós ebéd lesz belőle. 11 körül búcsút intettünk a szomszédoknak, és elindultunk ki a szélbe és a hullámokba. Kaáli Gézával megbeszéltük, hogy majd a sziget északi csücskében egy öbölben találkozunk, de mivel el kellett hagynunk az országot, ez a találka elmaradt.

Röviden képekben, hogy ki mivel töltötte a két éjszakányira nyúló krajcolást a 20-25 csomós szélben, és a méretes hullámokban (2-3 m). Hááát én nem ezzel:

A legjobb hely a hajóban, amin felváltva osztoztunk:

Monitor vitte a hajót, mögöttünk Virgin Gorda:

Dénes élvezte a hűvös szelet és a hideg fröccsöket, amik folyamatosan jöttek, és nem engedték, hogy fotózzak:

Helyette a vizet mertem ki a padló alatti bilge-ből, ahová a horgonykamra nyílásán át jutott be az orrfedélzetet végigmosó fröccsökből. Olyan 60 litert mertem ki a két nap alatt. Ez nem számítana, ha egy zárt térben gyűlne össze, de a mi hajónkon ez nem így van. A dőlés miatt a víz a bilge-ből kifolyt a falakra, ott lötyögött, onnan egy-egy hullámugratásnál a padlóra, szóval merni kellett, ha nem akartunk vízben tocsogni, feküdni.

Rengeteg squall (futózápor szélerősödéssel, szélirányváltozással) keresztezte az utunkat mindkét nap és mindkét éjszaka. Ilyenkor sajnos kint kell lenni, ha netalán az orrvitorlát le kell kapni, hogy a hirtelen érkező erős szél nehogy elszakítsa. Írtam már, hogy a fock 41 éves, és nagyon elhasználódott az anyaga, az alakja. A reffelt nagyvitorlával és ezzel nagyon sz.rul krajcolunk, 120-130 fokokat zárunk be a másik takkal, Dénes ilyenkor legszívesebben a falba verné a fejét. Ezért tartott 39 órát ez a 85 tmf. Mentünk helyette 160-at. Kaáli prof mondta, hogy neki ez az út 16 óra motorozás...

A hajós forgalom élénk volt nappal is, éjszaka is. Utasszállítók, halászhajók jöttek mentek a horizonton, figyeltük őket, de most senkivel nem volt incidensünk. Második éjjel értük el St. Martint, a francia oldalt. Marigot-öböl hatalmas, be lehet menni sötétben is, mi is ezt tettük. A squallok ezen az éjszakán voltak a legerősebbek, alig ment el az egyik, már jött is a másik, szóval már alig vártuk, hogy bent legyünk az öbölben, leszedjük a vitorlákat meg a vizes ruhákat és aludni menjünk. Bent csak az árbocok csúcsán imbolyogtak a fények. A sötétben olyan közelinek tűntek az elszórtan horgonyzó hajók, hogy Dénest nem is hagytam, hogy egész a tengerpartig menjünk, csak dobjuk már le végre a horgonyt, és menjünk aludni. Huhhh, hajnali 3-kor végre bebújtunk az orrkabinba a paplanhuzat alá, mennyei!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

február 10. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

Reggel 9-ig aludtunk, Álmi már olvasott az ágyában, amikor felkeltünk. Csoki-öböl óta kedvet kapott, hogy egyedül olvasson el könyveket. Eddig csak egy-egy mesét olvasott el, vagy lapozgatott és ami érdekelte azt, azóta kiolvasta a Misi Mókus kalandjait, Rosszcsont Petit, két könyvet Janikovszky Évától, és még nem tudom miket, most a Rumini folytatását olvassa.

Áthorgonyoztunk a parthoz közel, és egy hajóssal beszéltünk. Két helyen lehet bejelentkezni, de ő a Port Royalt ajánlotta, mert olcsóbb és easy. Elektronikusan mi töltjük ki egy számítógépen a szokásos nyomtatványokat, aztán kinyomtatjuk ott helyben, aláírjuk és a többit az iroda intézi. 5 euro. Hát igen, euro, francia földön vagyunk :))).

Gyönyörű az öböl, rengeteg a hajó, közel van hozzánk egy apartmanszálló homokos strandja, ide fogunk kievezni az elkövetkezendő napokban. Nem védett a hullámzástól a hely, billegünk, és a dingit is szó szerint kivetik az egy méteresre növő hullámok a partra, sokszor becsapva a dingibe, ezért bikiniben megyünk ki, zacskózzuk a ruhákat, cipőket, a laptoptól nehéz zsákot. A korzikai szép idők jutottak az eszembe, amikor baromi messze álltunk Calviban a parttól, mooringon, volt egy kis felfújhatós strandolós csónakocskánk, amit el is loptak első nap, aztán vettünk újat, azt is, a következőt meg kivágták, a negyediket meg már csak arra használtuk, hogy kihúzta Dénes vagy Zsombor vagy Károly a csomagokat, mi többiek kiúsztunk, aztán a fiúk visszahúzták a hajóra, és kiúsztak újra a partra. Amikor a többnapos GR 20 túrára mentünk nagyhátizsákokkal, akkor valami hétszer fordult Dénes, míg minden a partra jutott... Sok horgonyzóhelyen csak szemeteszsákokba csomagoltunk mindent, aztán azokat magunk előtt lökdöstük, így mentünk ki a partra. Barátokkal, 10 évvel fiatalabban micsoda élmény volt!!!

A szigeten két ország osztozik, az északi rész a franciáké, a déli a hollandoké. Ha már valamelyik részen bejelentkezett az ember, akkor a szárazföldön vagy a Simpson Bay lagúnában a dingivel szabadon jöhet-mehet a két rész között, mintha egy ország lenne. De ha a hajóval szeretnél a másik részre menni, akkor természetesen el kell játszani a kijelentekezési és bejelentkezési procedúrákat. Mi a hajóval csak a francia részen terveztünk maradni, és a holland részt a szárazföldön akartuk megnézni. Aztán persze ember tervez, motor végez, de addig a sztoriig még van egy hetünk.

A Simpson Bay lagúnába egy felemelkedő híd alatt lehet bejutni vitorlással: a francia oldalon Marigot-öbölből, a hollandon Simson-öbölből. A francia ingyenes, a holland nem. Port Royal kikötő, ahová bejelentkezni megyünk, a lagúnában van, közel hozzánk. Francia rendszámú autók húznak el mellettünk, franciául beszél körülöttünk szinte mindenki, van járda!, francia butikok sorakoznak a sétányon, rengeteg a turista, az öltözködés is más, és a bejelentkezés még soha sehol nem ment ilyen kellemesen.

A marina apró officában az emeleten csak két gép van, lehet rajtuk ingyen internetezni és bejelentkezni. Gyorsan írok a családomnak, mert Csoki-öböl óta nem volt internetünk, ott meg elfelejtettem megírni, hogy elindultunk.

Tetszik mindannyiunknak a hely. Elsétálunk a tourist office-ba, ahol egy jó darabig a mennyezetet bámuljuk. Érdemes végignézni a képeket, mert mindent felvonultatnak, ami jellemző a Bahamák óta a szigetekre, amerre csak jártunk.

Elsétálunk a szupermarketbe. Franciául csevegnek bent az emberek, van egy hatalmas sajtpult, teli francia sajtokkal, hatalmas részleg francia borokkal, és van sült csirke. Megérkezésünk örömére veszünk ebédre néhány sajtot a kedvenceink közül (másfél évet éltünk Nizzában), egy vörösbort, egy sült csirkét és baguettet. És valami isteni kókuszos-csokis sütit.

Az egész napot a felfedezés öröme járja át, bejárjuk a települést, este még egy nagy vásárlást csapunk, és 9-kor már alszunk.

 

február 11. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

Reggel a fiúk egyedül hagynak, ki kell takarítani a tárolókból a vizet, és elmennek a Fort Louis-ba (Lajos erőd). Innen vannak ezek a fotók:

A Marina Fort St. Louis az erőd alatt és Marigot Bay:

Itt pedig látszik a Simson lagúna is:

Délután együtt mentünk a partra. Ahol partra evezünk, az apartmanszállónál, ott van a sportstadion egy nagy és árnyékos lelátóval és futó- és focipályával. 100 méterre a hatalmas szupermarket, mellette egy kínaiak által üzemeltetett élelmiszerbolt, ahol az euroban kiírt árakat 1 az 1-ben számolják át dollárba és azzal is nyugodtan fizethetsz. Itt feltöltöttük a hajós készleteket, mert így nagyon olcsó volt minden. Egyébként mindenhol fizethetsz dollárral. Ez volt Libanonban és a Bahamákon is. Kínaiak rengetegen vannak a szigeten, és más ázsiaiak is (indiai, fülöp-szigeteki). De ez majd a holland részen lesz különösen feltűnő. 200 méterre van egy önkiszolgáló mosoda, piszok drága, 6 euro egy 7 kilós mosás. És már el is érünk a hídhoz, és ott egy kis utcában van egy kis hajós vállalkozás dingidokkal, vizet lehet feltölteni, lehet internetezni, 3 $ saját géppel egy napra. Mosatni is lehet náluk, könyveket cserélni. És a hídon túl van egy nagy hajós bolt és a benzinkút hajósoknak. Szóval minden egy helyen.

Tehát délután kimentünk és kivittük a fockot a focipályára. Kibírta a ragasztást és a kutyaütő varrást, de most Dénes átszabta a hátsó élét, mert már nagyon megnyúlt, ezért is szakadt el. Délutáni edzések folytak, sokan kijöttek futni, mi is csatlakoztunk. Pezsgett a sportos élet körülöttünk, jól éreztük magunkat. A fotó nem ekkor készült, hanem még előző nap délelőtt, amikor felfedeztük a stadiont, és Álmi rohamtempóban lefutotta a 400 métert. Sajnos nem mindig jut eszembe, hogy a gépet is elrakjam, vagy kihozom úgy, hogy elfelejtettem az aksiját feltölteni, ezért nem készül olyan sok fotó.

 

február 12. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

Homok van alattunk, ezért sok a csillag és a ráják, teknősök, és reggel egy sisakcsigát találtak Dénesék, amint épp egy tengeri csillagot falt fel. Mikor végzett a csillaggal, felhozta nekem Dénes, mert ez a kedvenc csigám:

Tegnap, hogy kivágott a fockból Dénes, lett vitorlaanyag, amin beállíthatta a gépet. Sikerült, szépen varr mostmár. Kivitt minket a partra, aztán visszaevezett és ebédig varrta a vitorlát. Akkor jött ki értünk újra.

Délután újra kint. Az apartmanszállóban megismerkedtünk egy kisbabás, francia családdal. Idevitorláztak még baba nélkül, visszarepültek Fr.o-ba, megszületett a pici, és most visszajöttek a 10 hónapos kislánnyal, és míg a nő vigyáz a babára, addig a férj a kiemelt hajót készíti fel az Atlanti-óceáni átkelésre.

 

február 13. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

Ma átsétáltunk a holland oldalra, Simson Bay-be. Vasárnap van, csak a szupermarketek vannak nyitva, a hajós boltok miatt el kell jönnie Dénesnek még egyszer. De ma csak szétnézni jöttünk. Ez az oldal kicsit más. Lepusztultabb. A szuperjachtoktól zsúfolt kikötők és a melléjük épült éttermek, bárok világán kívül a Dominikai Köztársaságot idézte a látvány. Sok helyen meg Albánia jutott eszünkbe. Volt McDonalds és Burger King, amik Álmi kedvencei a játszórész miatt. Sajnos játszótér nincs sehol, ez nagyon hiányzik neki.

 

február 14. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

Ma hétfő van, Dénes elmegy a holland oldalra a hajós boltokba, mi maradunk Marigot-ban, és Álmi megmutatja nekem a várat. Elmegyünk egy játékboltba, beülünk egy katolikus templomba pihenni, hűsölni. Bent a fehér mennyezeten egy fekete kolibri szálldos csillárról csillárra. Szeretne kijutni, de mindig a mennyezetet pásztázza végig. Ki fog éhezni. A testtömegénél többet kell ennie naponta, hogy pótolja az elrepkedett energiát. Bent rengeteg kép lóg a falakon. Van fehér Mária és a kis Jézus, van fekete Mária és a kis Jézus, van fehér keresztrefeszített Jézus, van fekete keresztre feszített Jézus, és mindenféle absztrakt kép, amin csak szétmázgált színes ecsetvonások vannak, mindenféle alakzat nélkül. Az első sorban egy idős feket hölgy beszél a fehér színű, kis Máriáa szoborhoz.

Futócipőm tönkrement, Álmival azt is keresünk nekem, és úgy általában benézünk minden boltba. Ez az amit Dénessel együtt nem lehet :). Ebédidőben találkozunk Dénessel, vissza a hajóra. Este kint a sportpályán, tömegfutás lámpafényben. Álminak mindig vannak játszótársai, sok néger kisgyerek, akiket magukkal hoztak a szüleik.

 

február 15. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

Ma is a holland oldalra megyünk, de most messzebb, Philipsburgba, ezért felszállunk a buszra, ami egy dollár fejenként. A buszon utazók mind spanyolul beszélnek. Dominica szigetéről jöttek ide át dolgozni. Philipsburgnak is meg van a hangulata, mivel az egész sziget a turizmusra épül, rengeteg a butik, bárok, éttermek. És rengeteg kínai, indiai bolt van, amikben alkudni lehet. Nos vettem is két futócipőt, egy Nike-t és egy New Balance-t, gyönyörűek, kényelmesek. Sétáltunk a parti sétányon millió turista között, megnéztük a kikötőt, hajós boltot. Sötétre értünk vissza a hajóhoz. (3/4 7-től van sötét.)

 

február 16. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

De. mosás, du. átszűri Dénes két 20 literes kannából a két üres kannába a csoki-öbölben szerzett vizet. Ez két órát tart, mi ezalatt Álmival a szokásos tanulást csináljuk. Utána kimegyünk a partra, Dénes a holland részre megy benzines kannáért, mert a mostani mostanra tönkrement. Mi Álmival a sportpályára megyünk, ő rollerezik, én futom a szokásos 5 km-emet az új cipőmben :). Álmi közben talál játszótársakat magának, velük játszik a pályán. Dénes nem ért vissza, mire én végeztem, ezért Álmival még nézzük a sportpálya melleti teniszpályákon a játékot. Mindez már sötétben, lámpafény mellett. Még nem is írtam, pedig hogy örülünk neki! Nincsenek se szúnyogok, se sandfly-ok. Talán mert erős a szél nekik, ez az öböl nem védett a széltől.

 

február 17. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

Dénes elevez vízért, amiket az Álmi ágya alatti víztárolóba öntünk. Délután újra vízért megyünk, de most kint maradunk, internetezünk, könyveket cserélünk, futunk.

 

február 18. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay

 

Délelőtt kijelentkezünk, vásárolunk még, estefelé futunk, utána utolsó vásárlás, holnap irány St. Bart szigete, ami szintén francia terület.

 

február 19. St. Martin (francia oldal), Marigot Bay - St. Martin (holland oldal) Simpson Bay

 

Ember tervez, motor végez. Reggeli után indítaná Dénes a külmotort, de nem forog a propeller. Szép tiszta, nincs ráakadva semmi. Felhúzza a reffelt nagyvitorlát, megbeszéljük a manővert, mert sokan horgonyoznak körülöttünk, aztán felhúzza a horgonyt, és szépen kivitorlázunk az öbölből. Fockot húzunk, irány St. Bart helyett Simpson Bay a holland oldalon, ahol van Honda szervíz és sok motorszerelő. Gyorsan ott vagyunk, az öböl előtt horgonyoznak a nagy gigajachtok, az egyik az Eclipse, ami Roman Abramovich-é, itt mögöttem:

Antipaparazzi mezővel van körülvéve lézerek formájában, ezek végigpásztázzák a környezetet, és ha digitális fotógépet érzékelnek, rávillantanak egy fénysugarat, amitől nem sikerül a kép. A mi fotónk sikerült, ez még engedélyezett távolság. Van a hajón két helikopterleszálló, két úszómedence, diszkó, mini-tengeralattjáró. Vagy itt egy másik példa a mérhetetlen gazdagságra:

Horgonyon Simpson Bay-ben:

1.5 km-nyi homokos part húzódik előttünk, gyönyörű. Ide evezünk ki, szerencsére találunk egy védett helyet a partraszálláshoz, mert itt is bejönnek a hullámok, és body boarddal jókat lehet rajtuk kiszörfözni a partra.

Bejelentkezünk, ez ingyen van, de az öbölben horgonyzásért fizetni kell 20 dollárt, ez egy hétre szól. Marigotban is kellett fizetni, ott 20 eurot az első éjszakáért, utána a többiért a hajó méretétől függően, nekünk naponta 2.5 eurot. Bejelentkezés után sétálunk, találunk két könyvesboltot, olyan ritka alkalom ez, zárásig olvasgatjuk a könyveket. Este egy francia pár átjött, Montserratról jöttek, ma értek ide, útban pecáztak egy egy méteres halat. Van a katamaránjukon egy pici lány, még nem tud járni, és egy 10 éves.

 

február 20. St. Martin (holland oldal) Simpson Bay

 

Dénes csinált helyet az 50 kilós motornak, és beemelte. Szerencsére nem húzta meg a derekát. Először szeretné átnézni, hátha egyedül is megjavíthatja. Ma különben is vasárnap van.

Álmi közben átevez a katamaránra, játszani a kislánnyal. Sajnáltuk, hogy ma már mennek el, de ez a hajós élet.

Környezetismeret óra keretében hagymát növesztünk Álmival. Egy hét alatt lettek ekkorák Marigot Bay-ben. Van több is, azok a zacskóban növekednek ugyanilyen mértékben.

Egy furcsa árboc:

Dénes kicserélte a kormos gyertyákat, az olajat, látta, hogy a propellerben az O-gyűrű sérült, azzal nem tudott mit kezdeni. Délután kimentünk a MCDonalds-ba internetezni. Van ingyen wifi, Álmi játszhat a játszórészben a gyerekekkel, mesefilmek mennek a tv-ben, és még epershake-t is kaphat. Mikor mi megérkeztünk már a legtöbb asztalt elfoglalták az internetező hajósok :) Sajnos fél óra múlva megszűnt működni, mindenki elment, mi is, át a Burger Kingbe, folytatni a netezést. Dénes az interneten 6 dollárért megvette a motor szervizkönyvét, este a hajóban azt olvasta el. Álminak itt még szuperebb játszórésze volt, élvezte nagyon. Tele volt gyerekkel egy szülinapi parti miatt. Tényleg, majd el felejtettem. Ma volt Álmi névnapja, kapott csokis piskótatekercset ebéd után, és egy analóg karórát, amit annyira szeretett volna már régóta. Ő az órafelelős a hajón, neki kell mindig leolvasnia az időt a mutatós óráról.

 

február 21. St. Martin (holland oldal) Simpson Bay

 

Dénes reggel ellenőrzött néhány dolgot a könyv alapján, minden rendben volt. Kimentünk a partra, ő a hajós boltba, ahol Honda szerviz is működött, mi a könyvesboltba, utána a mekibe játszani, ahol Dénes csatlakozott hozzánk. Beszélt a szakival, az azonnal megmondta, hogy a propellert kell kicserélni a gyűrű miatt.

 

február 22. St. Martin (holland oldal) Simpson Bay

 

Dénes reggel elcsónakázott velünk a hajós boltba, ez bent van a lagúnában, van dingidokkja. Vitte a régi propellert, adták helyette az újat, 110 dollárért. Még átment a francia oldalra, leadtuk a jelentkezésünket egy mooringra, 100 dollár havonta, mert úgy döntöttünk, hogy szüneteltetjük a vitorlázást, sok volt már ebből az életből így hármasban összezárva a kis hajóba, és amikor otthon újra jó idő lesz, hazarepülünk, a hajót meg itt hagyjuk, aztán ha lesz újra pénzünk, akkor majd visszajövünk érte. Addig viszont van még pár hónap, kalandozunk tovább a karibi szigetvilágban, aztán majd visszajövünk ide. Szóval ha valaki szeretne kijönni hozzánk, még most tegye, mert később már késő lesz :)

Az új propellerrel megoldódott a motorprobléma. Még van egy, de ahhoz a karburátort kell szétszedni. A szaki mondta, hogy ha Dénes még nem csinált ilyet, akkor nem ajánlja neki, de a szervizkönyv birtokában esetleg sikerülhet. Abban meg azt olvasta Dénes, hogy csak akkor szereld egyedül, ha van egy speciális kitted hozzá, erre a célra. Nos, most Dénes hezitál, de ahogy ismerem, előbb utóbb szétkapja a karburátort kitt nélkül is. A képen megtévesztően nagy az új prop, de ugyanakkora, mint a régi.

Álminak persze minden nap van egy kis tanulás, most épp matekozik a koronájában:

 

február 22. St. Martin (holland oldal) Simpson Bay

 

Az elmúlt napokban erősen fújt a passzát szél, szörfözős hullámokat dagasztott a parthoz közel, mára viszont elcsendesedett, és kellemesen kijutottam egyedül is a partra. Álmi jönni akart velem, mindez kora reggel volt. Futni szerettem volna a parti homokban, de valamivel elrontottam tegnap a gyomrom, vagy a babkonzerv vagy az epershake. Mindegy végigsétáltunk, és vissza. Itt a reptér is a beach mellett, néztük a kifutópályán a gépeket, ahogy felszállnak. Mögöttünk egy sárga katamarán horgonyoz, öreg hollandok vannak rajta, két pár. A férfiak is kint voltak a parton, kikajakoztak. az egyikük meztelenül futott vidáman. Aztán megállított beszélgetni :)

Később az egyik parti bár árnyékos teraszán, zárva volt, jógáztam, mármint a nyújtógyakorlatokat csináltam, semmi relaxáció, semmi elmélyedés, csak a szimpla gyakorlatok. Álmi is szereti csinálni, de most inkább a kutyákkal játszott, amiket a gazdáik kihoztak a partra. Ennyi feltöltődés után visszamentünk reggelizni. Dénes arra használta a távollétünket, hogy a rossz benzines kannából átöntötte a jóba a benzint, ettől szaglott az egész hajó. Szeretem a benzin szagát, a benzinkutaknál is mindig mélyen beszívom, de most nagyon zavart. Reggeli után ki kellett rohannom, mert rámtört a hányinger. Ez nem jellemző rám, terhesen hánytam utoljára. Szóval valami gyomorrontás. Jópofa, hogy az arab világot megúsztam enélkül, itt meg összeszedek valamit.

Amíg én pihentem, Dénesék kiúsztak a body boarddal szörfözni. Csak feküdtem és olvastam, fájt a májam tájékán, jól esett pihenni. Aztán délutánra jobban lettem. Kimentünk kijelentkezni, még vásároltunk kenyeret, gyümölcsöt, zöldséget, sajtot, felvágottat, aztán utolsót interneteztünk a mekiben. Holnap reggel irány St. Barts, annak is egy kis lakatlan szigete, Ile Fourchou. Néhány mérföld csak, nem lesz hosszú menet.